felépülés tippek

Hová lett a motiváció? Tarts ki a végéig!

Bármi legyen is a motiváció, ami elindítson, sajnos nem tart örökké.


A külső motiváció kevés

Amikor elkezded a gyógyulásod, talán azért döntesz a változás mellett, mert elértél egy mélypontot, és kezdesz összeomlani az életviteledtől. Vagy talán másvalaki kényszerített arra, hogy változtass. Esetleg úgy hiszed, hogy ennél, amit megélsz, csak jobb lehet, vagy azért akarsz változtatni, mert egyszerűen képtelen vagy már tolerálni az evészavarral járó érzéseket.

Bármi legyen is a motivációd, ami elindítson, sajnos nem tart örökké.

 

Amikor eldöntjük, hogy meg akarunk gyógyulni, akkor azért tesszük, mert az evészavar sok szenvedést okozott nekünk, és ettől a szenvedéstől motiválttá válunk arra, hogy változtassunk.

 

Maradj pozitív!

Motivációnak nevezik az az érzést, mozgatóerőt, amely képessé tesz rá, hogy valamit megtegyél. Ez a motiváció általában külső erőkből, vágyakból táplálkozik, és önmagában elég erős ahhoz, hogy megtedd, amit úgy gondolsz, hogy segítene. Például elég motiváltnak és elszántnak érzed magad, hogy elkezdd a gyógyulásodat. Talán mert elértél egy mélypontot, ahol úgy érzed, nincs már mit remélned az evészavarodtól. Eleged lett, és látod már, hogy valamit tenned kell, méghozzá azonnal. Ugyanakkor a gyógyulás során sajnos lesznek (vagy már vannak is) olyan napok, amikor ez a motiváció kevés.

A folyamatos küzdelem kemény, teljesen kimerít, s bármilyen motivációval indultál is útnak, az talán kevés ahhoz, hogy elkísérjen a végéig. Az állandó nyomás, stressz, testkép gondok, triggerek és az érzés, hogy sosem lesz vége, sosem múlik el ez az egész, olyannyira kifáraszt, hogy eljön az a pillanat, amikor fel akarod adni. Akkor talán úgy érezheted, hogy jó lenne visszamenni az evészavar biztonságos karjai közé.

Felmerülnek majd ezek gondolatok, hogy könnyebb volt, jobban érezted magad az evészavarod alatt, a tested is elviselhetőbb volt, és semmi értelme küzdened, mert az evés mindent csak tönkretesz. Eltűnődsz azon, hogy kellemesebb lenne visszatérni a korábbi módszerekhez… Hogy a gyógyulást nem neked találták ki, s kevés vagy te ehhez…

Ha eljutsz ehhez az időszakhoz, ahol minden olyannyira kilátástalannak tűnik, hogy legszívesebben a visszaesést választanád, szükséged van egy érzésre, ami visszaránt, mielőtt teljesen eluralkodna rajtad a sok negatív érzés.

Azokra a napokra, amikor teljesen motiválatlannak érzed magadat, fel kell készülnöd! A Maradj pozitív technikákkal segíthetsz magadnak, de talán még ez is kevés, hogy kimozdítsd magad újra a gödörből.

 

 

A gondolatok veszélyesek

Amilyen gondolatnak teret engedsz a fejedben, azok veszik át a korábbi gondolatok helyét, pusztán azért, mert energiát fektetsz a megtartásukba. Ha újabb negatív érzések merülnek fel, s még a cselekedeteiddel is demotiválod magad (vékony, fit alakos fotókat nézegetsz, negatívan beszélsz magadról, megjegyzésekkel illeted a testedet, bántod magad lelkileg vagy fizikailag), a tudatodat újra a negatív forgatókönyvek fogják uralni. Ez pedig olyan döntésekhez vezethet, ami a gyógyulásodat kudarcra ítéli, s az előtt feladod, mielőtt egyáltalán jobban lennél – fizikailag és lelkileg egyaránt.

A hozzáállásodon csak Te tudsz változtatni, de más fajta motivációt kell találnod, mert önmagában a szándék édeskevés!

 

 

Fel akarod adni? Tovább kell menned!

Ne hagyd, hogy a gondolataid megbénítsanak, és teljesen leépítsék, amit létrehoztál! Ha úgy érzed, hogy nem megy, túl ijesztő minden, nem vagy képes végigcsinálni, és könnyebb lenne csak lemondani az egészről, nem várhatsz egy mágikus csodára, ami egy csapásra mindent megváltoztat és visszaadja a lelkierőd! A gyógyulásban tovább kell menned, bármit is érzel!

  • Tovább kell menned, ha úgy érzed, hogy nem nem vagy képes tovább enni, minden egyes nap.
  • Tovább kell menned annak ellenére is, hogy kényelmetlenül érzed magad, és szívesebben fordulnál vissza.
  • Tovább kell menned, még ha a félelmeid egyre inkább beigazolódnak, s úgy érzed, bekövetkezett minden, amitől korábban tartottál.
  • Tovább kell menned, bármit is érzel, bármit mondjanak mások, bármilyen alakok vegyenek körül.
  • Tovább kell menned akkor is, ha nem akarsz.
  • Tovább kell menned, még ha úgy is érzed, hogy képtelen vagy rá, s nem maradt benned semmi erő ahhoz, hogy folytasd, amit elkezdtél.

Meg kell tenned! Magadért, a jövődért, a testedért! Egy olyan életért, ahol nem az evészavar uralja a döntéseidet!

 

 

Fájdalom és élvezet

Az életben sokszor ez a két érzés a motivációnk: elkerülni a szenvedést és minél inkább élvezni az életet. Élvezetet keresünk a pillanatokban, és mindenáron el akarjuk kerülni a fájdalommal járó történéseket. Az evészavarral sincs ez másképp, és amikor azt mondjuk, hogy valamit „csak úgy” megteszünk, mert „jól esik”, akkor általában ez a két érzés vezérel minket.

Amikor eldöntjük, hogy meg akarunk gyógyulni, akkor azért tesszük, mert az evészavar sok szenvedést okozott nekünk, és ettől a szenvedéstől motiválttá válunk arra, hogy változtassunk.

De amikor a dolgok nehezednek, és egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat a kiszámíthatatlanságtól, ismeretlentől, bizonytalanságtól, akkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy milyen volt korábban, és a visszaesés válik az új vonzó opcióvá. Mivel a gyógyulás alatt a sok változás kellemetlen és szorongást gerjeszt, a visszaeséssel lényegében ugyanúgy a szenvedést akarjuk elkerülni, és helyette a biztonságosnak tűnő, élvezetesebb evészavar-életet választani. Hiába tudjuk, hogy korábban az evészavartól is szenvedtünk, az idő megszépíti az emlékeket, és olyannyira menekülnénk a jelen feladataitól, hogy még a visszaesés is vonzóbb, mint az, hogy tovább ebben az állapotban folytassuk a kilátástalannak tűnő harcot az evészavarunkkal szemben.

 

Meg kell tenned! Magadért, a jövődért, a testedért! Egy olyan életért, ahol nem az evészavar uralja a döntéseidet!

 

Könnyen beadnánk a derekunkat, mert hisszük, hogy ez megszabadítana minket a szenvedéstől, és az evészavar örömöt hozna számunkra. De ez egy hazugság. Habár örömtelibbnek tűnik a régi jól bejárt út, hamarosan újból a szenvedés mezejévé válik, míg majd újra eltűnődünk azon, hogy nem lenne-e jobb változtatni… Játszhatjuk ezt az oda-vissza kört örökké, vagy elhatározhatjuk, hogy itt az ideje keresztülmenni a kényelmetlen és bizonytalan időszakon, hogy végre megbékéljünk a testünkkel és ez a körforgás elveszítse hatalmát felettünk.

 

 

A tiszta motiváció

Tiszta motivációnak nevezhető az a motiváció, ami képes bármilyen körülmények között késztetni arra, hogy megtegyél egy bizonyos dolgot, függetlenül attól, hogy meg akarod-e tenni, miért akarod megtenni, mit remélsz attól, hogy megteszed, s főleg, hogy milyen módon gondolkodsz a dolog megtételéről. Ez a típusú motiváció az, ami mindig segít, hogy kitarts, akkor is, ha nem érzed magad képesnek rá. Ha tudod, hogy meg KELL tenned valamit, akkor nem pazarlod az időt arra, hogy elgondolkodj rajta, hogy akarod-e vagy sem, van-e értelme vagy nem… Mert ez az összes vita a gondolataidban csak eltereli a figyelmed a lényegről: hogy meg kell tenned, és tudod, hogy meg KELL tenned.

Lényegében ez a meggyőződés képes csökkenteni a kockázatát annak, hogy lebeszéld magad a cselekvésről vagy eltereld a figyelmed a teendőidről. A cselekvés egy feladat, amin minél többet gondolkodsz, annál inkább zavarosnak és unszimpatikusnak tűnik. Vagyis a gyors cselekvés nem hagyja, hogy demotiváld magad, mielőtt a tettek mezejére lépnél.

Mindenki tudja, hogy a gyógyulás sokszor a legnehezebb dolog és legnagyobb kihívás, amit valaha végig kell csinálnod, és ha azt reméled, hogy külső forrásokból táplálkozó motivációd elég erős lesz ahhoz, hogy végigcsináld a folyamatot, akkor csak az idődet pazarlod. Nem azért kell végigcsinálnod, hogy valamit elérj, valamilyen alakkal büszkélkedhess vagy mások ne ítélkezzenek feletted. Azért kell végigvinned, hogy legyen szélesebb választási lehetőséged az életben, és ne szűkítsd be a lehetőségeket azáltal, hogy az egészséged tönkreteszed az evészavarral. Ehelyett inkább el kell döntened hogy bizonyos dolgok fontosabbak, mint bármi más (az egészséged, a boldogságot, s hogy ne halj bele az evészavarba), és fel kell ismerned, hogy nincs más opció, mint elhatározni, hogy megteszed! Akár úgy érzed, hogy vágysz rá, akár nem.

 

 

Cselekedj gyorsan, és tedd, amit tenned kell!

Annyi kifogást és indokot gyártunk, hogy miért NEM kellene csinálnunk valamit, hogy az időnket a saját magunk lebeszélésére fordítva elveszítjük a lényeget: csak meg kell tennünk, amit fontosnak tartunk.

Ha te is hajlamos vagy erre, akkor cselekedj gyorsan, és mérlegeld, hogy mi az, ami igazán fontos számodra! Mert az élet mindig arról szól, hogy fontossági sorrendet állítunk a számunkra igazán fontos dolgokból, s ez alapján rangsoroljuk, hogy mire vagyunk hajlandók időt és energiát áldozni.

 

 

Mi az igazán fontos?

Nem az számít, hogy mi vitt rá, hogy elkezd a felépülést, feltáplálást, bárhogy nevezd is, hanem hogy mi visz rá, hogy kitarts egészen a végéig.

Te is megtalálhatod a Napos oldalt, de ehhez előbb túl kell jutnod a saját határaidon, a komfort zónádon, és nem csak félig, félvállról harcolni a szokásokkal, hanem a gyógyulásodat helyezni minden elé! A gyógyulásod a legfontosabb dolog jelenleg az életedben, és minden energiádat erre kell szentelned. Ez csak átmeneti, nem tart örökké, de most ez a Te küldetésed. Meríts erőt ezen időszak fontosságából, és ne hagyd, hogy a démonok visszahúzzanak a mélybe.

Képes vagy rá, képes vagy végigcsinálni!

Én hiszek benned! Te hiszel magadban?

 

 

 


 

Ha tetszett a poszt, kövess és oszd meg másokkal is!
error
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial