felépülés tippek

A gyógyulás nálam nem működik!

Evészavarból szeretnék meggyógyulni, de miért nem jön össze?

A gyógyulás nem csak fizikai dolog, mert egyszerre kell teljesülnie benne a viselkedésterápiának, megfelelő táplálkozásnak, pozitív gondolkodásnak és a motivációnak. Ha ezek közül bármelyik gyenge vagy hiányzik, a gyógyulás nem lesz maradandó.


Sok kérdést kapok a folyamattal kapcsolatban, és közülük sok olyan személyektől jön, akik maguk is az evészavar gyógyulás kellős közepén vannak még – habár úgy gondolják, hogy ők már „jól vannak”, mert a súlyuk „annál a bizonyos kilónál” van.

Eddig akikkel találkoztam és beszéltem, mindenki találkozott az alábbi félelemmel a gyógyulás valamely szakaszában: nekem a gyógyulás nem fog menni. Úgy érezzük, hogy mindent megteszünk, és még mindig nem jó… valami nem jó… valami még mindig nem stimmel. Hallunk másokról a médiában, akiknek látszólag olyan könnyedén ment, akik lazán álltak fel és léptek tovább az evészavaron, csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek. Csak mi nem tudtunk még mindig meggyógyulni és érezzük magunkat ilyen borzalmasan. Hol van a Napos oldal? Hol az ígért béke és harmónia, amit éreznünk kellene?

Ha te is hajlamos vagy hasonló csodálatosan motivációromboló gondolatokkal tölteni meg a buksidat, akkor biztatlak rá, hogy olvass tovább!

 

 

Az alábbi lehetséges okok rejlenek az érzelmeid és/vagy gondolataid mögött:

  1. Még mindig félsz az ételektől

Nagyon kis pimasz parák ezek, amelyek még mindig abban a hitben tartanak téged, hogy ha bizonyos ételeket megeszel, valami szörnyűséges dolog fog történni. Őszintén elárulom, hogy én még hónapokig rettegtem az ételek testemre gyakorolt hatásától, annak ellenére, hogy fejben akkor már rég eldöntöttem, hogy nem hallgatok ezekre a gondolatokra! Hiába dolgoztam szinte minden nap, hogy legyőzzem ezeket a parákat – amelyek mint medúzák csipkedtek, amint hozzáértem az ételhez – újra és újra szembe kellett néznem velük.

Amíg félsz az ételektől, addig nem tudsz reálisan gondolkodni. Ha félsz attól, hogy egy étel milyen hatással lesz az alakodra, az egészségedre, a súlyodra, a napod további részére, a döntéseidre, az érzéseidre, másokkal való kapcsolatodra, és ki tudja még mennyi mindent építesz fel a kaja-parára, addig nem tudod letenni azokat a szokásokat, amelyek még mindig az evészavarban tartanak téged. Ez a félelem kizár minden olyan pozitív gondolatot, amely a gyógyulásodat és új szokások kialakítását segítené elő. Amíg sok-sok-sok energiát beleölsz ezen félelmek megtartásába, addig nem tudsz továbblépni!

 

 

Mondok egy példát…

Ott állok a konyhaszekrény előtt, és tudom, hogy ennem kéne valamit, mert idő van és edzettem. Ugyan tudtam, hogy az edzés nem a legjobb ötlet gyógyulás alatt, de formában akarom tartani magam, és amúgy is csak heti 2x mozgok… Már az első ételt, ami eszembe jut, teszem azt a pirítóst megvétózom, mert „nem elég jó”. Mert attól félek, hogy nem elég egészséges vagy éppen túl sok benne a kalória stb. Ehetnék helyette valami mást… mondjuk zabkását. De mivel valami régi emlék beugrik korábbról, ami miatt a zabkása is „problémás volt”, így megijedek, és úgy döntök, hogy inkább csak eszek egy almát.

Ettől persze éhes maradok (még ha akkor nem is tűnik fel), és tudat alatt megfosztva érzem magam az ételtől, elsősorban a pirítóstól, amire igazán vágytam. Emiatt ahogy telnek az órák (vagy percek), egyre inkább nő bennem az érzés, hogy elbuktam, elrontottam, rosszat csináltam. Mivel már egy ideje „gyógyulásban” vagyok, és igyekszem eleget enni, még meg is rémülök, hogy most „elrontottam” az egész gyógyulást, és sosem fogok felépülni.

Ettől gondolattól és a lehangoltságtól meggondolatlanul berontok a konyhába, és összeeszek mindent, hogy „helyrehozzam” az almás döntést! És miután nem csak pirítóst, hanem még egy doboz hummuszt, zabkását, csokoládét és a maradék pitét is megettem, teljesen összeomlok, hogy mit tettem. Hogy emiatt most több tonnát fogok hízni, és mindent tönkretettem. Átkozom magam a hibáért, és megfogadom, hogy holnap minden más lesz, holnap is edzeni fogok, és holnap nem eszek ennyit.

Pedig mi a fő probléma?
Az, hogy nem mertem megenni a pirítóst. Ha ott megettem volna a pirítóst, nem indítottam volna be ezt az egész lavinát, és nem lett volna szükségem rá, hogy összeegyek mindenfélét, amitől aztán nem csak lelkileg, de fizikailag is rosszul éreztem magam. Csak a negatív gondolatokra koncentráltam, és nem is akartam őket megcáfolni. És ráadásul, habár tudtam, nem kellene edzenem, meggyőztem magam, hogy heti 2 edzés teljesen reális, és jót tesz, hisz levezetem vele a feszültséget. Mivel tudtam (be nem ismertem, de attól még tudja az ember), hogy olyat csinálok, amit nem szabadna, bűntudatom lett, frusztrálttá váltam, és volt bennem egy érzés, ami miatt rosszul éreztem magam.

 

 

Mit tehettem volna másképp?

Beismerem, hogy:

  • nem tudok úgy meggyógyulni, ha még mindig evészavaros fejjel gondolkodok és minden erőmmel igyekszem felügyelni az ételeket és súlyomat
  • nem tudok úgy meggyógyulni, ha ugyanazokat a szokásokat fenntartom (akár csak heti néhány alkalommal)
  • nem tudok úgy meggyógyulni, ha még mindig rettegek bizonyos ételektől
  • nem tudok úgy meggyógyulni, ha továbbra is undorral és utálattal beszélek magamról

Ha a több alkalom helyett most már csak heti 1x szabadulsz meg az ételtől (mozgással, hashajtással vagy hányással), és ezt az egyet továbbra sem tekinted „problémának”, akkor jó ha tisztában vagy azzal a ténnyel, hogy ez nem gyógyulás.

Amíg ragaszkodsz ezekhez a szokásokhoz, addig nem engedted el az evészavarodat. Bármilyen viselkedésről legyen szó, akár túlevésről (félreértés ne essék, nem az extrém éhségre gondolok!), falásrohamról, koplalásról, diétázásról, amíg nem változtatsz rajtuk – mert nem akarsz –, addig nem fogsz teljesen meggyógyulni. A felépüléshez teljesen át kell adnod magad a gyógyulásnak, és minden mással le kell állnod. Nem csak heti x alkalommal, hanem minden nap oda kell tenned magad és figyelned a döntéseidre.

Nem tudsz úgy meggyógyulni, ha heti 1-2x még mindig ugyanazt csinálod! A fejlődésnek örülni kell, persze, de nem ragadhatsz meg ezen a szinten, mert minél tovább húzod, annál nehezebb lesz elengedni. Ha sajnáltatni akarod magad, persze megteheted, de sajnos attól még senki nem gyógyult meg a valóságban. A változtatás első feltétele a beismerés. Van bármi olyan szokásod, ami szabotálja a gyógyulásodat? Légy őszinte magadhoz! És ha van, akkor találj megoldást rá, és tanuld meg, hogyan gondolkodhatsz róla másképp.

 

 

  1. Negatív gondolatokkal szabotálod saját magadat

Ha amint megjelenik egy gondolat, azt el is hiszed, veszélyes vizekre evezel. Ahhoz, hogy kilépj a negatív gondolkodási mintából, külön kell választanod magad az evészavarodtól. Ezek a negatív gondolatok valójában nem belőled jönnek, hanem az agyadból, ahol már minden kis gondolatod automatikusan megjelenik, mert szokássá vált. Te és az evészavarod nem ugyanaz vagytok. Gondolj úgy az evészavar hangjára a fejedben (az evészavar-te gondolataira), mint egy külső személyre. Előfordul, hogy ez a személy győzköd téged valamiről, ordibál veled, kritizál, de akár az is, hogy megdicsér valamilyen tettedért.

Amikor persze benne vagy egy helyzetben, nehéz különválasztani a valódi énedet az evészavar-te énedtől. Minden negatív gondolat, ami evészavaros viselkedésre késztet, az az evészavar-te! Minden kedves, megértő, elfogadó, biztató szó pedig csakis tőled jön, tőled, aki valójában te vagy és mindig is te voltál. Az őszinte gondolatok a te hangod, amelyek a szívedből jönnek.

 

Alakítsd át az evészavar gondolatokat a saját gondolataiddá, és a negatívat cseréld le azonnal pozitív változatokra.

 

Még ha éppen annyit is eszel, amennyivel tényleg jóllaksz, előfordulhat, hogy fejben leszólod magad és szégyennel teli gondolatokat ismételgetsz újra és újra. „Túl sokat ettél, tiszta kövér leszel! Jobban tennéd, ha diétáznál, mert ha továbbra is így folytatod, csak még többet és többet fogsz hízni.” Ha fizikailag nem is cselekszel a gondolat szerint, ez a fajta mentális reakció tovább tart téged az evészavarban.

 

 

Alakítsd át, cseréld le!

Például ha megjelenik egy olyan gondolat, hogy „gyűlölöm a combjaimat és hasamat, ha csak x kilót leadhatnék, sokkal jobban néznék ki”, alakítsd át. Feleselj magaddal – bármilyen hülyén is hangzik – és helyettesítsd ezt a gondolatot egy másikkal. „A hasonló negatív gondolatoktól nem fogom jobban érezni magam, csak még inkább rontanak a helyzeten. Ha most diétázni kezdek, attól csak éhesebb leszek vagy még betegebb, és még több kilót híznék vissza a végén. Nem éri meg! Akkor eszek, amikor akarok, amennyit akarok, és abbahagyom, ha elég volt, mert én meggyógyulok és szabad akarok lenni.”

Minden egyes gondolatot át tudsz alakítani ilyen módon, és ha ezt ismétléssel egy új szokássá formálod, a logika és kedvesség nagyságrendekkel megkönnyebbíti a gyógyulásodat!

 

 

  1. Nem is akarsz meggyógyulni

Ha még mindig azon agyalsz, hogy mennyivel jobb evészavarosként, mennyi előjoggal és kiváltsággal jár, és tulajdonképpen a gyógyulásra nincs szükséged… nem csoda, ha nem is vagy jobban. A gyógyulás nem csak fizikai dolog, mert egyszerre kell teljesülnie benne a viselkedésterápiának, megfelelő táplálkozásnak, pozitív gondolkodásnak és a motivációnak. Ha ezek közül bármelyik gyenge vagy hiányzik, a gyógyulás nem lesz maradandó.

Egy hosszú ideig én sem akartam meggyógyulni. Tudtam, hogy nem akarok, szóval nem is vesződtem vele. Az evészavar túlságosan domináns volt a tudatomban. Ez egyedül azt követően változott, hogy rengeteg pozitív motiváló videót hallgattam angolul a gyógyulásról. Egészen addig én elvoltam a saját világomban. Addig sosem hallgattam a másik hangra odabenn, arra az énemre, amelyik valójában mindig is meg akart gyógyulni. Elnyomtam és elfojtottam magamban. Pedig ott volt, csak túl halk volt ahhoz, hogy meghalljam.

 

 

Hogy miért nagyon fontos ez?

Mert azért tartottam ott, ahol, mert sokszor ismételtem az evészavaros viselkedésemet és gondolataimat. Amint emellé gyakorlatilag bevonzottam és elültettem a gyógyulás és pozitív gondolkodás magvait, megjelent a motiváció. Ne becsüld alá a gondolataid erejét! Amivel megtöltöd napi szinten az elmédet, tényleg azt fogod tapasztalni a valóságban. Minél többet ismétled magadban, hogy meg fogsz gyógyulni, annál jobban elhiszed te is. Az agyunk nem tesz különbséget jó és rossz gondolatok között. Minél többször cselekszel és gondolkodsz egy bizonyos módon, az annál automatikusabbá válik. Használd ezt jó célra!

 

 

Felelősséget kell vállalnod a gyógyulásodért

Mi történik, ha nem gyógyulsz meg? Miért akarsz vagy nem akarsz meggyógyulni? Milyen hatással lesz ez a körülötted élőkre? Hogyan képzeled el az ételed 10,20 év múlva? Mit vagy hajlandó megtenni a gyógyulásért? Milyen külső feltételek gátolnak abban, hogy megtedd ezeket? És főleg: mi az, ami a nehéz pillanatokban is elég erős belső motiváció, hogy folytasd és kitarts az elhatározásod mellett?

Ha ezeket meg tudod válaszolni, mindened adott, ami a gyógyuláshoz kell.

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

Elisa Oras. 2016. Brainwashed. Diet-Induced Eating Disorders. How you got sucked in and how to recover. Amazon Fulfillment, Poland.

8 Things you need to let go of to recovery from your eating disorder. Recovery Warriors [2018.09.06.]
https://www.recoverywarriors.com/8-things-you-need-to-let-go-of-to-recover-from-your-eating-disorder/

Jacquelyn Ekern. 2016. Eating Disorder Recovery Tips & Self-Help. Eating Disorder Hope [2018.09.06.]
https://www.eatingdisorderhope.com/recovery/self-help-tools-skills-tips

Emily T. Troscianko. 2014. Recovering from Anorexia: How and Why Not to Stop Halfway. Getting out of the no-man’s land of partial recovery. Psychology Today [2018.09.06.]
https://www.psychologytoday.com/intl/blog/hunger-artist/201402/recovering-anorexia-how-and-why-not-stop-halfway

Anna Gray. 2017. Why I Can’t Just ‘Let Go’ of My Eating Disorder. The Mighty  [2018.09.06.]
https://themighty.com/2017/11/letting-go-of-eating-disorder-stuck/

Ha tetszett a poszt, kövess és oszd meg másokkal is!
error

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial