személyes írások

Egy anorexia harcos lány evészavar napló írásai: saját tapasztalatból kipattant mondatok tömkelege. Vallomások. Anorexia, bulimia, orthorexia, egészségmánia, túlevés, alultápláltság, vékonyság, depresszió, szorongás tapasztalataimból összeállított napló bejegyzések Milyen érzés volt számomra evészavarral élni, és miért választottam a gyógyulást Őszinte, egyenes, cenzúra mentes bejegyzések, sokkoló képek nélkül

  • felépülés tippek,  személyes írások

    Mit tanultam a gyógyulásról 2019-ben

    A gyógyulás olyan képességekkel ruház fel, amik megtanítanak értékelni azt, amid van. Megtanítanak bízni a testedben. És megmutatják, mennyivel erősebb vagy, mint azt valaha gondoltad volna magadról.   Az idei év tanulságai összefoglalva. Aki közelről ismer, tudja, hogy nagy híve vagyok az újév előtti összegzésnek, listáknak, a tanulságok levonásának és majd új célok és szándékok, illetve stratégiák megfogalmazásának. Imádom végiggondolni és elemezni, hogy mi minden történt az idén. Van ebben valami… erőteljes? Mintha ereje lenne annak, hogy megállapítom, mi történt, majd az új célok megfogalmazásával elengedem a régit. Mint holmi rituálé. Ami kivételesen hasznos is.     Idén az alábbi tanulságokat vontam le – most csupán a gyógyulásra és mentális…

  • felépülés tippek,  személyes írások

    A leggyakoribb reakciók arra, hogy evészavarral küzdök

    Mióta nyíltan írok, beszélek, posztolok arról, hogy régóta evészavarral küzdök, megtanultam teljesen másképp kezelni a témát. Korábban, ha csak rákérdeztek, hogy miért hagytam ott az egyetemet, hazudoztam vagy tereltem a témát, mert rettegtem bevallani, hogy azért, mert evészavarom volt. Nem vagyok evészavaros. Már nem így gondolok rá. Csak evészavarom van. Volt. Szerintem most is van. Vagy… ahogy nézzük… Már nem félek beszélni róla. Már nem szégyellem többé. Mint egy tényt közlöm az emberekkel, akikkel szóba jön ez a téma. Ha megkérdezik, hogy mivel foglalkozom szabadidőmben vagy miről írok, elmondom. Nyíltan. Ha rákérdeznek, hogy miért voltam beteg, elárulom. Mert többé nem érzem úgy, hogy ezt titkolnom kellene. Nincs rajta mit szégyellnem.…

  • személyes írások

    Kvázi-gyógyulás 2. ex-vegán

    Tudod mi nem egészséges? Stresszelni az evésen és az egész életedet az evés fogságában tartani. Ez nagyon nyomorúságos egy élet így!     „Add tovább a tudásodat, az erőt, a jártasságot. De a gyengeséget, dőreséget és kudarcot szintúgy. Igen, leginkább a kudarcot. Mert a legjobb tanár éppen a kudarc.” ~ Yoda mester ~     Kvázi-gyógyulásról 2. rész Vissza az ösvényre Az előző bejegyzésben írtam arról, hogyan tartott kvázi-gyógyulásban mindaz, amit vegánként hittem és tettem. Itt elolvashatod! Történetem folytatása – Mi történt a vegánság elengedése után? Áldott-átkozott internet. Ami eljuttatott odáig, hogy elfogadjam, a vegánság számomra nem működik, az segített hozzá ahhoz is, hogy rossz irányba forduljak útmutatásért. A youtube-on…

  • személyes írások

    Kvázi-gyógyulás és vegánság

    Egy népszerűtlen vélemény: a vegán életmódra váltás nem volt életem legjobb döntése. A gyógyulás nem lineáris.   Kvázi-gyógyulásban voltam és nem is láttam A kvázi-gyógyultság nem gyógyultság. Sosem állítottam, hogy gyógyult vagyok. Kerültem a „meggyógyultam” kifejezést, mert tudtam, hogy hazugság lenne. Gyógyulásban vagyok. Már jó ideje. És bízom benne, hogy egyszer elérem a teljesen felépült szintet, amikor azt, amit teljes gyógyultságnak tartok, érezni fogom a saját tapasztalataimon. Ide-oda jojózni a gyógyulás és visszaesés között kimerítő, mind fizikailag mind pedig lelkileg. Annyiszor estem már vissza a jól bevált módszerekhez – akár anélkül, hogy felfogtam volna, mit teszek –, többé nem akarom, hogy ez megtörténjen. Belefáradtam. Nem csupán annyira, mint tavaly, vagy…

  • személyes írások

    „ALL IN” – az orthorexia csapdája

    Az orthorexia meggátolt abban, hogy jobban legyek. Az én gyógyulásom sem lineáris. És szeretnék ismét többet megosztani veletek. Titkoltam. Féltem attól, hogy zabazombinak tartanak majd. Hogy mit fognak gondolni. Hogy azt mondják, ez nem jó. Hogy ez nem normális. És hiába tudtam, hogy ez butaság, és hogy nekem ennem kell, mert nagyon sok bepótolni valóm van és ezt normális adaggal, feldolgozatlan kajákkal nem tudom helyrehozni, nem tettem.     „ALL IN” – byebye orthorexia Az anorexiából könnyebb volt felállni, mint az orthorexiából. Amikor elkezdesz gyógyulni, valószínűleg azért teszed, mert egészséges akarsz lenni. Ezért úgy érzed, hogy az evésben is egészségesre kéne törekedned. De ez egy csapda. HATALMAS csapda! És én…

  • személyes írások

    Két és fél év

    A gyógyulás megérte az időt. Megérte az energiám. Megérte a plusz kilókat. Megérte a sok megevett kalóriát. A fetrengéssel töltött órákat. A tömény csokitortákat. Mert ez mind hozzásegített ahhoz, hogy most itt legyek.     Két és fél éve csinálom. Két és fél. Bár időnként lejtős szakaszokkal. Ember vagyok. És én is hibázom. Vannak napok, amikor nem vagyok valami erős, nem vagyok sem bölcs, sem határozott, és a legkevésbé sem vagyok kiegyensúlyozott. Hálás vagyok mindenért, ami az elmúlt években történt velem. Annyi mindenből helyrejöttem, annyi sebtapaszt rántottam le a testemről, lelkemről, rólam, ami ugyan fájdalmas volt, de egyre szebben gyógyult, míg már alig észrevehető bennem. Meg kellett tennem. Boldog vagyok,…

  • személyes írások

    Test a tükörben

    Nem vagyok vak, csak lehunyom a szemem. Mert úgy könnyebb.   2018. december   Belenézek a tükörbe, pislogok néhányat, ráncolom a szemöldököm. Bámulom magam, megállt az idő, és úgy érzem, mérföldekre vagyok a testemtől. Új kezdet. Vagy csak a régi? Minden nap más. Ma ez van, holnap az lesz. Az egész egy örökös körforgás. Érdekes dolog ez a testképzavar. Ha egész nap nem nézek tükörbe, az esetek 90%-ában nem jutnak eszembe a gondolatok. Azok a gondolatok. Ami sosem hagy békén. Tudod melyikre gondolok… „Úristen milyen kiütéses megint az arcom! Így néztem ki egész nap??!” „Szörnyű a hajam. Gyűlölöm!” „Bárcsak kicsit vékonyabb lenne a derekam. Olyan széles lett. Ahh, milyen sokat híztam!”…

  • személyes írások

    Te vagy a világ

    Mondanám, hogy új korszakba léptem, de nem új. Csak más. Minden olyan más. És mégis ugyanaz. Elképesztő visszaemlékezni arra, hogy hol jártam tavaly ilyenkor. Vagy két évvel ezelőtt. Annyi minden történt. És – szerencsére – annyi minden elmúlt.   Volt egy álmom az instagramról a hetekben. Sokat tanakodtam azon, hogy merre tovább, s mit kezdjek azzal, amit létrehoztam, s az álmomban az instagramot arra használtam, hogy tanítsak. Ez a szó maradt meg az egészből: tanítok.   Egy időre el akartam szaladni az online világtól, el, vissza a való világba. Két kézzel fogni mindent, ami körülvesz, megérinteni a valóság tökéletes perceit, és mindent érezni, ahogy ragyog. Soha semmi nem volt még…

  • személyes írások

    Gondolataim a saját gyógyulásom előtt

    Az anorexia kimerítő. Nem akarok küzdeni többé. Azt akarom, hogy vége legyen.   Ezt a “bejegyzést” – valójában levelet – még 2017. márciusában írtam, s az akkori tumblr oldalamon tettem közzé. Örülök, hogy lementettem, mert ez volt az első alkalom, amikor kicsit is érződött az írásaimból a meggyőződés, hogy meggyógyulhatok. Kezdtem vágyni a gyógyulásra! És ez baromi nagy szó volt akkor, mert korábban soha nem éreztem hasonlót. Csatornák és blogok segítettek hozzá, hogy higgyek eléggé magamban, s igenis van értelme változtatni, meg tudnám csinálni, ha igazán akarnám. Miután ezt megírtam, néhány hónappal később el is kezdtem a felépülés következő fázisát: a feltáplálást. Van élet az evészavaron túl! Hinned kell benne. Vágynod kell rá.…

  • személyes írások

    Mit jelent vállalni önmagad?

    Vállalni magam, de ki vagyok én?   Mindenhonnan ezt halljuk: Vállald önmagad! Legyél, akinek lenned kell! Csak légy önmagad! blablabla… Ez mind szép és jó. De egy világban, ahol senkit nem érdekel, hogy igazából ki vagy, csak az, hogy kinek adod ki magad, elég nehéz önállóan megfejteni, hogy mit is jelent felvállalni a személyiségedet. Sokszor elgondolkozom az élet nagy kérdésein, hogy Ki vagyok én? Mit kellene kezdenem az életemmel? Vajon mikor vagyok természetes, s mikor játszom meg magam? Ha önmagam adnám, vajon akkor is befogadnának mások? De komolyan! Mindenki azt mondogatja a nagy események előtt, hogy csak legyek önmagam. De mit jelent ez?? Ez pont olyan, mintha valakinek, aki egy évtizede…

    Mit jelent vállalni önmagad? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial