felépülés tippek,  szakirodalom

Miért fontos, hogy túllépd az evészavar-előtti testsúlyodat?

Hogyan lehet felkészíteni az illetőt, hogy ezt képes legyen elfogadni?

Túlsúly diéta után?!

 



 

A testemnek kissé talán túl kell lépnie az ideális súlyomat, azért, hogy meggyógyuljak.
A gyógyulásban lévő testsúlyom normális és egészséges számomra.
A testem okos, és pontosan tudja, hogy mire van szüksége.
Megadok a testemnek mindent, amire szüksége van.

 

 


 

 

Cél: az evészavar gondolatok legyőzése, de ehhez a testnek némileg több időre van szüksége, mint az kívülről látszik.

 

Mikor igazán szükségem lett volna rá, sosem esett szó a cél-testsúlyról, vagy arról, hogy mi történik, ha elérem a magasságomhoz szükséges minimum testsúlyt.

 

Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy magyarul mi a megfelelője, szakmai kifejezése ennek a helyzetnek – melyet angolul „overshoot” néven emlegetnek. Én inkább „gyógyulási súly” néven szoktam emlegetni. Ez annyit takar, hogy egy éhezési, táplálékmegvonást követő periódus után a test hajlamos a gyógyulási fázisban túlszárnyalni, némi túlsúllyal meghaladni a későbbi, diétázás nélkül megállapodott optimális testsúlyát.

Ideális testsúlynak – „set point weight” – nevezhető az a testsúlytartomány, aminél az illető teste a legoptimálisabban működik, egészséges, energikus, és tartja a súlyát, függetlenül attól, hogy olykor kevesebbet vagy többet eszik a megszokottnál. Egy egészséges ember nem kezd csak magától súlygyarapodásba, mert a testünk nem szívesen tér el a számára ideális állapottól, szeret ugyanannál az értéktartománynál maradni. Nem mi döntjük el, hogy ennek BMI-vel kifejezett értéke mennyi legyen, hiszen csak a saját testünk és genetikánk képes meghatározni, hogy mi a testünk számára a legoptimálisabb. Az emberi test egy nagyon intelligens rendszer, és képes fenntartani a biológiai funkciókat anélkül is, hogy mi mindenáron irányítanánk. A test okos, és pontosan tudja, jelzi, hogy mire van szüksége. A legjobb, amit tehetünk, hogy ezt tiszteletben tartjuk és megtanulunk vele együtt élni.

 

 

Szóval, mi ez a „gyógyulási súly”?

Az evészavar előtti testsúlynak (és gyakran bármely értéknek, amit az illető elé célként kitűzött testsúlynak tekintünk, ami általában a BMI skála legalja, s közel sem hiteles, nem megfelelő a többség számára!) túlszárnyalása pontosan az a téma, amiről sokkal többet kellene beszélgetnünk az evészavar pácienssel. Mikor igazán szükségem lett volna rá, sosem esett szó a cél-testsúlyról, vagy arról, hogy mi történik, ha elérem a magasságomhoz szükséges minimum testsúlyt. Az evészavar központokban, kórházakban, evészavar-közösségben nem beszélnek arról a lehetőségről (talán nem mernek?), hogy mi van, ha az illető testsúlya a feltáplálás alatt meghaladja az általuk célként kitűzött értéket. Olyannyira tabu téma, hogy a beteg úgy érezheti, bűn többet hízni, mint amit előírtak számára. Ez pedig mind tudjuk, milyen döntésekhez vezet.

Az evészavar központok többségében szinte minden a súlyról szól, és az ott dolgozó szakemberek ugyanúgy követői a diéta-kultúrának és zsírfóbiának, mint a betegeik. Rengetegen esnek abba a hibába, hogy mikor a gyógyulás felénél elérik azt a bizonyos testsúlyt, kétségbeesnek, és visszavesznek a bevitelükből. Nehogy túllépjék, mert az rossz, az baj, az hiba, és az emberek elítélik majd érte, nem fogják őket szeretni, kövérek, hájasak, betegek lesznek, ha feljebb megy a súlyuk, és magányosan fognak meghalni. Hát persze. Én ezt hittem. Sőt, velem együtt még több ezer evészavarból gyógyuló is, akik blogot vezetnek. Az evészavar előszeretettel manipulálja a gondolatainkat.

Olyan ez, mint egy vírus, amely módosítja az egészséges programot a fejünkben, és különböző okokat és kifogásokat gyártva meggyőz minket, hogy másképp cselekedjünk, mint amit józan állapotban tennénk. Meggyőz, hogy rosszak vagyunk, ha nem tudjuk tartani azt a minimális, társadalmilag elfogadott és idealizált testsúlyt, és a mi hibánk, mert túl sokat eszünk. Mi több, még a dietetikusok egy része is szándékosan visszavesz az illető beviteléből, hiszen “most már nem kell neki annyi energia, egészséges testsúlytartománynál van”. Ez a legeslegrosszabb, amit tehet! Ezzel támogatja a zsírfóbiát és kezet ráz az evészavarral, miközben talán észre sem veszi, hogy saját félelmeit ülteti át a betegre, aki épp igyekszik azoktól megszabadulni.

A túlhaladás normális. A túlhaladás szükséges. A túlhaladás azt jelenti, hogy gyógyulsz! A gyógyulási súly bizonyítja, hogy pontosan ott vagy, ahol a testednek jelenleg lennie kell. A gyógyulási súly a cél, és ahhoz, hogy valaki teljesen képes legyen meggyógyulni az evészavar okozta fizikai és mentális dolgokból, erre borzasztóan szüksége is van!

 

A sérülés valós, és a test – amint megkapja a javításhoz szükséges tápanyagokat és energiát, amitől egészen addig megfosztották – valószínűleg egy időre igyekszik a sérüléseknek szentelni ezt a pluszenergiát, feltéve persze, ha nem vesszük el tőle.

 

 

Miért fontos, hogy megengedd a testednek, hogy ez megtörténjen?

Amint az illető súlya elérte a magasságához szükséges minimális értéket, a testnek még engedélyt kell adni, hogy a súly megemelkedjen annak érdekében, hogy a gyógyulási operációk 100%-osan megvalósulhassanak. Egy olyan test, amely hónapokig, évekig éhezés áldozata volt, rengeteg helyrehozandó sérüléssel van leterhelve, még akkor is, ha ez kívülről nem látszik. Csak azért, mert ránézésből nem tudjuk megmondani, hogy az illető belső szerveit milyen károsodás érte az alultápláltság következtében, még nem jelenti azt, hogy mindez nem történt meg. A sérülés valós, és a test – amint megkapja a javításhoz szükséges tápanyagokat és energiát, amitől egészen addig megfosztották – valószínűleg egy időre igyekszik a sérüléseknek szentelni ezt a pluszenergiát, feltéve, ha nem vesszük el tőle megint.

Kedvenc példám a babák, ahogy nőnek. Először husisak, édesek és pufik lesznek, majd szinte egyik napról a másikra centiket nőnek. Ezután megint husisak lesznek, aztán megint jól megnőnek és megnyúlnak. Folyamatosan változik a testarányuk. Néha kicsit ducibbak, de aztán szinte egyik napról a másikra lemegy róluk a babaháj, és megint vékonyabbá válnak.

Míg a felépülésben lévő személy magassága nem feltétlenül változik, de a teste fejlődik és újraépíti a szöveteket, izmokat, csontozatot, idegrendszert, a hormonháztartást, az agy szinapszisait. Amikor ebben a fázisban zsírt tartalékol, ezeket a funkciókat regenerálja, és átmenetileg zsírt tartalékol, hogy megóvja a szervezetet.

 

 

Miért kell először a zsírszövetet visszatölteni?

Ha túlköltekeztél, lenulláztad a kártyádat, és nem maradt elég pénzed, hogy a napi teendőidet elintézd, nem tudsz feleslegesen pazarolni és spontán kidobálni az ablakon az értékes holmijaidat. Először helyre kell állítanod a mínuszt, elvégezni a szükséges munkát, rendet rakni a fejedben, és felhalmozni annyi többletet, hogy végre megint legyen elég pénzed a mindennapi dolgaidra. Hogy vehess kondi bérletet vagy ültethess virágokat a kertedbe. S ha végre egy számodra megfelelő szinten tudod tartani a bankkártyádon lévő pénzösszeget, akkor elgondolkozhatsz azon, hogy milyen plusz lehetőségekre költenéd majd szívesen a gyarapodó pénzedet. Egészen addig a pillanatig viszont túlélésre játszol, és imádkozol, hogy ne kerülj megint deficitbe, mert akkor minden számodra fontos funkciótól, a komfort zónádtól meg kell válnod. (Farrar, 2015.)

A zsírraktározást pont olyan fontos, mint az, hogy mielőtt nagyobb beruházásokkal terhelnéd a bankkártyád, előbb pénzt gyűjts a számládra. A testnek tudnia kell, hogy van elegendő alapanyag ahhoz, hogy elkötelezze magát a nagyobb javításokra, növekedésre és erőfeszítésre. Ha a kalória pénz lenne, akkor az éhező test egy jó ideje a nyomorban tengődik – amióta csak a megvonás tart. (Farrar, 2015.)

 

A testnek tudnia kell, hogy van elegendő alapanyag és forrás ahhoz, hogy elkötelezze magát a nagyobb erőfeszítésekre.

 

Zsírt raktároz, hogy a benne rejlő energiát a belső szervek, a bélflóra, anyagcsere, a rendszer teljes helyreállítására fordítsa. Visszatartja a felesleget is, mert arra van szüksége, hogy megóvja a legeslegfontosabb szerveket, melyek nélkül képtelen lenne élni (lásd a törzsön, hasi tájékon). Ez szükségszerű és teljesen elengedhetetlen a teljes gyógyuláshoz.

 

 

Mennyi plusz súlyra számíthatok? Van olyan, hogy maximum túllépés?

Nincs rossz súly. Csak a tested képes meghatározni, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy teljesen helyrejöjjön.

A legjobb, amit tehetsz, hogy lazítasz és egyszerűen hagyod, hogy a folyamat menjen magától, anélkül, hogy stresszelnél rajta és bármilyen módon felügyelnéd a dolgokat. Hagyd a testednek, hogy tegye a dolgát! Míg ez rettenetesen ijesztő lehet, és talán úgy érzed, mintha vakon bíznál egy folyamatban, amiről korábban fogalmad sem volt, legalább arra tökéletes, hogy teljesen eltávolítja belőle a saját véleményedet. A jó hír az, hogy a tudatos gyakorlás és optimizmus sokat segítenek neked, hogy megbirkózz a plusz súllyal. Komolyan, a legjobb, amit tehetsz, hogy felkészíted magad erre az eshetőségre, és megtanulod elfogadni a tényt, hogy nem te irányítasz. Helyezd át a fókuszt a súlyodról az élet más dolgaira, és ne aggódj azon, hogy vajon a te esetedben mennyi lesz ez a kis „gyógyulási túlsúly”, hogy vajon te mennyivel fogod túllépni a korábbi verziót… Ez csak árt, és nem hasznos a gyógyulásod szempontjából.

El kell fogadnod a testedet bármilyen testsúllyal, bármilyen méretben, és fontos, hogy elengedd a fejedben élő elképzeléseket arról, hogyan is kellene festened a gyógyulás során.

 

Csak a tested képes meghatározni, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy teljesen helyrejöjjön.

 

 

És azután?

Ha eljutsz ehhez a részhez és totál kiakadsz, diétázni kezdesz (megint) ezért, mert meghaladtad a fejedben előre feljegyzett „normálist”, azzal csak szabotálod a saját gyógyulásodat. Ezzel az ijedtséggel eléred, hogy valószínűleg nem jutsz el a teljesen gyógyult szintre, és képtelen leszel elengedni az evészavarodat teljesen. Ha félúton feladod és visszaveszel az adagokból, nem csak az evészavar válik ismét erősebbé az agyadban, de ráadásul kockáztatod, hogy legközelebb, amikor ismét idáig eljutsz (mert egyszer talán megint elszánod majd magad a gyógyulásra), akkor a tested még TÖBB súlyt fog felszedni a gyógyulásod érdekében, hiszen még nagyobb lesz az energia-deficit!

Ha megijedsz és visszatérsz a “jól bevált szokásokhoz”, az evészavar újra átveszi az irányítást, a tested továbbra sem fog bízni benned, zavarodottá válhatsz és könnyen visszaesel. Ilyenkor megmarad az evészavar a nagyobb testsúlyodnál is. Ezt nevezik kvázi-gyógyult állapotnak. Nagyon veszélyes, mert senki, még talán te sem ismered fel, hogy ugyanazokat az evészavar tüneteket produkálod, mint korábban, és az egyetlen megoldás az lenne, hogy megadod a testednek, amire szüksége van.

Ha most megállsz, mire legközelebb ehhez a ponthoz érsz, a tested csak még hatékonyabban raktároz majd egy alacsonyabb bevitelen is. Hogy miért? Mert fél, hogy ez újra éheztetni fogod!

Tehát miért akarnál visszavenni, ha csak úgy áll minden helyre a szervezetedben és szabadulsz meg a fóbiáktól, fizikai tünetektől, vízvisszatartástól, raktározástól, és leszel képes erőfeszítések nélkül tartani a súlyodat, ha továbbra is bőven eleget eszel? Ha hagyod a folyamatot menni magától. Még ha félsz is, fel kell ismerned, hogy a visszaeséssel többszörösen rosszul jársz. Az ismételt diétázás egy sokkal, de sokkal elviselhetetlenebb állapothoz vezetne.

 

 

Meddig tart a „gyógyulási súly”?

Sajnos erre nincs egyértelmű válasz. Általában az emberek többségénél 12-18 hónap. Ebbe beletartozik már a testsúly visszaállása is, tehát talán kevesebb. Ha olvastad a Minnesota Éhezési Kísérletet, világos, hogy a kísérlet résztvevői is keresztülmentek ezen a szakaszon – túllőtték a korábbi testsúlyukat nagyjából 10%-kal – azért, hogy utána normalizálódjon az étvágyuk, fizikai és mentális állapotuk, és testsúlyuk visszataláljon az ideális állapotához – vagyis leadják a felesleget (ha szükséges), méghozzá célzott diétázás nélkül.

 

 

Én is visszatérek majd a megvonás-előtti súlyomhoz?

Erre Tabitha Farrar írása gyönyörű választ ad:

“A legtöbb esetben igen, ha nem csökkented a kalóriákban mért adagokat, tehát továbbra is elég magasan tartod a beviteled. Ha nem eszel eleget, a tested (roppant érthető okokból) visszamegy raktározó-módba. Gyakran azonban az evészavar előtti testsúly nem hiteles és nem megbízható, amikor bárki ideális-testsúlyát próbáljuk megállapítani. Ha 25 évesnél fiatalabb korban alakult ki az evészavar, könnyen lehet, hogy talán sosem ismerhetted fel, hogy mi az ideális felnőtt testsúlyod, a saját, már egészséges tested számára, hiszen sosem jutottál el odáig, hogy ezt megtapasztald.

Ha korábban túlsúllyal küzdöttél (bár könnyen lehet, hogy csak a te szemedben tűnt annak!), mielőtt kialakult az evészavar, az evészavar előtti súlyod rémisztőnek tűnhet, félelemmel és szorongással tölthet el, és megnehezítheti, hogy elfogadd a javulás érdekében a „gyógyulási súlyt”. Mindannyiunknak, akik valaha megtapasztaltuk az evészavar gondolatokat a fejünkben, bonyolult és ijesztő ez az egész, nem csoda, ha bármilyen túlsúlyos állapotnak még a feltételezése is megizzaszt. Azonban tudnod kell, hogy az evészavar igyekszik meggátolni és ellehetetleníteni a gyógyulásodat, azért, hogy továbbra is ő uralja a cselekedeteidet. Hiába üvölt rád, és sikoltozik a fejedben, hogy „nélküle kövér voltál, és megint az leszel, ha nem társultok ismét”, ha te nem veszed komolyan többé. Mert ez egy tipikus evészavar baromság, ami csak akkor van rád hatással, ha hagyod! Emlékezz arra, hogy az evészavarod soha nem segített rajtad, mindent tönkretett, miatta kell ezt végigcsinálnod, és nem engedheted, hogy beadd a derekad a hazugságainak, amivel tömi az agyad. Képes vagy nemet mondani rá, és helyette a gyógyulást választani! Az evészavar soha nem mondott segítőkész, igaz vagy logikus dolgokat neked. Nincs értelme hatalmat adnod a kezébe, és a legjobb, amit tehetsz, hogy folytatod, amit elkezdtél!

Talán könnyebb arra gondolnod, hogy az evészavar előtti tudatállapothoz térsz vissza, a fizikai állapotodhoz, nem pedig az evészavar előtti testsúlyodhoz. A számok nem számítanak. Csak a mentális és fizikai egészséged az, ami igazán számít. Ha képtelen vagy megbízni a testedben, az csak megnehezíti a folyamatot. Nem adhatok garanciát arra, hogy a te utad milyen lesz és meddig tart, és ne hagyd, hogy bárki más megtegye (ha mégis, semmiképpen NE bízz abban, amit mondanak!). Annyit mondhatok, hogy sok ember, aki már végigment az úton, és képes volt kitartani, hogy elérje a teljes gyógyulást, boldog attól, hogy meggyógyult. Nem találtam még olyan embert, aki ha tényleg mentálisan és fizikailag teljesen felépült az evészavar traumájából, ne lenne boldog attól, hogy meggyógyult. Szerintem egyszerűen nincs ilyen. Ha szereted önmagad, és elfogadod a tested úgy, ahogy van, minden rendbe jön.”

Forrás:  Tabitha Farrar, 2015.

 

A számok nem számítanak. Csak a mentális és fizikai egészséged az, ami igazán számít.

 

 

Miért félek ennyire a túlhaladástól?

Nem Te félsz attól, hogy túllépsz bizonyos testsúlyt. Az evészavarod fél.

Az evészavarod azt mondja, hogy sosem lesz vége, csak nagyobb és nagyobb leszel, sosem fogsz visszatérni az ideális súlyodhoz. Az evészavarod elhiteti, hogy örökre kövér leszel, elhízol és senki nem fog szeretni. Az evészavarod azt mondja, hogy a zsír a testeden rossz, mindenféle betegségeid lesznek, szívinfarktust kapsz, és az egész életedet tönkreteszi a hízás. Az evészavar mondja, hogy te más vagy, mint a többi evészavar túlélő, és ők elérhették az ideális súlyukat, lement róluk minden felesleg, nekik normális volt, hogy a súlyuk kissé túllőtt a „célon”, de neked nem az. Te más vagy. Neked sose fog helyreállni semmi, és örökre boldogtalan leszel. Az evészavarod azt mondja majd, hogy … blablabla…

Minden, amit most írtam hülyeség. Látod, az evészavar milyen könnyedén manipulálja a józan eszedet? Az evészavarod az oka, hogy ennyire félsz ettől a lehetőségtől. Cseppet sem logikus semmi, amit az evészavar-viselkedésed tanított. Az evészavar érvei közül általában egyik sem igaz. Nem vagy unikornis, akire nem érvényesek a természet törvényei. Te is végig tudod ezt csinálni, és MOST van itt az ideje, hogy kiállj magadért!

 

 

De túl gyorsan hízok!

Sokszor úgy érezheted, hogy a tested gyorsabban gyógyul, mint az agyad.

Tudom, milyen érzés, ettől én is szenvedtem.

Úgy éreztem, hogy olyan gyorsan nő a súlyom, hogy képtelen leszek a fizikai fejlődésemmel tartani a tempót mentálisan. Hogy szinte napok alatt elérem majd a cél súlyomat, és semmi nem fog változni. Továbbra is evészavaros leszek, csak egy sokkal nagyobb testben, és ezt a gondolat volt a legelviselhetetlenebb mind közül.

Azt hittem, hogy túl gyorsan hízom, és ez a folyamat csak addig tart, amíg fizikailag elérem az egészséges testsúlytartományt. Annyira a súlyomra koncentráltam, hogy csak túl akartam végre lenni az egészen, hogy aztán szépen visszasüppedhessek a korábbi viselkedésemhez, és kontroll alatt tartsam a súlyomat.

Ha a tested végre felszedi a súlyt, amire szüksége van, de mentálisan továbbra is egy nagyon aktív evészavar vezérli a súlygyarapodás körüli szorongást és stresszt, egy olyan állapotban találhatod magad, ahol a súlyod szerinted (és az ismerőseid szerint) már nem “problémás”, és készen vagy. De ez nem igaz. A felépülési folyamat nem ér véget a súlygyarapodással! 

Attól, hogy egy felépülésben lévő személy súlya helyreáll, még a fejében élhet aktív evészavar. (Lásd kvázi-gyógyult állapot) Az agy lemarad kissé a helyreállásban, és eltart egy ideig, hogy a beérkezett energia és terápia segítsen helyrebillenteni a mentális berögződéseket. A test látványosabban változik, mint ahogy az agy alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, de attól még a gyógyulás folyamatosan aktív! Tudnod kell, hogy a súlyváltozás mindig is a terv része volt. Tudnod kell, hogy több súlyt felszedni, mint ami szerinted szükséges, normális és fontos lépés. Azt is érdemes tudnod, hogy ennél a magasabb súlynál maradni ideiglenesen elengedhetetlen.

 

A felépülési folyamat nem ér véget a súlygyarapodással!

 

Iszonyatosan fontos, hogy egy személy, aki evészavarból gyógyul, ne korlátozza az ételt és semmilyen módon ne kompenzálja a súlyváltozásokat, csak azért, hogy a testsúly kicsit lejjebb menjen, egy kényelmesebb elképzeléshez, miközben az agy éppen igyekszik felzárkózni a változásokhoz! Ha mégis megteszi, az agy nem fog teljesen felépülni.

Bízz bennem, én is átmentem ezen, és amikor odáig jutottam, hogy elértem a minimális szintet, tudtam, hogy ha most megállok, örökre bánni fogom, és a legjobb, amit tehetek, hogy csak folytatom, amit elkezdtem. Szembenéztem az intenzív szorongással és stresszel, ami ezzel a testsúllyal járt, és ellenálltam a kísértésnek, hogy ismét korlátozzam, hogy mit, mennyit, mikor eszek. De azzal, hogy nem vontam meg semmit – bármilyen ijesztő volt – és a bátorságot választottam, az agyam képes volt behozni a lemaradást, és az evészavar gondolatok kezdtek elmosódni. Egyre reálisabban láttam a testemet, normalizálódni kezdett az étvágyam, és megfigyeltem, hogy egy idő után a minimumokat fogyasztva tartottam a súlyomat, vagyis a hízás valóban nem tartott örökké.

 

Ha most megállok, örökre bánni fogom, és a legjobb, amit tehetek, hogy csak folytatom, amit elkezdtem.

 

 

A kezdeti időszakot használd arra, hogy felkészülj erre

Mivel heteket, sokaknál hónapokat vesz igénybe, hogy egy illető alultáplált állapotból eljusson a gyógyulási súlyig, így bőven van ideje arra, hogy mentálisan felkészüljön rá. Ha képes beszélni róla, képes megválaszolni a saját nyitott kérdéseit és biztonságban érezni magát.

Ha azon a napon, a legelején szembesítenek vele, hogy „oké, ha teljesen meg akarsz gyógyulni, akkor fel kell szedned némi zsírpárnát és túl kell lépned a korábbi testsúlyodat, és az talán olyan magas lesz, amilyen sosem volt korábban, de ha ezt tudod kezelni, képes leszel meggyógyulni”… akkor tudom, hogy képes leszek végigcsinálni.

Miért? Mert felfogtam, megértettem, hogy erre szükség van, és ez tök normális. Nem vagyok egyedül. Az elején amúgy is távolinak tűnik még ez az egész, mintha fényév távolságra volna a célom a jelenlegi állapotomtól, így könnyebb akkor szembesülni vele, hogy valószínűleg ez megtörténik velem. Könnyebb akkor feltérképezni, hogy mire számíthatok a folyamat során, hisz tudom, hogy még az odébb van, s addig is el kell jutnom valahogy.

A másik eshetőség, hogy a gyógyuló sosem beszél senkivel erről a témáról, és csak reméli a legjobbakat. Általában ilyenkor az történik, hogy ha eléri az általa kiválasztott, valószínűleg gyanúsan alacsony értéket, kiakad, megijed, mert nem tudja, nem tanulta meg az agy, hogy a gyógyulási súly, a plusz többlet, normális. És mi lesz ebből? Igen szomorú végeredmény. Olyan hamar hagyja abba az egészet, mintha meg sem történt volna, és képtelen lesz elérni a teljes gyógyulást szorongással, csökkent bevitellel, önutálattal és diéta-mentalitással, amely eleve idáig juttatta.

 

 

Miért annyira fontos, hogy tudj minderről?

Hogy ne kezdj diétába, ha eléred a célodat!

„Innentől figyelnem kell arra, hogy mit eszek, ideje kicsit visszavennem, nincs szükségem ennyi energiára, mert x kiló vagyok, tehát nem vagyok alultáplált, se nem beteg” – gondoltam korábban. Érdekes, hogy amikor másodszor vágtam neki a feltáplálásnak a kvázi-gyógyult állapotból történő – elkerülhetetlen – visszaesés miatt, ez az opció fel sem merült. Mivel jelenleg a kezdetektől fogva tudtam, hogy mire számítsak, és lelkiekben felkészítettem magam arra, hogy az átmeneti célként lebegő testsúlyomnál több is lehetek (és remélhetőleg leszek egy kis időre), hogy ez normális, s főleg: szükségszerű. Azzal, hogy fejben mondogattam magamnak pozitív mondatokat, mint amolyan mantrákat, elfogadtam a tényt: hogy nem számít, mennyit mutat a mérleg, s hogy mekkora a testem. Ami igazán számít az, hogy meggyógyuljak, egészséges legyek, és soha többé ne kelljen ezt még egyszer végigcsinálnom.

Úgy hiszem, hogy ha már a felépülés legelején tudomást szerzel a „gyógyulási súlyról”, képes leszel megbirkózni vele, és elfogadni azt. Minél hamarabb kerül szóba ez a téma, annál hamarabb normalizálódik az elképzelés a fejedben. A pozitív hozzáállás, vizualizálás és mantrák, mint „Kissé talán túl fogom lépni az ideális súlyomat, annak érdekében, hogy meggyógyuljak. A gyógyulásban lévő testsúlyom normális és egészséges számomra. A testem okos, és pontosan tudja, hogy mire van szüksége. Megadok a testemnek mindent, amire szüksége van.” segítenek helyrebillenteni a gondolkodást, és pozitívan, félelmek nélkül szemlélni a helyzetet. Így, mire odáig jutsz, nem fog meglepetésként érni és tárt karokkal fogadod.

Mindez csak átmeneti, nem fog örökké tartani. A testarányok változnak, és fokozatosan helyreáll a zsírmentes testtömeg (izomzat) és a zsírszövet aránya, a test normalizálódik, megtalálja saját egyensúlyát. Visszatér az ideális pontjához, ahol a leginkább szeret lenni, és az étvágyad, éhségérzeted, hormonjaid, mind helyreállnak. Első az energia, csak utána jön a gondolatok megváltoztatása! Bízz a folyamatban, és tudd, hogy mi a helyes lépés, még ha kényelmetlenül érzed is magad pillanatnyilag. Minden rendben lesz. A döntés a te kezedben van!

Maradj pozitív!

 

 

 


Referencia:

Tabitha Farrar. 2015. Eating Disorder Recovery: Aim to Overshoot. [2018.02.16.]
 http://tabithafarrar.com/2015/11/eating-disorder-recovery-aim-overshoot-pre-ed-weight/

Richard Kerr. 2012. Bulimia weight loss and weight gain. The truth. Bulimia Help [2018.02.16.]
http://www.bulimiahelp.org/book/about-bulimia/bulimia-weight-loss-or-weight-gain

Dulloo, Abdul G., Jean Jacquet, and Lucien Girardier. 1997. “Poststarvation hyperphagia and body fat overshooting in humans. A role for feedback signals from lean and fat tissues.” In: The American journal of Clinical Nutrition 65, no. 3 (1997): 717-723. [2018. 02.12.]

Scalfi, L., A. Polito, L. Bianchi, M. Marra, A. Caldara, E. Nicolai, and F. Contaldo. 2002. “Body composition changes in patients with anorexia nervosa after complete weight recovery.” In: European Journal of Clinical Nutrition 56, no. 1. [2018. 02.12.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/11840175

Polito A, Cuzzolaro M, Raguzzini A, Censi L, Ferro-Luzzi A. 1998. “Body composition changes in anorexia nervosa.” In: Eur J Clin Nutr. 1998. Sep;52(9):655-62. [2018. 02.12.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/9756122

Marwan El Ghoch, Simona Calugi, Silvia Lamburghini, Riccardo Dalle Grave. 2014. “Anorexia Nervosa and Body Fat Distribution. A Systematic Review.” In: Nutrients. 2014 Sep; 6(9): 3895–3912. [2018. 02.12.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4179194/

Enrica Marzola, Jennifer A Nasser, Sami A Hashim, Pei-an Betty Shih, and Walter H Kaye. 2013. “Nutritional rehabilitation in anorexia nervosa. Review of the literature and implications for treatment.” In: BMC Psychiatry. 2013; 13: 290. [2018. 02.12.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3829207/

Emily T. Troscianko. 2011. The Physical Effects of Weight Gain after Starvation. Psychology Today [2018. 02.12.]
https://www.psychologytoday.com/blog/hunger-artist/201110/the-physical-effects-weight-gain-after-starvation

Jennifer Rollin, MSW, LCSW-C. 2017. To The Person In Eating Disorder Recovery Who Is Struggling To Accept Body Changes. HuffPost [2018. 02.12.]
https://www.huffingtonpost.com/entry/to-the-person-in-eating-disorder-recovery-who-is-struggling_us_59393f75e4b094fa859f1608

Dulloo, Abdul G., Jean Jacquet, and Lucien Girardier. 1997. “Poststarvation hyperphagia and body fat overshooting in humans. A role for feedback signals from lean and fat tissues.” In: The American journal of Clinical Nutrition 65, no. 3 (1997): 717-723. [2018. 02.12.]
https://academic.oup.com/ajcn/article/65/3/717/4655278

Mayer, Laurel, B. Timothy Walsh, Richard N. Pierson, Steven B. Heymsfield, Dympna Gallagher, Jack Wang, Michael K. Parides et al. “Body fat redistribution after weight gain in women with anorexia nervosa.” In: The American Journal of Clinical Nutrition 81, no. 6 (2005): 1286-1291. [2018. 02.12.]
https://academic.oup.com/ajcn/article/81/6/1286/4648747

Mayer, Laurel ES, Diane A. Klein, Elizabeth Black, Evelyn Attia, Wei Shen, Xiangling Mao, Dikoma C. Shungu et al. “Adipose tissue distribution after weight restoration and weight maintenance in women with anorexia nervosa.” In: The American Journal of Clinical Nutrition 90, no. 5 (2009): 1132-1137. [2018. 02.12.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19793856

Ha tetszett a poszt, kövess és oszd meg másokkal is!
error

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial