szakirodalom

A közösségi média felelős az evészavarokért?

Hatalmas plakátok. Rámenős reklámok. Villogó képek. Folyamatos ajánlások. Elbizonytalanító írások. Manipulatív szalagcímek. Növekvő társadalmi elvárások. Egyre kevesebb együtt töltött idő.



 

Mind látjuk, hogy a média mindenütt ott van. Szembesülünk a szerepével napi szinten, akár felismerjük azt, akár nem. A követendő minta mindenhol árnyékként kíséri megjelenésünket, és ha kicsit is befolyásolhatóak vagyunk, hamar konfliktust okoz bennünk. A gyermekek, akik személyiségfejlődésük alatt még igencsak a befolyásolható kategória mélységében tartanak előre, nagyon fogékonyak a különböző testkép mintákra, képekre, szövegekre, tanácsokra, bármire, ami a felnőttektől vagy kortársaiktól származik. És mivel a felnőttek közül sokan maguk is bizonytalanok és ékes példái az önelfogadás tökéletes ellentettjének, nem csoda, ha már a fiatal generáció is megkérdőjelezi önmagát.

 

 

A média lenne a felelős?

Sokféle tényező játszik szerepet egy evészavar kialakulásában. Ugyanakkor tény, hogy ha nem lenne a diétázás az egyértelmű követendő minta és a társadalomban támogatnánk egymást, nem pedig kritizálnánk, akkor jelentősen visszaszoríthatnánk az evészavarok terjedését. Biológiai, pszichológiai és környezeti összetevők mind hozzájárulnak a mentális egészségünkhöz. A közösségi média – vagy akár bármely médiai platform – akkor káros, hogyha nem használják elég kritikusan.

Nagyon fontos felismernünk, hogy ha valaki folyamatosan egy bizonyos testképminta látványának van kitéve (például vékony és izmos alakoknak), akkor az hatással lesz az ő gondolkodására és befolyásolja a saját testével való viszonyát. Fontos lenne már kicsi korától kezdve bátorítani a gyermeket a pozitív öntudatra, arra kellene biztatnunk őt – és példát mutatnunk neki –, hogy a teste tökéletes úgy ahogy van, nem kell megváltoztatnia azért, hogy mások jobban elfogadják őt.

Mivel ez általában nem történik meg elég hatékonyan, a problémák hamar felmerülnek.

 

 

Közösségi média és testkép kapcsolata

Egy 2011-es tanulmányban a Haifa Egyetem jóvoltából 248 12-19 éves kor közötti nőt vizsgáltak, és azt találták, hogy azon nők között, akik a közösségi média hatásának ki voltak téve, magasabb volt az evészavar előfordulási aránya. Minél több időt töltöttek a Facebook oldalon, annál valószínűbb volt, hogy bulimiával, anorexiával, fizikai elégedetlenséggel, negatív testképpel, testképzavarral és a táplálkozáshoz való negatív hozzáállással küzdöttek. Ami még ennél is fontosabb, hogy minél több időt töltöttek az oldalon, annál erősebb volt a késztetésük, hogy fogyókúrába kezdjenek.

 

Azon nők között, akik a közösségi média hatásának ki voltak téve, magasabb volt az evészavar előfordulási aránya.

 

Ebben a kutatásban arra is felfigyeltek, hogy a szülők gyermekeik közösségi média használatát illető döntései szintén hatással voltak a fiatalok fejlődésére. Azon fiatalok, akiknek szülei nem figyeltek a gyermekük közösségi média aktivitására, sokkal gyakrabban küzdöttek negatív önképpel, zavart táplálkozási szokásokkal, mint azok, akiknek a szülei szerepet kaptak a gyermekük neten töltött idejében. (Legalább tudtak arról, hogy mit néz a gyerek.)

Ugyan ezek önmagukban nem bizonyítanak semmit, de az tagadhatatlan, hogy közösségi hálón töltött idő összefüggést mutat a mentális zavarok kialakulásával.

 

 

A zaklatás online verziója

Az interneten keresztül történő bántalmazások egyértelműen szerepet játszanak a mentális problémák megjelenésében. Egy 2000-ben végzett tanulmány szerint – mely a fiatalok körében előforduló különböző mentális zavarokat vizsgálta Finnországban – az evészavarok gyakoribbak voltak azon fiatal lányok között, akik bármilyen módon résztvevői voltak a bántalmazásnak (áldozatként vagy akár passzív agresszorként), míg az evészavarok gyakoribbak voltak azon fiatal fiúk között, akik egyaránt voltak bántalmazók és áldozatok is. Habár ezek az adatok az iskolai bántalmazásra vonatkoznak, az eredmények szerint a bántalmazás bármilyen formája szintén hozzájárulhat a táplálkozási rendellenességek kifejlődéséhez. A cyberbullying – azaz interneten történő bántalmazás – hasonló hatást gyakorol a résztvevők mentális egészségére. Az online zaklatás növeli a mentális betegségek kialakulásának kockázatát. És ez a zaklatási forma manapság elég elterjedt, hisz nem jár akkora lebukás veszéllyel vagy megrovással, főleg ha a résztvevőkön kívül nem szerez róla senki tudomást.

 

 

Veszélyes fórumok

Egy másik platform, ami egyértelműen evészavarra hajlamosít, a pro-evészavar fórumok, csoportok és blogok. Ezek olyan tartalmakkal bírnak, amelyek egyértelműen az evészavar sötét oldalát népszerűsítik, akár célzottan, akár ártó szándék nélkül. Ha valaki napi szinten ezekkel a tartalmakkal találkozik, a saját fejében is egyre gyakrabban jelennek meg automatikusan az ott közzétett gondolatok.

A súlyos evészavarral küzdők közül nagyon sokan keresnek menedéket különböző csoportokban és közösségekben, ahol a saját viselkedésük úgymond elfogadott, ahol nem ítélik el őket, s ahol hasonló gondolkodású társakra lelhetnek. Mindannyian szeretünk tartozni valahová. Mivel az evészavar egy manipulatív és versengő betegség, így ezek a csoportok hamar az önbántalmazás kiemelt központi terévé válhatnak, és ez se az illető saját életére, se másokéra a csoportban nincs jó hatással – hogy finoman fogalmazzak. Mivel az ilyen csoportok anonimitást biztosítanak, így bármit és bárkinek írhatnak komolyabb felelősségvállalás nélkül. A támogató, érvényesítő és elkülönített jellege miatt ezen közösségek tagjai úgy érezhetik, hogy végre tartoznak valahová, végre valaki megérti őket és valamitől különlegesek, és gyakorlatilag arra kapnak megerősítést, hogy ez az egész világ, amiben ők élnek, normális. Ez a gondolkodásmód pedig mind láthatjuk, hová is vezet…

 

 

Az ilyen közösség visszahúz

Ezekben a közösségekben talán szavak szintjén dobálóznak ugyan a gyógyulással és bizonyos helyzetekben segítik egymást, de mivel az aktív evészavar továbbra is erősen táplálkozik a közzétett írásokból és képekből, így a gyógyulás valójában ritkán valósul meg, s ha igen, akkor sem a közösség életében való aktív részvétel mellett.

Nagyon kemény szócsaták, ellentmondások és viták alakulhatnak ki a tagok között, akár különböző pontozó játékok vagy kihívások is, és mindez még inkább elmélyíti a betegséget. Ahelyett, hogy az illető valóban megkapná a támogatást, amiért eredetileg csatlakozott a csoporthoz, tulajdonképpen még inkább beletaszítják a betegség legmélyebb bugyrába, ahonnan önállóan nagyon nehéz lesz felállnia.

Ha te is tagja vagy ilyen csoportnak, és azt látod, hogy a csoportban uralkodó képek, bejegyzések, témák nincsenek rád jó hatással, akkor bármennyire is vonzódsz a csoporthoz és szeretnél aktív tagja lenni, arra biztatlak, hogy ne tedd! Egyedül te tudod felismerni, hogy mindez mennyire negatívan befolyásolja az életszemléleted, és csak te tudod eldönteni, hogy innentől kilépsz és hátrahagyod, amit a közösség felkínált neked. Van lehetőséged választani, és senkinek nem tartozol semmivel. A saját életed a te felelősséged, és nem várhatod másoktól a megoldást a saját nehézségeidre. Merj hátat fordítani és rákattintani a „kilépés” gombra, hidd el, hogy a jövőbeli önmagad hálás lesz ezért a döntésedért.

 

 

Minden közösségi média káros?

A közösségi média önmagában nem okoz evészavart, de mindenképpen befolyásolja az illető gondolatait, ha amúgy is fogékony az ott közzétett tartalmakra. Márpedig ha a környezetünkben minden nap ugyanolyan típusú képekkel töltjük meg a tudatunkat, és minden nap ugyanazzal a tartalommal szembesülünk, akkor az hamarosan meghatározó részét fogja alkotni saját gondolkodásmódunknak.

A Facebook, Instagram, Tumblr, Youtube vagy Snapchat alapvető felületei a fiatalok életének, itt lépnek kapcsolatba a barátaikkal és itt szembesülnek a legújabb hírekkel a közösségükben. A jelenlegi álláspontok és kutatások szerint azonban a közösségi média nyomást gyakorol az egyén testképére és mentális egészségére, és nem kifejezetten pozitív módon.

 

 

Mit tehetünk?

Arra kellene bátorítanunk a fiatalokat, hogy használják kritikusan a média kínálta lehetőségeket, és maradjanak tudatosak, hogy mit engednek be az életükbe. Nyíltan kellene beszélnünk ezekről a dolgokról, és arra tanítani őket, hogy a média nem a valóság. Ha valamit látnak az interneten, azt ők teszik fontossá vagy jelentéktelenné. Meg kellene tanítanunk őket hozzászólást írni normális hangnemben, és összevetni a már bántalmazó és még kedves hozzászólásokat, így felismertetni a kommunikációs különbségeket a médiahasználatban. Ehhez persze az érzelmi intelligencia fejlesztése alap követelmény! Mi magunk, felnőttek, a saját mondatainkkal és viselkedésünkkel mutathatunk jó példát, és meg kell tanítanunk a fiatalságnak, hogy a külsőség nem minden, és csak rajtuk áll vagy bukik, hogy a döntéseikkel és követett profiljaikkal pozitív vagy negatív irányba sodorják az életüket. A tudatosság önmagában viszont kevés, önbizalom nélkül sajnos nehéz ellenállni a média csábító hívásának. Ezért lenne nagyon fontos, hogy olyan mintákat állítsunk a fiatalok elé, akik nem profitálni akarnak az ő bizonytalanságukból, hanem megmutatják nekik, hogy mit is jelent igazán elfogadni önmagad.

 

Arra kellene bátorítanunk a fiatalokat, hogy használják kritikusan a média kínálta lehetőségeket, és maradjanak tudatosak, hogy mit engednek be az életükbe.

 

 

 


 

Referencia:

University of Haifa. 2011. Facebook users more prone to developing eating disorders, study finds. In: ScienceDaily. Retrieved August 30, 2016
www.sciencedaily.com/releases/2011/02/110207091754.htm

Riittakerttu, K., et al. 2000. „Bullying at school—an indicator of adolescents at risk for mental disorders”. In: Science Direct Journal of Adolescence.
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0140197100903518

Courtney Howard. 2016. Does Social Media Cause Eating Disorders in Children? Eating Disorder Hope
https://www.eatingdisorderhope.com/blog/social-media-cause-eating-disorders-children

Wendy Spettigue, Katherine A. Henderson. 2004. „Eating Disorders and the Role of the Media”. In: Can Child Adolesc Psychiatr Rev. 2004 Feb; 13(1): 16–19.
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2533817/

Kevin Thompson, Leslie J. Heinberg. 1999. „The Media’s Influence on Body Image Disturbance and Eating Disorders: We’ve Reviled Them, Now Can We Rehabilitate Them?” In: Journal of Social Issues, Vol. 55. No. 2, 1999. pp. 339-353.
http://demoiselle2femme.org/wp-content/uploads/The-Medias-Influence-on-Body-Image-Disturbance.pdf

Media & Eating Disorders. National Eatind Disorders
https://www.nationaleatingdisorders.org/media-eating-disorders