szakirodalom

A Minnesota Éhezés Kísérlet – Mire számíts, ha éhezel?



 

Emlékszem, amikor először hallottam erről a kísérletről. Egyszerre éreztem magam naivnak és tudatlannak, és közben azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy ezek az emberek korábban semmilyen evészavaros viselkedést nem mutattak, mégis miután éheztették őket, szinte mind zavarttá és labilissá vált?

Úgy éreztem, mint akit pofon vágtak. Lehetséges volna… Talán minden így kezdődött…? – kérdeztem önmagamtól, és akkor kezdtem el alaposabban kutatni a témában. Ez a kísérlet egyike a legjobb példáknak arra, miként reagál az emberi test az éhezésre.

 

ha valaki éhezésből jön, annyit kell ennie, amennyit csak akar, amennyire vágyik, és a normál mennyiségek fölött enni a szokásostól eltérő módon teljesen normális reakció

 

Minneapolisban, Dr. Ancel Keys segíteni akart az embereken, akik hosszas éhezésnek voltak kitéve az akkori második világháborús körülmények miatt. Létrehozott egy kísérletet abban a reményben, hogy megérti majd az éhezés pszichológiai oldalát, s megtalálja a legjobb megoldást az éhezés állapotából való gyógyulásra.

A kísérlet 1944. november 19-től 1945. december 20-ig tartott. Alapja nagyon egyszerű volt: éheztetni az alanyokat és utána feltáplálni őket. Hogy ezt megvalósíthassa, egy éves kutatást tűzött ki, mindezt persze kontrollált, felügyelt, tudományos környezetben. A kísérletet három részre osztotta: egy 3 hónapig tartó szakasz, melynek során az alanyok táplálkozását normál (sztenderdizált) keretek között tartotta, majd ezt követte a féléves éhezési periódus és a 3 hónapos rehabilitáció.

36 fizikailag és mentálisan erős férfit választott ki a közel 400 önkéntes közül, mind teljesen egészséges, aktív, semmilyen evészavar viselkedést nem mutató, mentálisan stabil férfi. Egyikőjük sem diétázott korábban, akkor ettek, amikor éhesek voltak, és nem próbálták manipulálni a testük jelzéseit. Korábban egyáltalán nem gondolkodtak ételeken, fontosabb volt az életük – melynek természetesen része volt az evés, de ennél több jelentőséget nem tulajdonítottak neki.

 

Nem gondolkodtak az evésen, az csak egy természetes cselekedet volt.

 

 

 

Sztenderd étrend

Az első 12 hétben Keys 3200 kalórián tartotta őket, miközben számtalan tesztet elvégzett rajtuk (vérnyomás, szívizom állapotának felmérése hallás és látás tesztek, fittségi állapot, koleszterin, testzsírszázalék, testsúly, sperma szám, stb.). Arra utasította a férfiakat, hogy maradjanak továbbra is aktívak (ahogy korábban), és minimum 12 mérföldet sétáljanak egy héten.

Miután az első 12 hét véget ért, a napi bevitelüket felére csökkentette – 3200 kalóriáról 1570 kalóriára. Ezzel a radikális csökkenéssel kezdetét vette az éhezés, mely pontosan 6 hónapig tartott.

 

 

Hirtelen váltás

Ez a radikális csökkenés a bevitelben igen hirtelen hatást gyakorolt a férfiak egészségére. És nem, nem csupán a fizikai állapotukra!

Az energiaszintjük 21%-os visszaesést mutatott, állandóan fáztak, ingerültek voltak és – addig nem tapasztalt módon – folyamatos gyengeséget éreztek. Elveszítették minden érdeklődésüket olyan témák iránt, mely valaha életüknek aktív része volt. Nem érdekelte őket a politika, a baráti társaságok, játékok és táncmulatságok, még a szexuális érdeklődésük is megszűnt. Ehelyett hirtelen borzasztóan érdekeltté váltak az evésben. Állandóan ételeken járt az eszük, és az evés lett a napjuk fénypontja. Ha az étkezésük nem volt időben felszolgálva , stresszesek, idegesek lettek, és hajlamosak voltak elhamarkodottan cselekedni. Keys íztelen ételekkel táplálta őket, gyakorlatilag semmilyen ízesítést nem használt, a résztvevők mégis úgy érezték minden alkalommal, mintha életük legfinomabb lakomáját élnék át. Minden egyes falatot alaposan megrágtak, hosszú ideig ettek és az étkezés rituálészerűvé vált. (Ha valaha diétáztál, talán ismerős ez a helyzet?). Dúsították az ételeket, felöntötték vízzel, hogy többnek tűnjön, és az evés minden mozzanata rögeszmévé vált. Kedvenc olvasmányuk a receptkönyv volt, néhányuk csak az étel fotókat és recepteket olvasgatta, és még a mozifilmek jelenteiben is azt elemezték, hogy ki, mit, hogyan, mivel, mennyit eszik. Elég szörnyű, nem?

 

Elveszítették érdeklődésüket olyan témák iránt, amelyek valaha érdekelték őket.

 

Szédültek, fájt a fejük (gyakoriak voltak a migrének), fülzúgástól és kimerültségtől szenvedtek, és napról napra egyre inkább elgyengültek. A korábbi erőkifejtésük jelentősen visszaesett, és ezek a valaha erős férfiak egyre jobban elveszítették izmos megjelenésüket.Számos férfi onnantól, hogy elkezdődött a mérsékelt-éhezés szakasza, bevallotta, hogy még a legapróbb dolgok is idegesítik a barátaiban, és szinte elviselhetetlennek tartja a társaságukat. Mindenen felhúzták magukat, és egyre introvertáltabbá váltak. Korábban szívesen jártak társaságba, de ez mind elveszett – ahogy egyre csak teltek az éhezéssel teli keserves napok.

 

 

Pszichés problémák

A 24 éves Franklin Watkins, akivel korábban soha nem volt gond, sokszor csalt, és hazafele jövet leöblített a torkán jó adag turmixot, fagylaltot, gyorsételt, valamint egyre problémásabbá vált. Álmaiban kannibalizmussal küzdött, azt álmodta, hogy egy idős ember húsát falja, és ez olyan szintű feszültséghez vezetett, hogy mikor Keys számon kérte, megtörten zokogni kezdett. Persze a “vallatástól” mérges lett, megfenyegette Keyst, hogy megöli, így az kénytelen volt őt elbocsátani a kísérletből és beutalni az egyetem pszichiátriai intézetébe.

Lehet, hogy az éhezés váltotta ki a pszichés zavart? Hogy az abnormális viselkedés csupán az alultápláltság következménye? A pszichiátriából elbocsátották arra hivatkozva, hogy már nincs vele probléma, és újra teljesen ép és higgadt.

Ha eddig bárki kételkedett volna, szerintem elég egyértelmű, hogyha a testbe nem jut elegendő mennyiségű energia napi szinten, az agy sérül, biokémiai reakciók indulnak be, és az ingertársítások módosulnak az újonnan kialakult körülményeknek megfelelően. A mentális zavarok egy része fizikai okokból fejlődik ki. Tudjuk, hogy az elménk – a gondolataink és érzéseink – hatással vannak a fizikai egészségünkre, de akkor miért lenne másképp fordított irányba? A fizikai állapotunk hatással van az elménkre is!

 

A gyenge fizikai egészség növeli a kockázatát a mentális problémák kialakulásának.

 

Watkins esetén sem volt másképp.

Az evészavarokat mentális betegségeknek tüntetik fel, de elgondolkodtató, hogy miért nem kapcsolja össze a tudomány (egy része) a diétázás (éhezés) állapotát a mentális problémákkal. Bizonyított tény, hogy a diétázás növeli a kockázatát az evészavar kialakulásának. Mi volt előbb, a zavar vagy az éhezés? A diéta vagy a mentális probléma? Az alultápláltság vagy a pszichés zavar? A diétázás rettenetes hatást gyakorol a testedre, folyamatos stresszben tartva minden porcikádat, az éhségérzeted teljesen kikerül az irányításod alól, és könnyen megváltozik a személyiséged. Nem minden az önfegyelemről és akaraterőről szól, a biológia jóval erősebb.

 

 

Fizikai változások

A résztvevők szívverése jelentősen csökkent  – 55 ütés per percről 35-re esett a pulzus. A vérnyomásuk közel 10%-os eltérést mutatott a korábbihoz képest, és a szívük is összement a diétázástól. Az alapanyagcsere értékük – amely kifejezi a test fizikai aktivitás nélküli, csupán pihenéshez szükséges energiamennyiségét – szintén csökkent. A testnek szüksége van energiára, és ha nem kap megfelelő mennyiségűt napi szinten, akkor kénytelen bizonyos biológiai folyamatok lekapcsolásával (vagy csökkentésével) energiát megtakarítani, hogy képes legyen fenntartani egy továbbra is működőképes állapotot. Ez nem jelenti azt, hogy ez a csökkent üzemmód nem káros hosszútávon vagy hogy semmilyen következménnyel nem jár!

A férfiak emellett ödémát tapasztaltak (magyarul vízvisszatartást, ami az alultápláltság tipikus társa), és a bokájuk, térdük, arcuk felduzzadt.

Az éhezés végére a résztvevők alapanyagcsere értéke körülbelül 40%-ára csökkent a normálisnak! Ezt a tudomány adaptív termogenezisnek nevezi, közismert nevén „éhező üzemmód” (ami manapság igencsak félreértett).

Egyéb tünetek voltak még a szédülés, izomfájdalom, csökkent koordináció, fülzúgás, szemfehérje kifehéredése, kemény és száraz bőr, hajhullás, csökkent bélmozgás, ezen kívül a fogyás, amely a férfiakat mind láthatóan sovánnyá tette a korábbi alakjukhoz képest.

 

 

Összeírtam az éhezés legáltalánosabb tüneteit:

Az éhezés fizikai tünetei:

  • Szív, keringés és hőmérséklet: szívizom gyengesége, méretének csökkenése, alacsony vérnyomás, lelassult pulzus, gyér vérkeringés, amely a végtagok zsibbadását és sajgását okozhatja, állandó hidegérzet, szívritmuszavar
  • Hormonok és terméketlenség: azért, hogy a test megóvjon fizikai funkciókat, a nemi hormonok termelése csökken, a szexuális érdeklődés szintén, és a nemi érettség nők és férfiak esetében is eltűnik, menstruáció elmarad, és a normális működés még a normális testsúly és táplálkozás után is késleltetve tér vissza
  • Csontok: a hormonális és tápanyagbeli változások zavaró hatást gyakorolnak a csontnövekedésre és csontsűrűségre. A pubertás utáni években véglegesedik a csontozat fejlődése, és ha akkor nem megy végbe, talán sosem történik meg, tehát jelentős a kockázat csontritkulásra és random csonttörésekre
  • Emésztés: az emésztőcsatorna belassul, csökkent üzemmódban dolgozik, kellemetlen érzetet és szorulást okozva, mely megmagyarázza a telítettségre és puffadásra adott érzékenységet
  • Bőr és haj: az alulevés változó tüneteket produkál egyénenként, de a bőr általában szárazzá és keménnyé válik, korai öregedés jelei mutatkoznak rajta. A bőrszín gyakran narancssárgává válik nagyon alacsony testsúlynál, és szőrpihék jelennek meg. A haj töredezetté és vékony szálúvá válik, jelentősen veszít tömegéből.
  • Alvás és pihenés: Alulevők között gyakori az álmatlanság, nyugtalanság, fokozott fizikai aktivitásra való képesség (akár hiperaktivitás), valamint az alvási ciklus teljes felborulása.

 

 

Általánosságban az alultápláltság tünetei:

Azt mutatják, hogy a tested nem jut elég táplálékhoz, tápanyaghoz, és lassan leépül a szervezet…

  • könnyedén gyarapodó súly a normál mennyiség esetén – súlygyarapodás 2000 vagy kevesebb kalórián is
  • menstruációs ciklus elmaradása vagy rendszertelen ciklus
  • hangulatingadozások, ingerültség
  • alvászavar, álmatlanság
  • szexuális vágy teljes hiánya
  • hidegérzet, állandó fázás, hideg végtagok
  • gyakori zsibbadás, izomgörcsök
  • étel intolerancia, néhány étel nehéz emésztése (ami korábban nem okozott gondot)
  • egészségtelen/sérült/betegnek tűnő haj, bőr, töredező körmök
  • evés iránti megszállottság, szorongás ételek körül
  • fáradtság, állandó kimerültség, szédülés, gyengeség
  • vagy éppen hiperaktivitás, fokozott fizikai aktivitásra való késztetés érzése
  • depresszió és idegesség
  • koncentrációs problémák, emlékezetkiesés
  • falásrohamok, összezavart éhség/telítettség érzetek
  • állandó betegeskedés, gyenge immunrendszer
  • puffadás, hányinger, gázok, fájdalmas bélmozgás, főleg evés után
  • szorulás, hasmenés
  • állandó szomjúság, és túl gyakori vizeletürítés
  • egyéb érzékszervek fokozott érzékenysége (hallás, szaglás, érintés)
  • vízvisszatartás (hasi részen, végtagokon, felpuffadt arc)
  • fogínysorvadás
  • migrének, gyakori fejfájás

 

 

Testképzavar

Visszatérve a kísérlethez talán a legmegdöbbentőbb tény számomra az volt, hogy ezek a korábban teljesen egészséges férfiak egy közepes-éhezési periódus után, annak ellenére, hogy tényleg sovánnyá és csontossá változott a testük, nem látták magukat túl vékonynak. Sőt, ami azt illeti, úgy gondolták, hogy mindenki más túl kövér hozzájuk képest! Néhány résztvevő a hízástól való félelemtől vezérelve pedig kerülte az evést!

Emlékszem, hogy amikor alultáplált voltam, nem láttam a testemet “problémásnak” vagy túl vékonynak. Annyira megszoktam, hogy számomra az nem volt sem “különös” sem pedig “extrém”. Nem magamat láttam vékonynak, hanem mindenki mást körülöttem túl kövérnek! Állandóan másokat figyeltem, és meggyőződésem volt, hogy mindenki túlsúlyos a környezetemben. A fogyást követően az agy nem képes lépést tartani a megváltozott testtel, a testkép szétesik, és az illető nem látja magát reálisan – legalábbis nem úgy, ahogy körülötte a többi nem alultáplált ember látja őt. Figyelembe véve, hogy a kísérlet alanyai UGYANEZT tapasztalták (és őket nem diagnosztizálták evészavarral), szerintem egyértelmű, hogy ennek az oka is a diétában keresendő.

 

 

Rehabilitáció és feltáplálás

A hat hónap után kezdetét vette a rehabilitáció szakasza. Az egész éhezés nem tartott tovább fél évnél. Csak fél év. Nem egy év, két év, évtized, mint sok ember teszi manapság. Te mióta nem adod meg a testednek, amire szüksége van? Hány évig kényszerítetted magad diétába és egy bizonyos kalóriamennyiség fogyasztására? Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy a többség túledzi magát és nem csupán keveset eszik, de vízhajtókkal, hashajtókkal, diétás és fogyi tablettákkal, plusz még edzéssel is tovább rombolja a testét, még nagyobb a deficit, mint amit ezek a férfiak átéltek.

 

Elegendő ételt kell biztosítani ahhoz, hogy a szövetek, amelyeket az éhezés lerombolt, ismét felépülhessenek… A kísérletünk megmutatta, hogy egy felnőtt ember nem képes rehabilitálódni 2200 kalóriás bevitelen naponta. A megfelelő mennyiség inkább napi 4000 kalória néhány hónapon keresztül. A rehabilitáló diéta jellemzője, hogy ha a kalóriamennyiség nem elegendő, akkor az extra fehérjének, vitaminoknak és ásványi anyagoknak nem sok haszna van.

forrás: ‘U’ Experiment Proves Starved People Can’t be Taught Democracy, 1945

 

A feltáplálás során a férfiak különböző módszert követtek. Négy csoportra osztotta őket, és mind eltérő bevitelen volt tartva, hogy megállapíthassa, vajon mennyi energia szükséges az ideális felépüléshez. Az első csoport 2200 kalóriát kapott, de Keys hamar felismerte, hogy ez a kalóriamennyiség semmilyen javulást nem hozott. Továbbra is éhesek voltak az alanyok, semmilyen fizikai változás nem történt, még azután sem, hogy extra vitaminokat és fehérje kiegészítőket kaptak! Semmi javulás. 2200 kalórián. Ez nagyon fontos, mert evészavar gyógyulásban hajlamosak vagyunk csak a tápanyagokra koncentrálni abban a reményben, hogy fontosabb a vitamin, mint az elegendő kalória! A testnek elsősorban ENERGIA kell, és ha nem kapja meg, továbbra is szenvedni fog függetlenül a vitamináradattól, amivel ellátjuk nap mint nap.

 

 

Több kalóriára volt szükségük!

Keys arra jutott, hogy annak érdekében, hogy az ember meggyógyuljon az éhezésből (1570 kalóriából! te mennyit ettél korábban?), és visszaépíthesse erejét, egy személy energiaigénye körülbelül 4000 kalória. „Elég ételt kell rendelkezésre bocsátani ahhoz, hogy az éhezés alatt lerombolt szövetek visszaépülhessenek”.

 

A legkisebb kalóriaemeléses csoportok tagjai, akik pl. napi 2200 kalóriát kaptak, szinte semmilyen javulást nem mutattak

 

Amint elegendő kalóriamennyiséghez juttatta őket, az anyagcsere felgyorsult, főleg azoknál, akik a legtöbb energiát kapták a feltáplálásban. Mikor elkezdtek enni, először egy kisebb csökkenést tapasztaltak a testsúlyban, majd az hirtelen megemelkedett a feltáplálás során, a korábban elvesztett szöveti víz visszatöltődése miatt. Ez vízvisszatartás formájában megjelent a férfiak arcán, hasi tájékon és később a test különböző részein. Egyre kevésbé szédültek, és kezdett visszatérni az életkedvük. 3 hónapnyi rehabilitáció és feltáplálás után a férfiak még mindig nem érezték magukat normálisnak. Tehát egy-két hét vagy néhány hónap kevés ahhoz, hogy az illető meggyógyuljon a diétából! Mégis sokan azt hiszik, hogy két hétnyi “eleget evés” után már minden újra a régi és tökéletesen meggyógyultak. De ez nem így működik.

A korábban említett alacsony beviteles önkéntesek csoportja (2000 és 2200 kalóriát fogyasztók) azonban nem tapasztalt semmilyen emelkedést az anyagcsere értékében az első 3 hét alatt, de a megemelt, nagyobb adagok fogyasztása során egyre több kalóriát égettek el, és ők is megkezdték a felépülést! Hogy mit jelent ez?

A testnek nagyon sok energiára (és energiára, nem vitaminra!) van szüksége ahhoz, hogy meggyógyuljon az alultápláltságból.

 

 

Testsúly gyarapodás

Igen, feltáplálás alatt a felszedett kilók legnagyobb része zsír volt. De jött fel víz, izom egyaránt. Nem sétálhattak többet, mint napi maximum 3 mérföld (tehát nem sportolhattak a felépülés alatt). Nagyjából 8 hónapnyi rehabilitáció utánra az önkéntesek a kísérlet előtti súlyuk majdnem 100%-ánál voltak, de ehhez a korábbihoz képest 140%-os testzsírral rendelkeztek. Az éhezés magasabb testzsírszázalékot eredményezett (átmenetileg), tehát a diétázás, korlátozás magasabb testzsír arányt okoz az emberi szervezetben (megjegyzés: ezért nem éri meg diétázni).

A kísérlet utolsó étkezése 1945. október 20-án történt meg. Keys meggyőzött 12 férfit az alanyok közül, hogy maradjon megfigyelésre egy újabb 8 hétre, hogy monitorozhassa őket a „korlátlan rehabilitáció” idejére. Saját döntéseikre hagyva őket Keys azt figyelte meg, hogy ezek az emberek általában 5000-10.000 kalóriát is megettek egy nap! Még fél évvel a feltáplálás után is olyannyira éhesnek érezték magukat, hogy némelyikük állandóan többet akart, és akadt közöttük, aki a kukából szedegette össze a maradék ételeket! Sok hónapig erős éhséget éreztek, melyről úgy érezték, hogy sosem múlik el, mindegy, hogy mennyit ettek az elmúlt napokban. (Helló extrém éhség!)

 

A testnek nagyon sok energiára (és energiára, nem vitaminra!) van  szüksége ahhoz, hogy meggyógyuljon az alultápláltságból.

 

Azt hiszem, ez a legeslegfontosabb része a kutatásnak, mert ez az, amit annyian félreértenek, és sokan elítélnek: ha valaki éhezésből jön, annyit kell ennie, amennyit csak akar, amennyire vágyik, és a normál mennyiségek fölött enni – a szokásostól eltérő módon – teljesen normális reakció. Ahhoz, hogy a szervezet újra egyensúlyba kerüljön, az egyik végletből egy időre a másik végletbe esik (éhezésből nagy mennyiségek elfogyasztásába), hogy utána rátaláljon és kialakítsa a természetes egyensúlyt, visszaépítve mindent, amit az éhezés lerombolt.

 

 

De a férfiak biztos meghíztak – gondoltam régen.

Lássuk…

A súlyuk ugyan átmenetileg megemelkedett a kísérlet előtti testsúlyukhoz képest, és 10%-kal túllépték azt, de egy év alatt (átlagosan, volt, akinek két évig tartott) leadták a felszedett plusz súlyt. Tehát mivel folytatták az evést, és visszahízták a testüknek elengedhetetlen súlymennyiséget, plusz még 10%-ot, a testük természetes módon visszatalált ahhoz az értékhez, ahol egészséges esetben szeret lenni. Ezt hívjuk “ideális testsúlynak”, ami egyénenként és alkatilag különböző.

Az alanyok, akik a legtöbb súlyt szedték fel a rehabilitáció alatt, aggódni kezdtek a megnövekedett általános petyhüdtségük és lomhaságuk miatt, és zavarni kezdte őket a hasi és popsi tájéki zsír, ami olyan gyakran megjelenik diétázóknál is. Habár ezek a félelmek érthetőek egy korábbi éhezés után, nagyon fontos tudatosítani, és felismerni, hogy a testsúly és ahhoz viszonyított testzsír a Minnesota Éhezési Kísérlet önkéntesei esetében körülbelül egy évvel a felépülési, rehabilitációs szakaszt követően ugyanazokat az értékeket mutatta, mint a kísérlet előtt! Képesek voltak leadni a felesleget erőfeszítés nélkül, miután felépültek a traumából, amit a diétázás okozott! Ezért annyira fontos, hogy ne legyél türelmetlen a testeddel, ha alultápláltságból gyógyulsz, mert bizonyítottan képes leszel leadni a felesleget, amire nincs szükséged, és a tested képes teljesen meggyógyulni a diétából! Ez nem egy gyorstalpalós folyamat, és évekig tarthat mire felépül a szervezeted és minden helyrejön! Légy türelmes, és ne felejtsd el közben élni az életedet!

 

 

Megjegyzések

A 36 eredeti résztvevőből csak 32 fejezte be sikeresen a kísérletet, mert néhány közülük nem volt képes tartani magát a feltételekhez.  A teljes jelentés és eredmény a kísérletről The Biology of Human Starvation címmel került nyilvánosságra a Minnesota Egyetemi Nyomda (University of Minnesota Press) jóvoltából 1950-ben.

Talán sokan belekötnek, hogy “de ezek felnőtt férfiak voltak, és 1570 kalória túl kevés volt nekik, de aki ennél fiatalabb vagy kevésbé aktív, annak nem baj…” Azonban felhívnám a figyelmet arra, hogy az életkorok szerint javasolt kalóriamennyiségek NEM a valós adatokat tükrözik manapság, és egy átlag ember napi energiaigénye sok tényezőtől függ. Ha alultáplált vagy, akkor rád gyakorlatilag egyik sem vonatkozik, mert a szervezet hiányos állapotban JÓVAL több energiát használ fel, mint egészséges állapotában!

 

a mennyiség, melyet fogyasztunk, egyaránt hatással van az elmére és a testre

 

Az éhezés és korlátozás – még ha csak 1570 kalóriáról van is szó – veszélyes és az egész tudatállapotra hatással van. A test leépíti önmagát, hogy energiát nyerjen, és megszállottságot okoz az ételek és a tested iránt.

Feltáplálásban lévő evészavarosként számtalanszor emlékeztettem magamat arra, hogy még ezek a férfiak is csak akkor mutattak javulást, ha jelentősen megemelték a bevitelüket. 2200 kalória édeskevés volt. Ez a gondolat segített azon, hogy ne érezzem magam bűnösnek, amiért állandóan ételen járt az eszem, és mégis mindegy mennyit ettem, szinte semmi nem volt elég kielégítő. Az önkéntesek 1570 kalóriát ettek fél évig (figyelembe véve a súlycsökkenési rátájukat). Most képzeld el, ha valaki 500? 800? 1000? 1200? 1500? kalóriát eszik évekig, túledzi magát, nem alszik, állandóan pörög és folyamatosan stresszel… Nem csoda, ha amint engedélyt ad magának, hogy lazítson, és elkezd normális adagokat enni, hirtelen minden átfordul.

Amilyen ijesztően hangzik, annál szükségszerűbb ezen keresztülmenni a gyógyulásért. A javulás nem jön magától, és amíg nem jut be elég energia minden egyes nap, hogy visszatöltődhessen a test energiaszintje és képes legyen fenntartani minden szükséges funkciót a szervezeten belül, az illető nem lesz nyugodt és boldog. Mert addig mindent a test, evés és egészség körüli, alultápláltság okozta félelem és szorongás övez.

 

Légy türelmes, és ne felejtsd el közben élni az életedet!

 

 

 


Felhasznált irodalom:

Elisa Oras. 2016. Brainwashed. Diet-Induced Eating Disorders. How you got sucked in and how to recover. Amazon Fulfillment: Poland. 21-33.p.

Todd Tucker. 2007. The Great Starvation Experiment. Ancel Keys and the Men Who Starved for Science.

Leah M. Kalm, Richard D. Semba. 2005. The Journal of Nutrition, Volume 135, Issue 6, 1 June 2005, Pages 1347–1352.
https://academic.oup.com/jn/article/135/6/1347/4663828

‘U’ Experiment Proves Starved People Can’t be Taught Democracy. In: Minneapolis Star-Journal. 1945. sept. 1945:18.

Alex. 2011. The Great Starvation Experiment, 1944-1945. Mad Science Museum [2018.02.06.]
http://www.madsciencemuseum.com/msm/pl/great_starvation_experiment

Jacquelyn Ekern. 2014. The Minnesota Starvation Study. Important Insights to Help Us Understand a Loved One Suffering From Anorexia? Eating Disorder Hope [2018.02.06.]
https://www.eatingdisorderhope.com/information/anorexia/the-minnesota-starvation-study-important-insights-to-help-us-understand-a-loved-one-suffering-from-anorexia

Tabitha Farrar. 2014. Study Review. Minnesota Starvation Experiment. [2018.02.06.]

Study Review; Minnesota Starvation Experiment

The effects of under-eating. 2009. National Centre for Eating Disorders. Adapted from Fairburn, CG. 2008. Cognitive Behaviour Therapy & Eating Disorders. Guildford Press. [2018.06.01.]
https://eating-disorders.org.uk/information/the-effects-of-under-eating/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük