személyes írások

Ellenszegülni a kaja szabályoknak – mit ehetek és hogyan?

Gyógyulás Nr1.: Bármit ehetek, amit csak akarok.

Ha egy dolgot megfogadhatnék a saját tapasztalataimból, az lenne, hogy tegyem próbára az összes szabályt és valaha kimondott törvényt az evészavaromban, mert csak akkor ismerem be, hogy mind butaság.

Ajánlott zene a poszt olvasásához: Agnes Obel: Camera’s Rolling
a teljes feelingért

 

 

Kismillió kajás szabályom volt a diétás univerzumomban.

Nem ehetek hat után. Nem ehetek egyszerre zsírosat és szénhidrátban gazdagot. Nem ehetek édességet főtt kaja után. Vagy előtt. Vagy úgy egyáltalán… Tilos nagy tányérról enni. Tilos nem asztalnál. Útközben enni? A-a. Nem nekem. Nem ehetek, ha most ettem. Nem ehetek, ha néhány órán belül étkezés lesz és ennem kell. Nem ehetek lefekvés előtt. Nem ehetek kora reggel. Nem ehetek, ha nem vagyok nagyon éhes. Nem ehetek, ha még nem korgott a gyomrom. Gyümölcsöt csak étkezések között szabad, magában. Csak felvágva apró darabokra, hogy minél tovább tartson. Akkor talán kevesebbet eszek belőle. Minden étkezésben kell, hogy legyen fehérje és zöldség. A folyékony kalóriákat kerülni kell minden áron. Innál egy turmixot? Csak ha van benne fehérje és zöldség és olyan íze van, mint a pisis algás Velencei-tónak gyümölccsel ízesítve.

Minden nap meg kell innom két és fél liter vizet. Éhes vagyok? Főzök teát. Ha még mindig éhes vagyok egy liter víz után, akkor talán eszek. Vagy nem. Miért is nem ihatnék még többet? De akkor meg vizesedek. Ah, de bonyolult ez. Nem ehetek úgy, ha nincs rend az asztalon. Nem ehetek filmnézés közben. Evés alatt az evésre figyelünk, mert másképp mi van, ha nem érzem, hogy jóllaktam? Nem eszünk összevissza. Előbb mindig kiszedem a tányérra, hogy lássam, mennyit eszek összesen. Nem adhatok utána hozzá semmit. Éhes vagyok még? Újból fél óra kikészíteni szépen és igényesen tányérra. Ideges vagyok, tele van a hócipőm az egésszel, de nem, én csak szép tányérról, asztalnál, nyugodtan ehetek. Megenném az egész lábasnyi ételt – épp úgysem látja senki. Áh……. Nem. Kiszedem tányérra. Leülök. Elegem van. Már nem is vagyok éhes! MINDIG EZ VAN. Most dobjam ki?

Egy guggolás, kettő, három, négy. Leülhetek végre az asztalhoz? Ja várj, még előbb elmosogatok, körbefutom a lépcsőházat és nyújtok, hogy ellazuljak. Most már leülhetek enni? Köszi. Nem ehetek másokkal, mert akkor beszélgetnem kell velük, és nekem az evésre kell figyelnem, másképp nem lakom jól és olyan, mintha nem is ettem volna. Mintha az étkezés meg sem történt volna. Az pedig katasztrófa lenne. Mert mi van, ha még enni akarok majd? Nem ehetek x kalória felett, és nem ehetek olyat, ami sérült. Mindennek tökéletesnek kell lennie a tányéromon, másképp úgy érzem, nem maxolom ki azt a kalóriányi értéket, amit megeszek. Ha nem elég finom, kidobtam x kalóriát az ablakon, amit másra is költhettem volna.

Nem vehetek a boltban olyat, ami bármilyen módon nem felel meg az evésre jóváhagyott listámnak. A listám pedig elég… szegényes. De ami a kalóriaskálán a kritikus részben van, az egy nagy NEM. Ennél egy kis csokit? Mennyi kalória is van benne? Pfff… gondoltam. Komolyan csokit akarsz? Inkább igyál nyolc kanálból készült vizezett forró csokoládénak nevezett vízízű kakaókatyvaszt. Az biztos sokkal jobb.

Megint nem tudok aludni. Kajákon pörög az eszem. Mennyi az idő? Van már hat óra? Ha hajnal is elmúlt már, technikailag reggel van, nem? Akkor lassan reggelizhetek. Az mellékes, hogy már este kilenckor, mikor lefeküdtem, éhes voltam, de én nem eszem éjjel. Éjjel nem szabad. Ott lenne az egész kajamaradvány éjjel a beleimben, és nem tudnám elviselni a tudatot, hogy ott van. Hogy ettem. Mert mi van, ha nem emésztődik meg? Ha azonnal zsírraktárba megy? Ha emiatt négy kilóval több leszek holnap?? Nem. Meg kell várnom a reggelt. Igaz, hogy egy szemhunyásnyit nem aludtam és ha így megy, nem is fogok, mert semmi másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy mikor lesz már reggel végre, hogy ehessek, de nem baj. Az alakomért és egészségemért teszem. Bárcsak ehetnék… Soká lesz még reggel?

Megkínáltak nápolyival, ez most komoly? Mintha ehetnék haha. Ugye nem gondoltad komolyan, hogy veszel belőle? Reméltem is. Mert tilos. Meg se forduljon a fejedben! Amúgy is most ettél. Elégedj meg azzal. Ha vennék egy nápolyit, fogat kéne mosnom. Majd az áldott három órás beosztásnak megfelelően két óra múlva ismét ehetsz valamit. De nem nápolyit, még mit nem…! Nem ehetek cukrosat. Nem ehetek édeset, mert akkor még megkívánom a cukrosat és ugye nem ehetek cukrosat. Szívás. Pedig úgy ennék egy tábla csokit… vagy kettőt… Esetleg egy rekesszel? Simán benevezhetnék egy zabálós versenyre, gond nélkül meg bírnék enni egy rekesznyi csokoládét. Már látom is a címlapon: A dilis evészavaros lány, aki annyira éhezett, hogy megevett egy rekesz csokoládét majd kajakómában kórházba került. Miért csinálom ezt magammal? Nem lenne jobb csak enni, ha éhes vagyok? De várj, tényleg éhes vagyok? Honnan tudhatom? Talán nem is vagyok éhes. Csak unatkozom. Inkább megyek tanulni, attól majd elmúlik.

Nem ehetek edzés előtt, mert éhgyomorra azt mondják, hatásosabb az edzés. Tényleg így van? Mindegy, azért jobb, ha ájulásra kész állapotban edzek, akkor biztos több zsírt égetek. Edzés után csak fehérjét ehetek. Vajon a tojás hizlal? És a vajas kenyér? Vajon ha egy bödön rosttal dúsított kalóriaszegény édesítővel készült tejmentes gluténmentes jégkrémet megennék, mi történne? Múltkor a családom megkínált fagylalttal, de nemet mondtam, hisz egy adag fagylalt semmire nem elég. Attól talán jobban érezném magam? Meg tudnám enni az egész családi kiszerelést. Mi ahhoz képest egy kis tálkányi… mint amit a normális emberek esznek… Inkább nem is kéne ennem semmit, úgyis éhes maradok. Mi értelme megenni pl egy szelet sütit, ha úgysem lakom jól vele? Meg tudnék enni egy tepsivel. Bárcsak megehetnék egy tepsivel. De nem. Normális emberek nem esznek ilyeneket. És én normális akarok lenni. Vagy legalábbis, hadd tűnjek annak.

Nem tehetek mézet a teámba. Nem ehetek azelőtt reggelente, hogy ittam volna egy bögre gyömbér/csalán/zöld teát/kávét/citromos vizet, mert az kell, hogy tisztuljon az emésztőrendszerem és méregtelenítsek. A tea után pedig mozognom kell. Ha már kicsit jógáztam, ki is takaríthatnék. Ha már kitakarítok, a csempét is lesikálhatnám. Ha már a csempét is lesikáltam, rendet rakhatnék a konyhaszekrényben. Ha már rendet raktam, megpucolhatnám az ablakokat is. Ha ez kész, mi lenne, ha főznék még egy teát? Reggel van még? Vagy sikeresen elbasztam megint a délelőttöt és tovább kibírtam kaja nélkül? Ezért hány pont is jár?

Nem ehetek ketchupot. Nem ehetek kenyeret. Nem ehetek pizzát. Nem ehetek étteremben. Nem ehetek olyat, aminek nem tudom az összetevőit. Nem ehetek olyat, amiről nem tudom, hogyan készült. Nem ehetek olyat, amiben nem tudom, mennyi kalória van. Mi a különbség a szomszéd néni isteni házi sajtja vagy a bolti sajt között? Hogy a bolti az csomagolásban jön. Szeletelve. Grammozva. Kalóriatáblázattal. Mennyivel könnyebb lenne úgy egészségesen enni, hogy bármit ehetek… jadehogy azt nem tudnám leporciózni? Oh. Ha veszek valamit zacskóstul, megszámolom hány darab van benne és elosztom annyival a csomagon lévő grammot. Mint amikor kikanalaztam egy egész zacskó kukoricapelyhet otthon egy tálkába, hogy kiszámolhassam, hány gramm pontosan egy evőkanál kukoricapehely. Hiába, nem volt mérlegem. Tettem, amit tennem kellett. És így már sokkal jobb, hogy tudom. Nem bízom a neten írt gramm táblázatokban. Legalább ezzel egy adagnak tudom a pontos kalóriatartalmát. Elment vele két óra? Megint? Nem baj, így biztonságban vagyok. Nincs is jobb, mint éjjel egykor fagyasztott kelbimbó szemeket számolni egy zacskóban, amit amúgy is utálok.

Ha éhes vagyok, és még nem ehetek, van nálam rágó! Legjobb! Igaz, hogy napi egy csomag rágót megeszek, amitől csak még éhesebb leszek, de legalább pörgésben tartja az anyagcserém (vagy mi). Ünnepekkor előre stratégiát gyártok, hogy mit fogok enni, pontosan, leszámolva, csak semmi váratlan és meggondolatlan döntés! Sikerült valaha betartani? Aligha. De legalább van nálam vízhajtó, hashajtó, ihatok ecetes vizet, vehetek be koffeint, ihatok hat liter kávét vagy vizet, és az majdnem ugyanaz… Ha meg nem jön be, kaja helyett mindig ott a rágó. Az étel úgyis túl van értékelve.

Tudod mire vágyom a legjobban?

Csendre.

Idebent.

Nem vagyok dilis, nem hangokról beszélek.

Hanem a saját nonstop monológomról. Gondolatokról. Tervekről. Stratégiákról. Érzésekről. Szabályokról. Számokról. Siránkozásról. Alkudozásról. Elemzésekről. Összehasonlításokról. A saját mérgező belső állandó kattogásomról.

Úgy szeretnék csendet. Csak egy kicsit.

Ha egy kicsit csend lenne, talán rájönnék, hogy az összes kaja szabályomnak kurvára semmi értelme.

Mégis ragaszkodom hozzájuk.

Mégis kitartom mellettük. Mintha sose fogynának el.

Ha egy dolgot megfogadhatnék a saját tapasztalataimból, az lenne, hogy tegyem próbára az összes szabályt és valaha kimondott törvényt az evészavaromban, mert csak akkor ismerem be, hogy mind butaság. Nem én irányítom az életem ezekkel a szabályokkal, hanem már rég a szabályaim irányítanak engem. A szabályok irányítják az életem. Nem tehetek semmit nélkülük. És már bocs, de én nem katonai pályára készültem. Az evészavarom talán igen, de nekem több eszem is van ennél. Nem kell mindent elfogadnom, amit diktál. Én szabom a feltételeket. És többé nem vagyok köteles hallgatni rá.

Ha egy szabályt meg tudok dönteni, meg tudom dönteni az összeset.

 

 

 

Ha tetszett a poszt, kövess és oszd meg másokkal is!

2 hozzászólás

  • Szabó Viki

    Minden sorral azonsoulni tudtam. Bocsánat, az evészavarom tudott. Egyszerűen hihetetlen így visszagondolva, hogy mennyi “apró kis” szabály volt és ezek mennyire mássá tettéka viselkedésem. Mikor benne van az ember, nem érzi mennyire is nevetséges ez, de így visszaolvasva…

    A kedvenc részem pedig mind közül talán ez:
    Innál egy turmixot? Csak ha van benne fehérje és zöldség és olyan íze van, mint a pisis algás Velencei-tónak gyümölccsel ízesítve.

    • Szerepi Kata

      Igen, benne élve olyan valóságos és logikus minden. Csak utólag döbben rá az ember, hogy mennyire nevetséges és felesleges is volt az egész.
      Gyerekként elég sok Velencei-tó vizet benyeltem, szóval kellő tapasztalatom van az összehasonlításhoz haha 😀
      Köszönöm, hogy megírtad!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial