felépülés tippek,  szakirodalom

Gyógyulás velejárói – tünetek?



A gyógyulással járó kellemetlenségekről az első bejegyzésben írtam. Ez bejegyzés némi szakirodalmi háttérrel annak a tippgyűjteménynek a folytatása.

A gyógyulás velejáróit, amit nem tudsz kikerülni, s mit tehetsz, hogy könnyebben elviselhetők legyenek, itt találod: Normális ezeket a tüneteket tapasztalni?

 


 

Ez a bejegyzés főleg azoknak a gyógyulóknak szól, akik attól félnek, hogy amit tapasztalnak, az nem normális, és örökre így marad minden, amit éppen átélnek.

 


 

Minden, amit gyógyulásban tapasztalsz, kezdve a gyógyulási babahájas pocaktól a vízvisszatartáson keresztül egészen az összes fura tünetig, amiről azt hiszed, hogy csak beképzeled, mind átmeneti és a felépüléssel jár(járhat). Ez nem tart örökké. Túl kell jutnod rajta ahhoz, hogy minden helyreálljon. Tarts ki a végéig, és bízz abban, hogy minden rendben lesz! És csak egyél tovább. Tedd, amit tenned kell. Éld tovább az életed. És akkor ez az időszak hamarosan csak emlék lesz. 

 

 

A felépülés alapvetően több fázisból áll:

Mikor meghoztad az elhatározást, eldöntötted, hogy bárhogy lesz is, fel akarsz épülni, és mostantól teszel is érte, hogy megvalósuljon, a kezdeti lelkesedésed sok nem várt nehézség állítja kihívások elé.

Elkezded növelni a kalóriamennyiségeket, adagokat, egyre inkább figyelsz a gondolataid „gyógyulás”-támogató tendenciájára, dédelgeted a motivációdat, míg eljutsz odáig, hogy már valóban kezdesz hinni benne, hogy sikerül! Hogy itt a tökéletes pillanat arra, hogy elérd a minimumot, hogy abbahagyd a sportolást, és a gyógyulásnak szenteld az életed ezen időszakát. Eddig minden tökéletesen megy (vagy legalábbis hatékonyan), majd hirtelen nem várt reakciókat tapasztalsz a testedben. Az első heti +3-8kg ugrás után ha nem vigyázol, máris visszanyom az evészavar a feladás művészi megoldásaiba, mert megrémiszt, hogy egy hét alatt ennyire megváltozik a külsőd. Lehetséges ez? Komolyan ennyit híztam a minimumtól? Ennyire hájas lett a hasam? Ez mind megtörténik velem? Akkor már el is értem a normális súlyomat? Nem kéne jobban éreznem magam most, hogy végre többet eszek? Hiszen tök egészségesen nézek ki, és feszül rajtam a nadrág! Akkor meg is gyógyultam? Kész, ennyi volt?

Kötve hiszem.

Mielőtt jobb lenne, előbb még rosszabbá válik minden.

 

 

Az első fázis a legnehezebb része a gyógyulásnak

Ezért döntöttem úgy, hogy külön bejegyzést szentelek neki.

Ha ezen képes vagy túljutni, egyre könnyebbé és könnyebbé válik, mert a tested (és vele a gondolataid, idővel) kezd hozzászokni az új dolgokhoz, a megváltozott feltételekhez.

Eltérő, hogy ez a “kezdeti fázis” kinél mennyi ideig tart. Függ attól, hogy mióta tartott az evészavarod, mennyit ettél, mennyi sérülést okoztál, s milyen/mennyi étellel kezded meg a feltáplálást. Függ az egészségi állapotodtól, az alvásmennyiségedtől, a hozzáállásodtól, sőt, attól is, hogyan kezeled a stresszt. A gondolataid összhangban vannak a testeddel, és ha nem vigyázol, a negatív önképed rányomja bélyegét a gyógyulásodra is. Fontos, hogy pozitívan állj a változásokhoz, különben megnehezíted a saját gyógyulásod.

Itt, már a legelején olyan tünetekkel szembesülsz, hogy kénytelen vagy megváltoztatni fejben a hozzáállásod és új irányt adni az addig jól bevált gondolatoknak. Másképp nem leszel képes továbblépni. Számos akadályt le kell győznöd, hogy továbbjuthass. Elsőre talán lehetetlennek tűnik, de ha úgy érzed, nem bírod már elviselni tovább, jusson eszedbe, hányszor mondtad ezt a mondatot korábban, egészen addig, amíg végül túljutottál azon a dolgon!

 

Ha visszaesel, ezt újra megtapasztalod, és ezen elég egyszer végigmenned ahhoz, hogy soha többé ne kívánd.

 

 

Nem vagy egyedül

Képes vagy továbbmenni, és nem vagy egyedül. Több százezren átküzdötték magukat már ezeken a nehézségeken, és te is képes vagy rá! Ha már túl leszel az egész felépülésen, és eszedbe jutnak majd ezek a napok, a percek, melyeken úgy érezted, mindjárt feladod… felismered, micsoda erő lakott benned, s mennyire erős is vagy valójában. Ha ezen keresztülmész, rájössz, mennyire ellenszegültél korábban a tested akaratának, és milyen következményekkel járt mindaz, amit műveltél.

 

 

Szóval, mire számíthatsz?

Kimerültség, ingerültség és fáradtság. Valószínűleg már felismered azokat a cselekedeteket, amin változtatnod kell a gyógyulás érdekében. Ahogy elkezdesz többet enni, fizikai nehézségekkel szembesülsz: gastroparesis (az első napokban, hetekben az étel lassabban távozik az emésztőrendszeredből a lelassult anyagcsere miatt), mely székrekedést okozhat, hányingert, jelentős vízvisszatartást tapasztalhatsz (főleg a hasi tájékon, combokon és arcon), fejfájást, szédülést, fülzúgást, alvászavart, izomfájdalmakat, viszketést, erős/szúrós fájdalomérzetet, mintha tűvel böködnének (idegrendszer sérüléseinek regenerálása okozza), evés után masszív szívdobogást, vércukorszint ingadozást, puffadást és emésztési problémákat, hisztirohamokat, és főleg hatalmas kimerültséget, ami hirtelen tör rád, mintha áthaladt volna rajtad egy hatalmas úthenger. Igen. Ez elég soknak tűnik így leírva, de látod már, miért kell továbbmenned? Mert ha visszaesel, ezt újra megtapasztalod, és ezen elég egyszer végigmenned, hogy soha többé ne kívánd. Használd ezt motivációnak, hogy megkönnyítsd a saját dolgod!

 

 

Az alábbi tünetek jelentkezhetnek gyógyulás alatt:

forrás: Gwyneth Olwyn: Phases of Recovery From an Eating Disorder Part 5. 2012.
  1. szúró, tompa fájdalom, amely a csontozattal és vízvisszatartással áll összefüggésben
  2. ásványi visszatöltés, és/vagy kötőszöveti javítások (gyakran keresztcsonti és térd ízületek)
  3. bizsergés, zsibbadás, , gyakran éles erős fájdalom, vagy tüskés érzékletek, amelyek az idegrendszer javítását szolgálják, általában a karokban és kézfejben tapasztalva, illetve a lábak alsó részében és lábujjakban
  4. felfúvódás, görcsök, akár tompa szúrások vagy éles fájdalmak a belekben (habár ezeknek csak átmenetinek, és soha nem gyakoribbnak, tartósabbnak vagy intenzitást tekintve erősebbnek kell lennie)
  5. tachycardia (a szívverés gyorsulásának érzékelése vagy az ütés kimaradása nyugalmi állapotban)
  6. bradycardia (egy extrém alacsony nyugalmi pulzusszám, 60bpm alatt), gyakran félrediagnosztizálják, mint sportos egészségi állapotot, miközben gyakran az alacsony vérnyomás miatt tapasztalható
  7. ortosztatikus hipotónia, és/vagy poszturális ortosztatikus tachycardia szindróma: akár szédülés vagy ájulásérzet fekvésből ülőhelyzetbe, vagy álló helyzetbe helyezkedéskor, vagy a gyorsuló szívdobogás, fekvésből ülőhelyzetbe, vagy ülésből állóhelyzetbe helyezkedés esetén

 

 

A pihenés és feltáplálás többnyire megoldja a fenti tüneteket az evészavar-gyógyulásban lévő betegeknél. Habár, fontos, hogy csak az orvosod tudja megállapítani egyértelműen, hogy szükség van-e közbelépésre vagy sem, és hogy a tünet, amit tapasztalsz, normális velejárója-e a folyamatnak, vagy további vizsgálatra ad okot. A saját biztonságod és életminőséged érdekében kérlek, hogy ne végezd egyedül, mindennemű segítség és támogatás nélkül a felépülési folyamatot! Nyugodtabban alszol te is, ha tudod, hogy minden rendben van odabenn, és az evészavaroddal nem okoztál tartós, állandó sérülést – ha pedig mégis, akkor azonnal megkapod a segítséget és kezelést, amelyre a helyzetben szükséged van.

 

 

 

Ez csak átmeneti

Amikor a gyógyulásban eléred ezt a pontot, és szembenézel az evészavar viselkedésed következményeivel, valószínűleg eltűnődsz azon, hogyan lehet, hogy most, amikor éppen meg abba akarod hagyni a korábbi önpusztítást, és meg akarsz gyógyulni az evészavarodból tapasztalod ezeket a nehézségeket? A gyógyulás nem éppen arról szólna, hogy végre egészséges legyél? Hogy minden csupa szivárvány, vidámság, móka és kacagás legyen?

Ne tévesszen meg a szó csengése. Gyógyulás. Amire te gondolsz, a béke és egyensúly az a gyógyultság állapota. A végeredmény. Amit akkor nyersz el, ha mindezt végigcsinálod. Ha most nem, ha visszatérsz az evészavarhoz, akkor még egyszer – még intenzívebben – kell végigcsinálnod. Jobb most, jobb túlesni elsőre az egészen, s akkor hamarabb érheted el az igazi célodat: egy teljes életet élő önmagadat.

Ahogy Dumbledore mondja a Harry Potter és a Tűz Serlege film verziójában:

 

„Odabent nincsenek se sárkányok se víziszörnyek. Helyettük egy sokkal nehezebb akadály vár rátok. Ugyanis odabent megváltoznak az emberek. (…) De jól vigyázzatok, el ne veszítsétek közben önmagatokat.”

 

Habár önmagadat, igaz identitásodat az evészavar talán már rég elnyomta, itt a lehetőség, hogy újra felfedezd, s ne hagyd elveszni többé.
Bízz a folyamatban, bízz a gyógyulásban. És akkor minden rendben lesz.

 

 


 

Referencia:

P Levy, D Heresbach, E A Pariente, A Boruchowicz, R Delcenserie, B Millat , J Moreau, L Le Bodic, L de Calan, M Barthet, A Sauvanet, P Bemades. 1997. “Frequency and risk factors of recurrent pain during refeeding in patients with acute pancreatitis. A multivariate multicentre prospective study of 116 patients.” In: Gut 1997; 40: 262-266. [2018.05.01.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1027059/pdf/gut00035-0118.pdf

Pencharz, Paul B., and Maria Azcue. 1996. “Use of bioelectrical impedance analysis measurements in the clinical management of malnutrition.” In: The American Journal of Clinical Nutrition 64, no. 3 , 1996. 485S-488S. [2018.05.01.]
https://academic.oup.com/ajcn/article/64/3/485S/4651660

Lu, Haiyan, Danping Huang, Richard M. Ransohoff, and Lan Zhou. 2011. “Acute skeletal muscle injury: CCL2 expression by both monocytes and injured muscle is required for repair.” In: The FASEB Journal 25, no. 10 (2011): 3344-3355. [2018.05.01.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21697550

Ehrlich, Stefan, Uwe Querfeld, and Ernst Pfeiffer. 2006. “Refeeding oedema.” In: European Child & Adolescent Psychiatry 15, no. 4, 2006. 241-243. [2018.05.01.]
http://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi=10.1.1.494.311&rep=rep1&type=pdf

Wagner, Angela, Phil Greer, Ursula F. Bailer, Guido K. Frank, Shannan E. Henry, Karen Putnam, Carolyn C. Meltzer et al. 2006. “Normal brain tissue volumes after long-term recovery in anorexia and bulimia nervosa.” In: Biological Psychiatry 59, no. 3 (2006): 291-293. [2018.05.01.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16139807

Mayer, Laurel ES, Diane A. Klein, Elizabeth Black, Evelyn Attia, Wei Shen, Xiangling Mao, Dikoma C. Shungu et al. 2009. “Adipose tissue distribution after weight restoration and weight maintenance in women with anorexia nervosa.” In: The American Journal of Clinical Nutrition 90, no. 5 (2009): 1132-1137. [2018.05.01.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19793856

Hirakawa, Masahiko, Takao Okada, Mitsuo Iida, Hajime Tamai, Nobuyuki Kobayashi, Tetsuya Nakagawa, and Masatoshi Fujishima. 1990. “Small bowel transit time measured by hydrogen breath test in patients with anorexia nervosa.” In: Digestive Diseases and Sciences 35, no. 6 (1990): 733-736. [2018.05.01.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/2344807

Gwyneth Olwyn. 2012. Phases of Recovery From An Eating Disorder Part 5. The Eating Disorder Institute [2018.05.01.]
https://www.edinstitute.org/paper/2012/11/23/phases-of-recovery-from-an-eating-disorder-part-5

Mayer, Laurel, B. Timothy Walsh, Richard N. Pierson, Steven B. Heymsfield, Dympna Gallagher, Jack Wang, Michael K. Parides et al. 2005. “Body fat redistribution after weight gain in women with anorexia nervosa.” In: The American Journal of Clinical Nutrition 81, no. 6 (2005): 1286-1291. [2018.05.01.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15941877

Boag, F., J. Weerakoon, J. Ginsburg, C. W. Havard, and P. Dandona. “Diminished creatinine clearance in anorexia nervosa: reversal with weight gain.” In: Journal of Clinical Pathology 38, no. 1 (1985): 60-63. [2018.05.01.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/3968209

Swenne, I., and P. T. Larsson. 1999. “Heart risk associated with weight loss in anorexia nervosa and eating disorders: risk factors for QTc interval prolongation and dispersion.” In: Acta Paediatrica 88, no. 3 (1999): 304-309. [2018.05.01.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/10229042

Swayze, Victor W., Arnold E. Andersen, Nancy C. Andreasen, Stephan Arndt, Yutaka Sato, and Steve Ziebell. 2003. “Brain tissue volume segmentation in patients with anorexia nervosa before and after weight normalization.” In: International Journal of Eating Disorders 33, no. 1 (2003): 33-44. [2018.05.01.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12474197

 

 


 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük