felépülés tippek

Falásrohamok: miért nem bírsz leállni?


a falásroham okkal történik, azt mutatja, hogy a testedben felborult az egyensúly


Mi a falásroham?

Mivel mostanában alaposan megszaporodtak a „falásrohamok” témáról érkező üzenetek a postaládámban, úgy gondoltam, ideje összeszedni a gondolataimat, hogy mi is történik egy ilyen élmény során, és mit tehetsz anélkül, hogy rontanál a helyzeten.

Csalónap? Túlevés? Zabálás? Falásroham? Állandó zabálás anorexia gyógyulás után? Bulimia, tisztulás, túlevés és függőség? Rettegsz a túlevéstől?

Akkor olvasd ezt el!

 

Ott vagy, rosszul érzed magad, tele vagy stresszel, szorongsz, ideges vagy, szomorú vagy, üresnek érzed a tested, és úgy érzed, megfojtanak az érzelmek, ezért elkezdesz enni. Cukrosat, zsírosat, édeset, sósat, mindazt, amit olyannyira el akarsz kerülni. Tudod, hogy ettől nem lesz jobb, de ott, abban a pillanatban jól esik. Megadja azt a pillanatnyi érzést, amitől egy röpke percre elfeledkezel a gondjaidról. De aztán mikor befejezted, minden csak rosszabb lesz, sokkal, de sokkal rosszabb…

 


 

Senki nem tökéletes.

Még az általában legegészségesebben étkezők (értsd: teljes értékű ételeket fogyasztók) között is megesik, hogy időnként becsúszik egy nap, ahol a stressz, az érzelmi sokaság, mindaz ami az illetőt belülről nyomasztja, eluralkodik a gondolatain. Ilyenkor azon kapja magát, hogy csak eszik és eszik és eszik, pontosan azt, amit oly sokáig elkerült: feldolgozott finomságokat. Mert ne tagadjuk, a feldolgozott élelmiszer finom. Baromi finom! Ha már eszel, legalább ne áltasd magad, hogy nem ízlik. Persze miután megízlelted, úgy érzed, hogy nem elég. Addig, amíg az evés történik, kicsit elodázhatod a pillanatot, amikor majd szembesülnöd kell azzal, hogy mit csináltál.

Szóval mivel rosszul érezted magad, elkezdtél enni, de amikor már annyira tele vagy, hogy nem is esik jól, rájössz, hogy ettől csak még rosszabbul érzed magad. És ennek tetejére még amiatt is rosszul érzed magad, ami az imént történ. A cselekménysor végére (bár, hohó, ne szaladjunk olyan előre!), szóval az evés után végül halmozottan rosszul érzed magad, miközben az eredeti problémád az volt, hogy rosszul érezted magad. De igazán az eseménysor végén jön a bűntudat, majd a kompenzálás, az újabb megvonás, ami persze ismét túlevéshez vezet. És így alkot egy örök körforgást a megvonás és túlevés ebben a zavarodott kuszaságban.

 

overcomebulimia.com

 

Minél tovább maradsz a legfelső „rosszul érzem magam” szinten, annál rosszabb az egész. Minél előbb fogadod el, hogy ez megtörtént, ideje továbblépned, annál jobbak az esélyeid, hogy ez az eset nem ismétlődik meg újból rövid időn belül.

 

 

Függő voltam

 

kívülről szemléltem az eseményeket, anélkül, hogy bevonódtam volna a saját érzelmi játszmáimba

 

Én is jártam itt korábban, végigmentem ezeken az érzéseken, majd rájöttem, hogy ha már egyszer eszek valamiből – mert úgy döntöttem, hogy enni akarok (igen, mindig én döntöttem, hogy miként reagáltam a helyzetben)  legalább hadd élvezzem! Ha már feldolgozott „csalókajás” dolgokat eszem, legalább élvezni akarom. Mert minél inkább próbáltam magam megóvni attól, hogy jól essenek az ételek, annál inkább függővé váltam. Nem az ételtől, inkább magától a viselkedéstől, hogy olyat ehetek, amit máskor nem tennék. A tiltott gyümölcs a legédesebb. És azzal, hogy megengedtem magamnak, hogy legalább élvezzem azt, hogy tiltottat eszek, felvettem valami különös külső szemléletmódot, kívülről szemléltem az eseményeket, anélkül, hogy bevonódtam volna a saját érzelmi játszmáimba.

Mostanra elég sokféle tapasztalatom van az evésről, és alaposan össze tudom hasonlítani, hogy mi esik jól, mi nem, mikor hozom a legjobb formám, és mikor sikkasztom el a saját józan eszemet, de ez nem volt mindig így. Tavaly év végére már, ha falásszerűen nekiálltam enni egy csomó mindent, teljesen tudatosan láttam, hogy milyen mérhetetlenül stresszesnek éreztem magam abban a helyzetben. Ez a stressz késztetett arra, hogy egyek, de már nem féltem ettől az érzéstől, és úgy döntöttem, hogy legyen: ha már ettem, élveztem. De nem csupán az evés alatt, hanem utána is!

Élveztem, hogy megehettem mindazt, amire vágytam, és nem pofoztam fel magam gondolatban, nem nézegettem utána magam a tükörben, nem akartam mindent elölről kezdeni. Elfogadtam, hogy ez történt, és továbbléptem a történteken. Nem süllyedtem bele a lelki tusáimba, hogy „Atya ég, hogy kerülhetnék ki ebből a körből, mikor minden, amire vágyom csak egy isteni csokoládé?? Sosem ér véget, sose leszek normális, ah csak csokira vágyom! Miért vágyom ennyire csokira? De nem tehetem, nem ehetek belőle, mert xyz. Sose múlik el, nem bírom!!!” Aztán persze jött a ki a fenét érdekel, hogy megeszem-e vagy sem? Kit érdekel, ha csupa szemét kaját eszek, és annyit eszem, ami egész hétvégére elég lenne? Megérdemeltem, kiérdemeltem az egészet, azt eszek, amit akarok, és én akarom!! Pont.

Ha hasonlót átéltél már korábban, tudod, hogy miről beszélek.

 

 

Van más opció

Régen nem tudtam, hogyan lehetne másképp. Ezt ismertem, ezt éltem, és nem volt több opció. Szorongtam, megtiltottam, majd ettem (egyszerre jó sokat), aztán bűntudatom lett és a bűntudat odáig vezetett, hogy újból diétázni kezdtem,és kompenzáltam a történteket. Amitől persze megint éhes lettem, szorongtam, hogy a túlevés megint bekövetkezik, és annyira ragaszkodtam a szabályaimhoz, hogy az azzal járó stressz ismét túlevéshez vezetett, ami persze bűntudathoz, a bűntudat diétához a diéta pedig… És ez a kör így ment örökkön örökké.

A gyógyulás során – mivel gyakorlatilag rá voltam kényszerítve, hogy minden nap rendesen egyek és szembenézzek a félelmeimmel – végre lett más opció. Végre azt mondtam, hogy „oké, ez történt, ezt ettem, jól esett, de aztán túl sok lett és az már kényelmetlen volt a gyomromban. Ha legközelebb is megesik, már tudni fogom, hogy mikor kell abbahagyni, hogy ne legyek totál hányingerkeltően rosszul egy falásroham után.” És azzal, hogy ezt így kimondtam magamban, beismertem a tényeket ködösítés és fölösleges szégyenkezés nélkül. Így legközelebb, mikor megtörtént, már kevesebbet ettem, csak annyit, ami még éppen jól esett. Tudatos maradtam. Képes voltam megállni, és azt mondani, hogy nem eszek többet, mert már így is borzasztóan tele vagyok, és nem akarok annyira rosszul lenni, nem éri meg.

Ugyan a stressz, amely a falásrohammal járt, egy időre megbénított, de igyekeztem teljesen józan maradni, hogy ne kezdődjön minden elölről. Nem hagytam magamnak, hogy “jóvá tegyem” a túlevést, hogy “csak kicsit egyek kevesebbet” vagy “csak kicsit mozogjak, hogy egy kicsit ledolgozzak belőle”. Nem. Ez mind fenntartja az ördögi kört, és én véget akartam vetni neki.

Az által, hogy elfogadtam a tényeket, és nem kompenzáltam a masszív evéseket, hanem ettem, amikor akartam, és abbahagytam, amikor úgy éreztem, elég volt, a falásrohamaim kezdtek leredukálódni egy fizikailag elfogadhatóbb szintre, ahol már képes voltam tudatos maradni, kívülről szemlélni az eseményeket, ahelyett, hogy magamat hergelve csak még többet és többet akartam volna. Majd rájöttem, hogy mivel már nem érzem szégyellnivalónak, hogy ezt tapasztalom, nem is félek tőle olyan nagyon. És mivel nem féltem, a falásrohamok kezdek egyre gyengébbé válni, míg teljesen eltűntek.

 

Mivel már nem érzem szégyellnivalónak, hogy ezt tapasztalom, nem is félek tőle olyan nagyon.

 

Hogy miért osztom meg ezt?

Mert amikor ott vagy a helyzetben, aggódsz, szorongsz, félsz a következményektől és pingpongozol az érzelmeiddel, olyan könnyen elfelejted, hogy mindig van választásod, hogy szinte beleőrülsz a saját sorsodba! Ez nem sors, nincs elrendelve, és mindig te irányítasz. Még az is a te döntésed, ha hagyod, hogy az evészavar, az ételek, az endorfin átvegye feletted a hatalmat, és csak te vagy képes megfigyelője lenni a saját viselkedés-játékaidnak.

Ne hagyd, hogy a gondolataid eltérítsenek, és maradj észnél akkor is, amikor úgy érzed, mindent tönkretettél. Semmi nincs tönkretéve, és semmi nem rosszabb, mint a harag és önutálat. Fogadd el, hogy megtörtént, és tanulj belőle!

 

 

Mi a célod?

Nagyon vonzó lehet egy pillanatnyi kielégülés, de hosszú távon nem tesz boldoggá.

Amikor egészségtelenül, zabálva, össze-vissza táplálkozol, újra és újra megesik a túlevés, pedig tudod, hogy te egészséges akarsz lenni, emlékezz erre az érzésre abban a pillanatban, amikor zabálásra nyújtod a kezed. Ha ott állsz, gondolkozva azon már félig öntudatlanul, s csak félig józanul, hogy egyél-e még vagy nem, és érzed, ahogy a kisördög felmászik a pocakodból a garatodba, jusson eszedbe, hogy mi a célod. Mit akarsz elérni? Miért határoztad el, hogy te egészséges akarsz lenni – nem a trendek szótárával élve, hanem fizikailag, lelkileg, kívül belül egészségesnek, normálisnak, aki nem kattog nonstop azon, hogy mit ehetne és mit nem…

Jusson eszedbe, hogy mindig van választásod, a kezedben van a felelősség, és TE irányítod a sorsodat! Ha boldog akarsz lenni, és a túlevés, zabálás szenvedést hoz az életedbe, nincs értelme folytatnod többé. Maradj tudatos, figyeld az érzéseidet, hogy miért érzed úgy magad, ahogy, és tartsd a hosszú távú célt szem előtt. Nem a külső tesz boldoggá, nem a súly számít, és főleg nem az, hogy hány kocka látszik a hasadon.

 

 

Nézz körbe magad körül

Ugyanakkor nem árt körülnézned a környezetedben, hogy milyen emberekkel veszed körül magad. Ha a körülötted lévő emberek többsége szintén falásrohamokkal küzd, mértéktelenül és tudatosság nélkül táplálkozik, nagyobb az esélyed arra, hogy átveszed ezt a szokást. A bélflórád szoros kapcsolatban van az elméddel, és nem mindegy, mit eszel és hogyan érzel az adott étellel kapcsolatban. A gondolataid meghatározzák, hogyan reagálsz egy helyzetben. Ha azt tanulod, hogy az impulzív, össze-vissza táplálkozás a minta, akkor hajlamos leszel ugyanúgy viselkedni egy helyzetben, mint a környezeted – még ha ettől nem is érzed jól magad.

Ugyanígy másik irányba is igaz: ha egészségtudatos, mértéktartó, kiegyensúlyozott táplálkozókkal élsz egy légtérben, az a te mentalitásodra is hatással lesz. Ha a barátaid, családod, társaid lehúznak, és negatív hatással vannak rád, keress olyan társakat, akik jó érzéseket keltenek benned! Akik mellett biztonságban érzed magad, és mersz beszélni az érzéseidről, és akik jó példát mutatnak neked, hogy lehetnél te is „normál” evő. Olyanokkal vedd körül magad, akik mellett nem szégyelled, hogy eszel. Ha majd megszabadulsz az összes felesleges érzelmi zsarolástól, amit a saját testedben megélsz, képes leszel figyelmen kívül hagyni mások negatív szokásait és véleményét, mert a sajátod sokkal több pozitívumot ad. Addig azonban légy résen, nézz körbe, hogy milyen emberekkel töltöd együtt a napjaidat!

Ha összevissza eszel, kezd az alapoknál: iktass be két tudatos étkezést (ahol kiegyensúlyozottan, nyugodtan tudsz enni) + egy olyat, ahol bármit eszel, amit szeretnél. Aztán jöhet 3 tudatos étkezés + a nasik, amikre vágysz. Míg végül minden étkezés tudatos étkezés lesz, és eljutsz arra a szintre, hogy azt eszed, amit kívánsz, mert azt kívánod, ami jól esik a testednek és kiegyensúlyozottá tesz. Egyél társaságban, egyél együtt másokkal, jó hangulatban, nyugodtan, és ne hagyd, hogy a diétás világ megbélyegezze a napjaidat!

 

 

Egyél eleget!

Ha nem viszel be általában számodra elegendő energiát, akkor éhesebb leszel, és ezzel nő a falásrohamok esélye (és gyakorisága). Tapasztalatból tudom, hogy mióta megemeltem a „normális, tudatos, kiegyensúlyozott, nyugodt” étkezéseim tömegét és kalóriadússágát, azóta szinte eltűnt a késztetés, hogy minden zacskós finomságot elnyammogjak a konyhaszekrényből este 8 után. A testsúly nem mérvadó annak megállapításához, hogy alultáplált vagy-e vagy sem! Bármilyen testben, testsúlynál lehetsz alultáplált, függetlenül attól, hogy látszik-e rajtad vagy sem!

 

 

Szóval mit tehetsz egy falásroham előtt, alatt és után?

Néhány támpont, amire érdemes figyelned:

  1. Ne tilts meg semmit
  2. Egyél RENDSZERESEN eleget!! Ha nem eszel eleget, éhes leszel, és minél éhesebb vagy, annál erősebb a késztetés, hogy mindent felfalj. A legjobb, ha gyakrabban eszel, mert akkor elkerülheted, hogy a kiéhezettségtől mindent összezabálj egyszerre
  3. Jobb minden nap enni egy szelet sütit, mint heti egyszer egy egész tepsivel
  4. Maradj tudatos a pillanatban
  5. Élvezd, hogy eszel, és fogadd el, hogy eszel!
  6. Ne kezdj újabb diétába a túlevés után, mert ezzel az ellenkező reakciót fogod kiváltani, és a megvonás aztán újabb túlevéshez vezet
  7. Keress olyan közösséget, társaságot, inspirációt, barátokat, akik jó hatással vannak rád
  8. Ne sportolj többet, mint ami jól esik
  9. Figyeld, hogy mikor vagy éhes, mikor laksz jól, és mikor vagy már túlságosan tele étellel
  10. Ne küzdj a falásroham, a késztetés ellen, csak nézz szembe vele, és ne hagyd, hogy az érzelmeid rángassanak a döntéseidbe
  11. Aludj eleget! Minél fáradtabb vagy, annál ingerültebbé válsz
  12. Tapasztalj, hogy milyen ételtől érzed jól magad, és mitől kevésbé
  13. Ne legyél sokat egyedül
  14. Találj olyan elfoglaltságokat, melyek kimozdítanak a befordult állapotból (ahol állandóan ételeken jár az eszed)
  15. Kövess le minden fitneszes, kajás, depis-evészavaros profilt közösségi médián, mindenkit, akinek a képei láttán nem érzed jól magad vagy úgy érzed, hogy a te életed teljesen értéktelen, mert nem olyan tökéletes, mint másoké
  16. Emlékeztesd magad arra, hogy senki nem tökéletes. Mindenki küzd valamivel
  17. Nem vagy kevesebb attól, hogy milyen módon táplálkozol, és mindig megérdemled a szeretetet
  18. Légy kedves, támogató és bátorító magaddal szemben (is)
  19. Olyan ételeket egyél, amiktől igazán jóllaksz, amelyek jó érzéssel töltenek el
  20. Tudd, hogy néha mindenki többet eszik, mint szokott, és ez normális, egészséges, és senkinek nem kell bizonyítanod semmit az ég világon

 

Maradj pozitív! A mentális hozzáállásod KULCSFONTOSSÁGÚ!

 

Jusson eszedbe, hogy mindig van választásod, a kezedben van a felelősség, és TE irányítod a sorsodat!
Boldog akarsz lenni, és ha a túlevés, zabálás szenvedést hoz az életedbe, nincs értelme folytatnod többé.

 

Te döntesz!

 

 


 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük