személyes írások

Félek – mi van, ha egyre csak hízni és hízni fogok?


2017. 11. 20.

Annyira félek.

Rettegek.

Mi van, ha rám ezek a dolgok nem érvényesek?

Mi van, ha én sose fogok meggyógyulni? Ha egyre csak nagyobb és nagyobb leszek, és a hízás örökre folytatódik, amíg bele nem halok?

Mi van, ha olyan rossz lesz, hogy mindenki messzire elkerül majd engem, a dilinyós lányt, aki valaha jól nézett ki, most meg betegre eszi magát…?

Mi van, ha semmi nem igaz abból, amit érzek, és valójában az egész szorongás csak őmiatta van. A másik-én miatt. Aki úgy érzem a legjobb barátom, a legnagyobb ellenségem, s mégis csak ő tudja, mi történik bennem.

Mi van, ha minden szó hazugság, s a gyógyulás alatt nem is szabadna ennyit ennem?

Lehetséges, hogy a több ezer ember közül, akik kitaposták előttem ezt az utat akadt olyan, aki úgy érezte magát talán, mint én……? Kételyekkel és önutálattal összefércelve?

Lehet, hogy nem is vagyok kívülálló, csupán ugyanattól a rögeszmétől szenvedek?

Honnan tudhatom, hogy kiben bízzak? Hogy mire van szükségem? Hogy mivel teszek jót?

Honnan vegyek bátorságot ahhoz, hogy képes legyek anélkül előrejutni, hogy összeomlanék az evészavar hiányától? Mi van, ha nélküle senki leszek? Egy elhízott senki, akinek egyetlen életcélja, hogy egyen…

 

Látom már, hol hibádzik az életem, a gondolkodásom, a kapcsolataim, a rugalmatlanságom, és annyira vágyom rá, hogy más legyen.

Hogyan tudták annyian legyőzni ezt az egészet? A szörnylakót, aki belülről felemészt.
Nélküle úgy érzem, senki vagyok. Ő vagyok én és én meg ő, és ketten együtt alkotunk valamit, ami valójában nem is tudom, hogyan is létezhet itt bennem.

Ki vagyok én? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Lehetne élni kalóriaszámolás, edzések és megszállott kajasóvárgás nélkül?

Mi van, ha csak elkezdek enni és soha nem leszek képes leállni?

Ha csak kifogást keresek, hogy végre megehessek bármit, amire annyira vágyom?

És mi van, ha nem éri meg? Ha csak eszek és eszek, és semmi nem változik, csak a testem?

Úgy érzem, túl gyorsan forog körülöttem a világ, és nem tudok lépést tartani.

Úgy érzem, túl gyorsan hízom, és nem értem, hogyan kellene ezt elfogadnom. Pedig látom, hogy ez hülyeség, és csak a saját szorongásom mondatja ezt velem.

Honnan tudjam, hogy jól csinálom-e?

S főleg, miért kellene tovább bíznom valamiben, ami idáig juttatott, és tönkretett mindent? És nem, nem a szakirodalomra gondolok. Hanem a szörnyetegre, ami szétzúzta az életem.

Élet.

Ez nem élet.

Félélet, szellemlét, túlélés, létezés… krónikus önkihajszoltság maximum.

Félek.

Nagyon félek.

Félek, hogy ha igent mondok sem lesz jobb semmi.

Hogy mindenki újra csalódik bennem.

De főleg félek, hogy én csalódom magamban újra és újra és újra és újra… amíg egyszer beleszakad a szívem.

 

 

 


 

 

MEGJEGYZÉS:

Mind szorongunk valamitől.

A visszaesés nem old meg semmit. A visszaesés csak elhiteti veled, hogy van más választásod. Hogy az evészavarodban minden gyönyörű és csodálatos volt, s hogy ha megint visszatérnél hozzá, akkor nem félnél ennyire. Hogy akkor minden egy csapásra megoldódna. De ez egy hazugság. Talán nem emlékszel, milyen borzasztó is volt valójában… Csak a szép dolgokra emlékszel vissza, arra nem, mennyit ártott neked, a családodnak, a szeretteidnek, mennyi mindent elvett tőled! Hobbit, lehetőségeket, örömöt, szabadságot, életet… A félelem része a gyógyulásnak. A szorongás része a gyógyulásnak. Az érzés, hogy te más vagy, s rád nem igaz mindaz, amiről a bejegyzésekben írok, szintén része a gyógyulásnak. Legtöbbünk küzd ezekkel az érzésekkel, de szeretném, hogy tudd, a félelem nem jelenti azt, hogy visszafele kellene menned. Félni jó. Félni azt jelenti, hogy fontolgatod a változást. Ez egy biztató jele annak, hogy te is érzed, nem helyes, amit csinálsz, s lehetne élni másképp. Boldogabban.

Meríts erőt az érzéseidből, s mondj igent a gyógyulásra.

A szorongás csak addig tart, amíg túljutsz ezeken a nehézségeken, és megszabadulsz a benned lángoló kudarc érzésétől. Többet érsz az evészavarodnál. Többet érsz egy érzésnél. Ne hagyd, hogy azok béklyóba kössenek, és visszatartsanak attól a csodálatos embertől, aki nélkülük lehetnél!

Mondj igent a gyógyulásra.

Nincs mire várnod! 

 

 

 


 

Ha tetszett a poszt, kövess és oszd meg másokkal is!
error

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial