személyes írások

Tükör



 

A életünk kiszámíthatatlan, és nem mindig értjük az összekuszált vonalakat. Mindig is hittem, hogy én több vagyok annál, mint amit a felszínen láttatni engedek. Képes vagyok elérni bármit, amit csak akarok az életben. Hiába, ilyen nevetséges rögeszmémmé vált a “bármire képes vagy” szlogen, melyet édesapám egész gyerekkoromban hangoztatott. Jusson eszedbe azonban, hogy nem mindegy, MIRE akarsz képes lenni! Ugyanis az élet és mindaz, ami körülötted zajlik, a te tudatod eredménye és saját gondolataid következménye! Istenem, ha az elmúlt sok évet valami értelmesebb dologgal töltöttem volna, talán……… de nem. Mert szükségem volt erre. Szükségem volt a pofára esésre, a pszichiátriára, a pszichológusokra, a terápiára, a kórházra, a meggyötört testemre, a temérdek sok sírásra és zokogásra mások vállán vagy elbújva a takaró alá mélységes önsajnálatban és kétségbeesésben, szükségem volt a családomra, hogy érezzem, igenis vannak, akiknek fontos vagyok. Szükségem volt arra, hogy érezzem azt is, milyen törékeny és sebezhető vagyok, és legfőképpen meg kellett tanulnom, hogyan dolgozzam fel mindazt, amin keresztülmentem.

Viszont sokszor eszembe jut, hogyha ebbe a témába nem fektettem volna ennyi energiát (vagy más kifejezéssel élve, nem pocsékoltam volna el ennyi évet a fiatalságomból), mennyire másképp alakult volna az életem, és talán mennyivel szegényebb lennék. Mind személyiségben, mind tapasztalatokban, és főleg a problémák gyökerének feloldásában. Mindenből tanulunk valamit.

Ez a nagy hadi helyzet, kedves Olvasó.

A élet megy tovább, ha hiszel benne, ha nem, hogy van miért küzdened!

.

.

.

.

.

És nekem hálisten volt. VAN.

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük