személyes írások

Test a tükörben

Nem vagyok vak, csak lehunyom a szemem. Mert úgy könnyebb.


 

2018. december

 

Belenézek a tükörbe, pislogok néhányat, ráncolom a szemöldököm. Bámulom magam, megállt az idő, és úgy érzem, mérföldekre vagyok a testemtől.

Új kezdet.

Vagy csak a régi?

Minden nap más. Ma ez van, holnap az lesz. Az egész egy örökös körforgás.

Érdekes dolog ez a testképzavar. Ha egész nap nem nézek tükörbe, az esetek 90%-ában nem jutnak eszembe a gondolatok. Azok a gondolatok. Ami sosem hagy békén. Tudod melyikre gondolok…

„Úristen milyen kiütéses megint az arcom! Így néztem ki egész nap??!”

„Szörnyű a hajam. Gyűlölöm!”

„Bárcsak kicsit vékonyabb lenne a derekam. Olyan széles lett. Ahh, milyen sokat híztam!”

És a többi kellemes ismerős, cseppet sem baráti meglátás……

Tükör nélkül miért nem jönnek? Ha lenézek a testemre, miért látok mást, mintha szemtől szembe nézek magammal? Belőlem jönnek a gondolatok akkor vagy kívülről? Ha nem nézek tükörbe, békés. Minden békés, színesebb, mint szokott. Nem vagyok vak, csak lehunyom a szemem. Mert úgy könnyebb.

De akkor is ilyen a testem. Ha látom, ha nem, ha foglalkozok vele, ha nem. Ilyen. Ez az én testem. Láthatod másmilyennek, mint én, de láthatod olyannak is, mint én, és akkor is ilyen.

Vannak napok, amikor néhány pillantással és mély sóhajjal elintézem az egészet, esetleg még egy kis szemöldökráncolást mutatok a tükörarcomnak, majd megfordulok és ellépdelek a tükör elől. Vannak napok, amikor nem is érdekel a tükör, nem érdekel a testem, nem érdekel semmi, jól vagyok, mosolygok, szabadnak érzem magam. És vannak azok a napok, amikor mindegy, hogy tükörbe nézek-e vagy sem, érzem. Hallom magam, hallak téged, látok másokat. Csendes vagyok, nem süket. Törött vagyok, nem vak. Érzem a szörnyeteget felmászni a torkomon, gombócot tenni a nyelőcsövembe, és ekkor már tudom, hogy továbbhaladva végül kirobbantja megint a vulkánt, s ömlik majd minden a szememből. Kétely, szorongás, kísértés, vágy, félelem csillogó apró kristálycseppekként, amik végigperzselik a bőrömet minden alkalommal, ha nézek. Sós víz folyik a szememből. Nem értem.

Miért? Honnan jön? Ez csak egy test! Egy test! A testem, valaki teste, valamilyen test, ami arra van, hogy használjam, nem pedig arra, hogy folyton változtatni akarjak rajta valamit, csak mert mindenki ezt teszi. NEM érdekel. Nem akarok! Ez van, ilyen, és nem akarok olyanon görcsölni, aminek tökre nincs jelentősége. Mert ha belegondolok, nincs jelentősége. Az egésznek nincs jelentősége.

És mégis…

Úgy szeretném letenni a terhet, és egy kalapáccsal addig püfölni, amíg végre ripityára törik az összes elvárás, amit magamra helyeztem. A vállamon van azért, mert a környezetemben látok valamit, aminek egyébként nincs is jelentősége. Tudom, hogy nincs. Nem lehet. Ez csak egy test. Üvöltenék. Hangosan. Hallja meg mindenki!! Üvöltök is… Hangosan… Legbelül… Hallaná meg valaki… De nem teszek semmit, hisz nem tehetek. Én meggyógyulok, egészséges leszek és élem tovább az életem, mintha ez az egész csak egy rossz álom lett volna. Egy nagyon-nagyon-nagyon sok éjszakán át tartó rossz álom, ami olyan, mintha sose érne véget. Látni, ahogy változik a testem, egyszerre megnyugtató és rémisztő érzés. Hiába tudom, hogy ez a természetes, ez a normális, ez a szükségszerű, attól még nem lesz könnyebb lerázni magamról mindazt, amit évekig magamra pakoltam. Eljátszom néha a gondolattal, mi lenne, ha, de nem teszek semmit. Nem tehetem.

Belenézek a tükörbe, pislogok néhányat, ráncolom a szemöldököm mérföldekre a világtól. Minden olyan csöndes, csak én vagyok hangos. Nem látok, csak nézek. Mondogatom: nem félek. Bámulok a tükörbe, pislogok kettőt, hármat, veszek egy nagy levegőt. Ha úgy érzem, túl sok, inkább lehunyom a szemem, hagyom az érzéseimet lebegni valahol körülöttem a térben, ahelyett, hogy magamhoz ragadnám őket. Kicsit éltetem a régi megszépített lehetőség sugarát, csak még egy kicsit, utoljára, majd eleresztem.

S tudom, ez minden, amit tehetek

 

 

 

Ha tetszett a poszt, kövess és oszd meg másokkal is!
error

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial