• személyes írások

    Két és fél év

    A gyógyulás megérte az időt. Megérte az energiám. Megérte a plusz kilókat. Megérte a sok megevett kalóriát. A fetrengéssel töltött órákat. A tömény csokitortákat. Mert ez mind hozzásegített ahhoz, hogy most itt legyek.     Két és fél éve csinálom. Két és fél. Bár időnként lejtős szakaszokkal. Ember vagyok. És én is hibázom. Vannak napok, amikor nem vagyok valami erős, nem vagyok sem bölcs, sem határozott, és a legkevésbé sem vagyok kiegyensúlyozott. Hálás vagyok mindenért, ami az elmúlt években történt velem. Annyi mindenből helyrejöttem, annyi sebtapaszt rántottam le a testemről, lelkemről, rólam, ami ugyan fájdalmas volt, de egyre szebben gyógyult, míg már alig észrevehető bennem. Meg kellett tennem. Boldog vagyok,…

  • Ti írtátok

    Miért használjuk szitokszóként a kövérséget? Ne bántsuk egymást!

    KÉRLEK OLVASD EL! Valaha amikor valakit baszogattál a testalkata, súlya miatt (vagy bármi másért, amiről fogalmad sincsen, hogy tehet-e, mondjuk ha tehet sincsen hozzá semmi közöd) belegondoltál, mit érez? Vagy amikor csak elejtettél egy ezzel kapcsolatos poént? Mert te már abban a kurva pillanatban tovább is léptél de akinek szólt abban az emberben lehet hogy egy életre megmarad. Szörnyű, hogy ma az alapján van megítélve valaki vagy eldöntve, hogy ő jól néz-e ki és hogy mire képes, hogy milyen a testalkata. Ha valaki kövér vagy esetleg hízik, miért érzed magad feljogosítva, hogy megjegyezd neki? Miért használjuk szitokszóként a kövérséget? Honnan tudod, hogy nem-e falászavaros vagy bulimiás az illető? Honnan tudod,…

  • Ti írtátok

    Lívia története

    Két évvel ezelőtt novemberben, amikor az apukám szülinapját ünnepeltük és rengeteg finomság volt az asztalon, és persze degeszre ettem magam, akkor jöttem rá, hogy nem tetszem magamnak és le akarok fogyni. Nem voltam kövér, csak szerintem husis. Volt, és még most is van barátom, aki úgy szeretett belém, amilyen akkor voltam. Szóval elkezdtem fogyókúrázni rendkívül drasztikusan. Számoltam, hogy egy nap hányszor ehetek csak. A szénhidrátra ellenségként tekintettem. Salátákon éltem. Utánanéztem a dolgoknak, de nem alaposan. Nem azt néztem, hogy mi számít természetes fogyásnak, egészséges keretek között, hanem hogy minél rövidebb idő alatt lefogyjak. A rákövetkező nyáron (suli alatt nem volt ilyenekre időm) heti többször kardióztam, rosszul éreztem magam, ha egy…

  • Ti írtátok

    Anna

    Annával* nagyjából öt, talán hat éve találkoztam. Már nem emlékszem pontosan. Még a vonásaira sem. És hiába is kérdeznél másokat, akik az ismeretségi körödben összefuthattak vele, mert biztos vagyok benne, hogy mindenkinek más arcát mutatja. Hiszed vagy sem, Annában nincs semmi hiúság. Pontosan tisztában van vele, hogy néz ki, és cseppet sem találja magát vonzónak. De igazából nem is a külcsíny a lényeg számára, hanem az irányítás. És hogy ezt elérje, semmitől sem riad vissza. Bár a felszínen a legközelebbi bizalmasodnak tűnik, észre sem veszed, milyen beteges, ahogy manipulál. Ami nem csoda, hisz Annához akkor is fordulhatsz, amikor úgy érzed, darabokra hullik körülötted az életed. Annának van egy nagyon kegyes…

  • Ti írtátok

    Adri története

    Hát nem is tudom, hol kezdjem. Először is, nagyon nehéz ezzel a betegséggel együtt élni. Megnehezíti az ember mindennapjait, ahogy az enyémet is. 2017-ben úgy döntöttem, hogy le szeretnék fogyni, mert jött egy olyan érzés, hogy én nem vagyok megelégedve önmagammal, az alkatommal, adottságaimmal, hiába mondták sokan, hogy csinos vagyok, nem hittem nekik. Úgyhogy el is kezdtem a fogyókúrát, amihez már bánom, hogy nem kértem ki szakember véleményét. Drasztikusan csináltam. Az elején még “úgymond” megettem, amit kívántam és amikor, de kezdtem elhagyni a cukros lisztes olajos dolgokat. Nem ettem édességet, nem ittam cukros üdítőt. Később már azt vettem észre, hogy egy nap csak puffasztott rizset, joghurtot vagy kekszet ettem. De…

  • személyes írások

    Test a tükörben

    Nem vagyok vak, csak lehunyom a szemem. Mert úgy könnyebb.   2018. december   Belenézek a tükörbe, pislogok néhányat, ráncolom a szemöldököm. Bámulom magam, megállt az idő, és úgy érzem, mérföldekre vagyok a testemtől. Új kezdet. Vagy csak a régi? Minden nap más. Ma ez van, holnap az lesz. Az egész egy örökös körforgás. Érdekes dolog ez a testképzavar. Ha egész nap nem nézek tükörbe, az esetek 90%-ában nem jutnak eszembe a gondolatok. Azok a gondolatok. Ami sosem hagy békén. Tudod melyikre gondolok… „Úristen milyen kiütéses megint az arcom! Így néztem ki egész nap??!” „Szörnyű a hajam. Gyűlölöm!” „Bárcsak kicsit vékonyabb lenne a derekam. Olyan széles lett. Ahh, milyen sokat híztam!”…

  • személyes írások

    Te vagy a világ

    Mondanám, hogy új korszakba léptem, de nem új. Csak más. Minden olyan más. És mégis ugyanaz. Elképesztő visszaemlékezni arra, hogy hol jártam tavaly ilyenkor. Vagy két évvel ezelőtt. Annyi minden történt. És – szerencsére – annyi minden elmúlt.   Volt egy álmom az instagramról a hetekben. Sokat tanakodtam azon, hogy merre tovább, s mit kezdjek azzal, amit létrehoztam, s az álmomban az instagramot arra használtam, hogy tanítsak. Ez a szó maradt meg az egészből: tanítok.   Egy időre el akartam szaladni az online világtól, el, vissza a való világba. Két kézzel fogni mindent, ami körülvesz, megérinteni a valóság tökéletes perceit, és mindent érezni, ahogy ragyog. Soha semmi nem volt még…

  • felépülés tippek

    A gyógyulás nálam nem működik!

    Evészavarból szeretnék meggyógyulni, de miért nem jön össze? A gyógyulás nem csak fizikai dolog, mert egyszerre kell teljesülnie benne a viselkedésterápiának, megfelelő táplálkozásnak, pozitív gondolkodásnak és a motivációnak. Ha ezek közül bármelyik gyenge vagy hiányzik, a gyógyulás nem lesz maradandó. Sok kérdést kapok a folyamattal kapcsolatban, és közülük sok olyan személyektől jön, akik maguk is az evészavar gyógyulás kellős közepén vannak még – habár úgy gondolják, hogy ők már „jól vannak”, mert a súlyuk „annál a bizonyos kilónál” van. Eddig akikkel találkoztam és beszéltem, mindenki találkozott az alábbi félelemmel a gyógyulás valamely szakaszában: nekem a gyógyulás nem fog menni. Úgy érezzük, hogy mindent megteszünk, és még mindig nem jó… valami…

  • felépülés tippek

    Miért olyan nehéz változtatni az életeden

    Mit ad neked az evészavar, amiért ennyire ragaszkodsz hozzá? Miért ilyen nehéz elengedni? A napokban beszélgettem egy csodálatos lánnyal arról, hogy úgy érzi, teljesen készen áll a változtatásra, a gyógyulásra, vágyik rá és tudja, hogy mennyire fontos, mégsem képes meglépni az első nagy lépcsőt. Csak mondogatja, hogy majd meggyógyul, de nem tesz érte semmit. Nem érti, hogy miért tart még mindig itt, miért nem lép a tettek mezejére, pedig már annyira meg akar gyógyulni. Azt mondta, hogy “és nem értem magam, és ez a legdühítőbb az egészben (…) tényleg mindent megteszek, és küzdök belül (…) nem tudom, hogy miért nem tudom meglépni ezt a picit”.      Önvizsgálat, az örök…

  • felépülés tippek,  szakirodalom

    Honnan fogod tudni, hogy fizikailag is meggyógyultál?

    az evészavar fejben kezdődött és csak ott is érhet véget   Kaptam tumblr-ön egy kérdést, ami rádöbbentett, hogy erről a témáról ilyen viszonylatban még nem írtam. Végignéztem az egész honlapom, és ugyan említettem, hogy mire kell odafigyelni, hogy meglegyen a gyógyulás “eredményeképpen”, de úgy érzem, hogy nem hangsúlyoztam eléggé.     Íme a feltett kérdés: „Szia! Megvonásos evészavarból gyógyulok, és lenne egy kérdésem. Honnan fogom tudni, hogy mikor nem alultáplált már a testem? Miből fogom tudni eldönteni, hogy a gyógyulás már nem csak szellemileg, hanem fizikailag is végbe ment, és nincs többé szüksége a testemnek ennyi energiára? Válaszod előre is köszönöm!”   Egy másik kérdés pedig, ami szintén ehhez a…