személyes írások

Kedves testem


Ez csak egy test.


 

 

Kedves testem!

Az utóbbi években tudom, hogy nagyon önző voltam, és ez nem fair. Annyi mindent tettem, amivel magamra haragíthattalak volna, s te még is képes vagy még mindig lélegezni, mozogni, nevetni, és még mindig lehetőséget adsz rá, hogy éljem az életem. Annyi hálával tartozom neked, és sajnálom, hogy eddig képtelen voltam értékelni az adottságaidat.

Egy evészavart nehéz megérteni, még én magam sem értem, mi történik velem. Biztos vagyok benne, hogy alaposan összezavartalak a döntéseimmel, és sajnálom, hogy mindezt meg kellett tapasztalnod, nem is értem, hogy lehetsz még mindig ilyen kitartó. Az elmém elborította a józan eszemet, és azt hittem, hogy te kevés vagy ahhoz, hogy boldog legyek. Hibáztattalak azért, ahogy kinézel, és azért, amit a családomtól a genetikának hála örököltem. Sajnálom, hogy ennyire naiv és beképzelt voltam, s azt hittem, hogy képes vagyok téged megváltoztatni. Hogy azt hittem, hogy meg KELL téged változtatnom! Annyiszor kínoztalak, bántottalak különböző formákban, és szörnyen sajnálom, hogy oly sokáig kellett kitennem téged a becsmérlő és kritikus szemeknek. Talán ha megbecsültelek volna téged már kicsi korom óta, most nem szenvednél ennyit a cselekedeteimtől. 

Megígérem, hogy soha többé nem foglak megfosztani attól, amire szükséged van, hogy engem egészségesen és életerősen tarts! Keményen dolgozom azért, hogy képes legyek megadni neked, amire vágysz, és felismerjem, hogy mindez nem tesz téged kevésbé értékessé. Remélem, egy napon látom majd, hogy mennyire fantasztikus és csodálatos vagy, és elfogadom, hogy nem kell semmit tennem ahhoz, hogy tökéletes legyél – mert tökéletes vagy nekem.

Sajnálom, hogy szégyelltelek. Hogy minden áron el akartalak tüntetni a világból. Sajnálom, hogy az edzéssel minden erődet latba vetve teljesen kimerítettelek. Nem csodálom, hogy olyan szánalmasan érezted magad! Sajnálom, hogy megfosztottalak az alapvető energiaforrásodtól, és meggyőztelek, hogy nincs is rá szükséged. Sajnálom, hogy veszélyes határhoz taszítottalak, amikor oly keményen küzdöttél értem. Nem tudtál aludni, nem volt erőd megtartani engem, és néha összeomlottál, amikor bűntudatból elhamarkodottan cselekedtem. Sajnálom, hogy mindent elvettem tőled, amitől ragyoghattál volna, és mindezt azért, mert szentül hittem, hogy ez majd megszabadít a félelmeimtől, amiket én a te tulajdonságaidhoz kötöttem. Annyira ragaszkodtam a kalória törvényeimhez, hogy figyelmen kívül hagytam, mennyire sokat is jelentesz nekem.

Sajnálom, hogy téged vádoltalak mindenért, ami velem történt. Te sosem okoztál nekem szenvedést, csak én akartalak téged minden áron egy fantáziámban élő verzióvá varázsolni. Annyira hihetetlen dolgokat tettél értem, és még mindig itt vagy nekem! Sajnálom, hogy elrejtettelek téged bő cuccokba, hogy mások ne lássák, mennyire szégyelltelek. Mindig téged tartottalak a rossznak, minden alkalommal, amikor tükörbe néztem. Nem bíztam benned, és kényszerítettelek, hogy úgy cselekedj, ahogy én akartam. Manipuláltalak, zsaroltalak, és képtelen voltam elviselni, hogy te csak egészséges szeretnél lenni. Sajnálom, hogy folyton vizsgáltalak, méregettelek, és még inkább rontottam a helyzeten, amikor próbáltál megóvni engem. Mindig háborút szítottam kettőnk között, de ennek vége. Megígérem, hogy gondoskodom rólad és soha többé nem hagylak magadra. Igyekszem jóvátenni, amit elrontottam, és tanultam a hibáimból. Annyira gyönyörű vagy, és annyira hálás vagyok, hogy itt vagy nekem! A barátod szeretnék lenni. Gondolod, hogy tudnál még bízni bennem? 

 

 

 


 

MEGJEGYZÉS

Ez egy terápiás írásom, mely segített elfogadni a súlyváltozást, s a gyógyulással járó tüneteket. További “Maradj pozitív!” terápiás gyakorlatokat és tippeket itt találsz. Mit okoz az alultápláltság? Honnan tudod, hogy meggyógyultál? Hogyan fogadd el, hogy híznod kell?