felépülés tippek

A gondolataid befolyásolják az étvágyadat

Az étvágyad nem egy olyan dolog, amitől félned kellene.


Az étvágyunk napról napra ingadozik. Még most is, amikor már normális evőnek számítok, az étvágyam folyamatosan változik. Vannak napok, amikor éhesebbnek érzem magam, és vannak, amikor kevésbé. Ha aktív vagyok, akkor több ételre vágyom. Ha nem vagyok annyira aktív, akkor az étvágyam is csökken. Ami azonban nagyon fontos, hogy mindig követem az étvágyamat és nem komplikálom túl a dolgokat. Nem agyalok azon, hogy amennyit eszem az most jó vagy sem, és nem elemzem állandóan azt, hogy mit és mennyit eszek. Sosem büntetem magam, nem kompenzálok, nem döntöm el, hogy „innentől kevesebbet eszem, mert tegnap túl sok palacsinta lecsúszott”, bármi történjék is, csak eszem és nem agyalok rajta feleslegesen!

 

 

Mind átesünk ezen

Az extrém éhség eleinte sokaknál pánikot okoz, és megértem, hogy miért. Még sosem találkoztam olyannal, aki ne ment volna keresztül egy falásrohamos időszakon diétázásból vagy megvonásos típusú evészavarból való gyógyulás alatt.

Akik láthatóan alultápláltak vagy korábban szigorúan diétáztak és emiatt veszítettek a testsúlyukból, azoknak gyakran éreznek fokozott étvágyat vagy extrém éhséget. Ahhoz, hogy visszatölthessék a testükbe a kihagyott energiákat, követniük kell az étvágyukat. Az extrém éhség által visszaszedhetik a leadott kilókat, és a testük felépülhet az éhezésből.

De mi a helyzet azokkal, akik nem soványak? Akik nem fogytak a diétázás alatt, hanem esetleg még híztak is? Azoknak is ennyit kell enniük, akik akár egy kicsit túlsúlyosak?

A rövid válasz: igen. Ez például a bulimiával küzdők egyik leggyakoribb aggodalma. Nekem is ennyi energia kell, ha nincs szükségem arra, hogy hízzak?

A falásrohamból a legnehezebb felépülni az ő evészavarukban, és nem értik, hogy az extrém éhség hogyan lehet szükséges része a gyógyulásuknak, amikor az ő szemükben ez is csak borzasztó zabálás és maga a démonizált falásroham.

Meg kell értened, hogy ha bulimiával küzdesz, akkor is diétáztál és megszabadultál a kalóriáktól valamilyen módon két falásroham között. A megvonás miatt történik leggyakrabban a falásroham. Éppen ezért a falásrohamból nem lehet meggyógyulni a korlátokkal!

 

 

A falásroham jó vagy rossz dolog?

Nem szeretem ezt a szót, hogy falásroham (habár nem nagyon van rá jobb kifejezés), mert azt sugallja, hogy ez valami rossz dolog, amit le kellene gyűrnünk. Jobb kifejezés híján azonban ezt használjuk minden olyan étkezésre, ahol az illető tudatosan vagy nem tudatosan nagyobb adagot fogyaszt el a szokásosnál. A gyógyulásban falásroham néven emlegetett étkezés a test reakciója a megvonásra. Nem feltétlenül CSAK kalóriamegvonásra, hanem ételcsoportok, specifikus ételek vagy tápanyagok megvonására! (Például orthorexia és túlzásba vitt “egészséges” életmód esetén.)

Mindenki átesik egy ilyen időszakon energiahiányból való gyógyulás alatt, mert a megvonás természetes módon túlevéshez vezet. Ha evészavarból gyógyulsz, akkor a megvonás talán a legerősebb jellemzője a gondolkodásodnak. Még nem találkoztam olyannal, aki ne ment volna keresztül a gyógyulás elején egy ideig falásrohamokon! Minden egyes ember, aki korábban diétázott, egy ideig átesik a „zabálós” fázison, ha evészavarból gyógyul, ha nem. Ahogy a teste elég energiát kap és végre felismeri, hogy többé nem lesz megvonás és újabb diétás időszak, akkor a „zabálásra” való késztetés is elmúlik. Ezt a (lényegében) zabálást hívjuk extrém éhségnek. Ez az étkezés lehet kapkodó, ösztönös, teljesen tudatos vagy egy kicsit mindegyik.

 

 

A gondolataid is befolyásolják az étvágyadat

Az extrém éhségről másképp kell gondolkodnod, mint a falásrohamokról. Ezért van az, hogy vannak, akik megragadnak a túlevés-megvonás mentalitásban, és vannak, akik továbbra is előrefelé haladnak a gyógyulásukban.

 

Nem agyalok azon, hogy amennyit eszem az most jó vagy sem, és nem elemzem állandóan azt, hogy mit és mennyit eszek.

 

Ha azt gondolod, hogy „Úristen, túl sokat eszek, el fogok hízni!” Akkor az agyadnak azt üzened a félelmeddel, hogy az éhezés még mindig tart. Fejben még mindig megvonást teremtesz, mert úgy érzed, hogy jóvá kell tenned, amit ettél, és ez korábban rendszerint diétával történt meg. Nem kell semmit kijavítanod vagy helyrehoznod! 

Ha pedig azt gondolod, hogy „Jobb, ha most eszek többet, mert holnap újra akarok kezdeni mindent, holnaptól új rendszer lesz. Szóval ma utoljára ehetek még így, aztán nem, megígérem!” Ez a típusú gondolkodás nagyon jellemző az evészavarra. Az ilyen gondolatok azt eredményezik, hogy a falásrohamok továbbra is kitartóan megmaradnak, ahelyett, hogy idővel az éhséged lecsillapodna egy számodra ideális szintre.

 

 

Az önmarcangolás helyett inkább azt kellene mondanod, hogy:

  • Élvezem az ételt
  • Ez is a gyógyulásom része, és ezen is túl fogok jutni
  • Adok magamnak szabadságot és engedélyt arra, hogy kövessem az étvágyamat
  • Az evés meggyógyít, és egyre inkább összhangba kerülök a testem jelzéseivel
  • A testem úgy jó, ahogy van, és az étvágyam is le fog csillapodni, ha türelmes és kitartó vagyok
  • Mivel rendszeresen eszem és bármikor ehetek, amikor akarok, így nincs értelme most direkt többet ennem, mint ami éppen jólesik
  • Mindig ehetek, az étel mindig ott lesz számomra

 

 

Azon múlik, hogy gondolsz az evésre

Ha úgy fogod fel, hogy az éhséged segít neked, hogy minél hatékonyabban és gyorsabban meggyógyulj, akkor a falásroham igazából a barátod. Ha emlékezteted magad arra, hogy bármit ehetsz bármikor, és nem kell semmit felügyelned vagy irányítanod, akkor az extrém éhség a társad. Ha viszont félsz tőle, és ezért fejben arra koncentrálsz, hogy hogyan kellene enned, s mi mindent kellene másképp csinálnod, akkor a falásroham az ellenséged lesz. Egyszerűen azért, mert túl nagy jelentőséget tulajdonítasz neki.

Gondolj rá úgy, hogy „Oké, ma éhesebb vagyok, de nem baj. Nem kell most rögtön mindent megennem vagy most többet, mint ami még kényelmes, mert később is ehetek majd. Az étel mindig ott lesz, és bármikor ehetek, amikor éhes vagyok. A testem megtanulja, hogy bízhat bennem, és nekem az a dolgom, hogy megadjak neki mindent, amire szüksége van, hogy ő is tehesse a dolgát.” Ez a hozzáállás a figyelmedet pozitív irányba fordítja, és nem fogsz áldozatul esni a saját gondolataidnak.

Azért, hogy megtörd ezeket a szokásokat, fontos, hogy minden típusú megvonást elengedj és hallgass a testedre. Ha egyik nap 4000+ kalóriát kívánsz, akkor legyen. De ha ellenállsz ennek az éhségnek – legyen ez mentális vagy fizikai – akkor a tested nem képes visszaállítani az elveszett kalóriákat, és úgy észleli, hogy az éhezés még nem ért véget. Nem minden a fizikai oldalról szól, mert az agynak is meg kell tanulnia, hogy az éhezés már elmúlt. Ahogy rendszeresen eleget eszel, megbékélsz az új körülményekkel, és nem akarsz mindenáron tökéletesíteni az étkezéseden, akkor az extrém éhség egyre ritkábban és ritkábban fog jelentkezni, míg végül az étvágyad lecsillapodik. Így hamarosan képes leszel eldönteni, hogy mikor mennyi ételre vágysz.

 

Fontos, hogy minden típusú megvonást elengedj és hallgass a testedre! Ha még nem megy tökéletesen, nem baj. Csak kísérletezz, tapasztalj és sose engedj teret a bűntudatnak.

 

Eleinte ez nehéz lehet, és talán úgy érzed, hogy sose fogsz normálisan enni, de ahogy egyre többet tapasztalsz és kísérletezel, egyre inkább képes leszel felismerni, hogy mennyi étel esik jól. Nem egyik napról a másikra fogsz megtanulni kiegyensúlyozottan enni, ez gyakorlást és megfelelő hozzáállást igényel!

 

 

Olyan ez, mint az oxigénhiány

Ha például egy ideig lemerülsz a víz alá és visszatartod a lélegzeted, percekig megfosztod magad az oxigéntől. Amikor újból feljössz a felszínre, akkor egy ideig kapkodva szeded a levegőt, amíg a szervezeted megnyugszik és képes vagy újra egyenletesen lélegezni. Meg kéne vonnod magadtól az oxigént a felszínen csak azért, hogy már az első pillanattól kezdve egyenletesen szedd az oxigént, és nehogy úgymond „túllélegezd” magad? Persze, hogy nem! Ugyanez áll az éhségre is. Ha a tested korábban nem kapott elegendő kalóriát, akkor átmenetileg „túleszed” magad vagy zabálni kezdesz. Ez egy normális reakció, és nem egy olyan dolog, amitől félned kellene.

 

 

Nem volt tökéletes? Kit érdekel!

Ha ma úgy érzed, hogy nem volt tökéletes az étkezésed? Nem baj. Sosem lesz az. A fontos csupán az, hogy megértsd, mikor miért reagálsz úgy bizonyos helyzetekben, s tudatosítsd magadban, hogy bármikor ehetsz, bármennyit ehetsz és bármit, amit szeretnél. Nincsenek szabályok és törvények. Csak igyekszel összhangba kerülni a tested jelzéseivel, de nem veszed túl komolyan ezt a dolgot. Ez a legjobb hozzáállás! Az éhségérzetnek idő kell, hogy helyrerázódjon, és semmi, amit a gyógyulás alatt teszel nem olyan dolog, amit ne lehetne később visszafordítani. Éppen ezért nincs miért tartanod a nagy adagoktól, csak a javulásodat szolgálják.

Légy pozitív, és ügyelj a gondolataidra, mert azon áll vagy bukik minden!

Bízz a folyamatban, és bízz a testedben

 

 

 


 

Referencia:

Gwyneth Olwyn. 2011. I need how many calories?!! The Eating Disorder Institute [2018.03.16.]
https://www.edinstitute.org/blog/2011/9/14/i-need-how-many-calories?rq=calorie

Gwyneth Olwyn. 2013. Extreme hunger part2: the experience and science. The Eating Disorder Institute [2018.03.16.]
https://www.edinstitute.org/paper/2013/4/9/extreme-hunger-part-2-the-experience-and-science

Elisa Oras. 2016. Brainwashed. Diet-Induced Eating Disorders. How you got sucked in and how to recover. Amazon Fulfillment, Poland.