felépülés tippek

Maradj pozitív!

A gondolataidnak ereje van. Amibe energiát fektetsz, az igenis visszaköszön majd a cselekedeteidben.



Az optimizmus csak egy döntés

Mivel alapvetően az evészavar viselkedés a gondolatoknál kezdődik, semmi nem fog változni, ha a gondolataidban gyökerező önutálaton és negatív gondolkodási mintákon nem változtatsz. A gyógyulás kemény, nem egyenletes, és minden optimizmusodra szükség van hozzá, hogy belevágj. A félelmek, érzelmek, szorongás különböző formákban megjelenhetnek, de csak te magad tudod őket legyőzni, s lecserélni őket hálás optimizmusra.

Könnyű beletörődni a helyzet kimenetelébe, hogyha hagyod magad belesüppedni az önsajnálatba, de tudnod kell, hogy ez a sajnálkozás a saját életed iránt nem változtat a dolgokon. A kezedbe kell venned az irányítást és felelősséget ahhoz, hogy a kudarcokkal teli negatív hozzáállásodat – ami talán már automatikusan lopakodik be a gondolataidba – legyőzd. Mindenki, aki végigmegy ezen az úton szembesül nehézségekkel, mégis rengetegen kijöttek már az út másik oldalán! Ha legszívesebben sikoltoznál kétségbeesetten és törnél-zúznál mindent magad körül, tudd, hogy ez rendben van. Nem baj, ha félsz. A félelem csak hozzásegít, hogy még bátrabbá és elszántabbá válj a céljaid elérésében.

Talán úgy érezheted, hogy ez nem működik, hogy túl akármilyen vagy, hogy az evéstől csak rosszabbul leszel, és semmi értelme! De ezt az evészavar-szokások mondatják veled. Ez mind mind félelem. Szeretnélek rá emlékeztetni, hogy ez a fajta szorongás és negatív forgatókönyv gyártás normális. Része a folyamatnak. Tényleg vissza akarsz esni és ilyen könnyen feladni, amint egy akadály az utadba áll? Képes lennél hátat fordítani ilyen gyorsan, amikor végre kezedben van egy reménysugár?

 

 

Nem – mondhatod – de olyan nehéz!

És ez így is van rendjén. Az evészavart úgymond létrehozni sem volt épp egyszerű és kellemes, tehát nem várhatod, hogy a gyógyulás az legyen. Talán nem is emlékszel rá, hogy az aktív evészavarod alatt milyen borzasztóan rossz volt minden, csak a „szép” pillanatok maradnak meg, a képek, melyeken esetleg vonzónak láttad magad, a pillanatok, amelyekre szívesen emlékszel vissza… de a fájdalmat, ami az evészavarod kíméletlen társa volt, könnyen elfelejted, hisz nem jó érzés újra és újra feleleveníteni. Az undok érzések, amelyek kételyeket ébresztenek benned arról, hogy képes vagy-e mindezt elviselni és végigcsinálni, csak érzések. Jönnek-mennek. Minden érzés csak átmeneti, HA elhiszed, hogy van megoldás!

 

 

Semmi nem fekete-fehér

Szeretnék néhány pozitív gondolkodásra serkentő tippet megosztani veled. Ha elbizonytalanodom, ezeket hívom segítségül újra és újra, amíg meg nem nyugszom, és amíg újra a pozitív attitűd dominál a gondolataimban. Nem minden olyan fekete-fehér, mint amilyennek tűnik, és bármi megváltoztatható némi gondolataidba fektetett energiával!

Mit tehetsz, hogy beengedj egy kis napfényt a nehézségekkel teli kimerítő küzdelmekbe?

 

 

1. Engedd ki a stresszt

Ha sírni akarsz, sírj. Ha ordítani akarsz, ordíts. Engedd ki! A legrosszabb, amit tehetsz, hogy elfojtod ezeket a vágyakat, és addig érlelgeted őket odabenn, amíg egyszer csak századával törnek fel belőled a szorongás oly sokáig elnyomott gyökerei. Amikor szomorú vagyok vagy sebezhetőnek és kiszámíthatatlannak érzem magam, elfogadom ezt az érzést és nem küzdök ellene. Engedélyt adok magamnak, hogy érezzek, bármilyen érzés jelenjen is meg. Ha sírni van kedvem, hagyom magamnak, hogy kisírjam magam, letöröljem a könnyeimet, majd továbblépjek. Nem sajnáltatom magam, nem beszélek magamról becsmérlő módon, és főleg nem kényszerítem magam arra, hogy elfojtsak mindent. Régen azt tettem, és már látom, hová juttatott… Ahelyett, hogy azt mondanám magamnak, hogy „gyenge, nevetséges és szánalmas vagy és úgy viselkedsz, mint egy óvodás”, inkább támogatóan és kedvesen fordulok a saját lelkivilágom felé.

Néha – így vagy úgy, de – az érzéseknek ki kell törniük, hogy megkönnyebbülj és reálisabban lásd a dolgokat. Teljesen oké kiengedni magadból a stresszt. Ha szomorú vagy, merj szomorú lenni, de ne hagyd, hogy megbéklyózzon és magával rántson a mélybe. Engedd meg magadnak, hogy sírj, és gondoskodj magadról épp úgy, ahogy a legjobb barátoddal tennéd! A nehéz pillanatokban, ha érzed, hogy szeretve vagy és gondoskodnak rólad (még ha ezt csak te magad is teszed), akkor a sírás valójában elviselhetőbbé teszi az érzéseidet, és nem pedig ront rajtuk. Nem kell tökéletesnek, erősnek és folyamatosan jókedvűnek lenned, az erős emberek attól igazán erősek, hogy mernek gyengédek lenni.

 

gondoskodj magadról épp úgy, ahogy a legjobb barátoddal tennéd

 

2. Keress támogatást

Nem kell egyedül végigmenned ezen, és ne is akarj. Segítséget kérni és felszólalni a saját egészséged és nyugalmad érdekében bátor és okos döntés. Beszélj a családoddal vagy a barátaid közül valakivel, keress online lelkisegély lehetőségeket, hívd fel a lelkisegély számot, lépj kapcsolatba egy hasonló dolgon keresztülmenő rokonlélekkel, és emlékeztesd magad rá, hogy nem vagy egyedül! Néha már csak a puszta cselekedet, hogy megosztod másokkal a gondolataidat és aggodalmaidat, segít, hogy felengedj és megszabadulj a mellkasodat szorító szorongástól.

 

3. Foglald el magad

Vannak olyan helyzetek, amikor a figyelemelterelés a legcélravezetőbb megoldás. Néha nem tehetünk semmit (vagy inkább, nem érdemes tennünk semmit) a folyamat ellen (mellett), és ezekben az esetekben jobb, ha csak hagyjuk, hogy az élet sodorjon bennünket arra, amerre elindultunk. Ezekben a helyzetekben a kivárás is kiváló stratégia, és ugyan ez csak egy melléklépcső a nagy egészben, de ha pillanatnyilag nem tehetsz semmit csak rosszul érzed magad, akkor tereld el a figyelmed erről az érzésről! A legrosszabb, amit tehetsz, hogy a saját paráidon és helyzeteden rágódsz napi 24 órában, mert ez nem hogy nem segít rajtad, de még ront is a helyzeten.

Tudom, hogy mennyire nehéz belenyugodni, elfogadni, hogy van, amit el kell viselned és most nem tehetsz ellene semmit (pl. vízvisszatartás), de hidd el, hogy ha elfoglalod magad és a figyelmed más tevékenységekre és gondolatokra összpontosítod, te is jobban fogod érezni magad.

Ha minden területére ügyelsz a felépülésednek – eleget eszel, pihensz, alszol, nem edzel, és igyekszel fejben megváltoztatni a szokásaidat –, akkor nincs mitől tartanod. A legjobb, ha lekötöd a plusz energiáidat egy az evészavartól teljesen eltérő témával.

Olvass, hallgass zenét, rajzolj, tegyél egy sétát a friss levegőn, csinálj bármit, ami kikapcsol és segít felengedni! Egy vezetett meditáció, jó könyv, izgalmas film vagy sorozat, egy vidám baráti társaság és esetleg egy szívből kedvelt hobbi áldás! Írj magadnak egy listát, amiben összegyűjtöd, hogy mi mindent szeretsz csinálni (ami nem edzés, nem sütés/főzés és semmi köze az evéshez, diétákhoz vagy evészavarokhoz), és aztán vedd rá magad, hogy hozzákezdj a cselekvéshez!

 

4. Légy optimista, de maradj a realitás talaján

Ha olyan célokat tűzöl ki magad elé, ami annyira nagy, hogy te magad sem hiszed el, válts taktikát, és kezdd az apró dolgokkal! Találj olyan kisebb, hihető, értékes célokat, amelyekről hiszed, hogy képes vagy megvalósítani, és ezeket írd fel egy papírra vagy füzetbe. Jót tesz (én is ezt alkalmazom még most is), hogyha ezeket kis cetlikre írva kitűzködöd a lakásban, szobádban, hűtőre, ágyad fölé, hogy mindig szem előtt legyenek.  Így újra és újra elolvasod őket, akaratlanul is, és minden alkalommal erősödik az agyadban a kapocs, hogy ezek „valós” dolgok. Ez a tudatodban úgy jelenik meg, hogy ezek a célok lehetségesek és szükségszerűek, és az agyaddal elhitetik, hogy már igazából valóra is váltak. Amit gyakran olvasol vagy hallasz, azt éled meg valóságként. Ezt hívják vonzás törvényének.

A céljaidat be tudod vonzani az életedbe azáltal, hogy a célt és a róluk formált képet gondolatban újra és újra megismétled. Gondolj arra, hogy minden okkal történik, és ha reggel az első gondolatod egy pozitív dolog, ami jó érzéssel tölt el, akkor nyugodtabban és boldogabban kezded meg a napodat, és kisebb a valószínűsége, hogy már kora délelőtt leírod a napodat, abban a meggyőződésben, hogy az úgyis el van rontva…
A gondolataidon áll vagy bukik minden! Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen célokat tűzöl ki magad elé.

Fontos, hogy határozott elképzelésed legyen arról, hogy sikeresen végigcsinálod a felépülési folyamatot, s hogy pontosan mit is akarsz megvalósítani. Ne becsüld túl, hogy milyen könnyen megy majd minden, mert emiatt amint egy nehézséggel találod szembe magad, csalódva a folyamatban könnyebben feladod, és nem ez a cél! Ha reális célokat fektetsz le már az elején, akkor még ha pillanatnyilag visszaesést tapasztalsz is, tudod, hogy az része a folyamatnak, és a gyógyulás nem lineáris. Ha fel vagy készülve a nehézségekre, és nem várod el, hogy minden simán menjen, kisebb a kihívásokkal szembeni ellenállásod is. A kihívás sosem a saját kudarcod jele, hanem annak bizonyítéka, hogy tanulsz és folyamatos támadások érik a komfort zónádat, és lássuk be, ez a legeslegjobb dolog, amit csak tehetsz. Minden nehézséggel csak erősebb leszel, és az igazi célod, hogy evészavar-mentes legyél, de aktívan és két lábbal kell taposnod a realitás talaját, hogy minden erőddel kitarthass az akadályokkal szemben.

A gondolataidon áll vagy bukik minden! Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen célokat tűzöl ki magad elé.

 

5. Mit akarsz elérni?

Az első lépés, hogy képzeld el a célodat és álmodozz arról, hogy eléred azt a célt (itt pl. most a gyógyult állapotot). Kívánd, hogy megvalósuljon, majd képzeld el, hogy milyen érzés lesz, amikor már ott tartasz! Képzeld el, hogy milyen érzés lesz a testedben gyógyultként élni. Hogy mit fogsz érezni, csinálni, enni, mit fogsz látni, hallani, milyen módon látod majd a világot… Ebbe a képbe építs bele mindent, ami a céljaiddal összefügg.

Például én nekem az egyik fontos célom, hogy visszaszerezzem a természetes éhségérzetemet, soha többé ne egyek érzelmi okokból, ne egyem túl magam, de ne egyek kevesebbet sem, mint amire szükségem van, és legyek teljesen mentes a diéták manipulatív világától. A fő célom, hogy felülírjam és megszabaduljak a negatív gondolkodási mintáimtól, és legyen kellő önbizalmam ahhoz, hogy képes legyek bármit megvalósítani az életben, amire hiszem, hogy képes vagyok – és amire igazán vágyom.

Mielőtt elalszom, mindig elképzelem, hogy ez már meg is történt, s hogy ott állok gyógyultan, egészségesen, boldogan, tele optimizmussal és mámorító szabadságérzettel a mellkasomban, s hálát adok az univerzumnak, amiért bíztam a folyamatban, és mindezt képes voltam megvalósítani.

Annak ellenére, hogy még nem tartok ott, hiszek benne, hogy ez sikerülni is fog! Pont mint ahogy már korábban annyi minden sikerült az életben… Megtanultam írni, megtanultam olvasni, leérettségiztem, túlléptem a depressziós időszakomon, megszabadultam néhány függőségtől. Ahogy képes voltam már oly sok mindent elérni korábban, úgy ez is sikerülni fog.

 

6. Megoldásokra törekedj

Ha kiengedted a stresszt, van előtted cél, jöhet a következő lépés: mit tehetsz annak érdekében, hogy könnyebb legyen a helyzeted? Ha az evészavarod miatt boldogtalan, stresszes, kimerült és frusztrált vagy, mit tehetsz azért, hogy megoldást találj a problémára?

Az oldalamon most már egész sok hasznos információ került megosztásra, talán néhány bejegyzés neked is segít, hogy kitarts a gyógyulás mellett.

 

7. Soha ne mérd magad

Se mérlegen, se centikkel, se azáltal, hogy másokhoz hasonlítgatod magad, semmilyen módon ne tápláld a kritikus énedet magaddal szemben! A tükör előtti alakcsekkolások, fotók, régi képek elemzése, hogy vajon mennyit változott azóta a külsőd, szintén az evészavart éltetik. Hibáztatni magad amiatt, ahogy a külsőd kinéz, nem számít „pozitív” magatartásnak. És ezt valószínűleg te is tudod. Ha azt látod, hogy egy szokásod rossz hatással van rád, és még inkább lehangol, ne ragaszkodj hozzá. Engedd el az összes evészavar-viselkedésedet, ami ösztönöz arra, hogy a testedre fókuszálj! Nem tudsz jobban lenni addig, amíg utálod a tested és másokhoz hasonlítgatod magad!

 

8. Miért kell meggyógyulnod?

Gyakori terápiás feladat, hogy a páciensnek egy levélben meg kell írnia, hogy miért akar meggyógyulni. Hogy miért kellene meggyógyulnia. Amikor a jövőben elakad, elbizonytalanodik és megint előszedi a régi szokásokat, a kezében ezzel az eszközzel, a levéllel, amit magának megírt, könnyebben visszatalál a helyes útra.

Rögzítsd, hogy most, a jelen helyzetedben hogyan érzed magad, hogy milyen módon tette tönkre a diéta és önutálat az életedet, hogy mennyi mindentől megfosztott ez az egész, és aztán amikor szükséged van rá, vedd elő ezt az írásodat! Emlékeztesd rá magad, miért is kell továbbmenned.

 

9. Levél a testedhez

Egy másik opció, ami szintén terápiás hatással bír, ha írsz a testednek címezve egy őszinte üzenetet, hogy milyen módon bántottad őt. A tested mindig csak élni szeretett volna, és ha belegondolsz, bármit megtesz azért, hogy téged életben tartson!

Amikor úgy érzem, hogy a világ ellenem fordult és a testem is gyűlöl – hisz más okból biztos nem akarná ennyire megkeseríteni a napjaimat (gondolom én olyankor) – emlékeztetem magamat újra és újra, hogy ez nem igaz. A testem mindig mellettem dolgozott, és valójában én magam vagyok az, aki bántalmazta őt. A testem keményen küzdött azért, hogy a lehetőségekből kihozza a legtöbbet, s én képtelen voltam ezt értékelni. Összeszedve a gondolataimat, hogy mit is műveltem ezzel a csodálatos testtel, aki akkor is kitartott mellettem, amikor én tönkre akartam őt tenni, sikerült egy kis lelket öntenem magamba még a legeslegnehezebb pillanatokban is, amikor úgy éreztem, hogy feladom.

Egy ilyen levélre példát itt találsz a személyes írásaim között.

 

 

10. Tarts ki a végéig

Ne add fel, és higgy benne, hogy sosem késő megváltozni! Mindig van értelme tenni a jó dolgokért, amelyekben hiszel. Ha mindent megteszel, hogy több szeretet legyen a világban, a világ is szeretetet küld majd feléd.

Tarts ki a végéig, amíg minden pozitív célod maradéktalanul megvalósul! Sose érd be kevesebbel, és légy kedves, mindig, mindenkivel, magaddal is! Ha semmi mást nem tehetsz, csak légy kedves. Ennél jobbat szerintem sosem tehetsz