felépülés tippek

Mások elítélnek majd, mert híztam

Híztál? Mit fognak szólni mások?



 

A kérdés, ami újra és újra felmerült bennem, mielőtt elkezdtem volna eleget enni: Mit fognak mondani mások ha hízom? Sőt, ha jobban belegondolok, amikor már híztam is folyamatosan attól tartottam, hogy oké, én elfogadom, hogy ez van, de mit fognak mondani rólam mások?

 

 

Te híztál!

Rettegtem az olyan helyzetektől, ahol rég látott ismerősökkel, családtagokkal vagy tanárokkal találkozom, mert az elmúlt évek tapasztalatai szerint tudtam, hogy valaki úgyis mindig mond valamit, amit nem szeretnék. Úgy éreztem, hogy képtelen vagyok megmenekülni a megjegyzések elől, s bármilyen magabiztos vagyok, akkor is számíthatok a kérdésekre. „Híztál? Jól áll!” vagy „Igen, én is diétáztam tavaly, de aztán elég sok kiló feljött, mert visszazabáltam, ami lement.” vagy „Szerintem még nyugodtan hízhatnál 10 kilót, így is baromi vékony vagy!” vagy „Jól látom, hogy híztál? Ah, én is szeretnék, de sose jön össze. Neked olyan szép alakod van, én meg tiszta deszka vagyok!” – csak hogy néhány megtörtént esetet említsek. Még egy tanárom is nyíltan rákérdezett, hogy híztam-e és hogy mennyit…

Nem mintha más orrára kellene kötnöm a súlyom változását, de az, hogy mások a kíváncsiságukat fékezhetetlenül rákérdeznek egy számomra nagyon kellemetlen témára, már önmagában elindított bennem egy erős érzést, ami tompa sajgásként lüktetett aztán a halántékomon, miközben igyekeztem higgadt és nyugodt hangon válaszolni a felém intézett kérdésekre.

 

 

Amikor még én se tudtam elfogadni

Eleinte nehezemre esett, mert igazából magam is küzdöttem a ténnyel: híztam. Nem is keveset. És mivel még magam is nehezen néztem szembe a dolgok alakulásával, így eleinte próbáltam másoknak elmagyarázni, hogy miért híztam, nekem szükségem volt rá, s hogy anorexiából gyógyulok… Hát ez nem volt a legjobb taktika!

Ha elmeséled másoknak a fél élettörténeted csak azért, mert azt mondták, hogy híztál, és mindenáron be akarod nekik bizonyítani, hogy ez jó okkal történt, magad alatt ásod a gödröt. Ugyanis az emberek csak kíváncsiak. Szeretik tudni a részleteket. Nem azért mondják, hogy megbántsanak és a megjegyzések nem ellened irányulnak. Ha támadásként éled meg, hogy mások kommentálják a külsődet – amit így is úgy is megtesznek – azzal csak a saját dolgodat nehezíted.

 

 

Hogyan reagálj az ilyen helyzetekben, hogy jól jöjj ki belőle?

Íme néhány tipp, amit megtanultam az elmúlt időszakban:

  1. Az újdonság varázsa

Eleinte az emberek meglepődnek, kíváncsiskodnak, mert látják, hogy valami változott. Ebben semmi rossz szándék nincs, egyszerűen megállapítják, hogy valami történt. Talán azon is eltűnődnek, hogy tényleg változott-e valami vagy rosszul látják, majd ezt megtárgyalják a társaikkal is. Ha úgy döntenek, hogy igen, valami új, akkor eltűnődnek rajta, hogy tetszik-e nekik a változás. Aztán persze ennek a véleményüknek szeretnek hangot is adni, s így hozzád fordulnak, hogy ugyan már mi történt veled éppen.

Olyan ez, mint amikor egy osztálytársad levágatja a haját. Amikor reggel megjelenik az új külsővel, akkor mindenki sustorogni kezd. „Láttad a frizuráját? Úgy látom, fodrásznál volt! Szerintem ez a haj…” mondatokkal eszmecsere következik, s megtárgyalják egymás között, hogy a másik ember új külseje tetszik-e nekik vagy sem. Az emberek szeretnek véleményt formálni a dolgokról, ítélkezni és ezt megtárgyalni egymással, így a frizura kérdés központi téma lesz először a teremben.

Ezt hívom úgy, hogy az újdonság varázsa. Talán néhányan meg is kérdezik az illetőtől, hogy tényleg levágatta-e a haját, mert nem biztosak benne. Talán még azt is hozzáteszik, hogy nekik tetszik (vagy épp nem). De ami ennél még fontosabb, hogy az illető valahogy reagál a hozzá intézett kérdésekre, s ha annyit felel, hogy „igen, köszönöm!”, akkor a másik bólint egyet és továbblép. Így pedig valószínűleg másnapra mindenki el is felejti, hogy valakinek új frizurája van a teremben, mert jön más, amin pusmoghatnak, és az új téma lesz az izgalmas, a tegnapi már nem annyira érdekes.

Azért írom le ezt a példát, mert amikor a hízás (vagy épp fogyás) jön szóba, akkor sokan felkapjuk a vizet vagy megáll bennünk az ütőér a kérdés hallatán. Pedig az emberek tényleg csak kíváncsiak, és szeretik érteni, hogy mi történt, s hogy jól gondolják-e, amit gondolnak! A legjobb, amit tehetsz azért, hogy ez a téma gyorsan elapadjon, ha rövid válaszokban felelsz, amire a másik nem nagyon tud mit mondani. Így elkerülheted azokat a kínos kérdéseket, amik tényleg kiborítanának.

  1. Nem kell elmesélned az egész életed

Eleinte én is ezt tettem. Vágytam rá, hogy az emberek értsék, min megyek keresztül. Hosszan fejtegettem, hogy épp miért eszek, miért változik a súlyom, s hogy miért nem szeretem, ha ezt szóba hozzák. Nem meglepő módon ezzel csak azt értem el, hogy még tovább beszéltünk arról a témáról, amit a hátam közepére se kívántam!

Ezért új taktikát találtam ki: válaszolok a kérdésre tömören, majd témát váltok. Kínos kérdések elkerülése témaváltással? Siker!

  1. Idegesít, hogy mindenki ezzel nyaggat?

És hogy folyton végig kell hallgatnod mások véleményét a TE testsúlyodról? Emlékezz a hajvágás példára! Ha te nagy jelentőséget tulajdonítasz a frizurádnak, akkor a többiek is így teszik. Ha te vállrántással lerendezed a dolgot, hogy „aha, levágattam”, akkor nagy valószínűséggel megúszod néhány kérdéssel. És végső soron csak az számít, neked hogy tetszik, hiszen a te frizurádról van szó! Tök mindegy, hogy ki mit mond, ez a te külsőd, a te tested, és neked kell elfogadnod és kedvelned az új formáját.

  1. Az emberek elítélnek majd, hogy híztam

Egy gondolat, ami újra és újra felmerült bennem, s visszatartott attól, hogy társaságba menjek. Mivel én magam kövérnek láttam a testemet már a puszta tudattól, hogy híztam, ezért úgy éreztem, hogy mindenki más is annak látja majd. Miért? Mert magamból indultam ki.

Azért mert a te gondolataidban a hízás = valami szörnyű dolog, attól még mások ezt nem így látják. Biztos van, aki azt fogja mondani, hogy a régi tested jobban tetszett neki (mindig vannak trollok), de őszintén mondom, hogy a tested változása csak rád tartozik, és ha te jó dolognak látod, mások is annak látják majd! Minden azon múlik, hogyan viselkedsz! Ha magabiztosan odaállsz eléjük, és amikor rákérdeznek, megmondod, hogy „igen, híztam és szükségem volt rá”, akkor mások pozitívan fognak gondolkodni a változásról, mert ezt sugallod feléjük. Ha pedig anorexiából gyógyulsz, akkor az emberek – főleg a barátaid és családod – egyenesen boldogok lesznek, hogy eszel és végre van élet az arcodon!

  1. Te vagy az egyetlen, aki elítélheted érte magadat

Neked kell belül dolgoznod azon, hogy elfogadd a változást. Gyakorold a magabiztosságot, a pozitív testtudatod – mert ez tanulható! – és meglátod, hogy a világ nem is olyan sötét, mint amilyennek te gondoltad. Légy hálás a testednek, hogy képes téged életben tartani, s még mindig csodálatos módon működik, s itt van neked! Ha másért nem, hát szeresd azért a tested, mert van.

 

Légy pozitív, és ne cifrázd a beszélgetéseket, ha nem akarod.

Ne feledd el: ahogy te beszélsz magadról, úgy fognak beszélni rólad mások is!

 

 


 

Felhasznált irodalom:

Brooke Heberling. 2017. “You look so healthy!”: How to handle difficult comments in recovery. Recovery Warriors
https://www.recoverywarriors.com/look-healthy-difficult-comments/
Tabitha Farrar. 2018. Recovery Commitments: Weight Gain.
https://tabithafarrar.com/2018/06/recovery-commitments-weight-gain/
This Girl Audra. 2015. Get your period handbook. Heal your body, fix your mind, change your life. 191.p.

2 hozzászólás

  • Csenge

    Na ez nagyon jó volt! Mindig is úgy tekintettem a hízás miatti megjegyzésekre, mint a kisgyerekek a köptetőre. Be kell nyelni, aztán egyszer csak elfogynak. De igazából ez egy jó dolog, és igen nyilván megjegyzik a változást, ebben önmagában semmi baj sincs.
    Köszönöm a cikket! 🙂

    • Szerepi Kata

      Örülök, hogy tetszett! 🙂 A köptetős példa remek, és egyetértek veled, szerintem is jobb lenyelni sokszor a megjegyzéseket, mert ha vitába szállunk minden alkalommal, csak a saját dolgunkat nehezítjük. Jobb elengedni a fülünk mellett őket, hisz ha mi nem tulajdonítunk a megjegyzéseknek nagy jelentőséget, előbb-utóbb mások sem fognak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük