szakirodalom,  támogatás

Mi a különbség túlevés, bulimia és falászavar között?



 

Többünkkel előfordult már, hogy bizonyos alkalmakkor, például miután fáradtan és éhesen hazaestünk a munkából vagy iskolából, túlettük magunkat. Nagyobb adagot elfogyasztani, mint ami éppen még kellemesen eltelít, alapjában véve normális, és amíg nem válik szokássá vagy rendszeressé, addig nincs is semmi baj. Hol van a határ még normális és már nem normális túlevés között? Hogyan állapítható meg, hogy valaki evészavarral küzd vagy éppen kicsit többet evett a kelleténél?

 

 

A túlevés nem ugyanaz, mint a falásroham

Nagyon fontos már az elején tisztában lenni azzal a ténnyel, hogy a gyakran emlegetett „falásrohamok” jellegzetességei és miértjei az egyes evészavarokban eltérőek. A falászavar (angol nevén Binge Eating Disorder, röviden BED) egy különálló kategóriát képvisel, és nem csak egy átlagos, esetenként előforduló túlevést jelent. Az illető, aki falászavarral küzd, gyakran megtapasztalja milyen érzés szó szerint betegre enni magát.

Eszik azért, mert fél attól, hogy ez megint bekövetkezik.

Eszik azért, mert ez az egyetlen dolog, ami némi örömet okoz.

Eszik azért, mert úgy érzi, hogy képtelen abbahagyni.

Eszik azért, mert ezt szokta meg.

Eszik azért, mert a tudatos énje teljesen eltűnt a pillanatban és csak az evés maradt.

Talán nem is látja éppen, hogy mi történik vele, vagy utólag elfeledkezik az evésről s hogy mennyi ételt fogyasztott el rövid időn belül. Az is előfordulhat, hogy a félelemtől, hogy megint rengeteg ételt fog megenni, már előre aggódik és retteg azoktól a helyzetektől, amikor ételekkel lesz körülvéve, mert úgy érzi, hogy képtelen irányítani a testét, ha ételről van szó. Ez az érzés és a falás-bűntudat-falás-bűntudat körforgás az életének minden területére hatással van. Kialakít egy olyan életmódot, amiben a saját védekezési mechanizmusait fenntarthatja, s ami segít a túlevéshez társuló stressz leküzdésében. Nem szabad elítélni azokat, akik valamilyen evészavartól szenvednek. Mind küzdünk valamivel, és mindenki a saját módján birkózik meg a stresszel és frusztráló helyzetekkel. Míg valaki kibeszéli magából az érzéseit, egy evészavaros az étellel igyekszik feldolgozni vagy épp elfojtani a saját érzelmeit és belső konfliktusait. Ettől ez még nem jó vagy rossz, csak más.

 

 

A falászavar nem ritka dolog

A BED – azaz falászavar – gyakoribb, mint a közismert anorexia és bulimia, de újkeletű diagnózis, amire korábban nem figyeltek a szakemberek.

 

„Egy újabb felmérés azt mutatja, hogy a falászavar (BED) meglehetősen gyakori, a népesség közel 2-3,5%-át érinti.”

Forrás: Jacquelyn Ekern, 2018.

„Gyakran tévesen összekeverve az esetenkénti túlevéssel, a Binge Eating Disorder (BED) egy komoly pszichológiai probléma, amihez iszonyú érzelmi és fizikai következmények társulnak.”

Forrás: Jacquelyn Ekern, 2018.

Szenvednek tőle gyermekek, fiatalok, növésben lévő tizenévesek, fiatalkorúak, felnőttek, nők és férfiak egyaránt. Ha a családban előfordul túlevésre való hajlam, akkor a túlevésre való tendencia a gyermekben is erős lehet. Habár a BED kiváltó okai ismeretlenek, több tényező szerepet játszhat a kompulzív evés megjelenésében (akárcsak a többi evészavar esetén):

  • Biológia: hormonzavarok, genetika, gyógyszerek szedése
  • Pszichológia: a depresszió és szorongás, elégedetlenség a testtel, önutálat, alacsony önértékelés, az érzelmekkel való megküzdés és az érzések kommunikációjának nehézsége
  • Szociokulturális tényezők: trauma, szexuális bántalmazás, társadalmi elvárások, maximalizmus, családon belüli minták, akik testképzavarral vagy súlyproblémákkal küzdenek, fogékonyabbak az evészavarra

 

 

Hogyan ismerheted fel?

Akik túlevéssel küzdenek – legyen ez akár Bulimia, akár BED – általában jobban preferálják az egyedül étkezést. Mindkettő típusra jellemző, hogy az illető nagy mennyiséget fogyaszt el rövid időn belül, még akkor is eszik, amikor már tele van, és nem érez jóllakottságot (kielégítettséget), bármennyi ételt egyen is meg. Szintén mindkettőre igaz lehet a tudatos étkezésre való képtelenség –azaz képtelennek érzi magát arra, hogy irányítsa, mennyit eszik és mikor hagyja abba az evést. A falásroham alatti érzéketlenség is jellemző, akárcsak az evés utáni bűntudat és önutálat.

Ugyanakkor egy dologban nagyon különböznek: a bulimia túlevő-tisztuló szindróma, és a bulimiától szenvedők valamilyen módszert kialakítva igyekeznek elkerülni a hízást. Böjtölnek, nem esznek x időn keresztül, kompulzívan edzenek, hogy elégessék az elfogyasztott kalóriákat, meghánytatják magukat vagy más eszközökkel megszabadulnak az ételtől a falásroham után. A BED-vel – falászavarral – küzdők azonban nem. Akárcsak a falászavartól szenvedők, a bulimiások is újra és újra nagy mennyiségű ételt fogyasztanak el, szégyent és bűntudatot érezve evés után. Azonban a bulimiától eltérően a falászavarral küzdők nem szabadulnak meg az elfogyasztott ételtől, nem hánytatják magukat vagy edzenek órákig, nem tesznek semmit a súlygyarapodás ellen, és képtelenek vagy nem akarnak „tisztulni”, ezért rendszerint (enyhén vagy láthatóan) túlsúlyosak.

 

„Míg a túlevés periodikusan megtörténhet olyan személyekkel is, akik nem küzdenek ezzel a betegséggel, a Binge Eating Disorder-től szenvedő ismétlődő falásroham epizódokat él át tisztulás nélkül, ami gyakran vezet érzelmi és fizikai kimerültséghez.”

Forrás: Jacquelyn Ekern és Crystal Karges, 2014.

 

 

Tehát ha diétázol, nem lehet falászavarod

Ha korábban koplaltál, és ezért tapasztalsz falásrohamokat, vagy minden nagyobb étkezés után valamilyen módon kompenzálsz, vagy ha túlevés után azonnal visszaveszel az adagokból, akkor NEM küzdesz falászavarral!

 

Az anorexia alatti vagy utáni falásroham valójában reaktív evés, amelyet a diétázás váltott ki. Falászavarról akkor beszélhetünk, ha a diéta nélkül, a túlevésre adott tisztuló viselkedés nélkül is fennáll az ismétlődő túlevés.

 

Ha diétázásból gyógyulsz – ide tartozik az anorexia, bulimia, orthorexia is – és jóval többet eszel, mint korábban, az normális reakció, és nem azonnal egy másik evészavar-kategória, amibe átestél az előző után! A diétázás jelenléte kizárja a falászavar lehetőségét! Ha meggyőződésed, hogy falászavarod van, de közben a túlevéseket követően újból diétázni kezdesz és valamilyen módon kompenzálsz, akkor nem falászavarod van, csupán az alap betegség hozott létre új szokásokat. Az aktív anorexiával küzdők is élhetnek át falásrohamokat, de ezek egyrészt nem szoktak olyan mennyiséget jelenteni, mint amit egy falászavarral vagy bulimiával küzdő fogyaszt el rövid időn belül, másrészt egyértelmű, hogy mi idézi elő.

Gyógyulás alatt már csak az extrém éhség miatt is megjelennek a nagyobb adagok, de fontos felismerni, hogy egy falásroham alatt az illető képtelen tudatos maradni, és szinte öntudatlanul folytatja az evést. Ezzel szemben az extrém éhség alatti étkezések során az anorexiából vagy korlátozó típusú evészavarból gyógyuló teljesen tudatában van annak, hogy eszik, s úgy érzi, hogy kíván még ételt – habár fizikailag talán már eltelítődött. Az anorexia alatti vagy utáni falásroham valójában reaktív evés, amelyet a diétázás váltott ki. Falászavarról akkor beszélhetünk, ha a diéta nélkül, a túlevésre adott tisztuló viselkedés nélkül is fennáll az ismétlődő túlevés.

 

 

A falászavar tünetei között szerepelhet:

  • állandó fáradtság, kimerültség
  • fejfájások, migrének, szédülés
  • szorulás vagy hasmenés, puffadás, emésztési gondok, étel intoleranciák
  • fokozott érzékenység a testre, ételre, ételmennyiségre, edzésre vonatkozó megjegyzésekre
  • állandó gondolatok étellel, testtel kapcsolatban
  • testtel való elégedetlenség és szégyen
  • éhségérzet (éhség és jóllakottság érzetének) hiánya
  • alacsony önértékelés
  • étteremben érzett iszonyú stressz és szorongás
  • maga a túlevés! (nagyobb adagok elfogyasztása, mint amit egy átlagos ember nagyjából elfogyasztana azonos időn belül)
  • még azután is folytatja az evést, mikor az étel már nem esik jól, vagy amikor a telítettség már fájdalmas és szinte elviselhetetlen
  • a nyomok elrejtésére való igyekezet (eldugott ételek, elrejtett csomagolások)
  • evéssel és súllyal kapcsolatos kérdések elöli kitérés
  • kiszámíthatatlan viselkedés
  • sok pénz költése ételekre
  • túlevés általában bizonyos típusú ételekből (szénhidrátokból, feldolgozott zsírban és szénhidrátban gazdag ételekből, amelyek szerotonint szabadítanak fel és jó érzéssel töltik el az illetőt – átmenetileg)
  • rettegés az ételektől
  • állandó rossz közérzet, ingerültség, hangulatváltozások
  • mások előtt normális viselkedés, titokban nagyobb adagok elfogyasztása
  • önbántalmazás, kábítószerezés, szenvedélybetegségek, öngyilkossági merényletek
  • depresszió
  • a szekrényből eltűnő nagy mennyiségű étel, csomagolópapírok a szobában, szekrényben, táskában stb.
  • félelem attól, hogy ismét falásroham következik
  • elhízottság, jelentős túlsúly (habár átlagos testsúlyú személyek is küzdhetnek falászavarral)

 

 

Ez nem az önfegyelemről szól

A falászavar sokáig képes azonosítás és kezelés nélkül továbbra is aktívan működni, mert a betegek általában nem tudják, hogy betegek, és a betegséget övező szégyen, zavarodottság, bűntudat miatt nem mernek segítséget kérni. Talán nincs bátorságuk elmondani másoknak, mert félnek, hogy elítélik őket, és nem értenék meg, hogy min mennek keresztül. Gyakran mondják túlevőknek „jó tanácsként” (ami rendszerint többet árt, mint használ), hogy „Csak egy kicsit több önfegyelemre van szükséged! Hagyd abba, amikor jóllaktál, és annyit egyél, amennyi jól esik! Miért nem tudsz normálisan enni?! Ne egyél már annyit! Nem csoda, hogy kövér vagy. Én a helyedben nem ennék ennyit, mert meghízol. Szóval mostantól mindig titokban kizabálod majd a hűtő tartalmát?”

Az ilyen megjegyzések nem ritka esetek, és további bűntudatot mélyítenek el az illető amúgy is feldúlt lelkivilágában. Az emberek azt hiszik, hogy az illető állandóan magával van elfoglalva, és nem akar változtatni, holott az esetek többségében a túlevések miatti borzasztó szorongás és depresszió az, ami miatt erejét vesztve továbbra is kitart a viselkedés mellett. Gyakran a szokások olyan erősen gyökereznek az alacsony önértékelésben, hogy az illető képtelenségnek tartja, hogy bármi valaha is megváltozzon. Emiatt pedig lássuk be, nem valószínű, hogy önállóan, külső segítség nélkül a gyógyulás megtörténik.

A falászavarból meg lehet gyógyulni! Már sokaknak sikerült, és ha Te magad szenvedsz ettől a betegségtől, tudnod kell, hogy van remény, és nem kell, hogy örökre így legyen! A szorongásban nincs semmi szégyellnivaló! Merj beszélni a problémádról, ne hagyd, hogy teljesen átvegye az uralmat az életed felett, és így kikapja a kezedből a döntés jogát! A tudattal dolgozó technikák, tudatosság gyakorlatok, minden evés előtt feltett kérdések önmagadnak, terápia, együttérzés és önszeretet csodákra képes, és általuk meg lehet gyógyulni ebből a típusú evészavarból is, akárcsak bármely másikból. A gyógyulás lehetséges, és a Napos oldal előtted is nyitva áll.

 

 


Jacquelyn Ekern. 2018. Binge Eating Disorder: Causes, Symptoms, Signs & Treatment Help. Eating Disorder Hope
https://www.eatingdisorderhope.com/information/binge-eating-disorder

Jacquelyn Ekern and Crystal Karges. 2014. Am I Overeating or Do I Have a Binge Eating Disorder? Eating Disorder Hope
https://www.eatingdisorderhope.com/information/binge-eating-disorder/%20binge-eating-disorder-vs-basic-overeating-what-is-the-difference

Binge eating disorder. National Eating Disorders Collaboration
https://www.nedc.com.au/eating-disorders/eating-disorders-explained/types/binge-eating-disorder/

NEDC Fact Sheet – Binge Eating Disorder. National Eating Disorders Collaboration
https://www.nedc.com.au/assets/Uploads/NEDC-Fact-Sheet-Binge-Eating-Disorder-.pdf

Túry Ferenc és Németh Attila. 2009. A Túlevéses Zavar (Binge Eating Disorder) Gyógyszeres Kezelése. In: Neuropsychopharmacologia Hungarica 2009, XI/2, 55-56
http://epa.oszk.hu/02400/02454/00034/pdf/EPA02454_neurohun_2009_055-056.pdf

Rupal Christine Gupta. 2015. Binge Eating Disorder. The Nemours Foundation. KidsHealth
https://kidshealth.org/en/parents/binge-eating.html

Szumska I. és Dudás K.. 2008. Falászavar (binge eating disorder). In: Evészavarok és testképzavarok. Szerk.: Túry F., Pászthy B. Pro Die, Budapest, 2008, 41-52. old.

Ha tetszett a poszt, kövess és oszd meg másokkal is!
error
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial