felépülés tippek,  szakirodalom,  támogatás

Extrém éhség – kövesd az éhséged!



Extrém éhség 1.rész

 

Az extrém éhség gyakori tapasztalat majdnem minden gyógyulónál, aki valamely megvonásos evészavarból gyógyul épp (legyen az akár anorexia, bulimia, orthorexia, egyéb típus…). A vízvisszatartás mellett talán ez a legszorongáskeltőbb eleme a gyógyulásnak.

A gyógyulás bármely szakaszában megjelenhet, és egyénenként eltérő ideig tarthat. Más-más formákat öltve válik a gyógyulás elválaszthatatlan részévé, és ha nem reagálnak rá, csak még erősebb lesz.

Sokszor nekünk, gyógyulóknak szükségünk van rá, hogy emlékeztessenek bennünket: jogunk van enni, és bármennyit ehetünk, amennyit csak szeretnénk. Úgy döntöttem, három részre bontom ezt a témát, mert ahogy figyelemmel követem mások bejegyzéseit és tapasztalatait a gyógyulásról, azt találtam, hogy az extrém éhség (a késztetés, hogy rengeteg ételt megegyél) olyan mértékű szorongással párosul, ami már önmagában képes visszaesést okozni. A három bejegyzésemben több oldalról világítok rá az evészavar-gondolatok hamisságára, s hogy miért elengedhetetlen, hogy mindenek felett csak kövesd az éhséged:

  1. Hivatalosabb verzió némi biológiai háttérrel, alapvető tudnivalók az extrém éhségről (ez a bejegyzés)
  2. Személyes bejegyzés – saját tapasztalataim
  3. Mi történik, ha dietetikus által összeállított étrendet követsz, s hogy fér meg mellette az extrém éhség?

 

Az extrém éhség nem csak azért történik, hogy a tested visszataláljon az ideális testsúlyához, hanem azért, hogy helyrehozzon milliárd apró fizikai sérülést, amit te nem is látsz, de megtörtént, amikor energia deficitet hoztál létre.

 


 

Extrém éhség:

Talán az első napon kezdődik. Talán csak néhány nappal vagy héttel az elhatározás után. Talán egyáltalán nem jelenik meg. Talán itt-ott megjelenik, majd eltűnik, majd visszatér, és újra eltűnik folyamatosan váltakozva a fejlődés alatt. Talán az első naptól a súly-helyreállás utáni három hónapig tart. Talán csak a súly-helyreállítás célegyenesében jelenik meg. Kiszámíthatatlan. Nem lehet előre megmondani, hogy kinél hogyan üt be. Még ha ki is hagytam valamilyen variációját a lehetőségeknek, bármilyen formában, időszakban, bármily kitartóan jelenjen is meg az extrém éhség, biztosítalak afelől, hogy az teljesen normális és szükségszerű.

 

 

Mi ez?

Az extrém éhség gyakorlatilag egy mentális éhség, mely összeolvasztva a korábban elnyomott, de felépülésben hirtelen feltörő fizikai éhséggel együtt olyan erős késztetést generál, hogy nagyon nagyon sok ételt képes vagy megenni.

Ezen időszak alatt talán azt találod, hogy a minimum javasolt felépülési mennyiségeken felül, akár 6000-10.000 kalóriát is simán megennél – jó esetben meg is eszel! – egyetlen nap alatt. Bármilyen típusú megvonásos evészavarból is gyógyulj. Ettől persze könnyen bepánikolsz, ellenkezel, és szinte mindenki, aki átéli, önigazolásokat keres állandóan, hogy miért nem szabad követnie az éhségét, mely „rossz” – gondolja ösztönösen, persze helytelenül.

 

 

A megvonás az ellenség, nem pedig az étel

Amikor az extrém éhség beüt, el kell kötelezned magad, hogy nem eszel kevesebbet a minimumoknál semelyik napon, függetlenül attól, hogy mit ettél az előző nap vagy pár nappal azelőtt. A megvonás, a kényszer, hogy (túlzottan) odafigyelj arra, amit eszel, az, ami visszaesésbe taszítana téged, és nem pedig az extrém éhségre való reagálás. Sose felejtsd el, hogy okkal vagy éhes, okkal jelennek meg a gondolataid, és minél erősebben igyekszel nem enni, annál inkább eluralkodik rajtad ez a szokás, és könnyen visszasüppedsz az evészavar komfort zónájába. Ez pedig nem segít abban, hogy meggyógyulj.

Csak kevés (nagyon nagyon kevés) páciens nem tapasztal extrém éhséget, és megy keresztül a folyamaton rendületlenül csak pár száz kalóriával a minimum felett. A jelentős többség megtapasztalja az extrém éhség kimerítő érzését. Én még NEM találkoztam olyannal, aki itt a gyógyulás alatt ne ment volna át egy “nagyevős” időszakon!

Ez egy különleges lehetőség, hiszen gyakran az emésztőrendszernek nehézséget okoz, hogy felzárkózzon az igényekhez, és emiatt úgy érezheted, hogy tele vagy, de mégis ennél még – melyet elég nehéz szavakba önteni. Sok esetben úgy jellemzik ezt az érzést, mintha csak unalomból ennének, vagy azért, mert eszükbe jut egy íz, és nem hagyja őket nyugodni.

 

 

A mentális éhség számít

Két típusú éhség jelentkezik a felépülésben: mentális éhség és fizikai éhség. Egyikre sincs szükséged ahhoz, hogy egyél, mellesleg. Tudsz, és gyakran kell enned az éhség teljes hiányától függetlenül is. Az éhség csupán egy bónusz.

Még ha tapasztalsz is extrém éhséget, valószínűleg nem azonnal jelenik meg. A felépülés arról szól, hogy képes vagy éhségtől, hangulattól, stressztől, szorongástól függetlenül is enni, függetlenül attól, hogy tetszik-e az étel vagy sem, függetlenül attól, hogy milyen napszak van, nappal van vagy éjszaka, függetlenül attól, hogy a személy melletted mit csinál.

Tudsz enni sírás közben. Tudsz enni úgy, hogy remegsz. Tudsz enni könyörögve. Tudsz enni úgy, hogy félsz.

Nem számít, egyik sem számít, csak az a fontos, hogy egyél.

Tegyük fel, hogy az extrém éhség beüt, és ettél, eleget, bőven. Annyit ettél, hogy fáj a hasad, és az agyad szinte üvöltözik odabenn, „Hogyan voltál képes ennyit enni?? Hogy lehet ez egyáltalán fizikailag lehetséges? És ezek után hogy vagy képes máris újból az evésre gondolni?! Épp most ettél meg egy egész hétre elegendő kaját!!!”. Tegyük fel, hogy ez megtörténik, de te mégis többre vágysz. Na ez a mentális éhség. A mentális éhség, mely igenis számít. Még ha akár most ettél meg teszem azt 20.000 kalóriát, ha továbbra is többre vágysz, még mindig ételt akarsz, mert úgy érzed magad, mintha nem is ettél volna, akkor többet kellene enned.

Én ezt elég kemény leckeként tanultam meg… Kezdetben – első alkalommal – csak lassan, óvatosan próbáltam növelni a bevitelem, míg végül sosem jutottam el az elegendőig. Majd másodszori próbálkozásra úgy döntöttem, hogy nem tolerálom tovább a sóvárgást, és kíváncsi vagyok, mi történik, ha eszek… ezért ettem. „Eleget” – bármi is legyen az. Azt hittem, hogy ez elég nekem, mégis többet akartam. Hagytam az evészavaromnak, hogy elhitesse velem, hogy ha többet eszek, mint amivel már amúgy is tele van a gyomrom, az nevetséges, és csak átesek majd a másik végletbe, és falászavarom lesz. Ma már tudom, hogy ez cseppet sem nevetséges, és nagyon is van értelme, ha figyelembe veszed, hogy az agy még mindig olyan üzeneteket kap, miszerint energiahiány áll fenn, s alultáplált vagy. (* az alultáplált a deficitben mérvadó, nem pedig a mérlegen)

 

 

Amikor minden rendben van

Rendszerint, amikor az evészavar nincs jelen, és az emberek energiaegyensúlyban élnek, a komplex üzenetek, melyek a bélidegrendszerből érkeznek, összhangban vannak a test többi részével, és minden kiegyensúlyozottan, harmóniában működik. A fizikai telítettség az emésztőrendszerben ideális esetben egybevág az annál jóval misztikusabb és komplexebb jóllakottsággal, mely a test minden sejtjében együtt rezeg – vagy együtt nincs jelen. Az agyba érkező jelek – miszerint elegendő energia van a test minden részében – hozzák létre a jóllakottság tapasztalását, ami persze magába foglalja az érzésre adott érzelmi reakciót. Magyarán ez az érzés ideális esetben megerősíti az idegi válaszokat, és pontosan tudod, gondolkodás nélkül, hogy jóllaktál. Ez lenne a “normális”.

Az aktív evészavar időszak után azonban – amikor a páciens éppen megkezdi a felépülést – gyakran az emésztőrendszer problémákkal néz szembe: az összeszűkült gyomor többnyire gastroparesis tüneteit mutatja (ez a gyomor motilitászavara, a gyomorból az étel ürítése rettenetesen lelassult, hogy a beérkezett ételmennyiségből maximális energianyerés történjen, azaz nem tudsz kakilni); az enzimtermelő enzimek félsebességen működnek (szintén energiatakarékosság céljából, azaz kb. semmit nem tudsz megemészteni); és a (jó) bélbaktériumok a vastagbélben megtizedelődtek a nem megfelelő energiabevitel következtében (azaz éheztek, és ezért sok közülük elpusztult, a szegény kis bélcsaládod kihalt!) 

 

 

A bélrendszer felzárkózása

Amint elkezded a minimum javasolt mennyiségeket fogyasztani, az emésztőrendszer egy felzárkózási szakaszon esik át. És ha a különböző sejtek a testedben masszív energiát igényelnek a sérülések helyrehozásához, a bélrendszer viszont még nem képes a megnövekedett energiabevitel befogadására – és feldolgozására –, akkor egyszerre tapasztalsz éhséget és telítettséget ugyanabban a pillanatban. Egyszerre érzed, hogy jóllaktál, s közben meg tökre nem. Ami persze elég zavaró, és nem érted, hogy mi történik odabenn… Csak pislogtam rendszerint, hogy most mi a frász van? Hiszen most ettem!

Az emésztőrendszer kétségbeesetten üzenetekkel bombázza az agyat, hogy „igyekszem olyan gyorsan működni, ahogy csak tudok”, és a test különböző sejtjei szinte sikoltoznak, hogy „több energiát most! súlyos veszteség ért minket!”. Ahogy ezt a mentális éhségről szóló bejegyzésemben is leírtam.

Mindig, MINDIG reagálj az éhségre, és soha ne engedd, hogy a megvonás ismét bevackolja magát a gondolataidba! Ahhoz, hogy az emésztőrendszered ismét felgyorsuljon, kalóriadús, de nem túl rostos ételek fogyasztása sokat segíthet (például az ultrafeldolgozott élelmiszerek igen hasznosak ebben a kezdeti szakaszban! helló tiltólistás ételek!). Nassolj magvakon, süss magadnak fincsi ropogós házi kekszeket, ne igyál túl sok vizet, és egyél több apró étkezést, hogy ne terheld túl egyszerre a beleidet. Akár napi 8-10 étkezést is beiktathatsz, ha úgy esik jól, egészen addig, míg az emésztőrendszer ismét meg tud birkózni több étellel egyszerre.

 

 

Pánik ellen: csak egyél!

Akármilyen ijesztő is ez az érzés, szeretném, hogy tudd, ez csak átmeneti, és nem fog örökké tartani. Az extrém éhség – az állandó nyomasztó mentális sóvárgás – előidézheti a visszaesést, és fel kell készülnöd erre az eshetőségre! Emlékeztesd magad arra mindig, amikor csak elbizonytalanodsz, hogy mi a helyes döntés:

Nem fogsz örökké 6000-10.000 kalóriát enni.

Ha most képes vagy ennyit enni, az pont azt bizonyítja, hogy mennyire szükséged van rá. Képtelenség hozzászokni ezekhez az adagokhoz, és a gondolat, hogy „de csak kitágul a gyomrom, hozzászokom, és képtelen leszek majd leállni” nem igaz. Ezt az evészavar szorongása mondatja veled.

A testednek tényleg, valóban szüksége van erre az energiamennyiségre, hogyha ennyire kívánod! Miért akarnád szándékosan meghiúsítani a saját gyógyulásod, amibe annyi energiát fektetsz? Miért nyújtsd hosszabbra a kínos időszakot még jobban, mint amennyire feltétlenül szükséges? Ha reagálsz az éhségre, és a saját tested jelzéseit feltétel nélkül követed (magyarán ha enni akarsz eszel, de nem tömöd magad kényszeresen, csak amíg jól esik!), képes leszel teljesen felépülni, és ez az átmeneti fázis egyszer véget ér.

 

 

Minden nap csak bizonyos mennyiségű sérülés képes meggyógyulni az emberi testben

Képzeld el ezt úgy, mintha egy kőművest bérelnél fel, hogy megjavítsa a házad alapzatát. A cserepeket súlyos vihar tépázta meg, a fagerendák repedeznek a legyengültségtől, és mindenhol besüvít a szél a tetőn át, lerombolva az alatta elterülő valaha ép lakásodat. Egy nap alatt az alapzat csak bizonyos részének átépítésére van kapacitása a fizetett munkásodnak. Mivel nappal képtelen eleget dolgozni a más felkérései miatt, így azért, hogy ne ájuljon le a tetőről kimerülten, a munkálatok többsége éjjel történik. Hiába dolgozik folyamatosan, minden szabad percében, a ház alapzatának teljes megjavítása hónapokig tart.

Ha nem adsz a munkásodnak elég új, erős, gyorsan használható alapanyagot, amiből képes építkezni, a folyamat még inkább elhúzódik, és tovább rombolod a sérült házadat. Miközben ő szorgalmasan dolgozik, neked a ház teljes befejezéséig meg kell birkóznod a tönkrement cuccaiddal, élned kell az életed sérült padlóval, sérült tetővel, és fizetni a munkálatokat, miközben hétköznapi dolgokra is elmegy a pénzed. Ha csupán elvétve adsz alapot (no meg fizetést) a munkásnak, a házad talán sosem készül el végleg, befejezetlenül marad, amitől érthetően ideges vagy. Azonban ha mindent megteszel, hogy a házad újra ép legyen, gyorsabban, hatékonyabban, és alaposabban képes végezni a kőműves a munkáját.

Minél inkább ellenállsz az éhségednek, és vele a jeleknek, melyek arra utalnak, hogy pihenésre, tápanyagdús táplálékokra és sok alvásra van szükséged, annál inkább megnehezíted a saját dolgodat. Az extrém éhség nem csak azért történik, hogy a tested visszataláljon az ideális testsúlytartományába, hanem azért, hogy helyrehozzon milliárd apró fizikai sérülést, amit te nem is látsz, de megtörtént, amikor energia deficitet hoztál létre a saját testedben.

 

Minél inkább ellenállsz az éhségednek, és vele a jeleknek, melyek arra utalnak, hogy pihenésre, tápanyagdús táplálékokra és sok alvásra van szükséged, annál inkább megnehezíted a saját dolgodat.

 

 

Mit okoz a hiány és túledzés?

Amikor megvonod magadtól a mindennapi élethez szükséges energiát, és a deficit létrejön a korlátozás és/vagy túledzés hatására, a test két dologgal válaszol a döntéseidre: abbahagy minden lehetséges biológiai funkciót, hogy energiát takarítson meg a zsírszövetből, csontokból, izmokból, majd a szervekből, idegrendszerből, hogy fedezze a hiányt.

Elengedhetetlenül, szükségszerűen magát az “erőművet” is legyengíted, hogy nyers alapanyagokat nyerhess. Ha csupán a nyers anyagokat töltöd vissza, az nem elég. Az alapvetők mellett pótlólagos anyagokra is szükséged van, hogy a sérülést, mely az erőműben létrejött, helyreállíthasd, máskülönben a nyers anyagok nem képesek hatékonyan energiává átalakulni – csak hogy egy másik példát is hozzak.

A helyreállási projekted mellett az erőműnek továbbra is ki kell tartania, és készen kell állnia, hogy futtassa a mindennapi tevékenységeit, ahogy addig is tette. Ezért üt be az extrém éhség. A hétköznapi funkciókra szánt energia nem elég. Ennél jóval, jóval többre van szükséged, hogy minden rendbe jöjjön.

 

A hétköznapi funkciókra szánt energia nem elég. Ennél jóval, jóval többre van szükséged, hogy minden rendbe jöjjön.

 

Ismétlem, ez a fázis, éhség, nevezzük bárminek, csak átmeneti, és ha nem lesz rá szükséged többé, ha minden egyensúlyban működik, akkor eltűnik – és nem, nem fogsz örökre ilyen sok ételt kívánni.

 

 

Mi számít extrémnek?

Átlagosan kb. 3000 kalóriát javasolnak feltápláláshoz a hétköznapi élet mellett, evészavar típustól, súlytól, az evészavar időszakának hosszától, erősségétől stb. függetlenül! Nyilván ezek is befolyásolják, de ennél csak többet szoktak előírni… (ha az illető már eljutott egyáltalán eddig a mennyiségig, és képes elfogyasztani kockázatok nélkül). 4000 kalória még csak nem is extrém. 6000 kalória szintén elveszik a testedben. Ha annyit eszel, amennyire vágysz, idővel megtanulod megkülönböztetni a valós éhségedet az evészavar-gondolataidtól. Az extrém éhség kiváló gyakorlás arra, hogy elengedd a külsőddel kapcsolatos aggodalmaidat, és túllépj az első számú szorongáson. Valószínűleg szükséged van a minimumnál több energiára, rövidebb-hosszabb ideig, és minél inkább ellenállsz, annál erősebbé válik a késztetés, hogy egyél. Ne kínozd magad, s ne küzdj ellene!

 

Két választásod van:

  1. Eszel megszorítások nélkül, és élvezed
  2. Küzdesz ellene, de nem fogsz nyerni. Valószínűleg majd „binge” (falásszerűen) eszel, ha megpróbálod korlátozni a beviteled. Aztán így a kemény módon tanulod meg – ahogy én tettem –, hogy az egyetlen opció csak az első.

 

Az extrém éhség azért jelenik meg, hogy meggyógyítson. A tested tudja a dolgát, neked csak annyi a teendőd, hogy kövesd a megérzéseidet, és bízz abban, hogy a tested pontosan tudja, hogy mire van szüksége, és a legjobb, amit tehetsz, hogy megadod neki minden egyes nap azt, amire vágyik. Feltétel nélkül.

 

Folyt. köv. Extrém éhség 2 – enni, feltételek nélkül

 


 

Felhasznált irodalom:

Gwyneth Olwyn. 2011. I need how many calories?!! The Eating Disorder Institute [2018.03.16.]
https://www.edinstitute.org/blog/2011/9/14/i-need-how-many-calories?rq=calorie

Gwyneth Olwyn. 2013. Extreme hunger part2: the experience and science. The Eating Disorder Institute [2018.03.16.]
https://www.edinstitute.org/paper/2013/4/9/extreme-hunger-part-2-the-experience-and-science

Dulloo, Abdul G., Jean Jacquet, and Lucien Girardier. 1997. Poststarvation hyperphagia and body fat overshooting in humans. A role for feedback signals from lean and fat tissues. In: The American journal of Clinical Nutrition 65, no. 3. 1997. 717-723 p. [2018.03.16.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/9062520

Tabitha Farrar. 2017. Extreme hugner in anorexia recovery.
http://tabithafarrar.com/2017/01/extreme-hunger-anorexia-recovery/

Flier, Jeffrey S. 2006. Regulating energy balance: the substrate strikes back. In: Science 312, no. 5775. 2006. 861-86 p. [2018.03.16.]
http://science.sciencemag.org/content/312/5775/861.full

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük