felépülés tippek

Az egyetlen dolog, ami meggyorsítja a gyógyulásodat

Ami meggyorsíthatja a gyógyulásodat, az nem más, mint: a rendszeresség!



Bizony, a folyamatosság. Ha elölről kezdhetném a feltáplálási folyamatom (vagy hívd, ahogy tetszik) 3 dolgot csinálnék másképp:

  1. Sokkal, de sokkal többet ennék az elején, és nem ragaszkodnék ennyire a minimumokhoz. Legjobb lett volna, ha miután elértem azt a mennyiséget, megdupláztam volna a bevitelem…
  2. Nem esnék vissza (nyilván)
  3. és főleg, RENDSZERESSÉGET vezetnék az életembe

Ha szeretnél minél gyorsabban túlesni a felépülési folyamaton, és nem elnyújtani hosszabbra, mint ami feltétlenül szükséges, akkor szükséged van a rendszerességre a mindennapi cselekedeteidben.

 

 

Mindig kell egy stratégia!

Tudom, az elején én is féltem. Megértem, hogy ez nehéz, és pontosan tudom, milyen kényelmetlen minden, milyen lehetetlennek tűnik, hogy ez valaha elmúlik és nem tart örökké… de ha nem dolgozol ki egy stratégiát, egy ritmust és rendszerességet az étkezés során, az alvási ritmusodat tekintve, a gondolataid kezelésében, a világszemléletedben, bármiben, magadnak nehezíted meg a folyamatot.

 

 

Rendszeres étkezés

A testednek ebben az állapotban folyamatos energiára van szüksége. Inkább több étkezésre, mint két nagy kajálás aztán semmi. Tudnod kell – talán inkább mentálisan, mint fizikailag – hogy lesz következő étkezés, ehetsz hamarosan megint, sőt, szükséged van rá, hogy egyél hamarosan!

Elkövettem jó néhány hibát, és az egyik legnagyobb az volt, hogy féltem rendszeresen enni.

Mindenáron átmeneti böjtölést akartam tartani, és emiatt nem ettem délelőtt egészen délig, mikor aztán persze már annyira éhes voltam, hogy fél napi adagomat megettem egyszerre. Amivel alapvetően nincs is baj, legalábbis az adaggal, de az, hogy továbbra is ragaszkodtam az „időbeosztásomhoz” azzal már jóval inkább!

Minden étkezéskor úgy ettem, mintha az utolsó lenne. Amikor aktív evészavarral élünk, és becsúszik egy túlevés – amit általában csak mi a lökött fejünkben gondolunk túl soknak – hajlamosak vagyunk mindent vagy semmit módon gondolkodni. „Ah, megint túl sokat ettem, lőttek a napomnak, de ha már úgyis többet ettem, mint kellett volna, miért ne egyek még? Az egész nap el lett rontva, és simán ehetnék még. Miért ne zabáljak fel mindent, aztán majd holnap újrakezdem. Majd holnap, csak ma még egyszer utoljára hadd használjam a jól bevált dolgokat…”

Nem.

Ezt a szokások mondatják velünk. Nem minden fekete-fehér. Ha minden pillanatot az „utolsónak” tekintesz, elveszted a lényeget szem elől. Csak a jelen étkezés számít, és nem szabad azon gondolkodnod, hogy mi lesz utána. Egyszerre csak egy étkezés van, és azzal kell dolgoznod, nem pedig a következő napon, a következő néhány órán agyalnod, vagy azon, hogyan tedd jóvá/tedd még zavarosabbá a táplálkozásod.

 

 

Túlságosan tele etted magad?

Semmi baj, de egyél amint éhes vagy megint! Sőt, ha 4-5 órája ettél már, és még mindig nem érzed, hogy ehetnéked van, akkor is egyél! A mechanikusan beiktatott étkezések szükségesek, mert ha valaha manipuláltad az éhségérzeted (helló diéta!), akkor nem bízhatsz benne. Még nem.

 

Állandó, folyamatos energiaforrásokra van szükséged, hogy nyugodj és kiegyensúlyozott maradj.

 

Amikor úgy érzed, hogy félrecsúszott egy étkezés, és túl sokat ettél egyszerre (még ha ez a „sok” relatív is), végy 3 nagy levegőt, számolj el tízig, és mielőtt bármilyen döntést hozol, végezz el egy földelő gyakorlatot. Én hívom csak földelőnek, mert igazából erre való: segít két lábbal maradni a földön, amikor úgy érzem, mindent tönkretettem. Ilyenkor azt szoktam tenni, hogy megszámolok 3 illatot, amit érzek, 3 dolgot, amit látok, 3 tárgyat, amit megérintek, és 3 zajforrást, amit hallok. Ezzel az eszközzel képes vagyok visszarántani magamat a pillanatba, a jelenbe, és nem negatív forgatókönyveken agyalni. Miután lenyugodtam, átgondolom, hogy mi történt, és miért érzek úgy ahogy. Miért gondolom úgy, hogy túl sok volt, és hogy mire van igazán szükségem a gyógyulás érdekében. Igyekszem összhangba kerülni a megérzéseimmel, a belső őszinte én verziómmal, aki mindig segít rávilágítani, hogy mi a helyes lépés.

 

 

No para!

Ha túl sokat ettél egy étkezés alatt, nincsen semmi baj. Az éhségérzetnek idő kell, hogy normalizálódjon, és neked is meg kell gyógyulnod a traumából, amit a diétázás és evészavar okozott neked. Bármikor ehetsz, és bármennyit ehetsz, amennyit szeretnél, de tudnod kell, hogy ahhoz, hogy lecsillapodj és megfelelő mennyiségű energiához jusson a szervezeted, az állandóság kulcsfontosságú! Nem várhatod, hogy napi két étkezés (még ha technikailag meg is felel az elegendő mennyiségnek) helyretegye hosszú idők alultápláltságát vagy a negatív szokásokat, amelyek idáig juttattak! Állandó, folyamatos energiára van szükséged, hogy nyugodj és kiegyensúlyozott maradj.

Ez nem a legideálisabb időszak arra, hogy újabb diéta-variációkkal kísérletezz. “Nem eszek hat után, mert nem emésztődik meg. Nem jó reggel cukrosat enni, mert megdobja a vércukromat. Nem jó evés után 20 perccel enni, mert még le sem ért az előző. Nem jó három óránként enni, mert…” Mert mi? Mi történik, ha gyakrabban eszel? Azon kívül, hogy alkalmazkodik hozzá a szervezeted, és nem leszel hirtelen farkaséhes vagy ingerült a már vészesen alacsony vércukorszintedtől. Mi lesz, ha rendszeresen eszel? Mi van, ha későn eszel?

Semmi.

Az ég világon semmi bajod nem lesz, maximum meggyógyulsz.

 

 

Ez is csak a szorongás egy fajtája

Emlékszem, hogy én féltem bizonyos napszakokban enni, annak ellenére, hogy tudtam, nagyon szükségem lenne rá. De gondoltam, én a szabályaimmal jobban tudom, hogy mire van szükségem! Ennek viszont az lett az eredménye, hogy a megfosztottságtól amint végre eljutottam egy étkezésig már annyira éhes lettem, hogy képes voltam a napi bevitelemet egyetlen étkezéssel bevinni. (Mint a tipikus bulimia körben, megvonás → túlevés). Vagy például reggel ettem egy banánt, mert nem kifejezetten voltam éhes (sosem voltam egy korán reggelizős), aztán egykor ebédeltünk, és este 7-8 körül olyan éhség tört rám hirtelen, hogy úgy éreztem, mint aki egy hete nem evett. A testednek rendszeresen szüksége van energiára, lehetőleg hasonló időpontokban. Kétségbeesetten igyekszik fedezni a hiányt, de ehhez folyamatos és állandóan beáramló energia kell! Azért, hogy az étvágyad újra a normális kereteket döngesse, „normálisan” és rendszeresen enned kell.

 

 

Mit jelent a rendszeres?

Ez a rendszeresség azt jelenti, hogy napi 3 étkezést + 2 kisebbet beiktatsz, és ezt tartod huzamosabb időn keresztül. Ha kihagysz egy napszakot, nem várhatod, hogy az étvágyad normális legyen! Ahogy ne csodálkozz azon sem, ha hirtelen kiennéd a hűtő tartalmát. Folyamatosság, rendszeresség és kitartó állandóság a titok.

Hallgass a testedre, és figyeld meg, hogyan reagálsz bizonyos helyzetekben. Nem szabályokat szeretnék szabni neked, és tudom, hogy különböző módszerek működnek mindenkinek, de ha úgy érzed, hogy az evésed mintázata felborult, hajlamos vagy megvonni magadtól étkezéseket, majd túlságosan éhes leszel, vagy úgy érzed, hogy masszív túlevésre van szükséged esténként, hogy kielégítve érezd magad, akkor ideje változtatni a módszereiden.

Mindig van helye az igazításoknak a napirendedben.

Ne számold a másodperc mutatót az óra kijelzőjén, hogy mikor ehetsz és mikor nem, és ne akarj tíz körömmel ragaszkodni a 3 órás időközökhöz, egyszerűen tarts egy ésszerű, logikus rendszert a mindennapokban.

Ha bulimiával küzdesz, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az állandó megvonás-falásroham kört megtörd, ha pedig korlátozó típusú evészavarból gyógyulsz, fontos, hogy folyamatosan tápláld a tested, mert talán másképp nem fog megjelenni az éhségérzet, és nem tudatosul benned, hogy mikor kellene enned a biológiai órád szerint!

 

Egyszerűen tarts egy ésszerű, logikus rendszert a mindennapokban.

 

 

Extrém éhség

Ha az extrém éhség (vagy mentális éhség) beüt, akkor normális, ha mohónak és teljesen üresnek érzed magad, csak enni és enni és enni akarsz, mert a tested úgy hiszi, hogy még mindig éhezteted őt. Vagy csupán több energiára vágyik. Akár napi 4000-10.000 kalóriát is megeszel, és úgy érzed, hogy sosem lesz vége. Ilyenkor a legjobb, amit tehetsz, hogy emlékezteted magad arra, hogy ez az éhség normális, minden rendben van, és az a dolgod, hogy kövesd az éhséged. A múltban valószínűleg automatikusan diétázni kezdtél egy túlevés után, nem meglepő hát, hogy a tested a gyógyulás alatti „nagyevésekben” is a következő megvonást látja. Ha pedig fél, hogy hamarosan megint éhezés következik, érthető, hogy minél több energiát szeretne MOST, mielőtt megint elveszik tőle. Ez szintén csak egy szokás, egy ördögi kör, amit az agyad automatikus válasznak tekint.

 

ez az éhség normális, minden rendben van, és az a dolgod, hogy kövesd az éhséged

 

Ha egy nap 3000 kalóriát eszel, a következőn pedig csak néhány száz kalóriát vagy csak “tiszta ételeket”; ha egyik nap éhezteted magad, másnap pedig egy nagy étkezést vagy hajlandó csak elfogyasztani, akkor hogyan bízhatna benned a tested? Szerinted hogyan vezetne ez egyensúlyhoz és gyógyuláshoz? Miért akarna a tested normális üzeneteket küldeni, ha minden, amit csinálsz, ugyanolyan megszállott, mint korábban?

 

 

Türelem és folyamatosság

A tested akkor tanul meg bízni benned, s kiegyenlíteni a kongó ürességet, amely talán teljesen összezavar téged, ha hozzászoktatod egy rendszerhez. Egy új rendszerhez, nem pedig a diéta-túlevés verzióhoz. A diétának a masszív edzés is megfelelhet, nem feltétlenül kalóriamegvonásról van szó. Ha az éhezési periódus véget ér, az ördögi kör is megszűnik, nem lesz szükséged rá, hogy falásrohamokkal mindent összeegyél, mert egy állandó, folyamatos energiaszint uralkodik odabenn, a testedben.

 

 

A rendszeresség a gondolataidra is érvényes!

Ha a túlevések után (még ha nem is feltétlenül extrém mennyiségről van szó) magadat ostorozod és bántalmazod a saját gondolataiddal, a pozitív-gyógyuláskép, amiről ebben a bejegyzésben írtam, nem igazán válik automatikussá. Nem várhatod, hogy nyugodttá és elszánttá válj, ha magaddal szemben nem vagy együttérző és megértő. Légy kedves magadhoz, és maradj hű a célodhoz!

Nekem igen sokáig tartott eljutni ahhoz a mentális állapothoz, ahol most tartok, mert a pozitivitásom és optimizmusom hamar megcsappant, és egy fél évig ismét minden evést „bűnnek” és „rossznak” láttam. Tökéletesen akartam csinálni a gyógyulást, és nálam ez odáig fajult, hogy mindenáron a hibákat láttam a cselekedeteimben. Nem az számít, hogy miért beszélsz magaddal undok és arrogáns módon, hanem az, hogy az igenis hatást gyakorol a viselkedésedre.

Légy egy kicsit empatikus, és bánj úgy magaddal, mint a legjobb barátoddal tennéd! Napi szinten, minden napszakban emlékeztesd magad, hogy minden rendben van, és az a dolgod, hogy rendszeresen egyél. Ne hagyj ki étkezéseket, és egyél gyakran, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott maradj! Ha kell, minden este olvasd át a terápiás írásaidat, és nagyon, nagyon figyelj arra, hogy milyen tartalmakkal veszed körül magad napi 24 órában! Ha a médiában egyik héten „thinspo” képeket nézegetsz, másik héten pedig nem érted, miért vagy megint éhes és eszel többet, mint korábban, jó ha tudod, hogy a gondolataid ugyanolyan erős hatással vannak az éhségérzetedre, mint maga a megvonás. Ha azon agyalsz, hogy hamarosan majd edzhetsz, lefogyhatsz, és alig várod, hogy végre túl legyél a gyógyulásodon és leadhasd a felszedett kilókat, az olyan erős jelzés az agyadnak, hogy már előre fél, hogy éhezés lesz – ismét.

 

 

A gyógyulásra koncentrálj

Ha újabb diétázáson töprengsz, és arra a magatartásra fordítod a figyelmed, ami idáig juttatott, ne csodálkozz azon, hogy a gyógyulási utad ingadozó. Folyamatosan a pozitív testképre, a szeretetre, az elfogadásra és az életed inspiráló részeire kell koncentrálnod, másképp nem sikerül elérned azt a szintet, mire igazán vágysz, azt, amiért valószínűleg olvasod az írásaimat.

 

a gondolataid ugyanolyan erős hatással vannak az éhségérzetedre, mint maga a megvonás

 

Maradj őszinte magadhoz, és vigyázz, hogy mit gondolsz, mert a gondolataid hatással vannak a döntéseidre, a tested jelzéseire, és ezáltal az egészséged minden szintjére.

Egyél rendszeresen, maradj tudatos, és minden rendben lesz.

Ha uralod a gondolataidat, uralod a valóságot is.