felépülés tippek

Miért van evés után bűntudatom?

A bűntudat csak egy érzés. Egy szokás. Egy automatikus cselekedet.


 

Ha választanom kellene, hogy melyik kérdést teszik fel nekem a legtöbbször, azt hiszem a lelkiismeret-furdalással kapcsolatos kérdések lennének a befutók. S mivel ez egy gyakori téma, úgy döntöttem, hogy talán többeknek segít, ha megosztom a véleményemet és tapasztalataimat az evés utáni bűntudattal kapcsolatban.

 

Mindig bűntudatom van, miután megeszek valamit. Te hogy tudtál ezen túllépni?

 

Meg akarsz gyógyulni?

Nagyon kimerítő tud lenni az állandó szégyenérzet és félelem. Megélni az érzelmeidet fárasztónak és hiábavalónak tűnhet, de ez egy nagyon fontos része a gyógyulásodnak.

 

“A gyógyulásban felfedeztem, hogy ezek az érzések nem igazán az ételhez kapcsolódtak. Ahhoz kapcsolódtak, hogy képtelen voltam szeretni és elfogadni magamat, valamint a saját – zsémbeskedő és idegesítő – belső kritikám jelenlétéhez kötődtek, ami folyamatosan azt mondogatta nekem, hogy Nem vagyok elég jó/elég okos/elég szép/elég vicces. A “jó” és “rossz” ételek listája vagy a bűntudat érzése evés után csak egy módszer volt arra, ahogy kezeltem ezt.”

forrás: Miriam Roelink, 2015

A bűntudat nálam leggyakrabban azért jelentkezett, mert fejben volt egy előre elképzelt vízióm arról, hogy mit, mennyit, mikor kellene ennem. Ha viszont ez bármilyen okból nem sikerült, akkor megjelent a “valamit rosszul tettem” érzés. A bűntudat nálam egy szorongás volt amiatt, hogy amit megettem, az nem volt tökéletes.

Talán hajlamos vagy jó-rossz kategóriákba sorolni az ételeket, és ez alapján hozni meg a döntéseidet. Ha olyan ételt kívánsz vagy eszel meg, amit rossznak tartasz, a bűntudat szinte reflexszerűen felvillan, mint egy régi jó barát, akit a tested már automatikusan üdvözöl. Fontos, hogy emlékeztesd rá magad: ez csak egy érzés. Nem állandó, hanem folyamatosan változó, ingadozó, hullámzó érzés, amely azért jelenik meg, hogy elterelje a figyelmet valami még fontosabbról. (ajánlom ezt a bejegyzést a bűntudatról)

Ha pedig a bűntudat a mennyiségre vonatkozik, akkor talán tartasz a hízástól, ami a gyógyulás alatt természetes dolog. Ha szükséged van rá, a hízás elkerülhetetlen része ennek a folyamatnak. és ez ellen sajnos (vagy nem sajnos) nem tudsz mit tenni, el kell fogadnod. Ha meg akarsz gyógyulni, akkor az ételekre barátként, gyógyszerként, társként kell gondolnod, nem pedig egy olyan eszköznek tekintened, amivel manipulálhatod a testedet. Ez alatt azt értem, hogy amikor ránézel az ételre, a pozitívat lásd benne a sok szenvedés helyett! Ha eddig az étel számodra gyötrelem tárgya volt, akkor eltart egy ideig, mire fejben képes leszel átfordítani ezt a “szenvedés” gondolkodásmódot az “étel meggyógyít, csak egyél és felejts!” verzióvá. Ez nem megy azonnal, egy kis tanulást igényel ugyan, de lehetséges, és csak rajtad múlik, hogy sikerül-e vagy sem. A bűntudatra nincs szükséged a gyógyuláshoz, engedd el és találj helyette új, pozitív, ösztönző és kellemes érzéseket. Légy kedves magaddal szemben. Mit érzel? Mi lehet az oka? Az étel miatt van bűntudatod, vagy ez egy elterelő stratégia a saját magaddal szembeni érzésekkel való megküzdésre?

 

 

Alakítsd át a bűntudat érzést

Amikor én elhatároztam, hogy meggyógyulok, a lelkiismeret furdalásom fokozatosan elkezdett átalakulni, mert hittem abban, hogy ahhoz, hogy megvalósítsam a céljaimat és újra szabad legyek, ennem kell.  Az étel volt eleinte a legnagyobb ellenségem, de tudtam, hogy egyúttal ez az egyetlen, aminek segítségével meggyógyulhatok az evészavaromból. Idővel képes voltam az evésre úgy tekinteni,mint gyógyszerre, amire szükségem van ahhoz, hogy helyretegyem a gondolkodásomat, és megkapja a testem az energiát, amit oly sokáig megvontam tőle.

 

“Az érzelmeid és érzéseid azért vannak ott, hogy ne lökd el őket magadtól. Beszélj hozzájuk, üdvözöld őket, de ne a büntetést válaszd a létezésükért.”

forrás:  , 2015.

Hányszor büntetted magad amiatt, amit érzel evés után? Vagy akár evés előtt, amikor tudod, hogy valamit enned kéne? Talán azt gondolod, hogy “nem kellene megennem, mert ha megeszem akkor xyz… Talán jobb lenne, ha kicsit kevesebbet/mást ennék, mert ez túl sok kalória, túl egészségtelen, túl ez, túl az…”. De az igazság az, hogy ami ezt mondatja veled, nem TE vagy, hanem az evészavar-éned. Az evészavar igyekszik meggátolni, hogy bármit is tegyél ellene, mert az agyad megtanulta, hogy az evészavaros viselkedés a jó, az a követendő minta, és mindent megtesz, hogy azt fenntartsa. Azért van bűntudatod, mert megtanultad, hogy evés után bűntudatodnak kell lennie.

 

 

Talán korábban ez nem így volt

Ha jobban belegondolsz, bizonyára volt olyan időszak az életedben, ahol az evés csak evés volt, és sosem gondolkodtál hasonló dolgokon, mint amiken most. Nem agyaltál azon, hogy mennyire hizlal egy adott étel s hogyan fogod érezni magad azután, hogy megeszed, csak ettél. Feltételek nélkül. Nem volt bűntudatod, és nem haragudtál magadra, ha ettél például karácsonykor a sütiből. Ez volt a normális, ettél, és nem bonyolítottad túl a dolgokat.

Aztán megtanultad, hogy “hogyan” kellene táplálkoznod, hogyan fogyhatnál, hogyan tudod manipulálni a tested, hogyan tudod a tested egy bizonyos súly környékén tartani, de ezzel együtt az evészavarod átírta az összes egészséges viselkedésed, és újakat hozott létre. Ezért van bűntudatod, mert úgy érzed, hogyha nem követed a szabályokat, akkor rosszat cselekszel. De ez nem igaz!

A betegség miatt látod az evést gyengeségnek, és amiatt jön a lelkiismeret-furdalás, miután olyat eszel, ami nem illik a saját szabályrendszeredbe. A jó hír az, hogy ez pont ugyanúgy módosítható, mint ahogy létrejött. Le tudod győzni!

 

 

Ah persze… – gondolhatod – de hogyan?

Akaraterővel. Ha az érzelmeid evés után elhitetik veled, hogy bűntudatot kell érezned, akkor dolgozz velük, ne pedig elnyomd őket. Fogadd el, hogy így érzel, mert ha félsz attól, hogy lelkiismeret-furdalásod lesz, s ezért talán majd valami történni fog, akkor a félelem meggátol abban, hogy szembenézz az érzéseiddel. Beszélj a félelem ellen, mondd (akár hangosan is), hogy “elég volt! nem hallgatok rád többet, mert már látom, hová juttattál!”, és üdvözöld ismerősként a bűntudatod. Ne büntesd azért magad, mert így érzel, hiszen azért jelenik meg, hogy dolgozz vele, nem pedig azért, hogy elrejtsd. A változás nem egy éjszaka alatt történik, és ez a szokás megváltoztatható!! Képes vagy felülírni azt, ahogy MOST látod a világot. Az étel arra szolgál, hogy tápláld a testedet, lelked, tudatod, nem pedig arra, hogy minden energiádat elpazarolva önbizalom pusztításra fordítsd, és általa ítéld meg, hogy mennyire vagy értékes!

Ennél sokkal, de sokkal többet érsz! Már önmagában az, hogy le akarod ezt az érzést győzni, azt bizonyítja, mennyire bátor és erős vagy. Hogy valahol mélyen már vágysz arra, hogy kilépj ebből a körből, és boldog legyél.

 

 

Mit tegyél?

Legközelebb, ha megjelenik az evészavar hangja a fejedben, vegyél egy mély lélegzetet, számolj el háromig, lépj egy lépést hátra a helyzettől még mielőtt hirtelen és elhamarkodottan cselekednél, mondd ki hangosan:

“Oké, itt van a lelkiismeret furdalás ismét, amitől csak rosszabbul fogom érezni magam. Ha hallgatok rá, akkor szenvedni fogok, és ez nem segíti a gyógyulásomat. Meg akarok gyógyulni, meg fogok gyógyulni, úgyhogy ezért tudod mit? Többé nem hallgatok rád! Viszlát bűntudat, sem az ételektől, sem pedig magamtól nincs miért félnem többé”

 

 

Bizalom

Legtöbbször, amikor másokkal beszélgetek erről a témáról, miután írtam valamit, azt válaszolják, hogy “sejtettem, hogy ezt fogod mondani”. És ha jobban belegondolok, én is így viselkedtem. Éreztem, hogy mi lenne a helyes válasz, de folyton megerősítést és biztatást kerestem, hogy megbizonyosodjak arról, tényleg nincs más megoldás. Valahol legbelül szerintem mindegyikőnk érzi, hogy mi lenne az okos döntés. Hogy mit kellene tennünk azért, hogy jobban legyünk. Talán pont ezt próbáljuk elkerülni, és ezért annyira nehéz…

Bízz a megérzéseidben, figyelj egy kicsit befelé, és próbáld megfejteni, hogy miért érzed azt, amit érzel. Szerintem – az eddigi tapasztalatok szerint – te is pontosan tudod, hogy mit kell tenned. Képes vagy túllépni ezen az érzésen, amely a legerősebb mozgatórugója az evészavarodnak! Sokkal többet érsz annál, minthogy az evéshez kösd az érzéseidet! Még a legeslegnehezebb nap is a gyógyulásban ezerszer boldogabb, mint bármely nap az evészavarban. Ezt sose feledd!

 

 

 

Felhasznált irodalom:

Miriam Roelink. 2015. Dealing with guilt after eating. Recovery Warriors
https://www.recoverywarriors.com/dealing-guilt-eating/

Jacquelyn Ekern. 2017. Breaking the Cycle of Shame in Eating Disorder Recovery. Eating Disorder Hope
https://www.eatingdisorderhope.com/blog/shame-eating-disorder-recovery

Jessica Hughens. 2013. Shame and Eating Disorders. Healthy Place
http://www.healthyplace.com/blogs/survivinged/2013/02/shame-and-eating-disorders/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük