szakirodalom

Bármilyen testsúlynál lehetsz alultáplált

Az alultápláltság nem súlyfüggő



 

Alultápláltság: Nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű táplálék juttatása a szervezetbe ahhoz, hogy az optimálisan, helyesen, egészségesen működhessen. (def.)

 

 


 

A BMI nem mérvadó

Képzeld el, hogy a BMI értéked egyértelműen 30+. Évek óta egy aktív evészavarod van, és gyakorlatilag folyamatosan korlátozod, hogy mennyit eszel, minden egyes nap. Számos egészségügyi problémával küzdesz, és a mérlegen villogó szám is azt ordítja az arcodba, amit mindenki más: elhízott vagy, és így az egészségügyi problémáid csakis kizárólag a súlyod miatt lehetnek, semmi más nem jön szóba, csak a túl magas testsúlyod.

Valójában minél inkább próbálsz diétázni, s kevesebbet enni, a dolog annál rosszabb. Puffadsz, emésztési és pajzsmirigy problémáid vannak, fáradt vagy, s a mérlegen lévő szám szinte nemhogy lefelé, de inkább felfelé mozdul állandóan.

Tegyük fel, hogy rátalálsz egy evészavarral, alulevéssel foglalkozó oldalra (pl. erre), és úgy érzed, hogy erős hasonlóság van aközött, amit tapasztalsz, és amit az oldalon írnak. Ahogy egyre több bejegyzést pörgetsz végig, rájössz, hogy az egészségügyi problémáid forrása valójában az, hogy nem eszel eleget! Méghozzá súlyos deficitbe kényszeríted a testedet, mert mindenütt diétával bombáznak, és mindenki szerint fogynod kéne, hogy egészséges legyél. És mivel a kalkulátor mennyiségénél már rég kevesebbet eszel, s még így sem sikerül leadni néhány kilót, egyre inkább korlátozod, amit megeszel. Sokkol a hír, hogy talán minden problémád gyökere az, hogy nem eszel eleget, és ez indította el az egészet.

Üzensz a honlap szerkesztőjének, alaposan kifejted a problémádat; tanácsot kérsz, mert elbizonytalanít, hogy vajon tényleg annyit kellene-e enned, mint ami a minimumoknál van (mint ahogy teszi mindenki, aki úgy véli, hogy „nem elég vékony” ahhoz, hogy evészavara legyen), és azt a választ kapod, hogy a feltáplálási minimumok rád is ugyanúgy érvényesek. Sőt, mi több, a lehető legjobbat teszed az egészségeddel, ha többet eszel, elfogadod, hogy ideiglenesen talán kicsit nő a súlyod, és hagyod a testednek, hogy rekalibrálja a rendszert, amit a diétázás tönkretett.

 

 

Az alultápláltság nem feltétlenül látszik

Attól, hogy valakinek a képébe mondod, hogy nem lehet evészavaros, mert „de hát te nem is vagy sovány!”, még nem lesz igazad. A diétázás és evészavarok oly szorosan összefüggnek, hogy annak, aki soha nem olvasott a témáról alaposabban, az egész csak egy kitaláció, s úgyis a diéta-biznisznek van igaza, vagyis ha túlsúlyos vagy, koplalnod kell az egészséged érdekében.

Spoiler: ez a legrosszabb, amit tehetsz!

 

A lehető legjobbat teszed az egészségeddel, ha többet eszel, elfogadod, hogy ideiglenesen talán kicsit nő a súlyod, és hagyod a testednek, hogy rekalibrálja a rendszert, amit a diétázás tönkretett.

 

Körülvesz minket egy olyan társadalom, amelyben még a túlsúlyos emberek is problémának látják, hogy túlsúlyosak, s ezért a diéta-kultúrához fordulnak abban a reményben, hogy az majd megmenti őket a társadalmilag elfogadhatatlan állapottól: az elhízástól. Mindannyian magunkba szívunk – többet vagy kevesebbet – a zsírfóbiából, és csak kevesen képesek meglátni, hogy a kulturális normák nem automatikusan jók, igazak és helyesek.

Ami azt illeti, az evészavarok a teljes BMI spektrum területén jelen vannak, s jelentős azon betegeknek száma, akik testsúlyuk szerint a normál vagy túlsúlyos kategóriába tartoznak. És nem, nem csak a falászavarral és túlevéssel küzdők, de anorexiától vagy bulimiától szenvedők ugyanúgy jelen vannak a magasabb értékeknél, mint az alacsonyaknál! Az alultápláltságnak nem kritériuma a BMI skála legalja. Ha elolvassuk az alultápláltság meghatározását, abban nincs megemlítve bármilyen skála. De még csak számok sem.

Alultápláltság = Nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű táplálék juttatása a szervezetbe ahhoz, hogy az optimálisan, helyesen, egészségesen működhessen.

 

Mindannyian magunkba szívunk – többet vagy kevesebbet – a zsírfóbiából, és csak kevesen képesek meglátni, hogy a kulturális normák nem automatikusan jók, igazak és helyesek.

 

 

Az éhezés és klinikai alultápláltság

A legtöbb evészavarral küzdő személy (úgy mint anorexia, bulimia, falászavar, OSFED… stb. valamelyikétől, vagy több típustól is szenvedő) nem tartozik, és soha nem is tartozott a klinikailag alultápláltak közé, és mégis ugyanattól a misztikusnak ható tünetegyüttestől szenved, mint azok, akik az orvosok által klinikailag alultápláltságnak ítélt állapot mellett Anorexia Nervosa diagnózist kapnak.

Igen sokan híznak, miközben aktívan korlátozzák a napi energia bevitelüket a standard adatokhoz mért reálisnak tűnő szükségleteket figyelembe véve. Valójában éheztetik magukat, és ezért a test ösztönösen raktározni kezd. Ha a testbe nem áramlik megfelelő mennyiségű energia, két dolog történik általában: katabolizmus indul meg (csökken a súly és sérülnek a szervek, a test feleszi önmagát), másik pedig, hogy az anyagcsere folyamatok csökkent üzemmódban kezdenek működni, hogy a test a lehető legtöbb energiát megtakarítsa (ezért lassul az anyagcsere, TEE, NEAT, RMR értékek vele együtt csökkennek, és bizonyos biológiai funkciók – pl a reproduktív funkciók – teljesen leállnak). Ugyanakkor persze mindez különböző mértékben, eltérő sebességgel, eltérő módon következik be, mert mindannyian egyedi felépítéssel bírunk, s a testünk ellenálló képessége eszerint eléggé változatos. Ráadásul minél tovább áll fenn ez az állapot, a test annál inkább alkalmazkodik hozzá, s így a katabolizmus és maga a metabolikus elnyomás mértéke szintén változhat.

Ezért van az, hogy néhányan akár 1200 kalórián/nap képesek felszedni némi súlyt, míg mások erőfeszítés nélkül tartják tömegüket átlagosan kb. 2500 kalórián/nap. Mind azon múlik, hogy történt-e változás, s ha igen, milyen súlyos az anyagcsere elnyomása (vagy hétköznapi értelemben a lassulása)!

 

 

A testünk okos

Ismétlem, a testünk hamar képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, ezért ha nagyon hatékony a tested, könnyen gyarapodhatsz 1200 kalórián is akár. Másik oldalról nézve: szintén nagyon hatékony alkalmazkodási képességekkel, ha a tested teljesen a katabolikus folyamatokra szorul a deficittel szembeni harcban, könnyedén fogyhatsz 2500 kalórián.

Azonban attól, hogy az egyiknél a megvonás kicsi, a másiknál nagy – közhiedelem szerint gondolkodva –, még mindkettő ugyanolyan káros, és hosszú távon a katabolizmus komoly sérüléseket okoz a testben. Nem fenntartható állapot. Vagy legalábbis nem fenntartható negatív következmények nélkül…

Ezek a túlélési mechanizmusok csak rövid távon működőképesek, hisz ahhoz kellenek, hogy életben tartsák a szervezetet, amíg végre helyrebillen a deficit, s a test újra ragyog és virul.

 

 

CSAK testsúly alapján nem lehet eldönteni valakiről, hogy alultáplált-e vagy sem!

A fenti definíciónkat figyelembe véve, egyértelmű, hogy a soványság nem kritériuma az alultápláltságnak. Alultáplált lehetsz bármilyen testméretnél. Bármilyen életkorban. Bármilyen egészséges életmód követőjeként. És főleg, alultáplált lehetsz egy nagyobb testben is, épp úgy, ahogy alultáplált lehetsz egy kisebb testben.

Ha a saját természetes (ideális) testsúlyod (ez az a pont, ahol a tested legoptimálisabban működik, legenergikusabb vagy, s a hormonok is egészségesen hozzájárulnak egészségedhez) valahol a BMI 22 fele tendál, akkor ha a jelenlegi súlyod csak a BMI 19-nél csücsül, technikailag alultáplált vagy – a saját testedhez képest.

Ha a természetes elnyomás nélküli testsúlyod mindig a BMI 30 fele lévő tartományban szeret lenni, akkor ha a jelenlegi súlyod csak a BMI 26-ot közelíti meg, technikailag alultáplált vagy – a saját testedhez mérten.

Nem mindegy, hogy mihez viszonyítasz!

Ha pedig alultáplált vagy, akkor valószínűleg tápanyaghiánnyal küzdesz, vagy nagy a kockázat arra, hogy ez hamarosan bekövetkezik.

 

 

Látható vagy nem látható

Bődületes hiba, hogy nem sok ember hajlandó tudomásul venni, hogy az alultápláltság nem ugyanaz, mint a látható soványság. Sőt, mi több, a szemmel látható soványság nem feltétlenül jár együtt alultápláltsággal! Mindannyiunknak a genetikai állományunkban rejlik, hogy milyen testalkattal áldott meg minket a természet, és csupán diéták eszközeivel nem tudjuk hosszú távon manipulálni a testünket, mert előbb vagy utóbb (általában előbb) fellázad ellenünk. Elkeserítő azt látni, hogy még az egészségügyi tanácsadók, orvosok is rendszeresen átsiklanak ezen információk felett, és a testméretük miatt diszkriminációval élnek az egyénekkel szemben, a nagyobb test képviselőit ösztönösen arra biztatják, hogy fogyjanak le, korlátozzák, hogy mit esznek, és gyakorlatilag nyomják el saját éhségérzetüket. Tehát hogy forduljanak szembe a testük valaha egyértelmű jelzéseivel.

Úgy gondolom, hogy alapos beszélgetés nélkül NEM megengedhető, hogy bárkit megkülönböztessünk a külseje miatt, s gondolkodás nélkül diétát és fogyást javasoljunk! Sok szakember is, aki kellő tudással bír(hat) a témáról, aktívan promotálja a sérült egészségi állapotot, azzal, hogy nem követi a „Health at every size” (azaz Egészség minden méretben) felfogást a pácienseivel szemben.

Ha az orvosod is arra biztat, hogy kövesd a trendeket, nem fogod megkérdőjelezni az igazát, tekintve hogy 24 órában ezeket hallod mindenütt.

 

 

Fogytál? De jól nézel ki!

A feltételezés, hogy az alacsony testsúlyú emberek egészségesek, de a nagyobb súlyúak nem csak bizonyos testképpel (na vajon melyik?) szembeni elfogultságon nyugszik. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb testalkatú embereket nem kezelik egyenrangú félként, s az egészségükkel kapcsolatos aggodalomból az emberek azzal etetik őket, hogy diétázzanak és fogyjanak inkább – ami persze még inkább növeli a különböző betegségek kialakulásának kockázatát ahelyett, hogy csökkentené azt. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy a könnyebb, kisebb testű emberek, akik egyébként jó ideje alultápláltak, gyakran hallják, hogy a súlyuk/alakjuk tökéletes, nincsen semmi baj, még diétás tippeket is kérnek tőlük, hogy „Hogyan csináltad? Jól nézel ki!”, és sokkal inkább kapnak segítséget a tüneteik (felületes) kezelésére, amik csak az alultápláltság velejárói.

 

Ha az orvosod is arra biztat, hogy kövesd a trendeket, nem fogod megkérdőjelezni az igazát, tekintve hogy 24 órában ezeket hallod mindenütt.

 

Nem véletlenül van ennyi pajzsmirigy eltérés, csak hogy egy példát említsek. Sok alultáplált ember, változatos testméretekben, a pajzsmirigyre kezelést kap, hogy helyreállítsák az egyensúlyából kimozdult pajzsmirigy működést, amikor a valódi oka a pajzsmirigy eltéréseknek az, hogy a test folyamatos stressznek van kitéve a túledzés és alulevés, nem megfelelő energia bevitel miatt! Nem gyógyszerre van szükségük, hanem megfelelő tápanyagbeli rehabilitációra. Ételre. Energiára.

Mielőtt elfogadnál diétás tanácsokat bárkitől, mielőtt diétás tanácsokat osztanál bárminek, gondolkodj el azon, hogy milyen magokat ültetsz el az illető fejében, s helyénvaló-e a nézeted, amikor nem tudod pontosan, hogy miért jött létre a másik állapota! BÁRKI alultáplált lehet BÁRMELY méretben. Épp úgy, ahogy anorexiával küzdhet bármilyen testalkatú személy.

 

 

Soványság egyenlő alultápláltság?

A soványság kifejezés manapság az alultápláltság címén emlegetett, ezért talán segít, ha úgy tekintesz az alultápláltságra, mint egy sovány ember állapotára. Ugyan a kettő nem ugyanaz, mégis így használjuk a köznyelvben. Ha nem jut a tested megfelelő mennyiségű energiához napi szinten, ha túltengnek a stressz hormonok és a mellékvese kimerül, a hormonrendszer harmóniája felborul, alultápláltságról van szó. És ennek az egyetlen ellenszere a pihenés + energia + sok sok sok kalória, hogy az anyagcsere újra felpörögjön, s idővel a testsúly magától, bármilyen erőfeszítés nélkül megtalálja ideális tartományát. Te pedig megtaláld a lelki békédet kalóriatáblázatok és diéta-szemlélet nélkül.

 


 

Felhasznált irodalom:

Douyon L, Schteingart DE. 2002. Effect of obesity and starvation on thyroid hormone, growth hormone, and cortisol secretion. In: Endocrinol Metab Clin North Am 31(1):173-89. [2018.04.05.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12055988

Gwyneth Olwyn. 2016. BMI and Eating Disorders. It’s All About Undereating. The Eating Disorder Institute [2018.04.05.]
https://www.edinstitute.org/blog/2016/5/7/bmi-and-eating-disorders-its-all-about-undereating

NCD Risk Factor Collaboration (NCD-RisC). 2017. Worldwide trends in body-mass index, underweight, overweight, and obesity from 1975 to 2016. A pooled analysis of 2416 population-based measurement studies in 128·9 million children, adolescents, and adults. In: The Lancet 390(10113): 2627–2642. [2018.04.03.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5735219/

Abigail Miller. 2016. Can You Be Overweight and Have Anorexia? Spoon University [2018.04.03.]
https://spoonuniversity.com/lifestyle/can-you-be-overweight-and-have-anorexia

Alexis Conason Psy.D. 2017. Is Anorexia the Latest Treatment for Obesity? Psychology Today [2018.04.04.]
https://www.psychologytoday.com/us/blog/eating-mindfully/201704/is-anorexia-the-latest-treatment-obesity

Gianini LM, Walsh BT, Steinglass J, and Mayer L. 2017. Long-term weight loss maintenance in obesity. Possible insights from anorexia nervosa? Int J Eat Disord. 2017;50:341–342. [2018.04.03.]
https://doi.org/10.1002/eat.22685 

Eric T Trexler, Abbie E Smith-Ryan. 2014. Metabolic adaptation to weight loss: implications for the athlete. J Int Soc Sports Nutr. [2018.04.03.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3943438/

Teresa Jiménez Jaime , Laura Leiva Balich , Gladys Barrera Acevedo, María Pía de la Maza Cave, Sandra Hirsch Birn, Sandra Henríquez Parada, Juan Rodríguez Silva and Daniel Bunout Barnett. 2015. Effect of calorie restriction on energy expenditure in overweight and obese adult women. In: Nutr Hosp. 2015;31(6):2428-2436 [2018.04.03.]
http://repositorio.uchile.cl/bitstream/handle/2250/133350/Effect-of-calorie-restriction-on-energy-expenditure.pdf?sequence=1

Osman A, Khalid BA, Tan TT, Wan Nazaimoon WM, Wu LL, Ng ML. 1993. Serum thyroid stimulating hormone (TSH) in malnutrition: preliminary results. In: Singapore Med J. 1993 Jun;34(3):225-8. [2018.04.03.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/8266178

Warren MP. 2011. Endocrine manifestations of eating disorders. In: J Clin Endocrinol Metab. 2011 Feb;96(2):333-43. doi: 10.1210/jc.2009-2304. Epub 2010 Dec 15.
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21159848

Lisa S. Usdan, Lalita Khaodhiar and Caroline M. Apovian. 2008. THE ENDOCRINOPATHIES OF ANOREXIA NERVOSA. In: Endocr Pract. 2008. Nov; 14(8): 1055–1063. doi:  10.4158/EP.14.8.1055

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3278909/

M. S. Croxson, H. K. Ibbertson. 1997. Low Serum Triiodothyronine (T3) and Hypothyroidism in Anorexia Nervosa. In: The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, Volume 44, Issue 1, 1 January 1977, Pages 167–174, https://doi.org/10.1210/jcem-44-1-167
https://academic.oup.com/jcem/article-abstract/44/1/167/2678200

Osman A, Khalid BA, Tan TT, Wan Nazaimoon WM, Wu LL, Ng ML. 1993. Serum thyroid stimulating hormone (TSH) in malnutrition: preliminary results. In: Singapore Med J. 1993 Jun;34(3):225-8.
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/8266178

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük