felépülés tippek

6 dolog, ami az után történik, hogy felhagysz a súlyméréssel

A súly csak egy szám.

A testsúlyom nem számít.

Többé a számok nem befolyásolják, hogyan érzem magamat.


 

Az örök ellenség és legjobb barátunk: a mérleg.

Méghozzá nem akármilyen, hanem az a típusú, amire ha ráállsz, megmutatja az aktuális testsúlyodat. Jó esetben.

A súlymérés a reggeli rutinod része? És esetleg edzés után? Vagy lefekvés előtt? Örökké minden nap? Kivétel nélkül?

Néhányunknak a súlymérés igazi visszajelzés, hogy amit csinálunk, az működik-e vagy sem. Egyfajta biztos pont, ami megmutatja, hogy elég szemfülesek voltunk-e. Hogyha a kijelzőn azt látjuk, amire számítottunk, megnyugszunk, hogy minden okés. Ha a szám kicsit is eltér, főleg ha felfelé, akkor azonnal meghúzzuk a vészjelzőt.

A mérés is csak egy szokás, mint oly sok más, de ennek tulajdonítjuk talán a legnagyobb jelentőséget. A szám hatalommal bír fölöttünk, és hogyha ezt nem látjuk, akkor ide-oda rángat bennünket a célunk és az igazán fontos dolgok között. Hogyha ez a szokás kényszerré, büntetéssé, bűncselekménnyé válik, akkor ideje azt mondanunk, hogy elég volt.

De ha már készen állsz hasta la vistát mondani a mérlegnek, mi jön ezután?

Íme egy bejegyzés, ami segít megjövendölni, hogy milyen az élet mérleg nélkül. Ha neked pedig a centizés jelenti a fő problémát, akkor vedd úgy, hogy ez arra is vonatkozik!

 

  1. Minden teljesen bizonytalanná válik

Hogyha nem felügyeled többé, hogy ugyanannál a számnál maradt-e a súlyod, talán kétségbeesel, mert fogalmad sincs, mit csináltál eddig, nem tudod, hogyan tarthatnád a súlyod, és teljesen elveszíted az egyetlen olyan biztos pontodat, amire épült az egész életed. A súly határozta meg, hogy mennyit egyél, mit egyél, hogy érezd magad, mennyit mozogj és hogyan tekints a testedre. Ha a szám tetszett, akkor a testedet formásnak és vonzónak láttad. Ha kicsit is elmozdult, talán azonnal érezted a változást, a tükörben folyton azt vizsgáltad, mennyire vészes a helyzet, és szégyellted, hogy így nézel ki… Pedig a valóságban valószínűleg nem hogy nem látszott rajtad, de mások általában nem vették észre, hogy bármi is változott volna.

Magadra ismertél?

A jó hír, hogy a kezdeti önbizalomhiány és kétségbeesés nem tart sokáig. A mérésekhez is amikor elkezdted, hozzá kellett szoknod, és a nem mérésekhez most pont ugyanúgy! Ez egy újdonság, változás, hiszen meg kell szoknod, hogy többé nem a számok határozzák meg, hogyan éled az életed. A számok többé nem uralják a gondolataidat, és nem azok alapján hozod meg a döntéseidet.

 

  1. Hatalmas teher esik le a válladról

Ha túljutsz az első fázison, legyőzöd a pánikot és kétségbeesést, remélhetőleg eljutsz a következő szintre: felismered, hogy „hoppá! többé nincs rajtam akkora nyomás a mérleg miatt!”. Annyira megkönnyebbülsz, hogy szinte leesel a székről. Úgy érezheted magad, mint aki épp most szabadult egy szigorú börtönből, ahol másoktól elszigetelten a saját gondolataiba temetkezve élte le fogságban töltött napjait. A szabadság mámorító érzése átjárja minden porcikádat, és rájössz, hogy vége van. Vége van! Mintha egy hatalmas terhet emeltek volna le a válladról, megkönnyebbült a szíved és még a levegőt is könnyebben szeded. Végre felszabadultál a számok fogsága alól, és talán azon kapod magad, hogy este plusz tábla csokival vonulsz el a kanapéra sorozatot nézni, miközben azon tűnődsz, hogy milyen szép az élet és mennyivel több mindent csinálsz, mióta nem köti le a mérés az idődet. Ezek a mézes hetek (vagy napok) persze egészen addig tartanak, amíg valami el nem bizonytalanít, hogy biztosan jó döntés is volt-e összetörni a mérleged egy kalapáccsal… (vagy eldugni oda, ahonnan bármikor előveheted… a kalapácsos menőbb)

 

  1. Fogalmad sincs, hogyan nézel ki

Az érzés, hogy nem láttad a számot, nem tudsz mihez viszonyítani, ijesztő. Összeomlik az addig kínosan dölöngélő kártyavárad, amiben minden egy számra volt felépítve. Vajon kövérebb vagyok? Ez itt a hasamon háj, mert híztam? Azért szorít a farmer mosás után, mert szélesebbek a combjaim? Máskor meg belepillantasz a tükörbe, és úgy látod a testedet, mintha fogytál volna… Nem tudod lesöpörni magadról az érzést, hogy valami nem oké, mert képtelen vagy megmondani, mi a valóság. Emiatt talán bepánikolsz (ismét) és szigorú edzéstervbe kezdesz vagy stresszes leszel és érzelmi felindultságból eszel többet, mint addig, de fontos, hogy tudd: nem számít, hogy mi a valóság. Nem számít, hogy híztál-e vagy fogytál, az számít, hogyan érzed magad, és mit kezdesz ezzel az érzéssel! Egyébként is, igazából mindegy, hogy mit látsz a kijelzőn vagy a centin, semmi sem lenne elég jó. Mindig tökéletesíteni akarnál a testeden, és ezen semmilyen testsúly nem segít, tehát minek mérnéd magad?

Ahelyett, hogy azonnal tenni akarsz valamit, amivel helyettesítheted a számok szerepét, inkább koncentrálj arra, hogy mennyi mindent elengedhetsz most, hogy letetted a mérleget. Lásd meg a napodban a szép pillanatokat, amelyeket elvett tőled pontosan az, amire most lecserélnéd a mérleget egy másik rossz szokással. Pont a félelem miatt akartál megszabadulni a súlyméréstől, de ne váltsa fel a korábbi mérlegezést egy másik szokás! Azon dolgozz, hogy lépj túl rajta és engedd el, hogyan nézel ki, és koncentrálj helyett olyan dolgokra, amelyeknek több jelentőséget tulajdonítasz, s amelyek boldoggá tesznek. A mérés boldoggá tett? Jó irányba változtatta meg az életed? Ha így lenne, nem olvasnád most ezt a bejegyzést. Légy kritikus, de ne magaddal, hanem a szokásaiddal szemben. Melyikre van igazán szükséged? Melyik segít jobb emberré válni? Azokat tartsd meg, és minden mást engedj el.

 

  1. Az egészséged más számok alapján határozod meg

Ha eljutsz odáig, hogy a mérlegre már hónapok óta nem álltál rá és képes vagy ellenállni a vonzerőnek, ami abból a mágikus kijelzővel bíró tárgyból árad, rájössz, hogy az egészségnek köze nincs ahhoz a számhoz, amit a mérlegen láttál. Megérted, hogy az egészség több, mint a súly, a külső és bármilyen szám, legyen az kalória, bmi, testsúly, testzsírszázalék, bármi! Ugyanis az egészség a beleidnél és a gondolataidnál kezdődik.

Az egészséged többet javul, ha arra figyelsz, hogy eleget aludj, pihenj, eleget és változatosan egyél (akkor, amikor jól esik és amikor úgy érzed, hogy szükséged van rá), minden nap mozogsz és kimész a szabadba, és az egészséged főleg sokat javul, hogyha társasággal veszed körül magad. Ha csak a testsúlyodra koncentrálsz, sok tényezőt az egészség fogalmából kihagysz a csomagból! Az egészség egy összetett dolog, ami akkor adatik meg, hogyha magabiztosan állsz az élethez, és többé nem a félelmeid irányítanak.

 

  1. Rájössz, hogy szükséged van kitartásra

A mérés egy olyan kényszeres szokás, amely nem valószínű, hogy elmúlik egyik napról a másikra. Idővel biztos lesznek olyan pillanatok, amikor bármit megadnál azért, hogy ráállhass a mérlegre. Ha ez megtörténik, emlékeztesd magad arra, hogy nem baj, ez egy folyamat, amit meg kell szoknod ahhoz, hogy a régi rossz beidegződést lecseréld.

Talán segít, ha fokozatosan csökkented a mérés mennyiségeket. Például ha eddig napi 3-4x mérted magad, akkor innentől csak kétnaponta egyszer, majd heti egyszer. Ezt ha már könnyedén be tudod tartani, akkor emelheted az idő szakaszt, ami két mérés között eltelik, s eljutsz addig, hogy már csak havi egyszer állsz rá a mérlegre. Hogyha már egyre gyakrabban tudsz magabiztosan nemet mondani a meggyőző, manipulatív, erőszakos hangokra a fejedben (amiket úgy hívnak, hogy gondolatok), akkor hamarosan ahhoz is elég erős leszel, hogy egyáltalán ne is akard tudni a testsúlyodat.

 

  1. Jobban szereted és elfogadod a tested úgy, ahogy van

Hogyha nem a számok alapján ítéled meg az alakodat, hanem a tapintásod és érzéseid alapján, akkor szinte radikálisan javul a kapcsolatod a testeddel. Elfogadod olyannak, amilyen, és megtanulod olyan dolgokért értékelni, amire korábban nem is gondoltál. A mérleg többé nem szolgál katalizátorként, ami kivált egy csomó nem kívánt szokást, mert ha nem tudod a számot, nem is akarsz semmit ahhoz viszonyítani. A túlzott fókuszálás a testsúlyra könnyedén okoz változásokat a táplálkozási szokásokban, és ez gyakran vezet evészavarhoz. Éppen ezért a súly örökös méregetésétől való megszabadulás – az én véleményem és tapasztalataim szerint – csak segít a gyógyulásnak! Arra kell koncentrálni, hogy bőségesen eleget egyél változatos forrásokból, és ha ez megvan, akkor a súly gyakorlatilag magától teszi a dolgát, nem kell azt folyton ellenőrizgetni. Mindegy, hogy (evészavar esetén) az orvos akarja-e megmérni hetente kétszer vagy a családod, a legjobb, ha félreteszitek a mérleget, ami csak plusz rettegés forrása az életedben. Mérés nélkül is meg lehet gyógyulni, és igen, lehet, hogy hízni fogsz, de ha így van, a hízás általában szükséges része a gyógyulásodnak.

Koncentrálj a pozitív szokásokra, azokra, amelyektől jól érzed magad a bőrödben (hosszútávon)! Tanuld meg értékelni a tested olyan dolgokért, amit lehetővé tesz számodra csupán azzal, hogy van. Hogy élhetsz, s itt lehetsz most is ebben a pillanatban.

A mérleg egy eszköz volt, amelyre nincs szükséged többé.
Engedd el őt, hagyd, hogy elmúljon, s elragadja  múlt, amely fontossá tette.

 

 


 

Felhasznált irodalom:

Leigh Weingus. 2016. I Used To Weigh Myself Every Day. Here’s What Happened When I Stopped. Mind Body Green
https://www.mindbodygreen.com/0-26265/i-used-to-weigh-myself-every-day-heres-what-happened-when-i-stopped.html

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük