• Ti írtátok

    Versek – tőletek

          álmomban súlytalanul szárnyaltam, mígnem egy csendes kis szigetre találtam. a gondok már rég elhajóztak, nem túl sokat filóztak. a csontjaim kardként döfték át a bőröm, mint porcelánbaba ültem ott a tengerparti kövön. süvített a parti szél, kezemen előtűnt egy újabb kékes ér. akár egy festmény-alany, figyeltem a vizet mozdulatlan. gerincem csipkeként ütött át az éjfekete leplen, amit viseltem azon az álom-reggelen. halott lélek tükrévé vált e törékeny test, ami magán már csak a feketét tűrte meg.       uszály levetném az uszályom, hisz felemészt, húzni ezt a földön túl nehéz. de nem tehetem, hisz részemmé vált, és az is marad egy életen át.   K.K.  …

  • személyes írások

    Kvázi-gyógyulás 2. ex-vegán

    Tudod mi nem egészséges? Stresszelni az evésen és az egész életedet az evés fogságában tartani. Ez nagyon nyomorúságos egy élet így!     „Add tovább a tudásodat, az erőt, a jártasságot. De a gyengeséget, dőreséget és kudarcot szintúgy. Igen, leginkább a kudarcot. Mert a legjobb tanár éppen a kudarc.” ~ Yoda mester ~     Kvázi-gyógyulásról 2. rész Vissza az ösvényre Az előző bejegyzésben írtam arról, hogyan tartott kvázi-gyógyulásban mindaz, amit vegánként hittem és tettem. Itt elolvashatod! Történetem folytatása – Mi történt a vegánság elengedése után? Áldott-átkozott internet. Ami eljuttatott odáig, hogy elfogadjam, a vegánság számomra nem működik, az segített hozzá ahhoz is, hogy rossz irányba forduljak útmutatásért. A youtube-on…

  • személyes írások

    Kvázi-gyógyulás és vegánság

    Egy népszerűtlen vélemény: a vegán életmódra váltás nem volt életem legjobb döntése. A gyógyulás nem lineáris.   Kvázi-gyógyulásban voltam és nem is láttam A kvázi-gyógyultság nem gyógyultság. Sosem állítottam, hogy gyógyult vagyok. Kerültem a „meggyógyultam” kifejezést, mert tudtam, hogy hazugság lenne. Gyógyulásban vagyok. Már jó ideje. És bízom benne, hogy egyszer elérem a teljesen felépült szintet, amikor azt, amit teljes gyógyultságnak tartok, érezni fogom a saját tapasztalataimon. Ide-oda jojózni a gyógyulás és visszaesés között kimerítő, mind fizikailag mind pedig lelkileg. Annyiszor estem már vissza a jól bevált módszerekhez – akár anélkül, hogy felfogtam volna, mit teszek –, többé nem akarom, hogy ez megtörténjen. Belefáradtam. Nem csupán annyira, mint tavaly, vagy…

  • személyes írások

    „ALL IN” – az orthorexia csapdája

    Az orthorexia meggátolt abban, hogy jobban legyek. Az én gyógyulásom sem lineáris. És szeretnék ismét többet megosztani veletek. Titkoltam. Féltem attól, hogy zabazombinak tartanak majd. Hogy mit fognak gondolni. Hogy azt mondják, ez nem jó. Hogy ez nem normális. És hiába tudtam, hogy ez butaság, és hogy nekem ennem kell, mert nagyon sok bepótolni valóm van és ezt normális adaggal, feldolgozatlan kajákkal nem tudom helyrehozni, nem tettem.     „ALL IN” – byebye orthorexia Az anorexiából könnyebb volt felállni, mint az orthorexiából. Amikor elkezdesz gyógyulni, valószínűleg azért teszed, mert egészséges akarsz lenni. Ezért úgy érzed, hogy az evésben is egészségesre kéne törekedned. De ez egy csapda. HATALMAS csapda! És én…

  • személyes írások

    Két és fél év

    A gyógyulás megérte az időt. Megérte az energiám. Megérte a plusz kilókat. Megérte a sok megevett kalóriát. A fetrengéssel töltött órákat. A tömény csokitortákat. Mert ez mind hozzásegített ahhoz, hogy most itt legyek.     Két és fél éve csinálom. Két és fél. Bár időnként lejtős szakaszokkal. Ember vagyok. És én is hibázom. Vannak napok, amikor nem vagyok valami erős, nem vagyok sem bölcs, sem határozott, és a legkevésbé sem vagyok kiegyensúlyozott. Hálás vagyok mindenért, ami az elmúlt években történt velem. Annyi mindenből helyrejöttem, annyi sebtapaszt rántottam le a testemről, lelkemről, rólam, ami ugyan fájdalmas volt, de egyre szebben gyógyult, míg már alig észrevehető bennem. Meg kellett tennem. Boldog vagyok,…

  • Ti írtátok

    Miért használjuk szitokszóként a kövérséget? Ne bántsuk egymást!

    KÉRLEK OLVASD EL! Valaha amikor valakit baszogattál a testalkata, súlya miatt (vagy bármi másért, amiről fogalmad sincsen, hogy tehet-e, mondjuk ha tehet sincsen hozzá semmi közöd) belegondoltál, mit érez? Vagy amikor csak elejtettél egy ezzel kapcsolatos poént? Mert te már abban a kurva pillanatban tovább is léptél de akinek szólt abban az emberben lehet hogy egy életre megmarad. Szörnyű, hogy ma az alapján van megítélve valaki vagy eldöntve, hogy ő jól néz-e ki és hogy mire képes, hogy milyen a testalkata. Ha valaki kövér vagy esetleg hízik, miért érzed magad feljogosítva, hogy megjegyezd neki? Miért használjuk szitokszóként a kövérséget? Honnan tudod, hogy nem-e falászavaros vagy bulimiás az illető? Honnan tudod,…

  • Ti írtátok

    Lívia története

    Két évvel ezelőtt novemberben, amikor az apukám szülinapját ünnepeltük és rengeteg finomság volt az asztalon, és persze degeszre ettem magam, akkor jöttem rá, hogy nem tetszem magamnak és le akarok fogyni. Nem voltam kövér, csak szerintem husis. Volt, és még most is van barátom, aki úgy szeretett belém, amilyen akkor voltam. Szóval elkezdtem fogyókúrázni rendkívül drasztikusan. Számoltam, hogy egy nap hányszor ehetek csak. A szénhidrátra ellenségként tekintettem. Salátákon éltem. Utánanéztem a dolgoknak, de nem alaposan. Nem azt néztem, hogy mi számít természetes fogyásnak, egészséges keretek között, hanem hogy minél rövidebb idő alatt lefogyjak. A rákövetkező nyáron (suli alatt nem volt ilyenekre időm) heti többször kardióztam, rosszul éreztem magam, ha egy…

  • Ti írtátok

    Anna

    Annával* nagyjából öt, talán hat éve találkoztam. Már nem emlékszem pontosan. Még a vonásaira sem. És hiába is kérdeznél másokat, akik az ismeretségi körödben összefuthattak vele, mert biztos vagyok benne, hogy mindenkinek más arcát mutatja. Hiszed vagy sem, Annában nincs semmi hiúság. Pontosan tisztában van vele, hogy néz ki, és cseppet sem találja magát vonzónak. De igazából nem is a külcsíny a lényeg számára, hanem az irányítás. És hogy ezt elérje, semmitől sem riad vissza. Bár a felszínen a legközelebbi bizalmasodnak tűnik, észre sem veszed, milyen beteges, ahogy manipulál. Ami nem csoda, hisz Annához akkor is fordulhatsz, amikor úgy érzed, darabokra hullik körülötted az életed. Annának van egy nagyon kegyes…

  • Ti írtátok

    Adri története

    Hát nem is tudom, hol kezdjem. Először is, nagyon nehéz ezzel a betegséggel együtt élni. Megnehezíti az ember mindennapjait, ahogy az enyémet is. 2017-ben úgy döntöttem, hogy le szeretnék fogyni, mert jött egy olyan érzés, hogy én nem vagyok megelégedve önmagammal, az alkatommal, adottságaimmal, hiába mondták sokan, hogy csinos vagyok, nem hittem nekik. Úgyhogy el is kezdtem a fogyókúrát, amihez már bánom, hogy nem kértem ki szakember véleményét. Drasztikusan csináltam. Az elején még “úgymond” megettem, amit kívántam és amikor, de kezdtem elhagyni a cukros lisztes olajos dolgokat. Nem ettem édességet, nem ittam cukros üdítőt. Később már azt vettem észre, hogy egy nap csak puffasztott rizset, joghurtot vagy kekszet ettem. De…

  • személyes írások

    Test a tükörben

    Nem vagyok vak, csak lehunyom a szemem. Mert úgy könnyebb.   2018. december   Belenézek a tükörbe, pislogok néhányat, ráncolom a szemöldököm. Bámulom magam, megállt az idő, és úgy érzem, mérföldekre vagyok a testemtől. Új kezdet. Vagy csak a régi? Minden nap más. Ma ez van, holnap az lesz. Az egész egy örökös körforgás. Érdekes dolog ez a testképzavar. Ha egész nap nem nézek tükörbe, az esetek 90%-ában nem jutnak eszembe a gondolatok. Azok a gondolatok. Ami sosem hagy békén. Tudod melyikre gondolok… „Úristen milyen kiütéses megint az arcom! Így néztem ki egész nap??!” „Szörnyű a hajam. Gyűlölöm!” „Bárcsak kicsit vékonyabb lenne a derekam. Olyan széles lett. Ahh, milyen sokat híztam!”…

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial