felépülés tippek,  szakirodalom

Honnan fogod tudni, hogy fizikailag is meggyógyultál?

az evészavar fejben kezdődött és csak ott is érhet véget


 

Kaptam tumblr-ön egy kérdést, ami rádöbbentett, hogy erről a témáról ilyen viszonylatban még nem írtam. Végignéztem az egész honlapom, és ugyan említettem, hogy mire kell odafigyelni, hogy meglegyen a gyógyulás “eredményeképpen”, de úgy érzem, hogy nem hangsúlyoztam eléggé.

 

 

Íme a feltett kérdés:

„Szia! Megvonásos evészavarból gyógyulok, és lenne egy kérdésem. Honnan fogom tudni, hogy mikor nem alultáplált már a testem? Miből fogom tudni eldönteni, hogy a gyógyulás már nem csak szellemileg, hanem fizikailag is végbe ment, és nincs többé szüksége a testemnek ennyi energiára? Válaszod előre is köszönöm!”

 

Egy másik kérdés pedig, ami szintén ehhez a témakörhöz tartozik:

„Szia! Csak a feltáplálással lehet meggyógyulni?”

 

 

A mentális gyógyulás nem fontosabb, mint a fizikai

Ez volt az egyik alapelvem gyógyulás alatt. Szerettem volna azt hinni, hogy nem kell ahhoz híznom és végigcsinálnom ezt az egész őrületet, hogy meggyógyuljak. Hisz, hé, az evészavar egy mentális betegség nem? Akkor a fejemben van a baj, nem a mostani állapotomban. Tehát meg tudok gyógyulni anélkül, hogy bármi változzon fizikailag. Sőt, igazából ha a hízás gondolata is már szorongást vált ki belőlem, akkor ha híznék, csak még jobban szoronganék, és rosszabbodna a mentális egészségem, nem? Hát akkor viszlát hízástól való félelem!

Persze..

És egy ideig ennek megfelelően viselkedtem. Szerettem volna, ha mindez így van. De sajnos a gyógyulás pont arról szól, hogy ezeket a félelmeket megtanulod elengedni. Féltem a súlygyarapodástól, féltem a vízvisszatartástól, rettegtem attól, hogy minden örökre így marad, és mégis megtettem, amit meg kellett tennem.

 

 

Tettek nélkül semmi nem változik

Szépen dédelgetheted a gondolatot, hogy a mentális gyógyulásod nem fogja érinteni a fizikai állapotodat, de ez nem így működik. Az evészavarokkal nem. Szükségünk van ételre, hogy éljünk, és ez a betegség pontosan ezt az egy alapigazságot használja ki kegyetlenül.

Mivel ha a táplálkozási szokásaid nem ideálisak a tested számára, az az egész szervezetedet érintő probléma, így nem várhatod, hogy egyik napról a másikra varázslattal minden újra a régi lesz, minthogyha ez az egész meg sem történt volna. Hogy hirtelen majd az anyagcseréd is egy pillantás alatt helyrejön, a tested egyből tudni fogja, hogy mit kell tennie a táplálékkal… eltekintve attól az apró kis bökkenőtől, amit szeretünk figyelmen kívül hagyni: az evészavar gondolatok nem csupán gondolatok. Hanem általában tettek. Cselekedetek. Szokások. Kialakult kényszerek. És ha ez a szokás rendszeres, az felborítja a testünk egész működését.

 

az evészavar az egész szervezetedet érintő probléma

 

A feltáplálás csak egy része a folyamatnak, és tény, hogy a gondolatok megváltoztatása nélkül nem fogod elérni a Napos oldalt. De ugyanez fordítva is igaz! A fizikai oldal megváltoztatása nélkül nem tudod elengedni a beidegződött, már-már automatikus szokásokat. A különbség csak, hogy a fizikai oldal javítását a testünk végzi, mi csak noszogatni tudjuk. Tehát ne tévesszen meg az evészavar alapvető jellege, mert attól még az evéshez kapcsolódó gondolataid más dolgokat is érintettek, mint csak a fejed és hangulatod.

 

Erősnek kell lenned. Számtalan próbatétel vár rád, és csak ha ezeket legyőzöd, léphetsz tovább.

 

 

Lásd a folyamatot egységben

Ha le akarnám rajzolni a gyógyulás térképet, azon szerepelne az irány, ahol eddig jártál. Mivel a változás nem kis változás, hanem egy teljesen új szemléletmód, így az előzőtől el kell szakadnod, hogy a gyógyulás megtörténhessen. Ha átléped az első határvonalat, és elkezdesz tenni a gyógyulásodért, eljutsz a komfort zónán túlra. Anélkül, hogy átlépnél a komfort zónádból egy totál bizonytalan és egyenetlen területre, nem tudsz változtatni.

A változás (s így maga a gyógyulás) nem kellemes dolog, mert az ismeretlentől való szorongás kemény, és arra késztet, hogy visszafordulj a biztonságosabb irányba – vagyis arra, amerről jöttél. A bizonytalanság és állandó változás pedig kihívás, és minden erődet latba kell vetned ahhoz, hogy egy mágikus gumiszalag ne rántson vissza a korábban taposott irányba. Erősnek kell lenned. Számtalan próbatétel vár rád, és csak ha ezeket legyőzöd, léphetsz tovább. A bizonytalan zónán túl rejlik a Napos oldal. Az a tér és világ, ahol megbékélsz a helyzettel, s megtanulod elfogadni azt. Megérted, hogy többé nincs értelme visszafordulnod, és nem azért küzdöttél ilyen keményen, hogy most feladd. Ha eljutsz a Napos oldalra, a fény elárasztja az egész testedet, s saját erődből képes vagy elűzni a sötétséget, mielőtt az újból magával ragadna.

A Napos oldal valójában Te vagy, egy félelem nélküli és nyugodt éned, aki tudja, hogy minden rendben van. Egy olyan te, aki többé nem kérdőjelezi meg magát, a testét, a személyiségét, és megtanult már tudatosan, a testével összhangban élni. Aki képes megfelelően táplálni a szervezetét és kezelni a saját gondolatait. Ehhez azonban a testnek is helyre kell jönnie a traumából, amit az evészavar szokások okoztak, és a felépülés lényege, hogy ezzel együtt történik meg a mentális változás. A kettő nem működik egymás nélkül, és nincs gyógyulás sem csak fizikai, sem csak a mentális oldal javulásával.

Igen, ez a bizonytalanság rettentő kényelmetlen, de ne add fel, mert egyszer, talán a közeljövőben ugyanerre a pontra fogsz visszatérni, s akkor még nehezebb dolgod lesz. Ha a gyógyulás kellemetlen, az bizonyítja, hogy túl vagy a komfort zónádon. És ez a legeslegjobb dolog, ami történhet veled a felépülés érdekében.

 

 

Fizikai gyógyulás

Mit jelent a „gyógyultság” fizikai szempontból?

A szakirodalom szerint az alábbiakat kell szem előtt tartani:

  • a súly állandó, az esetleges plusz gyógyulási súly (ha van!) magától lement, a súly eloszlik az alakon
  • a súly az evészavar előtti idők tendenciáját mutatja *
  • a vízvisszatartás megszűnik, csak itt-ott jelentkezik a hónap bizonyos napjain, de a puffadás és jelentős vízmennyiség eltávozik a szervezetből
  • a szexuális érdeklődés (és lányoknál menstruáció) megjelenik
  • a hormonok normalizálódnak (a hormonok felborulása miatti akne eltűnik)
  • az illető képes intuitívan enni; érzi, hogy mikor van szüksége ételre és mikor lakott jól
  • az egyensúly minden tekintetben fennáll, az illető változatosan eszik, aktív, megfelelő mennyiségű pihenést biztosít, és szívesen jár társaságba
  • a test hőmérséklete normális
  • a korábbi fizikai tünetek elmúltak, a laborértékek (pajzsmirigy, fehér és vörösvérsejtek száma, csontsűrűség, ásványi anyagok, elektrolitok a vérben) a referencia tartományon belül vannak

*Ha mindig kicsit vékonyabb voltál a kortársaidnál, akkor valószínűleg most is az leszel (kivéve, ha azóta felnőttél és kiteljesedett az alakod). Ez fordítva is igaz! Ha mindig kicsit kerekdedebb voltál a kortársaidnál, akkor gyógyulás után is valószínűleg az leszel. Amikor a gyermek, akinek a fejlődése az evészavar miatt egy ideig stagnált, a gyógyulás után újból elkezd nőni és gyarapodni, ideális esetben ez a fejlődés hasonló ütemben és módon történik, mint az evészavart megelőző időszakban. Mindig a sztenderdhez képest kell viszonyítani, hogy nagyjából ott vagy-e, ahol korábban, ezért számítanak a tendenciák és nem csak a számok.

 

 

Türelem és bizalom!

Bíznod kell a folyamatban! Ha ezek a fent sorolt szempontok teljesülnek, akkor jó eséllyel fizikailag „gyógyult” vagy. Ugyanakkor tartsd szem előtt, hogy bizonyos folyamatok gyógyulása hosszú időt vesz igénybe, és csak mert ezek a felsorolt pontok passzolnak rád, még nem jelenti azt, hogy a tested innentől nem dolgozik az egészséged helyreállításáért. Kérlek ne BMI-vel próbáld meghatározni, hogy milyen súlynál kellene kikötnöd, mert az nem segít rajtad, inkább csak még jobban összezavar. A BMI egy olyan skála, mely vajmi keveset képes elárulni a te egyéni testfelépítésedről, genetikádról, és csak a számokat összehasonlítani vadidegen emberek adataival baromság.

 

Ne bátortalanítson el, ha még fejben nem ott tartasz, ahol szeretnél, légy türelmes és adj időt a testednek

 

Arra biztatlak, hogy tedd félre a mérleget, és koncentrálj a többi szempontra. A gyógyulás sok összetevővel bír, és ha ezek együtt teljesülnek, akkor mondhatod el magadról, hogy fizikailag felépültél.

Egy másik kiváló ismérve a felépülésnek, ha amikor a súlyod elér egy bizonyos pontot (általában ahol korábban is jártál, kivéve persze, ha még fiatal vagy és fejlődésben van a tested), onnantól a korábbi táplálkozási mintáidat mintha kitörölték volna. Ha a tested eléri a neki aktuálisan megfelelő súlyát (ami általában magasabb, mint ami az evészavar előtt volt), akkor az evés-félelmek is általában szertefoszlanak. A szakirodalom és statisztikák azt mutatják, hogy ez általában nem történik meg a súly-helyreállítást követő egy éven belül. Egy éven belül! Tehát könnyen lehet, hogy több mint 12 hónapra van szükséged. Ne feledd, hogy az átlagos felépülési időtartam 12-18 hónap! Ha hosszabb ideig voltál beteg, akkor ez a hónap akár meg is sokszorozódhat. Ezért ne bátortalanítson el, ha most még fejben nem ott tartasz, ahol szeretnél, légy türelmes és adj időt a testednek – beleértve az elmédet – hogy helyrerázódjon, és szabad légy a test és súly körüli aggodalomtól.

 

 

Pszichológiai gyógyulás nélkül nincs gyógyulás

Leggyakrabban a hiányzó láncszem az evészavar gyógyulásból a pszichológiai tényező. Itt arra gondolok, ahogy az illető gondolkodik a testéről, ételről, életéről és az evésről. Ha ő nem dolgozik a gondolataival, és nem módosítja a gondolkodási mintáit, viselkedését, reflexszerű szokásait, akkor hiába jut el a fizikailag felépült szintre, továbbra is ugyanazt a zavaros evés-fókuszált belső monológot mondogatja fejben. Ez pedig nem gyógyulás. Ez csupán a kvázi-gyógyulás (vagy hivatalos nevén pseudorecovery). A sóvárgó evészavar attitűd (amikor ugyanúgy ételeken kattog az agyad) jelenléte nem csekély fontosságú, nagyon is fontos! Mert a túlzott evészavar jellem a viselkedésben, és már önmagában a súly és alak miatti aggodalmak visszaesést idéznek elő. Talán nem most, de be fog következni, az biztos. A kvázi-gyógyulás nem tarthat örökké, mert ha az evészavar viselkedés továbbra is aktív, akkor még javában folyik az egész, és ez nem gyógyulás.

 

A két dolog – a fizikai és pszichológiai gyógyulás – csak egymással együttműködve létezik, és nem segít rajtad, ha csak az egyikre koncentrálsz.

 

Ha már most azon gondolkodsz, hogy mikor kezdhetsz el kevesebbet enni, akkor a fejedben még mindig ragaszkodsz az evészavarhoz. Nem kell kevesebbet enned, és továbbra is tartanod kell majd felépülés után is egy olyan szintet, ahol a tested bőségesen el van látva energiával minden egyes nap. Ha alaposan olvastad a kalóriás bejegyzésemet, akkor tudod, hogy az ott felsorolt minimumok az egészséges, súlyukat tartó emberek átlagos energiabevitelén alapulnak. Ha fizikailag felépült a tested, onnantól kezdve az elfogyasztott energia a napi aktivitásra megy el, nem pedig a gyógyulásra. Mert a szervezeted addig minden egyes kalóriát, amit megeszel, valamely szükséges funkció javítására fordít!

Gondolj bele, hogy ha például anorexiából gyógyulsz és sok kilót visszaszedtél, amire kifejezetten szükséged is volt, akkor a szervezeted hozzászokott egy bizonyos energiabevitelhez, amihez megtanult alkalmazkodni. Ha hirtelen elkezdenél kevesebbet enni (vagy akár ha fokozatosan kevesebbet, tök mindegy), akkor a tested újból energiadeficitbe kerülne, sérülnének az egészséges folyamatok odabenn, és gyakorlatilag minden kezdődne elölről.

Tehát nem az a cél, hogy gyógyulás után kevesebbet egyél, hanem hogy eleget egyél, és megtanulj ösztönösen ennyit enni életed hátralévő részében.

 

 

Ez egy folyamat

Talán segít, ha úgy gondolsz a gyógyulásra, mint egy folyamat, nem pedig egy úticél. Bármilyen jól is haladsz fizikai téren, nem szabad elfeledkezned arról, hogy az evészavar fejben kezdődött és csak ott is érhet véget. A két dolog – a fizikai és pszichológiai gyógyulás – csak egymással együttműködve létezik, és nem segít rajtad, ha csak az egyikre koncentrálsz. Nincs gyógyulás fizikai felépülés nélkül, ahogy nincs gyógyulás a viselkedés átírása nélkül. Lebegjen a cél a szemed előtt, de ne számok és testsúly formájában! Válogasd meg úgy a célról alkotott elképzeléseidet, hogy abban inkább érzések és képek kapjanak helyet arról a boldog és szabad állapotról, amit úgy nevezünk, hogy „gyógyultság”. Mert ha képekkel gondolkodsz, és nem pedig száraz logikával, akkor a saját eszköztáradat nem tudod magad ellen fordítva szabotálni a gyógyulásod.

 

Nem az a cél, hogy gyógyulás után kevesebbet egyél, hanem hogy a gyógyulásod kezdeti időszakától fogva eleget egyél, és megtanulj ösztönösen ennyit enni életed hátralévő részében.

 

A hatalom a képekben és érzésekben rejlik. Hogyan fogsz élni, miután felépültél? Mit fogsz érezni, gondolni, enni, csinálni? Milyen érzés lesz a testedben élni? Ez a kép motiváljon, s tartson életben, amikor összecsapnak feletted a hullámok. A gyógyulás egy folyamat, amely mindannyiunk életében másképp jelenik meg. Különlegesek vagyunk. Egyediek. Egy dolog azonban biztos: az egész mindig több, mint a részek összege. A gyógyulás több mint csak a fizikai vagy mentális gyógyulásod. A kettő együtt számít igazán!

 

 

 


Referencia

Keski-Rahkonen A, Tozzi F. „The process of recovery in eating disorder sufferers’ own words: An Internet-based study.” In: International Journal of Eating Disorders. 2005;37 (Suppl):S80–S86. [2018.08.24.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15852327

Anna M. Bardone-Cone, Megan B. Harney, Christine R. Maldonado, Melissa A. Lawson, D. Paul Robinson, Roma Smith, and Aneesh Tosh. „Defining Recovery from an Eating Disorder: Conceptualization, Validation, and Examination of Psychosocial Functioning and Psychiatric Comorbidity.” In: Behav Res Ther. 2010 Mar; 48(3): 194–202. [2018.08.24.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2829357/#R39

Angela Celio Doyle. Eight Guideposts for Recovery from Anorexia Nervosa. Maudsley Parents [2018.08.24.]
http://www.maudsleyparents.org/images/recovery.pdf

Gwyneth Olwyn. 2016. BMI and Eating Disorders: It’s All About Undereating. The Eating Disorder Institute [2018.08.24.]
https://edinstitute.org/blog/2016/5/7/bmi-and-eating-disorders-its-all-about-undereating

Bachner-Melman R, Zohar AH, Ebstein RP. An examination of cognitive versus behavioral components of recovery from anorexia nervosa. Journal of Nervous and Mental Disease. 2006;194:697–703. [2018.08.24.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16971822

Bohn K, Doll HA, Cooper Z, O’Connor M, Palmer RL, Fairburn CG. The measurement of impairment due to eating disorder psychopathology. Behaviour Research and Therapy. 2008;46:1105–1110. [2018.08.24.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2764385/

Bosanac P, Kurlender S, Stojanovska L, Hallam K, Norman T, McGrath C, et al. Neuropsychological study of underweight and “weight-recovered” anorexia nervosa compared with bulimia nervosa and normal controls. International Journal of Eating Disorders. 2007;40:613–621. [2018.08.24.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17607697

Bulik CM, Sullivan PF, Fear JL, Pickering A. Outcome of anorexia nervosa: Eating attitudes, personality, and parental bonding. International Journal of Eating Disorders. 2000;28:139–147. [2018.08.24.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/10897075

Carter JC, Blackmore E, Sutandar-Pinnock K, Woodside DB. Relapse in anorexia nervosa: A survival analysis. Psychological Medicine. 2004;34:671–679. [2018.08.24.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15099421

Channon S, DeSilva WP. Psychological correlates of weight gain in patients with anorexia nervosa. Journal of Psychiatric Research. 1985;19:267–271. [2018.08.24.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/4045744

Couturier J, Lock J. What is remission in adolescent anorexia nervosa? A review of various conceptualizations and quantitative analysis. International Journal of Eating Disorders. 2006b;39:175–183. [2018.08.24.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16485268

Field AE, Herzog DB, Keller MB, West J, Nussbaum K, Colditz GA. Distinguishing recovery from remission in a cohort of bulimic women: How should asymptomatic periods be described? Journal of Clinical Epidemiology. 1997;50:1339–1345. [2018.08.24.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/9449937

Noordenbos G, Seubring A. Criteria for recovery from eating disorders according to patients and therapists. Eating Disorders. 2006;14:41–54.
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16757448

Reas DL, Williamson DA, Martin CK, Zucker NL. Duration of illness predicts outcome for bulimia nervosa: A long-term follow-up study. International Journal of Eating Disorders. 2000;27:428–434. [2018.08.24.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/10744849

Strober M, Freeman R, Morrell W. The long-term course of severe anorexia nervosa in adolescents: Survival analysis of recovery, relapse, and outcome predictors over 10-15 years in a prospective study. International Journal of Eating Disorders. 1997;22:339–360. [2018.08.24.]
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/9356884

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.