Ti írtátok

Zs.L. írásai: Bár sosem találkoztunk volna Ana!

Bár sosem találkoztunk volna Ana!

 

Szar érzés, mikor éjjelente kajákról álmodsz.

Szar érzés, mikor a rosszullétektől nem tudsz elaludni.

Szar érzés, mikor nem tudod, hogy mikor fogsz elájulni.

Szar érzés, mikor zsibbadnak a végtagjaid.

Szar érzés, mikor elsírod magad egy kaja látványától ami után csak sóvárogsz, de nem mered megenni.

Szar érzés, mikor mindentől felpuffadsz.

Szar érzés, mikor már annyira rosszul vagy hogy halálfélelmeid vannak.

Szar érzés, mikor minden egyes falattól fáj a gyomrod.

Szar érzés, mikor utánad szólnak az utcán.

Szar érzés, mikor haszontalannak érzed magad.

Szar érzés, mikor az életed az orvosokról és a kórházi kezelésekről szól.

Szar érzés mindenről lemaradni.

Szar érzés, mikor éhes vagy és az is szar érzés az is mikor nem vagy az.

Szar érzés, mikor nem tudod mit érzel.

Szar érzés, mikor a hasad csikar a sok hashajtótól.

Szar érzés koplaltatni magad.

Szar érzés, mikor nem mersz megenni valami finomat, amit régen szerettél.

Szar érzés, mikor már minden egyes kis falat után bűntudatod lesz.

Szar érzés salátákon élni, miközben mások finom kajákat esznek.

Szar érzés, mikor félsz az ételtől.

Szar érzés, mikor nyáron is fázol.

Szar érzés, mikor a gondolataid csak a kalóriák körül járnak és semmi másra nem tudsz odafigyelni.

Szar érzés, mikor dührohamod van.

Szar érzés, mikor bántod magad.

Szar érzés, mikor szégyelled a tested.

Szar érzés, mikor minden reggel a tükörben egy kövér lányt látsz.

Szar érzés, mikor nem tudod elfogadni magad.

Szar érzés, mikor a wc fölött görnyedve hánytatod magad.

Szar érzés, mikor az éhségtől már halucinálsz.

Szar érzés, mikor fájnak a csontjaid az üléstől.

Szar érzés, mikor a betegséged miatt lenéznek és kiközösítenek.

Szar érzés, mikor semminek sem tudsz örülni.

Szar érzés, mikor üres vagy és nem tudod kifejezni az érzéseid.

Szar érzés, mikor úgy érzed senki nem ért meg téged.

Szar érzés, mikor úgy érzed hogy nem érdemled meg az életet.

Szar érzés, mikor nem mersz lepihenni, mert úgy érzed, az bűn.

Szar érzés, mikor semmihez sincs erőd.

Szar érzés, mikor a gyengeségtől nem tudsz felállni.

Szar érzés, mikor nem lehet hozzád szólni és mindenkit megbántasz, mert olyan ideges vagy.

Szar érzés, mikor látod, hogy a családodnak fájdalmat okozol.

Szar érzés, mikor miattad sírnak a szüleid.

Szar érzés, mikor már azt sem tudod megmondani, hogy ki vagy.

Szar érzés elveszve élni.

Szar érzés, mikor kilógsz a sorból.

Szar érzés, mikor nem tudsz beilleszkedni a kortársaid közé.

Szar érzés, mikor úgy érzed hogy nincs senkid.

Szar érzés, mikor hónapokat kell pszichiátrián töltened.

Szar érzés, mikor 19 évesen bíróságra kell menned.

Szar érzés, mikor elrendelik a kényszergyógykezelésed.

Szar érzés, mikor zárt osztályra visznek.

Szar érzés, mikor a mentőkocsiban fekszel.

Szar érzés, mikor mindenki csak a beteg lányt látja benned.

Szar érzés, mikor nem vagy egészséges.

Szar érzés, mikor a nyaradat kórházban töltöd.

Szar érzés, mikor mindenről lemaradsz az életben.

Szar érzés az anorexia….és egyáltalán nem buli!

 

 

 


 

 

A csoki édes íze szétmálott a számban..

A kukorica édeskés íze kényeztette az ízlelőbimbóimat…

A füstös lágy ízű sajt ketchupba mártogatva,téliszalamival

cukros fagylalt…

A csipsz feledésbe merült íze…

Gyermekkorom kedvenc étele a tejbegríz…

A tejföl…

A frissen sült ropogós kérgű fehérlisztes kifli…

Az édes dinnye…

A friss ropogós pirítós vajjal és házi eperlekvárral…

A kenőmájas önmagában kanalazva…

A fehérlisztes, omlós kalács csurogva a teavajjal rajta…

Ebből állt majdnem két napom…

Szégyen

Elvesztem az ízek mámorában és baromira élveztem…

Csak tömtem magamba, hisz tudtam hogy utána úgysem tehetem meg… Ez nem én vagyok. Bűnt követtem el. Cserbenhagytam Anát és úgy viselkedtem, mint egy disznó. Elrontottam mindent amiért annyit küzdöttem…

Volt, hogy már rosszul voltam az ételtől, tele voltam és a hányinger kerülgetett, de én még akkor is enni akartam. Minden percét ki akartam használni a bűnözésnek. Minél több ízt akartam kipróbálni.

Többször meghánytattam magam, hogy még többet ehessek utána. Anya figyelt rám, vele kellett aludnom, mellettem volt.

Hashajtóztam is, de tudtam hogy mindez hiába, a sok ch úgyis felszívódott.

Tulajdonképpen én sem tudom, hogy miért tettem, nem tudom, mit műveltem, nem voltam önmagam és legszívesebben meg nem történtté tenném az egészet.

Mérhetetlenül nagy szégyenérzet van bennem. Nem akarom, hogy lássanak az emberek, mert biztos híztam. És most még keményebben kell sanyargatnom magam, hogy helyrehozzam ezt a féktelenül nagy marhaságomat. Nem akarok emlékezni erre a két napra! Gyűlölöm érte magamat.

Kövér vagyok.

A combom szétfolyik.

A hasam löttyedt és zsírpárnák borítják.

A csípőm széles.

Úgy érzem minden egyes ruhában megfulladok, mintha az összes szűk lenne rám

Félek felhúzni egy hosszú farmernadrágot, mert csak még jobban kiemelik a terebélyes lábaimat. A tükörben két vaskos oszlopot látok ilyenkor.

Félek felvenni egy testhezálló felsőt, mert úgy érzem, a hasam kidudorodik és ha leülök előbuggyannak az úszógumijaim…

Félek az ételtől.

Félek enni.

Félek az emberektől.

Félek, ha leülök, akkor hízok.

Félek magamtól.

Félek a jövőtől.

Félek élni.

 


 

 

Csodálkozva bámulom a mérleg kijelzőjét.

X kilogramm. Ez hogy lehet? Majdnem egy kilóval kevesebb lettem. Pedig én meg voltam győződve hogy a vasárnapi ,,zabanaptól” majd kilók fognak rám rakódni.

Ma már megettem 100 kalóriát, de a fizikai állapotom egyre rosszabb. A pulzusom 45 körül mozog és a vérnyomásom folyton lent van. Már én is félek…

Sokszor a rosszullétektől halálfélelmeim vannak.

Pár nap koplalás után az embernek teljesen elveszik az éhségérzete és pár falat is már gondot okoz…

Most én is itt tartok. És büszkeséggel tölt el ez az érzés, mintha lebegnék ilyenkor. Meg tudtam csinálni. El tudtam veszíteni a sóvárgást és az éhségérzetet. Ana ilyenkor ujjong bennem és aranyéremmel díjaz. Tudom, hogy meg akar ölni, szép lassan, fájdalmak között sorvaszt el. Függök tőle, ő olyan eufórikus érzést ad, amit semmi más nem tud pótolni. De félek is tőle. Minden nap megcsonkít. Minden nap ad valamit és el is vesz belőlem egy részt. Gyűlölöm és egyben imádom is.

Álmodozok egy egészséges életről,de mindez olyan ellentmondásos….. elérhetetlennek tűnik.

Bár sosem találkoztunk volna Ana!

 

Zs.L.


 

Ha tetszett a poszt, kövess és oszd meg másokkal is!
error

One Comment

  • sara

    úristen de csodálatos ez az írás… annyira sajnálom, hogy ezeken keresztül ment az író, remélem mostmar minden rendben van, legalábbis jobban vagy!
    stay strong❤️

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial