felépülés tippek

Hogyan élvezd az ünnepeket ahelyett, hogy csak túlélnéd

A karácsony nem kell, hogy az evésről és kilókról szóljon.
Jusson eszedbe, hogy a mostani pillanatok lesznek a jövő emlékei. Ez vezéreljen a döntéseidben.

 

Karácsony. Húsvét. Nyár. Mikulás. Születésnap. Csupa örömteli időszakok, ami egy evészavarral küzdőnek mind kész szorongás bomba! Mi nekünk az egészről csak a sok evés miatti stressz jut eszünkbe, és emiatt könnyen rossz emlékek maradnak meg. Az utolsó boldog karácsonyi emlékem nem is tudom, mikorról származik… Talán a tavalyi már szabad karácsony volt. De amik előtte voltak.. uhh. Hálisten sokra nem is emlékszem. Csak az maradt meg néhány karácsonyból, hogy mit ettem vacsorára és hogy hogyan edzettem másnap. Elég szomorú, nem?

Tavaly megfogadtam, hogy a karácsony nem az evésről fog szólni. Hogy a családommal leszek és élvezni fogom és mindenféle aktivitásban részt veszek, mert ott akarok lenni a pillanatban, és nem akarom, hogy még egy karácsonyt ellopjon tőlem ez a szörnyeteg, az evészavar. Valaha élveztem az ünnepeket. Még az egész rémálom előtt. De mióta elhatároztam tizenévesen, hogy le akarok fogyni, az összes közös családi étkezés kínzás volt nekem. Legszívesebben elbújtam volna. Rettegtem, hogy valami olyat eszek majd, ami egészségtelen, hizlal, vagy ami még rosszabb: annyira finom, hogy képtelen leszek miatta leállni az evéssel.

 

 

Undok karácsonyok

Sok karácsonyom azzal telt, hogy googleban kétségbeesetten kutattam a receptekért, hogy tudjam, mi volt a tányéromon, majd mindet beüssem a kalkulátorba és kiszámoljam, hogy az az adag, amit megettem, pontosan mennyi kalóriát, fehérjét, szénhidrátot és zsiradékot tartalmazott. Tudni akartam, hány kalóriát ehetek még aznap vagy mennyit kell lemozognom később. Voltak karácsonyok, amikor a szobámban hasizmoztam, voltak olyanok, amikor egy füzetbe írtam minden egyes falatot, amit megettem, voltak olyanok is, amikor durván behashajtóztam magam miután ettünk, volt amikor előre beletörődtem hogy el lesz rontva az étkezésem, és rengeteg olyan karácsony volt, ahol előre megterveztem magamnak szinte grammra pontosan, hogy mit fogok enni, utána mit fogok csinálni és mindent előre beütöttem a kalóriakalkulátorba, hogy nehogy meggondoljam magam. Nem mondom, volt hogy sunyiba lemértem magamnak egy karácsonyi ételt, hogy hány gramm egy adag, amikor pont nem volt ott senki…

A pszichiátria utáni első karácsony alatt mérleggel lemértem mindent és előre kikészítettem egy tányérra, mielőtt a családom leült az asztalhoz, de még így is volt, hogy pánikrohamot kaptam, amikor eljött a pillanat, hogy leüljek enni. Gyűlöltem az egészet, hogy mindenki látja, mekkora rakás szerencsétlenség vagyok, és főleg azért szégyelltem magam, hogy mindenkinek elcsesztem a karácsonyi hangulatát. Vagy legalábbis ettől tartottam az összes ünnep és közös karácsonyi családi étkezés alatt: hogy elrontok mindent, és az én hibám lesz, hogy a többieknek is szar a karácsonya. Ezért gyakran inkább elbújtam a szobámba, amúgy se volt erőm másokkal beszélgetni és miközben beszélgettünk is folyton kajákon és számokon kattogott az agyam, szóval képtelen voltam magamon kívül bárki másra odafigyelni.

Szánalmas és nyomorúságos időszak volt. Már előre utáltam a karácsonyt. Tudtam, hogy finom ételek lesznek mindenhol és micsoda önkínzást és kihívást hoz magával ez az ünnep. Néha legszívesebben sikítozva elrohantam volna, a pulzusom szerintem egész nap a fellegekben járt, és minden mozzanatra élesen reagáltam.

Röviden: a karácsony nem volt egy leányálom.

 

 

Hogyan tanultam meg élvezni az ünnepeket? Az alábbiak segítettek:

 

  1. Emlékeztesd magad arra, hogy nem ezen a néhány napon múlik az életed

Csak azóta tudom élvezni a közös étkezéseket, mióta nem akarok összemenni, nem számolok kalóriákat és megtanultam a testemre hallgatva enni. Nem érdekel, ha többet eszek karácsonykor, de az sem, ha mást eszek, mint szoktam. Már tudom, hogy az egészségemet nem az határozza meg, hogy ezen a néhány napon mit eszek, hanem hogy nagy átlagban hogyan táplálkozom, mennyit alszom, mennyit stresszelek és képes vagyok-e pozitív maradni. A súlyomat se dönti el ez a néhány nap, meg ha változik is… már nem érdekel. Nincs jelentősége. Többet ér a pillanat, mint egy szám a mérlegen. Ha a nekem megfelelő súlynál vagyok, néhány napi lakoma evéstől úgysem fog tartósan változni a súlyom a karácsony végére. Az ételek helyett a pillanatokra helyezem a hangsúlyt, és ha bármikor eszembe jut egy gondolatfoszlány, ami a pillanatot el akarja rabolni tőlem, azt üzenem magamnak, hogy nem fontos, semmi nem olyan fontos, csak hogy itt legyek a mostban. Minden más várhat. Az evészavarom is.

  1. Tartsd meg a rutint

Nagyon sokat segít – és az egész gyógyulásom alatt segített – a napi rutin, hogy ugyanakkor kelek nagyjából, ugyanakkor fekszem, ugyanazokat csinálom reggel felkelés után, főzök egy teát, evést követően lefoglalom magam és napközben kicsit sétálok a szabadban. Ezek az apró dolgok biztonságot adnak, és általuk higgadt tudok maradni, nem érzek akkora nyomást magamon. Hisz ha csak az evés különbözik és a társaság a napomban, akkor a többsége már ismerős, nem pedig idegen. Az ismerős pedig mindig megnyugtató. Karácsonykor is nagyon figyelek arra, hogy ezeket az apró dolgokat megtartsam a napomban, mert tudom, hogy mennyit képes levenni a vállamról és hogy csökkenti a szorongásom, ilyenkor pedig nagyon szükségem van erre.

  1. Készülj fel előre

Szintén segítség, ha nem az asztal körül kell meghoznom a döntéseket, és előre felkészítem magam, hogy mi lesz a menü. Ha tudom, hogy mire számítsak, akkor kevésbé fog váratlanul érni, és a döntés már készen ott lesz, amikor szükségem lesz rá. Nyilván a spontaneitás lenne a cél, hogy ott abban a pillanatban nevetve találd ki, hogy mit szedsz a tányérodra, de ha ezt nem érzed megvalósíthatónak, akkor kérdezd meg előre, hogy mi lesz az ebéd/vacsora, milyen ételek lesznek, és készítsd fel magad lelkiekben arra, hogy mi vár rád. Így már egy idegen tényezővel kevesebb.

  1. A közös étkezéshez igazítsd a többi étkezésed, de ne hagyd ki őket!

Tudom, szörnyen stresszes, amikor nem ugyanabban a percben és órában kezded meg az étkezésed, mint ahogy szoktad, de karácsonykor általában több emberhez kell alkalmazkodnunk. Előtte nap nagyjából tervezd meg, hogy körülbelül mikor fogsz enni (de ne másodpercre pontosan!), és ezt tartsd is be másnap. Semmi esetre se hagyj ki étkezést azért, mert később közösen fogtok enni. Ha nem vagy farkaséhes a nagy családi étkezésnél, könnyebb lesz higgadtnak maradnod, és akár nem is kell olyan sokat enned, ha azt stresszesnek érzed. Nem kötelező sokat enni karácsonykor. Annyit egyél, amennyi jól esik, de ne hagyd, hogy ez az étkezés a többi rovására menjen. Egyél reggelit, ebédet, uzsonnát, vacsorát, és semmi esetre se akard kompenzálni a nagyobb étkezést. Ha éhes vagy, egyél, de ha nem, akkor is tudd, hogy szükséged van a rendszerességre. A rendszeresség áldás! Segít önmagad maradni, amikor a legkevésbé érzed magad önmagadnak.

  1. Edzés helyett beszélgess és vegyél részt a közös aktivitásokban

Itt a csodás alkalom, hogy az edzésfüggőséget és mozgáskényszert teszteld és félretedd. Ha az evés miatt az edzésbe menekülsz, azzal nem könnyíted meg a saját helyzeted, még akkor sem, ha látszólag az edzés megnyugtatja a háborgó lelkivilágodat. A friss levegő jót tesz, de a kényszeres edzéssel töltött órák nem. Inkább sétáljatok a családdal, barátokkal, bárkivel is töltöd a karácsonyt, de ne hagyd, hogy a mozgás győzzön minden nap. Nekem is voltak olyan karácsonyi napok, amikor edzettem, és tudom, milyen megnyugtatónak érzed, de ez az illúzió nem tartós, és amint történik valami, a mozgás semmit nem fog segíteni. Ha nagyon nem bírod mozgás nélkül, legalább csökkentsd az időtartamot és intenzitást, de a legjobb, amit tehetsz a békés és tényleg áldott ünnepekért az, ha dobod az edzést egy időre és megengeded magadnak, hogy pihenj. Megérdemled, hogy pihenj. Itt az idő, hogy ki is használd a lehetőséget és pihenj végre. Tudom, hogy szíved mélyén csak erre vágysz.

  1. Légy tisztában a határaiddal

Nem kötelező részt venned a beszélgetésben. Nem kötelező ott ülnöd az asztalnál. Ha olyan témáról van szó, ami téged kellemetlenül érint vagy túl stresszes, bármikor felállhatsz az asztaltól vagy eljöhetsz onnan. Légy bátor és mondj nemet, ha valamiben nem akarsz részt venni! Nem szégyen beismerni, hogy valamit nem akarsz, és ha kiállsz magadért és nyíltan nemet mondasz, mások is könnyebben kiigazodnak rajtad. Legyen egy biztos helyed, ahová el tudsz kicsit menekülni úgymond, ha úgy érzed, túl sok az egész. Ha bármikor úgy érzed, nem bírod tovább, akkor oda el tudsz tűnni egy kis időre, amíg újra elég erősnek érzed magad, hogy csatlakozz a társasághoz.

  1. Mindig tányérról egyél, és lehetőleg nyugodtan, arra figyelve

Ha gyakran falásrohamokkal küzdesz az ilyen események alkalmából, főleg karácsonykor, akkor sokat segít, ha bármit, amit meg szeretnél enni, kiszeded egy tányérra, majd a tányérral a kezedben az ételektől kissé távolabbi helyen leülsz, hogy szép nyugodtan, az evésre figyelve megedd a tányérod tartalmát. Egyrészt így teljesen az ízekre tudsz figyelni és élvezni őket, másrészt nem tudsz azonnal habzsolni, harmadrészt pedig lesz kapcsolatod az étellel és látod, hogy mit és mennyit eszel. Ez csupán azért hasznos, mert jóval kielégítőbbnek fogod találni az ételt és nem akarsz még még még magadba tömni belőle, majd utólag rádöbbenni, hogy mennyit elpusztítottál. A tányéros megoldás félrevonulva nekem mindig bevált. Bármennyit ehetek, bármit ehetek, amit csak szeretnék, de mindig kiszedve a tányérra és arra figyelve eszem meg. Ez egy biztosíték magamnak, és önbizalmat ad az ételek körül.

  1. Ne foszd meg magad semmitől

Megfosztanád magad a sütitől, mert sok benne a kalória? Butaság. Főleg mert később hatszor annyit fogsz megenni belőle. Sokkal praktikusabb a gyakorlatban, ha megeszel belőle egy adagot szándékosan, mintha később már annyira nem bírsz magaddal a megfosztottságtól, hogy sokkal többet ennél belőle és bűntudatod lenne a „zabálástól”. Inkább egyél bármit, egyél amennyit szeretnél, de maradj tudatos! Jobban jársz, mintha szabályokkal és lemondásokkal akarnád felügyelni, hogy mit fogyasztasz karácsonykor. Meg amúgy is, tökre nem ezen múlik az alakod, hogy mit eszel karácsonykor. Add meg magadnak az örömöt és engedélyt, hogy egyél a többiekkel együtt. Ez is része a karácsonyi feelingnek! Miért akarnád megfosztani magad minden apró boldogságtól? Inkább élvezd és gyárts boldog emlékeket.

  1. Semmiképp se állj mérlegre

Legyen a karácsonyi ajándék önmagadnak, hogy idén már nem méred magad. Tekintsd kihívásnak, inkább minthogy minden reggel azonnal elrontsd a kedved a mérleggel és egész nap koplalni akarj, majd este vagy másnap összevissza egyél. Nincs szükséged arra, hogy tudd a súlyodat. Tedd meg magadért, hogy nem állsz a mérlegre, akkor sem, ha nagyon vágysz rá vagy meggyőzted magad, hogy az segíteni fog. Minden sokkal jobb, ha nem tudod a súlyodat. Nem kell tudnod a súlyodat. A mérleg helyett inkább mosolyogj magadra a tükörben reggelenként, és mondd ki hangosan, hogy „Csodálatos vagyok és nagyon boldog vagyok, hogy itt vagyok”.

  1. És végül: karácsony után is tartsd magad a rendhez

Úgy érzed, hogy túl sokat ettél karácsonykor, és inkább szeretnéd ledolgozni, lediétázni vagy lekoplalni, amit ettél? Amúgy is jön a januári “hogyan add le a karácsonyi kilókat” hisztéria… Ha hajlamos vagy ilyen „tisztítókúrákra”, akkor minél hamarabb legyen kész stratégiád arra, hogy mi következik a karácsonyi napok után. Tartsd meg a napi rutint. Tartsd meg a rendet, a rendszerességet és maradj következetes! Egyél rendszeresen, semmi esetre se hagyj ki étkezéseket, és ügyelj arra, hogy változatosan egyél és maradj tudatos.

Az érzések jönnek-mennek, előfordul, hogy egy gyengébb pillanatban vissza akarsz térni a szokásos jól bevált megoldásokhoz, de azok sajnos nem mindig visznek előrébb, és ezért érdemes kritikusnak maradni azzal, amihez azonnal fordulnál, ha bizonytalannak érzed magad. Légy kedves magaddal, és ügyelj arra, hogy a negatív gondolataidat azonnal lecseréld pozitívra minden egyes alkalommal, ha eszedbe jutnak. A karácsony csak néhány nap, te viszont egész évben hallgatod saját magad, és nem mindegy, mit hallasz. Ahogy a szeretteiddel sem beszélnél úgy mint egy darab ronggyal, magaddal se tedd ezt. Bármi is történik karácsonykor, az ott is marad, az élet megy tovább. Adj magadnak esélyt a változásra, és engedd el, ami megtörtént! Megannyi szép pillanat vár rád jövőre, és jusson eszedbe, hogy a mostani pillanatok lesznek a jövő emlékei. Ez vezéreljen a döntéseidben, ha semmi más nem motivál arra, hogy vigyázz magadra.

Ha pedig szeretnél még plusz okokat, amiért megéri meggyógyulni, íme 121 ok, amiért megéri meggyógyulni az evészavarból.

 

 

Békés és boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Az erő legyen veletek.

 

 

Ha tetszett a poszt, kövess és oszd meg másokkal is!
error

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial