Ti írtátok

Lívia története

Két évvel ezelőtt novemberben, amikor az apukám szülinapját ünnepeltük és rengeteg finomság volt az asztalon, és persze degeszre ettem magam, akkor jöttem rá, hogy nem tetszem magamnak és le akarok fogyni. Nem voltam kövér, csak szerintem husis. Volt, és még most is van barátom, aki úgy szeretett belém, amilyen akkor voltam. Szóval elkezdtem fogyókúrázni rendkívül drasztikusan. Számoltam, hogy egy nap hányszor ehetek csak. A szénhidrátra ellenségként tekintettem. Salátákon éltem. Utánanéztem a dolgoknak, de nem alaposan. Nem azt néztem, hogy mi számít természetes fogyásnak, egészséges keretek között, hanem hogy minél rövidebb idő alatt lefogyjak. A rákövetkező nyáron (suli alatt nem volt ilyenekre időm) heti többször kardióztam, rosszul éreztem magam, ha egy napot kihagytam, vagy ha valami olyat ettem ami “tilos” volt. Nem voltam el többé a barátaimmal kajálni. Rettegtem minden olyan ételtől, ami nekem nem felelt meg. Sikerült megszabadulnom jó néhány kilótól így. Mikor elkezdődött a suli ezt az életmódot folytattam, minden egyes sportszakkörre eljártam, a koliban esténként tornáztam. Sajnos a legnagyobb ára az lett, hogy 2017 augusztusa óta nincs menstruációm. Nem is fogtam fel, hogy ez mennyire veszélyes. Gondoltam majd visszajön… Rengeteg vitát lefolytattam a szüleimmel, az iskolapszichológus is anorexiásnak nyilvánított, pedig én nem éreztem magam annak. Érdekes,hogy egyáltalán nem láttam magam túl vékonynak, épp ellenkezőleg, tovább akartam karcsúsodni! Eljártam magán nőgyógyászhoz, aki elküldött cukorterheléses vérvételre. Ott rosszul lettem a hirtelen nagy mennyiségű cukortól, amit ugye száműztem az étrendemből (fehérliszttel együtt). Akkor megijedtem, de még mindig nem fogtam fel. A szüleimmel való állandó viták és a meg nem értettségük miatt nagyon makacs voltam. Mégis miattuk változtattam. Elegem volt, véget akartam vetni a veszekedéseknek, először azzal, hogy nem akartam hazamenni (főleg azért, mert már olyanokat vágtak a fejemhez, hogy ők már beletörődtek abba, hogy nem lesz unokájuk!). Azóta elkezdtem bevezetni ételeket, sokkal több mindent eszem már, bár még félek néhány dologtól. Ezt kell megszüntetnem, ami nehéz feladat lesz, és még mindig nincs menstruációm. Tudom, hogy híznom kell még azért, hogy megjöjjön. Eddig sikerült 10 kilót visszaszednem. Még mindig úgy gondolják, hogy vékony vagyok, most vagyok azon a határon, hogy nehezemre esne tovább hízni, de megpróbálom. Elkezdtem megint kondiba járni, rengeteget formásodtam. Ez segít, hogy szabadabban egyek, felszabadít a mozgás, és most már csak heti néhány alkalommal edzek, akkor is súlyzós edzéseim vannak. Már láttam a szüleimet sírni örömükben, hogy sikerült váltanom. Sokkal jobb a hangulatom, közvetlenebb, mosolygósabb, beszédesebb vagyok. Ez rettenetesen hiányzott! Állandóan depis voltam így utólag visszagondolva. Mindig a kaján járt az eszem, ami a mai napig sajnos megvan. Előre meg voltak tervezve az étkezéseim, hogy mit mikor mennyit eszem. Mikor elkezdtem többet enni, kijöttek a “hiányok”. Mikor pl rizst szedtem köretnek, mindig repetáznom kellett, mert kívántam, és azon kaptam magam, hogy egy fazékkal megettem! Mai napig nem tudok chipset vagy csokit enni, és ha édességre vágyom, akkor magam készítem el. Ha nagyon muszáj ugyan eszem sütit, de csak összejövetelekkor.
Összegzésként, ha újrakezdhetném az “alakformálást”, nem ilyen úton vittem volna végbe. Legjobban a menstruáció kimaradás miatt aggódom, nem tudom mikor jön vissza, és tudom, hogy még nem vagyok teljesen kész.
Tanácsként az mondanám, hogy ne diétázzatok, hanem életmódot váltsatok! Mióta ezt megtettem, nem úgy fogom fel az étkezést, hogy végre újra ehetek, mert rohadt éhes vagyok, hanem úgy, hogy valami fantasztikusat főzhetek újra. Azóta döntöttem el, hogy ezzel akarok foglalkozni. Azóta imádok főzni! Köszönöm, hogy elolvastad!
Lívia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük