GyIK

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK

van élet diéta nélkül, evészavar mentesen

 

1.Miért kellene hinnem neked, amikor nem vagy sem dietetikus, sem szakember?

Nem kell hinned nekem. Nem is kérem, hogy vakon bízz bennem. Légy kritikus, és mindent kritikusan olvass, amit a neten olvasol, ne csak az én írásaimat. Csak azt fogadd be, amit magadénak érzel, amivel azonosulni tudsz. Mivel tényleg nem vagyok szakember, másképp látom az egész folyamatot, mint ők. Én inkább egy barát vagyok, akitől bátran kérdezhetsz a gyógyulásról, s biztos lehetsz abban, hogy őszintén válaszolok neked. Azért írok E/2. személynek, mert így könnyebb. A saját tapasztalataimat osztom meg, s azokat az írásokat, amiket külföldi evészavar oldalakon találtam, s segítségükkel felálltam a saját evészavaromból. Nem kérem, hogy feltétel nélkül megfogadj mindent, inkább az a célom, hogy megosszak egy más szemléletmódot az írásaimmal. Hogy ebből te mit használsz fel a saját életedben, az teljesen a te döntésed és saját felelősséged.

 

2.Honnan tudsz ennyi mindent?

Jó helyen kerestem, és szerencsére jól olvasok angolul. Nem állítom, hogy mindent tudok (nem is tudhatnék!!), csupán arról írok, amiben biztos vagyok, hogy működik, mert már sokaknak bevált. No meg persze saját élményekről és személyes naplómról.

 

3.Tudom, hogy híznom kell a gyógyulás alatt, de ez olyan nehéz. Félek, hogy össze fognak érni a combjaim, a hízás sose fog megállni. Hogyan fogadtad el, hogy híznod kell?

Őszintén? Szembenéztem vele. Tudtam, hogy ahhoz kell, hogy végre jól érezzem magam és egészséges legyek. Nem csak fizikailag egészséges, de mentálisan is. Azt is tudtam, hogy nem fogok örökké hízni és hízni, ez csak átmeneti, és ha fejben minden rendben lesz, és nem lesz több kilóra szükségem, akkor megáll a súlyom. És így is lett! Jobb már az elején felkészülnöd arra, hogy a combjaid igen valószínű, hogy össze fognak érni, a genetikád dönti el (bár a vízvisszatartás még inkább rásegít!), és hogy sok minden, amit most a testeden tapasztalsz, a gyógyulás miatt olyan. Az alak sokat változik, akár rövid időn belül, neked most arra van szükséged, hogy egyél és megadd a testednek, amiből építkezhet és életben tarthat téged. A hízás egy hosszabb folyamat, nem egyik napról a másikra történik, és nincs miért félned tőle. Nem lineáris, és könnyen lehet, hogy itt-ott egy ideig stagnál és nem változik a súlyod, majd ugrik egy kicsit, mert aztán több vizet tart vissza a tested. Nem lehet megmondani előre. A gyógyulás alatt normális akár több súlyt visszaszedni, mint amit az evészavar alatt leadtál, ez általában plusz 5-10%-ot jelent, és idővel (1-2 év alatt) magától le fog menni a testedről, hogyha szükséges. Ami segített nekem, hogy a súlyom helyett találtam más témákat, amikkel elterelhettem a gondolataimat, és hamar elfogadtam, hogy a gyógyuláshoz hozzátartozik, hogy a testem változzon. A falamat teleragasztottam pozitív mondatos cetlikkel, mert így könnyebb volt elfogadni a sok változást és megtartani a pozitív gondolatokat a fejemben minden nap.

 

4.De ha követem, amit írsz, az „egyél bármit, bármennyit, bármikor” elvet, akkor folyton zabálni fogok, és ez könnyen átfordul más evészavarba! Így csak falászavarom lesz!

Az “egyél bármit, bármennyit, bármikor” elvbe minden ételcsoport beletartozik. Tévhit, hogy egészséges ételeken valaki nem küzdhet falászavarral. A falászavar a viselkedésre vonatkozik, és nem pedig az ételre. Nem magával az étellel van a probléma, hanem az illető szokásaival és gondolkodásmódjával. A kérdés az, hogy miért gondolod, hogy ha mindent megehetsz, akkor egyből zabálni fogsz? Mi jut először eszedbe, ha meghallod, hogy bármilyen ételt megehetsz? Ez sokat elárul arról, hogy hol tartasz a gyógyulásban.

Ha alaposan végigolvastad a bejegyzéseimet, akkor talán már tudod, hogy senkit nem arra ösztönzök, hogy gondolkodás nélkül zabáljon és megállás nélkül egyen feldolgozott ételeket. Mindenkit arra biztatok, hogy a fő étkezések teljes értékű ételekből álljanak, és emellé jöjjön minden más étel, ami jól esik. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy az evészavar a félelmekből és ételek miatti szorongásból táplálkozik. Nem tudsz addig egészségesen enni, amíg félsz az ételektől. Minden a mentalitásodon múlik, azon, ahogy viszonyulsz az ételekhez. Ha az a célod a gyógyulás alatt, és azt tekinted fő feladatodnak, hogy megtanuld táplálni a testedet bűntudat és szorongás nélkül, akkor ebbe igenis beletartozik, hogy olyan szokásokat alakíts ki, amiktől jól érzed magad a bőrödben – fizikailag és mentálisan egyaránt. Honnan tudod, hogy folyamatosan zabálnál? Mi van, ha egy hét után már nem kívánsz annyi ételt, és szeretnél változatosabban enni? Hogyha nagyon kívánod a feldolgozott ételeket, de nem mersz enni belőlük, és ezért gondolsz azonnal falásra, amint meghallod, hogy bármit ehetsz, az még nem jelenti azt, hogy ez később is így marad. Hogy mi számít feldolgozott élelmiszernek, arról ebben a (frissített) bejegyzésben írok.

Azok, akik például anorexiából átfordulnak bulimiába és kialakítanak új evészavar viselkedést, fejben sosem voltak képesek teljesen átadni magukat a gyógyulásnak és elfogadni, hogy ehhez a testük és gondolkodásuk is sok változáson kell, hogy keresztülmenjen. Nem tudsz meggyógyulni úgy, ha nem változtatsz azon, amilyen gondolatokkal megtöltöd a tudatodat minden egyes nap! A gyógyulás csak akkor történhet meg, ha elengeded a félelmeidet. Ha fejben rendben vagy, és figyelsz arra, hogy építő (és nem romboló!) hozzáállással tápláld a testedet, akkor képes leszel megtanulni annyit és azt enni, amennyire valóban szükséged van – enni, amikor éhes vagy, és abbahagyni, amikor jóllaktál.

Ez persze nem megy egyből, gyakorolni kell, kísérletezni és próbálgatni. Senki nem képes egyik napról a másikra egyből „normálisan” étkezni, ha korábban évekig szorongásból viselkedett (éheztette vagy túlette magát). Ez nem így működik. Az „egyél bármit, bármennyit, bármikor” elv akkor működik, ha ezt arra használod, hogy félelem, szabályok és bűntudat nélkül megedd azt, amit kívánsz. Ha tudod, hogy bármit megehetsz, akkor egy idő után bizonyos ételek már nem is lesznek annyira vonzók, hiszen nem „tilosak”. A cél az egyensúly, hogy egyél rendes kajákat is, egyél olyat is, amit nagyon kívánsz, és egyél olyan ételeket is, amiktől még félsz. Ha ez a három megvan, és mindegyiket fogyasztod napi rendszerességgel, akkor minden rendben lesz.

Az elején teljesen normális több „egészségtelen” ételt enni, főleg, ha évekig rettegtél tőlük és megtiltottad őket. De ha kitartóan bízol a folyamatban és engedélyt adsz magadnak, hogy egyél belőlük, akkor eljön az a pont, hogy már nem kívánod ezeket annyira, és úgy érzed, hogy jól esne máshogy táplálkozni. Ilyenkor érdemes több zöldséges ételt visszaépíteni az étkezésedbe, és megtalálni azt a módszert, ami NEKED beválik, hogy tápláló ételeket egyél, de feltétel nélkül továbbra is megengedj magadnak mindent, amit szeretnél. Neked kell rátalálnod, hogy mit jelent az „egyensúly” a te életedben. Erre senki más nem képes. A honlapom csak egy eszköz, a felfedezés a te kezedben van.

 

5.De akkor MIT egyek? Te mit ettél gyógyulás alatt? Még most is így eszel?

Szerintem a testünknek – attól függetlenül, hogy a gyógyulás elején a mentális éhség nagyon erős – szüksége van tápanyagokra ahhoz, hogy megfelelően működjön. CSAK cukrot, és CSAK ultrafeldolgozott ételeket enni úgy, hogy mentális betegséggel küzdesz, borzasztó nagy felelőtlenség az én szememben.

A rehabilitáció 3 lépcsőből áll:

1.azonosítani és elengedni az evészavar gondolatokat
2.megváltoztatni az evészavar viselkedést
3.helyreállítani a szervezet egyensúlyát

Ebbe beletartozik a mentális és fizikai gyógyulás is. Azt mondani, hogy nem számít, mit eszel, szintén felelőtlenség. Rengeteg kutatás és egyértelmű bizonyíték van rá, hogy amit megeszel, az nagyon is számít az immunrendszered, mentális egészséged és fizikai állapotod szempontjából. Az immunrendszerünk 70%-a a beleinkben található. A bélflórád a te kis családod, akit szintén táplálnod kell ahhoz, hogy barátként segítsék az egészséged megőrzését. Amilyen ételt gyakran eszel, azt kívánod általában (persze van kivétel), és az ételválasztásaid meghatározó szerepet játszanak az egészségedben.

Ami nekem bevált, és bátran javaslom bárkinek, az a 80-20 elve. Ma már 80%-a az étkezésemnek teljes értékű dolgokból származik (sok zöldség, gyümölcs, főtt ételek, fehérjeforrások, magvak, egészséges zsírok stb.), a maradék 20% pedig olyan ételekből, amelyek inkább élvezeti értékkel bírnak, mintsem vitaminokkal, s amelyek ahhoz kellenek, hogy minden ételt képes legyek megenni evészavar félelmek nélkül. Ez a 20% a nasi, az édesség, de akár ide tartozhat minden, amit nem tekintek kifejezetten egészségesnek. Hogy kinek mi az egészséges, az szubjektív, elég sokféle irányzat van, sokféle elképzelés, neked kell megtalálni, hogy NEKED mi működik, s mi válik be hosszútávon. A 80-20 csak egy elv, és nem szabály! Azért tudok ma már így táplálkozni, mert elhagytam minden szabályt és nem félek többé az ételektől! Nem gondolkodom ételeken, és nem szorongok, ha valami olyat eszek, amit többnyire nem szoktam. Azért tudom ezt lazán tartani, mert megtanultam, hogy minden ételnek van valami értéke és nem félek megenni bizonyos ételeket! A gyógyulás alatt nem erre a táplálkozásra volt szükségem. Ez már csak eredmény.

Az elmúlt két évben ez sokkal inkább 50-50 volt a 80-20 helyett és folyamatosan változott. Egyik nap például rengeteg péksüteményt és muffint ettem, másik nap pedig rengeteg gyümölcsöt. Voltak napok, amikor kb. egész nap feldolgozott ételre vágytam, másik napon pedig fehérjére és soksoksok zöldségre. A feltáplálás elején, mivel elsősorban anorexiából gyógyultam, igenis sokat köszönhetek a kalóriadús feldolgozott ételeknek, mert azok nélkül nem tudtam volna ilyen hamar felépülni. Az „egyél bármit, bármikor, bármennyit” mottóm itt is megállja a helyét, de nem szeretném, ha félreértelmeznéd. A bármitbe nem csak cukros-olajos-csomagolt ételek vagy a nehéz magyar fogások tartoznak, hanem zöldségek, gyümölcsök és főtt ételek is. Valószínű, hogy az evészavarod alatt valamilyen egészségesnek tartott ételtől is féltél az energiatartalma miatt (én például a banántól vagy a mogyoróvajtól), és épp ezért könnyen lehet, hogy amint engedélyt adsz magadnak, hogy megedd, azt is nagyon fogod kívánni. Nálam működött, hogy azt ettem, amit kívántam, de igyekeztem tartani a legalább napi kettő „rendes” főétkezést is. Egy nap 5-6 alkalommal ettem, rendszeresen, 3 óránként. Nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy neked teljesen másra van szükséged ahhoz, hogy meggyógyulj, és ez tök rendben van.

Ugyanakkor ismétlem, a gyógyulás alatt normális, hogy kalóriadús ételekre vágysz, mert ezekből könnyebben nyer energiát a tested! A gyógyulásom első évében egyáltalán nem úgy ettem, ahogy most táplálkozom. Sokkal több feldolgozott ételt ettem, mert az nem terhelte meg annyira a legyengült emésztésemet. És nem lettem függő, sem kényszerevő, és már nem vágyom azokra az ételekre. A gyógyulás alatt is ettem zöldséget és lédús gyümölcsöket, pont úgy, ahogy ettem egyébként kenyeret margarinnal gazdagon, tésztákat, kalácsot, tortát, pogácsát vagy egész pizzákat. A cél az egyensúly, de nem tudsz egyből „normálisan” táplálkozni, mert ahonnan indulsz az nem egy normális állapot. Az egyensúlyt úgy találod meg a táplálkozásban, hogyha mersz kipróbálni új dolgokat, és megszabadulsz az ételek iránti szorongásodtól. Ha bizonytalan vagy, hogy mit kellene fogyasztanod, akkor inkább kérd ki egy dietetikus segítségét, hogy minden tápanyagot megkapjon a szervezeted, amire szüksége van. Kell a szénhidrát (ezt a legkönnyebb emészteni), fehérje, zsír, mindegyikre szükséged van! Voltak napok, amikor leginkább zsírosat kívántam (kanalastul ettem a kókuszolajat a fasírttal), és voltak napok, amikor egész nap csak szénhidrátot akartam enni. Folyamatosan változott, hogy éppen mit kívántam. Nincs konkrét szabály, hogy mit egyél, és a legjobb, amit tehetsz, hogy változatosan eszel, minden forrásból, semmit sem megtiltva.

 

6.Néha tök jól vagyok és már szinte gyógyultnak érzem magam mentálisan, de van olyan, amikor teljesen undorodom magamtól, és bánom, hogy nem voltam elég erős ahhoz, hogy tovább folytassam. Mit csináljak?

Ez normális érzés, teljesen átérzem, amit írsz! Egyik nap minden rendben volt étkezésügyileg, másnap meg visszakívánkoztam az evészavar legsötétebb mélyére, hogy tovább folytassam, és mélyebbre süllyedjek, mint valaha. Az agyunknak több idő kell, hogy felzárkózzon a testünk változásához. Emiatt néha úgy érezheted, hogy már készen vagy, minden tök jó, de aztán ez egy pillanat alatt átfordul önmarcangolásba, s hogy miért nem fogytál tovább és voltál kitartóbb, mert talán nem is voltál elég beteg… Én is átéltem, nem vagy egyedül ezzel az érzéssel. Mivel szembemész az addigi gondolkodásoddal és viselkedéseddel, idő kell, hogy megszokd az új körülményeket. A kitartó feltáplálás és evés ezen sokat segít. Türelem, türelem, ha kitartasz a gyógyulás mellett, akkor ez az érzés el fog múlni!

 

7.Milyen gyors lesz a hízás? Neked mennyi idő volt, és te mennyit ettél?

Hogy milyen gyors lesz, azt nem tudom megmondani, mert nagyon sok mindentől függ. És hogy én nekem mennyi idő volt, és mennyit ettem, nem számít a te gyógyulásod szempontjából. Egyrészt nem tudod, hogy én honnan indultam (ahogy én se tudom pontosan, hogy te mióta küzdesz ezzel az egésszel). Ezért nem nagyon van értelme hozzám hasonlítani magad, mert lehet, hogy neked teljesen más lesz. Másrészt pedig a hízás üteme változik a hónapok alatt.

Azért elárulom, hogy onnantól, hogy eljutottam a 3000 kalóriáig, nagyjából 0,5-1,5 kilót szedtem fel hetente, de én nekem híznom is kellett, mert az ideális súlyom alatt voltam. Az első héten, még a legeslegelején ugyan egy hét alatt feljött rám 6 kiló (szinte néhány nap alatt, pedig még nem is ettem 3000-t akkor), de ez főleg víz volt, ami a gyógyulásomhoz kellett. Nagyon ijesztő volt, de rájöttem hamar, hogy ez tényleg csak víz lehet, mert két éjszaka alatt képtelenség 6 kilót hízni, ez fizikailag lehetetlen. Szóval, ha ilyet tapasztalsz, akkor sem kell megijedni. Volt egy hónap, amikor ennek ellenére (hogy 3000 kalóriát ettem), nem változott a súlyom, úgyhogy emelnem kellett az adagokat, hogy tovább tudjak még hízni. Az elején nagyon sokat ettem (extrém éhség), de sokszor főleg csak víz jött rám sok, és a valós súly egészen minimális volt. Igazából lassabb volt a hízás, mint a számok szerint vártam. Majd meglátod, nálad hogy lesz. Ha újrakezdhetném, az elején sokkal de sokkal többet ennék, és nem félnék ennyire a hízástól és nem akarnám elnyújtani, hogy minél tovább tartson. Ha dupla ennyit ettem volna, miután feltornáztam magam a honlapon lévő minimumos adagokhoz, annyival több időt és szabadságot kaptam volna vele! Tanulópénz.

Elisa Oras – akinek a könyvéből gyakran idézek – például bulimiából gyógyult, és az ő súlya az evészavara alatt sem ingadozott igazán, így a gyógyulás alatt sem nagyon változott. Ő állítása szerint a gyógyulás alatt csak a vízvisszatartás miatt szedett fel néhány kilót, annak ellenére, hogy az extrém éhség időszak napjain jóval a minimumok felett evett. Épp ezért nagyon nehéz megjósolni, hogy VELED mi fog történni. Van, akinek nő a testsúlya, van, akinek nem. Nem vagyunk egyformák, és mind más genetikai és evészavar háttérből jövünk.

 

8.Már rendszeresen eszek, de van, amikor túleszem magam, pedig nem vonok meg magamtól semmit. Sokszor meg unalmamban eszek, és sok egészségtelen dolgot napi szinten, pl.: sok csoki, pékáru stb. Nem akarok megvonni magamtól semmit, de jó lenne ezeket mértékkel enni csak és egészségesebben étkezni. Még híznom kell a célsúlyomhoz. Ez a sok cukor nem lehet egészséges!

Teljesen természetes, hogy most több “egészségtelen” ételt eszel, hisz ezek könnyebben emészthetőek és kevésbé terhelik meg az emésztőrendszert. Gyors energiaforrások. Az első hónapokban (fél évben) én is elég sok olyat ettem, amit amúgy nem tartottam egészségesnek, de nagyon kívántam őket. Azt gondoltam, hogy „ez nem lehet egészséges!”, de így visszagondolva, akkor pontosan erre volt szükségem. Így legalább legyőztem a félelmeimet az ételek körül, egyre bátrabban ettem meg bármit, és miután már bármilyen ételt képes voltam megenni, úgy éreztem, hogy már nem kívánom ezeket annyira. Meguntam őket, és kívántam valami mást. Elveszítették jelentőségüket. De ehhez nagyon sokat dolgoztam a gondolkodásomon, hogy ne fekete-fehéren lássam a dolgokat! Addig is ügyeltem rá, hogy minden nap a főétkezéseim (reggeli, ebéd, vacsora) közül legalább kettő rendes ételből álljon, hogy a testem kapjon némi plusz tápanyagot is, de általában azt ettem, amit tényleg kívántam. Ha ez péksüti volt margarinnal és lekvárral, akkor azt. Ha mákos guba, akkor azt. Viszont a másik két étkezésem (egy nap vagy 5-6 alkalommal ettem egy teljes évig!) mindig zöldséges/fehérjedús/teljes értékű étel volt. Azaz olyan, amit főzni kell és nem feldolgozott, nem már fogyasztásra kész és csomagolásban jön, hanem az összetevői pl. gabona, zöldségek, húsok, gyümölcs, magvak stb., mert szerintem fontos, hogy már az elejétől kezdve jó szokásokat ültess el.

Persze, nagyon jó, ha azt eszed, amit kívánsz, és nem félsz többé az ételtől, mert addig nem tudsz az evészavar-gondolatok nélkül étkezni. De emellett az is fontos, hogy változatosan egyél, és ne csak mondjuk csokit, süteményt és péksüteményt egész nap. A fő étkezéseidet érdemes úgy tervezni, hogy legyen benne mindenképpen főtt étel (zöldségek, gabonaféle, hús vagy bármilyen fehérjeforrás, gyümölcs, magvak, olívaolaj stb.), és mellette a többit pedig te választod meg. Nekem ez tűnt a legésszerűbbnek! Ezt a bejegyzést mindenképp ajánlom.

 

9.Igazából nem hiszem magamat még mindig eléggé betegnek. Az elején tökre elszánt voltam, hogy jó gyógyuljunk, de most megint elfogott ez a negatív érzés. Szóval szerinted mennyire vagyok súlyosan beteg?

Ha azon gondolkodsz, hogy „Mennyire vagyok beteg?”, akkor biztos, hogy épp elég beteg vagy ahhoz, hogy meggyógyulj. Mert egy egészséges ember nem gondolkodik ilyeneken. Ha például rákos lennél, akkor nem kérdezgetnéd magadtól, hogy „Elég beteg vagyok? Vajon elég rosszul vagyok már, hogy elkezdjem a kemót?”. Ez nonszensz. Szerintem az „elég beteg” kérdésen csak mentális betegek töprengenek, az evészavarosokkal az élen. Mert rajtunk kívül más nem akar elég beteg lenni. Ha nem lennél beteg, ez meg sem fordulna a fejedben.

Teljesen oké néha bizonytalannak érezni magad! Ezért kell nagyon erős motiváció, hogy ilyenkor is kitartson. A gyógyuláshoz ugyanannyi önfegyelem kell, mint ahhoz, amikor először döntöttél úgy, hogy nem eszel vagy purgálsz. Ha nem érzed magad elég betegnek, és akkor is megteszed magadért, amit kell, akkor tudod, hogy jó úton jársz.

 

10.Biztos, hogy vissza fog térni a menstruációm természetes módon?

Ha folyamatosan eleget eszel, rendszeresen, változatos forrásokból, pihensz, minimalizálod a stresszt az életedben, és vágysz rá, hogy visszatérjen, akkor igen. Érdemes elmenni nőgyógyászhoz, hogy megállapítsa, szervileg minden rendben van-e, de ha igen, akkor csak idő és gyógyulás kérdése. Ismerek olyat, akinek 30-as évei alatt jött meg életében először, mert akkor határozta el, hogy meggyógyul az anorexiából, ami még tini évei alatt kezdődött. Sosem késő meggyógyulni.

 

11.Korábban diétáztam, és nem tudom, hogy mennyit egyek? Mert most lehet, hogy sokat eszem, és nem számolom a kalóriát, de nem eszek túl sokat szerinted?

Nincs olyan, hogy túl sok étel gyógyulásban. A hízás igenis meg fog állni, és nem fogsz örökké hízni és hízni. Annyit egyél, amennyi jól esik! Nem is kell számolnod a kalóriát, bár nem árt, ha valaki segít megítélni, hogy eleget eszel-e. Ha diétából/anorexiából/bulimiából jössz, talán a te éhségérzeted nem megbízható, és túl keveset ennél ösztönösen. Az is lehet, hogy csak te érzed soknak, amit eszel, és közben egyáltalán nem az. Most az a dolgod, hogy egyél, és megtanuld újra táplálni a tested. Minden nap, rendszeresen, és minden nap eleget kell enned. Változatosan. Mindenféle tápanyagból. Azt edd, ami jólesik, de próbálgasd azokat az ételeket is, amiktől esetleg félsz, hogy le tudd győzni ezeket a félelmeket! Nagyon sok energiára van szükséged ahhoz, hogy minden rendbe jöjjön. Ne aggódj azon, hogy “túl sokat” eszel, ez a fogalom, hogy TÚL sok, nem létezik, ha evészavarból gyógyulsz. Hogy kinek mi a túl sok, az relatív. Nem minden csak az ételről szól.

 

12.Sokszor küzdök azzal, hogy azt figyelem, más mit, mennyit és mikor eszik. És úgy érzem, én sokkal többet eszek, ez pedig rossz érzéseket indít el bennem…

Az, hogy a körülötted lévőket figyeled, hogy mennyit esznek, mit, hogyan, mikor, kivel, szintén normális, ha evészavarral küzdesz. Emlékszem, hogy tavaly még én is állandóan mások adagjait számolgattam, s elemeztem gondolatban, hogy ki hogyan táplálkozik. Másokat akartam etetni, őket kínálgattam, és utáltam előttük enni, mert féltem, hogy meglátják, mennyivel többet eszek, mint ők. Állandóan másokkal voltam elfoglalva, s hozzájuk viszonyítottam a saját adagjaimat. Ha te is ezt csinálod, könnyen beleeshetsz abba a csapdába, hogy úgy érzed, te “túl sokat” eszel, s nem kellene, mert ez „rossz” vagy „baj”.

Azonban azt sose felejtsd el, hogy amit tapasztalsz, az nem egy természetes vagy normális állapot. Éppen ezért, ha többet kívánsz, mint körülötted minden szerinted „normális ember”, az teljesen logikus és ésszerű! Azok az emberek nem küzdenek evészavarral. Ők nem gyógyulnak abból az állapotból, amiből most te. Nincs értelme hozzájuk hasonlítani magadat, mert az evészavaros állapot minden, csak nem normális, se nem természetes. Ha korábban megvontál magadtól tápanyagokat, ételeket, kalóriát, akkor persze, hogy átmenetileg sokkal többet kívánsz, mint bárki, akihez a saját étkezési szokásaidat hasonlítod. A fokozott étvágy (vagy éppen semmilyen étvágy) normális reakció egy éhezéses időszakra, s ugyan nem ismerlek, de biztosíthatlak afelől, hogy ha állandóan ételeken jár az eszed és egész nap ételeken és kalóriákon gondolkodsz, az az esetek többségében azt jelzi, hogy sokkal több ételre van szükséged.

 

13.Segítség! Egy hónapja kezdtem el gyógyulni anorexiából, és folyamatosan kívánom az ételeket… csokit, tortát, fasírtot, tökfőzeléket, fagyit, nápolyit… nem értem magam. Nem tudom, miért nem bírok leállni. Pedig nem is vagyok éhes. A hasam már iszonyatosan nagy és már pánikolok, hogy ez nem anorexia utáni falásroham, hanem kényszerevés! Ez már lehet, hogy túlmutat az anorexián??! Vagy rosszul látom?

Ne tévesszen meg a sok étel, amit megeszel, hogyha néhány hónapja gyógyulsz anorexiából, akkor ez szerintem még mindig reaktív evés (és extrém éhség). Fölösleges azonban címkézni, hogy mi ez, s azt figyelni árgus szemekkel, hogy most ez “normális” vagy “beteges” vagy “kényszeres” és bedobozolni mindent, amit csinálsz egy-egy kategóriába. Ez nem így működik. Emlékszel a Minnesota Éhezési Kísérletben azokra a férfiakra, akik képtelenek voltak leállni az evéssel és vagy tízezer kalóriát tömtek magukba szinte rosszullétig? Ők sem kényszerevők voltak, egyszerűen egy éhezés traumából épültek fel éppen. Ahogy te is. Ez az állandó evés csakis addig tartott náluk, amíg el nem jutottak egy olyan pontig, hogy többé úgy érezték, nincs szükségük ennyi ételre, s az éhségérzetük normalizálódott. Miután ez megtörtént, azután kezdett el a súlyuk is beállni ahhoz a ponthoz, ahol az éhezés előtt volt.

A pánik nem segít. Végy néhány mély lélegzetet, tedd félre a pánikot és kételyeket, és koncentrálj arra, hogy mi történik most. Mi van? Mit érzel, mikor eszel? Mit érzel azelőtt és azután,hogy eszel? Érzed az ízét az ételnek? Van kapcsolatod a testeddel, miközben eszel? Vagy mint mozikép peregnek le előtted a történések, s csak utólag veszed észre, hogy mennyit ettél, mert addig szinte magadon kívül tömted magadba az ételt? Mert ha nem ez a helyzet, egyszerűen csak állandóan ételeken jár az agyad, akkor az mentális (és extrém) éhség. Az extrém éhség normális reakció, és ha korábban elnyomtad az éhségérzeted, akkor nem meglepő, hogy sosem vagy éhes. Ez nem azt jelenti, hogy „unalomból eszel”, egyszerűen csak sosem laksz jól, és szétesett a kapcsolat az emésztésed és agyad között. A 3000-4000 kalória még csak nem is extrém. Ennyi mennyiséget megenni teljesen érthető, ha anorexiából gyógyulsz! Nekem az ALAP étrendem 3500-4000 kalória volt hónapokig. Az extrém éhség nagyjából 4000-10.000 kalóriát jelent. Ha reálisan nézed, tényleg megeszel ennyit? Ha igen, akkor szükséged van rá. Ha nem, akkor pedig nincs mitől tartanod. A vízvisszatartás és puffadás normális. Szinte mindenki, aki evészavarból gyógyul, átél olyan időszakot, amikor rengeteg ételt eszik rövid idő alatt (hívhatod zabálásnak, ha tetszik, én inkább reaktív evésnek hívom). Ez a kiéheztetettségtől van, és szüksége van rá a hormonjaidnak, s hogy a szervezeted megkapja a könnyen emészthető energiát, amire most szüksége van.

Te is tudod, hogy ha megtiltasz magadnak valamit, az pont ellenkezőleg hat. Ezért vigyázz a gondolataiddal, hogy ne gyárts szabályokat és elképzeléseket arról, hogyan kellene enned. Esetleg érdemes lehet növelni a rendes étkezéseid tömegét, és alapból nagyobb adagokat enni. Ha az étkezések között ennyire kívánsz mást, az attól is lehet, hogy az úgymond “rendes” főétkezésekből nem eszel eleget. Iktass be még plusz étkezéseket, és növeld az ételeid kalóriatartalmát, így elkerülheted, hogy szinte kiéhezetten ess neki három csomag nápolyinak. Vigyél rendszert az étkezéseidbe, kísérletezz, és ha még így is folyton éhes vagy, akkor egyél, és ne agyald túl. Ez valószínűleg csak átmeneti, s ha nagyon az elején vagy (az első félév még az elejének számít), akkor sokkal éhesebbnek lenni, mint amit normálisnak tartasz, természetes dolog, én is átéltem, és mégsem lettem kényszerevő. Egyél változatosan, egyél minden típusú ételt, ügyelj a gondolataidra, és ne mozogj sokat, csak egy kör séta a friss levegőn, de semmi több!

 

14.Ha az emberek nem tudnak hízni 3000+ kalórián, akkor miért van ennyi túlsúlyos ember? Nem értem, hogyan lehet, hogy szinte a semmiből elkezdünk 2500-3000 kalóriát fogyasztani, és mégsem hízunk. Hogyan lehetne ez csak víz, amikor mások ilyen sok kalórián elhíznak? Nem értem. Miért vannak akkor kövér emberek?

De igen, az emberek tudnak 3000 kalórián hízni (vagy akár 1500 kalórián is), ha az anyagcseréjük lassú és összezavarták a szervezetüket diétákkal, vagy ha sok izmot veszítettek ezzel együtt. Hogyha evészavarból jössz, akkor a testedben a különböző folyamatok nincsenek egyensúlyban, és ilyenkor nagyon könnyen tudsz hízni. Bármilyen mennyiségen. De ha felépülsz, és normalizálódik az éhségérzeted, akkor nem fogsz többé túlenni, falni, diétázni, hanem elkezded az éhségérzeted alapján táplálni a testedet. Ez a cél! Hogyha az éhségérzetedre hallgatsz és tudatosan követed az éhséged és jóllakottságot minden egyes nap kivétel nélkül, akkor elég valószínűtlen, hogy a tested egy számodra egészségtelen súlynál köt ki, miután meggyógyultál. Nem könnyű túlsúlyosnak lenni, hogyha többé nem eszed túl magad, nem purgálsz, nem tisztulsz, nincsenek masszív sóvárgásaid ételek után, és minden nap eleget eszel és a szervezeted felépült a traumából, amit a sok diéta/túlevés/összevisszaság okozott.

Az oldalon lévő HDRM minimumok a gyógyulásra vonatkoznak, a felépülési időszakra, hogy a tested elég energiát kapjon és regenerálódjon teljesen. Néhányan a felépülés után továbbra is nagyjából ennyi kalóriát esznek, de ha a te éhségérzeted mást jelez, akkor (ismétlem: miután meggyógyultál!) teljesen oké ennél kevesebbet enni, hogyha egészséges vagy. Nincs értelme kényszeríteni magad, hogy olyan mennyiséget egyél, ami egyáltalán nem esik többé jól. A gyógyulás után vannak, akik természetes módon 3000 kalória körül esznek tovább, mert ösztönösen ennyi ételre vágynak, főleg ha aktívak egész nap, akkor az ő testük több kalóriát éget. Mások viszont, hogyha csak kényszerítve magukat, a jóllakottságon túl evéssel tudnak továbbra is 3000 kalóriát fogyasztani gyógyulás után, akkor nem érdemes megtartani ezt a mennyiséget. Ha ösztönösen kevesebb kalóriát kívánnak, mert mondjuk sokat ülnek, és ezért kevesebb energiát éget a testük, akkor ez számukra egy egyértelmű jelzés, hogy annál, amit kívánnak, nincs szükségük többre.

Senki nem várja el, hogy 2500-3000 kalóriát egyél felépülés után életed végéig, hagyd meg a saját testednek, hogy eldöntse, mennyi az elég neked! Nincs többé kompenzálás és diéta, de nem kell a saját természetes, végre normalizálódott éhségérzeted fölött sem enni és kényszeresen tömni magad, csak hogy elérd ezt a kalóriamennyiséget. Mire idáig jutsz, remélhetőleg már rég nem számolsz kalóriákat.

Gyakran azokkal, akik túlsúlyosak, sokkal több minden történik, minthogy egyszerűen „túl sokat” esznek. Sok túlsúlyos ember valamilyen diétát követett korábban és szétesett a kapcsolata a testével (és az anyagcseréje nem optimális), így a normál mennyiségektől is hízik. Néha a diéta-evés-diéta-evés kör vezet az elhízáshoz, mert diétázással a hormonok egyensúlya gyakran felborul. Ne felejtsd el, hogy a diéta gyakran túlevést is okoz, és az ember olyankor is enni akar a megfosztottságtól, amikor egyébként nem is éhes. Ez könnyen vezethet a gyorskajákon való túlevéshez. A másik ok, amiért az emberek túlsúlyosak lehetnek: a szétesett testtudatosság, egészségügyi problémák (pl. pajzsmirigy betegség vagy különböző gyógyszerek szedése), falászavar, depresszió, a nem egészséges szokások a mindennapokban (pl. szenvedély betegség vagy függőség) vagy akár a kevés mozgás. Nagyon gyakran az alváshiány, stressz, és a gyorsan elérhető feldolgozott ételekből bevitt nagy kalóriamennyiség a ludas. A túlevés csak egy tünet, nem maga a probléma. Nem kell elnyomnunk az éhségérzetünket diétával és a kalóriák megszorításával, mert általában nem az a valódi probléma, ami túlsúlyt okoz! Sokkal több tényező szerepel az elhízás miértjei között, mint egyszerűen a táplálkozás.

 

15.Nagyon sok vizet tart vissza a testem, és ettől hájasnak és kövérnek látom magamat. Főleg a hasamon és a combomon lévő felesleg zavar. Tényleg le fog jönni majd? Nem vagyok túlsúlyos, de aránytalan a testem, és ez megijeszt.

A gyógyulás alatt a vízvisszatartás és puffadás miatt láthatod és érezheted magad nagynak és nehéznek. Általában ez nem valós zsírba hízás, leggyakrabban csak étel a belekben és víz a szövetekben, ami azért jön fel, hogy a test gyorsabban felépüljön. Nyilván ha több étel van a beleidben, akkor az a mérlegen is többet mutat. A puffadás és vízvisszatartás pedig nagyon gyors változásokat idéz elő a testeden, de ez csak átmeneti, és sokat ingadozik a gyógyulás alatt. Ezért írom azt, hogy ez nem valós súly. Egy nap alatt képtelenség 2-3 kilót hízni, mert a hízás egy hosszabb, egyenletesebb folyamat! Teljesen normális a hasadra hízni, mert egyrészt a puffadástól kigömbölyödhet a hasad, másrészt ott vannak az élethez legszükségesebb szerveid, amiket igyekszik megóvni a szervezeted, most hogy végre kap elég energiát rendszeresen. A vízvisszatartás a gyógyulás után természetes módon leredukálódik majd, amint újra egyensúlyba jön minden odabent, és az éhségérzetedre képes leszel hallgatni. Az ödéma nem fog örökké tartani.

Nyilván van valós hízás is a felépülésben, amire nagyon is szükséged van: az izomszövetek, szervek szövetei, zsír, csontsűrűség, és egy egészséges mennyiségű víz a glikogén raktárakban pl. (az emberei test 70%-a víz). A kezdetben aránytalan hízás eloszlik majd, legelőször jellemzően az arcon, hason, combokon jelenik meg, majd utána kezd a többi testrészen is eloszlani. Ha pedig olyan evészavar háttérből jössz, hogy a tested nagyjából a normális tartományban van, akkor könnyen lehet, hogy a néhány kiló vízen kívül, amit visszatart a tested, nem is hízol, mert a tested ragaszkodik ehhez az ideális testsúlytartományhoz. Nem vagyunk egyformák. De az tény, hogy a vízvisszatartás átmeneti, és a víz miatt láthatod magad nagyobbnak, husisabbnak, göröngyösebbnek, a sok víz miatt a bőr felszíne is megváltozik. Légy türelmes, és lendülj tovább ezen az időszakon, segít, ha nem elemzed annyit a tested, és elfogadod, hogy ez a folyamat része.

 

16.A gyógyulás alatt tényleg nem sportolhatok?

A gyógyulás alatt nem tanácsos sportolni, ha megvonásos háttérből jössz (súlyos diétából, anorexia, bulimia, osfed, stb.). Erről bővebben itt olvashatsz. Falászavarból való gyógyulás esetén sokat segíthet a rendszeres mozgás (vagy akár rendszeres séta a szabadban), de csak a jó hozzáállással! Senkinek sincs szüksége arra, hogy az edzés büntető vagy önpusztító eszközzé váljon. Ha arra használod, hogy lemozogd a kalóriákat, az továbbra is beteges hozzáállás, és nem segít. Ha mozgásfüggő vagy, akkor életbevágó, ha egy időre teljesen leállj az edzéssel. Fordítsd azt az időt inkább más pozitív dolgokra, pihenésre, a hobbijaidra, próbáld ki, milyen megülni a fenekeden. Eleinte, tudom, hogy nem könnyű, nagy önfegyelmet igényel, de hidd el, hogy ha megszabadulsz ettől a kényszertől, az igazán felszabadító érzés. Bőven lesz még időd mozogni, ha meggyógyultál.

 

17.Te milyen evészavarból gyógyultál?

Bulimia, anorexia, orthorexia. Hogy mikor melyik volt a domináns, az ingadozott. Az elején talán túlevéses zavarral indultam, ami aztán átfordult másba. Őszintén szólva szerintem nincs jelentősége, hogy mivel küzdöttem, mert minden ember evészavara egyedi, és a címkék és kategóriák közül egyik sem jobb a másiknál. Mindegyik evészavar, és mindegyikből fel lehet állni. Csak ez a fontos!

 

18.Az a célom, hogy edzéssel izmot építsek, és ne csak zsírba hízzak. Te edzettél felépülés alatt?

Nem, én nem edzettem. Nekem is évekig megvolt ez a szándékom, és tíz körömmel ragaszkodtam hozzá. Amíg nem tudtam elengedni, addig sosem adtam esélyt a testemnek a felépülésre. Az az érdekes, hogy a hízással részben izom is jön fel. Nehéz lehet ezt elhinni, meg nem igazán látványos a sok víztől, amit visszatart ilyenkor a testünk, de nem csak zsír jön ám a plusz kilókkal. Most inkább azt tanácsolnám, hogy ne aggódj még ezen, csak pihenj, esetleg kicsit sétálj néha egy jót, amikor kívánod, de ezen kívül ne végezz semmilyen erősítő gyakorlatot, mert csak nehezíted a tested dolgát, hogy meggyógyuljon. Minden plusz mozgás stresszként hat a legyengült szervezetre. Ráérsz még mozogni később, és legalább hamarabb megbékélsz a pihenés gondolatával.

 

19.Szerinted, ha elérem a célsúlyomat, akkor mit sportoljak majd?

Ha visszatér majd a menstruációd, és már minimum 3 havi volt (vagy férfiak esetén, ha már minimum 4-5 hónapja tartod az egészséges súlyod és megbízható az éhségérzeted), akkor érdemes lehet valami olyat mozognod, ami megdolgoztatja a szívedet és akkor is inkább erősítő edzést végezni, mintsem kardiót. A súlyzós edzést vagy saját testsúlyos edzést (pl. trx) javaslom (a jóga is alkalmas erre), hogy terheld az ízületeidet, és a csontjaid erősödjenek az izomnövelés mellett. DE fokozatosan kell bevezetni a mozgást, nehogy baj legyen belőle! Heti 1, max 2 alkalom bőven elég, ha izmot akarsz építeni.

 

20.Kissé összezavarodtam, hogy miért változik, jojózik a normál emberek súlya mégis, ha mindannyiunknak van egy meghatározott ideális testsúlya. Ha fogyni akarnak, és csökkentik a kalóriákat, utána tényleg visszahízzák? Lehetséges az ideális súlyod alatt tartani a testsúlyodat?

Igen, még az egészséges emberek súlya is fel-le ingadozik, ez kb. 2-4 kilón belül teljesen normális. Ha például karácsonykor az átlagos beviteled felett eszel, akkor a súlyod megugrik a visszatartott víz és a beleidben lévő „szokatlan mennyiségű” étel miatt. Hogyha visszatérsz a tipikus étkezésedhez, ahogy az ünnep előtt ettél (remélhetőleg eleget), akkor ez a néhány kiló plusz magától lemegy, semmit nem kell máshogy csinálnod, mint ahogy szoktál amúgy. Ha többet eszel, az anyagcseréd kicsit felgyorsul, a tested hőt termel, és ha több étel áll rendelkezésre épp a testedben, akkor az éhségérzeted természetes módon csökken, amíg az egyensúly aztán megint helyrebillen az étel megemésztésével, s ismét újra éhesnek érzed magad. A testünk így dolgozza fel a plusz energiát.

De sok ember kiakad a néhány kiló pluszon ilyenkor sajnos, és azonnal diétába, purgálásba, vízböjtbe kezd, vagy egyszerűen visszavesz az adagokból, mert „jaj, két kiló feljött karácsonykor!”. Ezzel csak azt érik el, hogy még mielőtt ez a súly magától lemenne, mindenféle macera nélkül, természetes módon, ők fejest ugranak a diétába és lecsökkentik a kalóriákat… amivel a természetes mechanizmust az okos testükben tönkreteszik, és készakarva manipulálják a saját ideális testsúly rendszerüket. Összezavarják a testüket azzal, hogy belenyúlnak ebbe a folyamatba, miközben egyébként, ha visszatértek volna a rendszeres életmódjukhoz, akkor a karácsonyi menü miatti néhány plusz kiló szépen magától leolvadt volna, és ott lennének, ahol karácsony előtt voltak. A diétázás nem hogy nem segít ilyenkor, csak még jobban belezavar az egész önszabályozó rendszerünkbe, és gyakran bűntudatot, szégyenérzetet és félelmet generál. Ráadásul, ha az ételekkel való kapcsolatod nem ideális, akkor ez a karácsonyi túlevés és utána diéta egy túlevés-diéta-túlevés-diéta körforgást hozhat létre, ami nagyon veszélyes.

Lehetséges az ideális alatt tartani a testsúlyunkat, de ez nem egészséges, és következményekkel jár.

 

21.Mire számíthatok, ha továbbra is keveset eszek? Van bármi negatív következménye?

Nagyon sok negatív következménye van. Ami a legrémisztőbb, hogy gyakran ezek a következmények nem is azonnal jelentkeznek, hanem akár évekkel később! Addig pedig tünetmentesen rombolod a testedet, szépen, amíg persze előjönnek az alulevés (alultápláltság) jelei, és többé nem érzed jól magad a testedben. Erről bővebben a Minnesota Éhezési Kísérlet bejegyzésben írok, ott megtalálod az alultápláltság tüneteit és következményeit.

 

22.Honnan tudhatom, hogy amit híztam, az valós súly vagy csak vízvisszatartás? Megőrjít a gondolat, hogy ilyen sok jött fel!

Bíznod kell a folyamatban, és el kell fogadnod azt, ami történik. Ha kiakadsz a hízáson – legyen az víz vagy valós súly – csak a saját dolgodat nehezíted és drámát teremtesz, ami nem segít. Ha beletörődsz abba, hogy nem tudod mindenre a választ (és nem is kell), hamarabb képes leszel elengedni a hízástól való félelmeidet. Tekintsd ezt kihívásnak, egy lehetőségnek, hogy elengedd a kényszeres súlyfelügyelést!

A vízvisszatartásnak vannak konkrét jelei:

  • terhes kismama pocak
  • hirtelen súlyváltozás, 2-8 kg néhány nap vagy egy hét alatt
  • fáj a bőröd, viszket, ég
  • felpuffadsz (hasad, szemed, arcod, tenyered, lábfejed)
  • a zokni vagy ruha nyoma hosszú ideig megmarad a bőrödön
  • ha megnyomod a bokád az ujjaddal, akkor a bemélyedés ott marad még 10 perc múlva is
  • nehéznek érzed magad, mintha ólomból lenne a tested
  • a bőröd felszíne egyenetlen, puha, feszül, és esetleg olyan mintha narancsbőrös lenne, göröngyös
  • sokat jársz mosdóba pisilni

 

23.Már 4 hónapja gyógyulok, a BMI-m X körül van már két hónapja, és heti 3x járok edzeni. Úgy gondolom, hogy eleget eszek, de szerinted mennyi kalóriát kéne ennem? 17 éves vagyok, 160 cm magas és jelenleg X kiló. Nagyon szeretném tartani a súlyom, és félek, hogy hízni fogok! De főleg attól félek, hogy visszaesek majd, hogyha ennél több kilót szedek fel. Segíts!

Sokan a köszönés után egyből azt írjátok nekem, hogy x magassághoz x kilónál vagytok ennyi és ennyi ideje, előtte x kilót fogytatok, és most x kilót híztatok vissza, féltek hízni többet, és én mondjam meg, hogy mennyit kellene ennetek, hogy minden így maradjon…

Ez tipikus evészavar beszéd. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, és nem bántásból, de ha ilyeneken gondolkodsz, akkor csak az evészavar beszél belőled, azért akarsz mindenre tökéletes választ, tökéletes kalóriaértéket, aminél tarthatod a számodra talán alacsony testsúlyodat, és a gyógyulás nem erről szól. Ha igazán meggyógyulsz, nincs szükséged többé kalóriaszámolásra. Annyi ételt eszel majd, amennyit akarsz, amit és amikor akarsz, és nem fogsz rajta gondolkodni. Ez a cél! Nem az, hogy elérj egy bizonyos súlyt. Az igazi cél, hogy az éhségérzeted normalizálódjon és elfogadd a testedet olyannak, amilyen, miközben te annyit eszel, amennyire szükséged van ahhoz, hogy egészséges legyél. Ha ezt sikerült teljesíteni, akkor az egészséges súlyodat tartani gyerekjáték! Ha nem az, akkor valami nem stimmel. Akkor vagy a súlyod túl alacsony (vagy ritkán netán túl magas), vagy amit eszel és ahogy eszel, az nem fenntartható és egészséges számodra. Ráadásul akkor tudod, hogy minden rendben van, ha edzés nélkül képes vagy tartani a súlyod, és érzel éhséget, jóllakottságot és nem gondolkodsz ételeken, csak amikor tényleg éhes vagy.

Nem az én hatásköröm megmondani neked, hogy a súlyod jó-e számodra, amit eszel, az jó-e, és mennyit kéne enned, hogy minden úgy maradjon, ahogy most van. Ezt nem várhatod tőlem, hiszen ki vagyok én, hogy erre válaszoljak? Neked kell rájönnöd. Ez a te feladatod, és senki más nem tudja megmondani neked, hogy pontosan mire van szükséged, csak te. Mások maximum tükröt tarthatnak eléd, hogy több oldalról lásd, mi történik veled.

 

24.Mikor kezdhetek el intuitívan enni kalóriaszámolás nélkül?

Hogyha már legalább 3-4 hónapja tartod az egészséges súlyodat, és az nem változik, nők esetében visszatér a menstruáció, megbízhatóan érzel éhséget és jóllakottságot, s a minimum mennyiségek nem okoznak gondot, akkor érdemes lehet egy időre elhagynod a kalóriaszámolást. Próbáld ki, mi történik, ha egy hétig nem számolsz. Eszel annyit, mint addig? Jól érzed magad? Tudsz aludni éjjelente? A hét egyik napján este, az összes étkezés után nagyjából számold ki, hogy mennyit ettél. Csak azért, hogy lásd, saccper kábé mennyit fogyasztottál aznap. Hogyha az étkezések után számolod, az meggátol abban, hogy a számok befolyásolják a napi döntéseidet az étkezések alatt, ezért javaslom így. Hogyha azt látod, hogy túl keveset ettél, akkor másnap igyekezz kicsit többet enni. A lényeg, hogy ne hagyd magad visszasüppedni a nem-evésbe vagy diétázásba. Ha nem megy elsőre intuitívan enni (nekem nem ment), akkor se keseredj el, egy ideig számold, ha az megnyugtat, majd újra próbáld meg, hogy elhagyod a számolást teljesen, s csak a saját éhségérzetedre hagyatkozol. Ha azt tapasztalod, hogy számolás nélkül megijedsz, és netán félelemből, hogy nem ettél eleget, kényszeríted magad, hogy egyél még többet, az nem túl szerencsés. Az intuitív étkezés lényege, hogy bízol a testedben, hogy az tudja és jelzi, hogy menyire van szükséged, és nem számok, hanem a tested jelzései alapján eszel. Akkor egyél, amikor éhesnek érzed magad, és hagyd abba, amikor jóllaktál. Inkább többször egyél eleinte, mintsem 2-3 nagy étkezés aztán nagy szünet.

Kis lépésekkel haladj, egyszerre mindig csak egy dolgon változtass! Először számolj egy nap mondjuk egy étkezéssel kevesebbet. Aztán egy nap csak az ebédet számold. Aztán hagyd el teljesen. Arra kell törekedned, hogy kalóriaszámolás nélkül is bátran merj enni, és megtapasztald, milyen érzés, amikor éhes vagy és milyen, amikor tényleg jóllaktál. Ehhez gyakorolni kell, és nem szabad csalódni, ha elsőre nem sikerül jól. Kísérletezz, próbálgasd, csak így tudod megtanulni, hogyan kell úgy eleget enni, hogy nem számolsz kalóriákat. Minél hamarabb képes vagy a gyógyulás során azonosítani az éhség és jóllakottság érzését, annál hamarabb képes leszel számolás nélkül is eleget enni.

 

25.Muszáj kalóriákat számolnom ahhoz, hogy meggyógyuljak?

Természetesen nem. Itt egy bejegyzésem arról, hogyan ehetsz eleget számolás nélkül. Sőt, a kalóriaszámolás sem való mindenkinek. Ha egyedül gyógyulsz, te főzöl magadra, akkor hatalmas segítséget nyújthat a számolás, de ha van külső tanácsadód, aki segít megítélni, hogy eleget ettél-e, és nem te főzöl magadra, hanem az otthoni ételeket eszed, akkor szerintem nincs szükséged számolásra – feltéve persze, hogy a családod nem fogyókúrázik. Ha te nem számolsz, akkor nem árt, ha a tanácsadód (apa, anya, testvér, nagymama, partner stb.) is képben van, hogy mekkora adagra van szükséged ebben az állapotban. Többet enni, mint körülötted a többiek, gyakran része a gyógyulásnak. Ha dietetikus állít össze neked étrendet, akkor beszélj vele a minimumokról, hogy együtt tisztázzátok, hogy mennyi ételt javasol, s te mennyit érzel kielégítőnek, nehogy nagyon keveset ajánljon, te pedig majd könyörögsz, hogy hadd egyél többet… mert sajnos ilyen is van. Ha anorexiából jössz, eleinte talán az első néhány minimumos napban segít, ha előre kimatekozod, hogy nagyjából mekkora adagokra van szükséged, mert amit te elégségesnek gondolsz, az valószínűleg ennél jóval kevesebb. A kalóriaszámolás csak egy eszköz, ha el lehet kerülni, és úgy is eleget eszel, az a legideálisabb. Légy óvatos!

 

26.Nem tudom, hogy mi az ideális súlyom. Honnan tudom, hogy valóban meggyógyultam?

Nem baj, ha nem tudod pontosan, nem is neked kell tudni, csak az a dolgod, hogy megtanulj hallgatni a testedre, és felismerd mindig, hogy mire van szüksége. Ez persze nem megy elsőre, gyakorlást igényel. A súlyod beáll majd magától, a te felügyeleted nélkül, hogyha az étkezés, mozgás, alvás, stressz a helyén van. Vagyis eleget eszel, eleget alszol, eleget pihensz, keveset stresszelsz, és rendszeresen mozogsz, de NEM esel túlzásokba! Mozgásnak számít a séta is a friss levegőn, nem feltétlenül a konditeremre gondolok. Ha meggyógyultál – fizikailag és mentálisan –, akkor erőfeszítés nélkül képes vagy tartani a súlyodat, ami ahol beáll, jelenleg az az ideális testsúlytartományod. Az „ideális súly” nem egy konkrét szám, inkább egy 2-4 kiló közötti testsúlytartomány, ahol a tested folyamatosan tartózkodik, anélkül, hogy bármilyen módon felügyelnéd a súlyodat. Van már éhségérzeted? Érzel jóllakottságot? Hogy érzed magad általában? Eltűntek az evészavar gondolatok és elfogadod a testedet olyannak, amilyen? Képes vagy elfeledkezni az ételekről napközben, és csak akkor gondolni evésre, amikor éhes vagy? Ha ezekre igen a válaszod, akkor talán meggyógyultál. Ebben és ebben a bejegyzésben írok bővebben arról, hogy mit jelent „meggyógyultnak” lenni.

 

27.Hogyan küzdjem le a bűntudatot, hogy sokat ettem? Mit csináljak, ha falásroham (binge) után rettenetesen érzem magam a túl sok ételtől? Szétfeszíti a hasam, és úgy érzem, az egyetlen dolog, ami segítene, ha purgálok.

Egyszerűen el kell fogadnod, hogy ez van, és kivárni, amíg elmúlik. Sétálj egy kicsit vagy feküdj le, amelyik kellemesebb, a friss levegő csodákra képes! Ha evés után kimész a szabadba, az segít kitisztítani a gondolataidat. Beszélgess egy baráttal, nézz filmet, tereld el a gondolataidat. Bármi jól jön, ami eltereli a figyelmed a testedről! Ne igyál túl sok folyadékot, esetleg egy kis borsmenta teát, vagy egy pohár vizet citrom kifacsart levével.

Ha egy barátod tenné fel neked ezeket a kérdéseket, akkor mit javasolnál neki? Azt, hogy tegye tönkre magát még jobban és hánytassa meg magát? Vagy inkább, hogy minden rendben lesz, ez is el fog múlni? A purgálástól való megkönnyebbülés csak egy illúzió, ez nem oldja meg a problémádat, csak maximum tüneti kezelés. A purgálás következő faláshoz vezet. A falás pedig újra ehhez az érzéshez. Nem is beszélve a melléktünetekről, amik az étel megszabadulásával járnak. A purgálástól tartósan nem éreznéd jól magad, különben most nem tartanál itt. Bizalom, idővel ez is jobbra fordul, az extrém (vagy fokozott) éhség a gyógyulás alatt majd elmúlik – hogyha nem küzdesz ellene és elfogadod, hogy erre szükséged van ahhoz, hogy elengedd az evészavarodat! Nem fog örökre megmaradni a késztetés, hogy purgálj evés után. Ha nem kompenzálsz evés után vagy kezdesz újabb diétába, hogy „helyrehozd a dolgokat”, és nem szabadulsz meg az ételtől semmilyen formában, nem mozgod le, nem akarod jóvátenni, akkor el fog múlni a késztetés. De ehhez emlékeztetned kell magad minden alkalommal arra, hogy ha purgálsz, az éhségérzeted nem képes helyrejönni, és a késztetés, hogy rengeteg ételt megegyél, nem fog elmúlni. Légy türelmes, légy kedves magadhoz, beszélj magaddal elfogadó és biztató hangnemben, mint ahogy a legjobb barátoddal tennéd.

 

28.Normális súlyomnál vagyok, bulimiából gyógyulok, és nem vagyok alultáplált. Akkor is ennyit kell ennem? Nem leszek túlsúlyos, ha ilyen sokat eszek minden nap?

Ha bulimiával küzdesz, és nem érzed úgy, hogy az éhségérzeted teljesen megbízható, akkor talán érdemes követned a minimum ajánlásokat, hogy biztosan tudd, hogy eleget eszel. A minimumokat követve lesz egy támpontod, amihez viszonyíthatsz. Lehetnek napok, amikor viszont talán nem érzed úgy, hogy ennyire szükséged lenne, fizikailag nem kívánsz ennyi ételt és nem esik jól. Olyankor segít, ha a minimumok helyett követed a saját éhségérzetedet, és semmiképp ne etesd kényszeresen magad, csak azért, hogy meglegyen a 2500-3000 kalória.

Szükséges lehet a 2500-3000 kalória naponta, hogy kijöjj a korlátozó módból, mert amikor falásrohamod van a bulimia alatt és purgálsz, akkor a tested ugyanúgy deficitben van, mintha nem ettél volna – kalória szempontból. Szóval habár azt írod, hogy tartod a normális súlyodat, a tested ugyanúgy alultáplált lehet és energiára éhezik, annak ellenére, hogy ez a súlyodon ránézésre nem látszik. Ami nagyon fontos, hogy ne kompenzálj, ne purgálj, és ne vonj meg magadtól kalóriákat semmilyen módon! Csak azért, mert ezt az adagot fogyasztod, még nem leszel túlsúlyos, főleg, hogyha amúgy is egészséges súlynál vagy. (Amúgy is túlsúlyos mihez képest?) Ami általában történik ilyen helyzetben, hogy az anyagcseréd felgyorsul, az emésztésed sokat javul, és visszatér az energiád, éhségérzeted és az egyensúly a testedben. Ha néhány kilóval változik is a tested, annak úgy kell lennie, és jobb, ha minél hamarabb elfogadod ezt a lehetőséget.

A minimumok alapból úgy kerültek meghatározásra, hogy NORMÁL EGÉSZSÉGES emberek táplálkozását vették alapul! Azon emberek, akiknek az emésztése egészséges, nem híznak ezeken az értékeken. A HDRM oldal alapján a bulimiásokra ugyanúgy vonatkoznak ezek a minimumok, mint bárki másra, aki evészavar háttérből jön. Bulimiával küzdők is általában élnek át extrém éhséget, sérülést okoz a purgálás és felborult táplálkozási szokások a szervezetben, így ebben az esetben neked is sok energiára van szükséged, hogy teljesen felépülj. Sosem maga az étel a probléma, ezt ne felejtsd el! A fő, hogy elengedd az evészavart, és új szokásokat hozz létre. Ebben pedig nagyon sokat segít, hogyha eleget eszel minden nap, és feltétel nélküli engedélyt adsz magadnak, hogy egyél. A minimum fogyasztása biztosítja, hogy sose egyél túl keveset, és a tested minden nap megkapja, amire szüksége van.

 

29.Már tartom a célsúlyomat. Nem is tudom… ideális súlyomnál vagyok? Hogyan dönthetném el?

Ez attól függ… Kívánsz ételeket nagyon? Állandóan ételeken gondolkodsz? Fizikailag jól érzed magad a testedben? Sok energiád van, és a hormonjaid egészségesek? Tapasztalsz rendszeresen erős vízvisszatartást? Ki szerint nem kell híznod többet?

Az, hogy szerinted normális súlyodnál vagy, nem feltétlenül jelenti azt, hogy egészséges vagy. A BMI legalja az emberek 90%-ának kevés. Ha a célsúlyod valahol a BMI 18-20 között van, az könnyen lehet, hogy nem elég neked. Készakarva ott tartani a súlyodat ugyanolyan evészavaros viselkedés, mintha nem ennél egész nap, csak mert félsz, hogy hízni fogsz. Az evészavar gyógyulás nem a hízásról szól, az csak egy kis része az egész folyamatnak. Neked kell eldöntened, nem az én dolgom megmondani, hogy egészséges vagy-e vagy sem, és hogy mennyi kilóra van szükséged. Ha az ideális súlyodnál vagy, akkor nem hízol könnyen, annak ellenére, hogy esetleg néha többet eszel, mint egyébként szoktál, és képes vagy az éhségérzetedre hallgatva enni (akkor enni, amikor éhes vagy, és abbahagyni, amikor jóllaktál). A gyógyulás alatt a testünk megtanulja, hogy mennyi ételre van szüksége, hogy tartsa az egészséges súlyunkat, szóval a gyógyulás után már képesek vagyunk intuitívan, az éhségérzetünkre hallgatva enni.

Sokunknak az evészavar utáni alakunk más, mint amit a médiában látunk. Gyakran nem tudjuk, hogy az alakunknak milyennek kellene lennie, mert még túl fiatalok voltunk, mielőtt teljesen kifejlődött volna a testünk. El kell fogadnunk olyannak a testünket, amilyen, és beletörődni, hogy nem tökéletes, talán egy kicsit „husisabb” miután kijöttünk az evészavarunkból. Nem fogsz automatikusan fit, szálkás lenni gyógyulás után, de lesz egy normális, egészségesen működő tested, ami ennél sokkal fontosabb. Néhányunk teste természetes módon gömbölydedebb, másoké pedig karcsúbb. Ez így van rendjén. Ha körbenézel az utcán, változatos formában, méretben, alakban, különböző magassággal és alkattal megáldott testeket láthatsz. Ez csak egy test, ami arra van, hogy benne élve megtapasztalhassuk az életet ezen a Föld nevű bolygón. Nincs jelentősége, hogy milyen, és minél kevesebbet foglalkozol ezzel a kérdéssel, annál inkább önmagad leszel, és nem akarsz másoknak megfelelni. Zsírra szüksége van a testünknek. Fogadd el az alakodat olyannak, amilyen, és ünnepeld, hogy van egy tested! Hiszen annyi mindenen keresztülmentetek együtt, ő a te otthonod.

 

30.Meggyógyulhatok vegánként az evészavaromból?

Igen és nem. Az igazság az, hogy meg lehet gyógyulni vegán étrenden is, de nem kifizetődő. Egyrészt mert ha nem vigyázol, könnyen megmarad az evészavar (diéta) mentalitás a fejedben, és minden ételt továbbra is címkézel, hogy jó és rossz, egészséges-egészségtelen, szabad-nem szabad stb. Erre pedig a legkevésbé sincs szükséged gyógyulásban, mert túlevéshez, falásrohamokhoz vezet, illetve elősegíti, hogy megragadj a kvázi-gyógyult állapotban. Ez azt jelenti, hogy habár a tested helyreáll, a fejben ugyanolyan aktív evészavar él tovább, és valójában semmi nem változik. Ez pedig borzasztó veszélyes!

A másik oldalon pedig, ha ízig-vérig vegán lélek vagy, akkor jobban teszed, ha nem váltasz addig „életmódot”, amíg teljesen át nem írtad a fejedben élő káoszt. Ha nem vigyázol, beleeshetsz abba a hibába, hogy szuper egészségesen eszel, csak tiszta étkezést vagy hajlandó követni, és semmit, ami nem illik bele az „egészségesről” alkotott elképzelésedbe, azt nem eszel meg. Aki valaha evészavarral küzdött, nagyon óvatosan kell, hogy bánjon a korlátozással járó diétákkal! Mivel a vegánság több, mint diéta, így ha tényleg komolyan átérzed a miérteket, és szeretnél másokat inspirálni arra, hogy kevesebb állati eredetű ételt fogyasszanak, hogyha az evészavaros időszakod alatt váltottál, nem fognak komolyan venni. Azt gondolhatják, hogy még mindig beteg vagy, s hogy esetleg minden vegán ilyen. Ez pedig a vegánság céljainak sokat árt.

A harmadik ellenérvem pedig, hogy a vegánság nem tudjuk még, hogy hosszútávon (generációkon) keresztül milyen hatással lesz az emberi szervezetre, mert nincs egyetlen olyan népcsoport sem, akik tisztán 100%-os növényi étrenden élnek.  Ahhoz, hogy több növényi dolgot egyél, nem kell vegánnak hívnod magad. Másik részről pedig a vegánság nem egyenlő szigorú szabályok szerint kiválasztott teljes értékű bio ökogazdaságból származó szuper mindenmentes ételek fogyasztásával! A vegánság több mint puszta egészségmánia. Ha az egészségügyi része miatt vágysz rá, hogy vegánná válj, megeshet, hogy az evészavarod próbál irányítani ezen a csatornán keresztül. Talán nem is azért akarsz vegán lenni, mert hiszel benne, hanem mert félsz az ételektől. Még mindig. Ezen pedig semmilyen életmód nem változtat. A legjobb, amit a gyógyulásod érdekében megtehetsz, hogy nem száműzöl ételeket az étrendedből, és bármit megengedsz magadnak feltétel nélkül. Ettől még ehetsz tudatosan, egészségesen, többségében növényi dolgokat, így mégis lehetőséget hagysz az állati eredetű ételeknek is, hogyha úgy érzed, hogy szükséged van rájuk. Nekem szükségem volt, és fel kellett adnom a vegánságot, ráadásul megismerve a másik oldalt is, ma már úgy gondolom, hogy ez nem fenntartható, és a természet nem így működik.

Vegánság és evészavarok:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3402905/
https://www.psychologytoday.com/us/blog/real-healing/201211/vegetarianism-and-eating-disorders
https://www.recoverywarriors.com/vegan-recovery/
https://www.thefullhelping.com/on-veganism-eating-disorder-recovery-and-no-foods/
https://www.whimn.com.au/talk/news/girls-are-going-vegan-to-mask-their-eating-disorders/news-story/da1d973fafc5284cd1051def4019b027
https://www.youtube.com/watch?v=ejiYVhTLDFQ

Tévhitek és fenntarthatóság
http://www.diagnosisdiet.com/
https://justmeat.co/
https://www.amazon.com/Holistic-Management-Third-Commonsense-Environment/dp/161091743X
https://www.psychologytoday.com/intl/blog/diagnosis-diet/201709/the-vegan-brain
https://www.amazon.com/Letter-Vegetarian-Nation-Sustainable-Environmental-ebook/dp/B01BK3HKNA
https://www.amazon.com/Good-Calories-Bad-Controversial-Science/dp/1400033462

sajnos magyarul még nem találtam, bocsi!

 

 

31.Falászavarral küzdök. Rám is érvényesek az írásaid?

Igen és nem. Neked kell felismerned, hogy amiről az adott bejegyzésben írok, mennyire passzol hozzád. Nyilván amelyik kimondottan más evészavar típusnak szól, az valószínűleg kevésbé segít, de a túlevésről szóló és a ” mi a baj a diétákkal” írásaim hasznosak lehetnek. A falászavarból való gyógyulásnak nagyon hasonlóak az alapjai, mint bármely más evészavarból való gyógyulásnak!

Fontos lépések, hogy legyőzd a falászavart:

  • ha még nem tetted, hagyj fel a diétázással,
  • dobd el a mérleget; ne akarj tökéletes lenni,
  • törekedj arra, hogy egyensúlyba hozd a testedet rostdús és változatos ételekkel,
  • kalóriaszámolás helyett kövess intuitív modellt,
  • azonosítsd az érzéseidet minden étkezés előtt ezekkel a kérdésekkel,
  • tegyél különbséget érzelmi és fizikai éhség között,
  • maradj tudatos (helló jóga és meditáció!)
  • tölts időt a szabadban,
  • beszéld ki magad a túlevésből,
  • ne ostorozd magad, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd,
  • emlékeztesd magad arra, hogy mind küzdünk valamivel! ugyanolyan értékes vagy, mint bárki más, és jogod van arra, hogy boldog legyél

A kibeszélést a falásból tudom, hogy könnyebb mondani, mint megtenni, de idővel, ahogy egyre többet gyakorlod, úgy egyre könnyebb lesz azt mondani magadnak, amikor késztetést érzel falásra, hogy „Csak azért, mert akarom, nem jelenti azt, hogy meg is kell tennem.” Próbálj meg különbséget tenni éhség és kívánás között, főleg ha amit kívánsz egy olyan étel, amiből rendszeresen etted túl magad. A fizikai éhség érzete általában fokozatosan növekszik, míg a kívánás azonnal tör rád, hirtelen. A legkevésbé akarod, hogy folyton éhes legyél, mert nem eszel eleget, szóval ügyelj rá, hogy rendszeresen egyél elegendő mennyiségű ételt. Ne tilts meg magadnak semmit, és ha sebezhetőnek érzed magad, feldúlt vagy, akkor próbáld meg lenyugtatni a gondolataidat, és egy időre elterelni a figyelmed, mielőtt bármilyen ételt megennél. Ahhoz, hogy ne vonódj be a saját drámádba, és objektíven tudd kezelni a helyzetet, kicsit hátra kell lépned és végiggondolnod minden hirtelen cselekvés előtt (azaz evés előtt), hogy mi történik most. Beszélj úgy magaddal, mint ahogy a legjobb barátoddal tennéd! Támogasd magad és légy kedves önmagadhoz is!

 

32.Még mindig hullik a hajam, pedig többet eszek! Mi történik? Talán valamit rosszul csinálok? Hajhullás/töredezés/szárazság/elvékonyodás?

Az a tapasztalatom, hogy ha keresztülmész a gyógyuláson, akkor a tested egyensúlyra talál, és a hajad is újra egészséges lesz. Az evészavar hihetetlen stresszt helyez a testedre, és ez nyilván megviseli a hajadat is. Nem tudod meggyógyítani a hajad, miközben a tested továbbra is sérült és gyenge. Ha elkezdesz enni, képzelheted, hogy a hajad lesz az utolsó kb, amire a tested „elpazarolja” az értékes energiát, mert előbb a szerveidet, a hormonokat, az emésztésedet, testhőmérsékletet, sejteket regenerálja. Hogyha ezek rendben vannak, akkor a hajad is elkezd erősödni és dúsulni. Eleinte talán még jobban hullik a hajad, mint az evészavarod alatt, ez normális reakció. Előbb sok minden rosszabb lesz, mielőtt javulna a helyzet, és ez a hajra is igaz. Ráadásul a hajunk gyakran 2-3 hónappal a súlyos stressz után reagál hajhullással, nem azonnal, ezért is tapasztalhatsz nagyobb hajhullást a gyógyulás elején és alatt.

 

 

Ha a kérdésedre nem találtál itt választ, bátran írj nekem! 🙂