Rólam

 

 

My goal is simple. It is a complete understanding of the universe.
~ Stephen Hawking ~

 

 

 

A nevem Kata, és évekig (évtizedekig?) szenvedtem az evészavar uralmától az életem fölött. Szentül hittem, hogy sosem lesz jobb, sosem fogom elfogadni önmagam és ezt a testet, örökre együtt kell élnem ezzel a “tudatállapottal”. Magyarországon nem kaptam megfelelő információt arról, hogy mi történik, miután hazaengednek a kórházból – ahová súlyos alultápláltsággal szereztem felvételt -, s fogalmam sem volt, mégis merre induljak tovább a gyógyulás és feltáplálás kusza kavalkádjában? Számomra elérhetetlennek tűnt akkor a cél évekig…
Aztán rátaláltam a megoldás kulcsára…

Az elmúlt éveimben külföldi blogokon és támogató oldalakon kerestem támaszt, ahol felismertem, mennyire hiányzik hazámból ez a hozzáállás, és maga a tudásanyag ahhoz, hogy kisegítsenek minket a megszállott, beszűkült állapotból. Mindenemet felőrölte a mániákus diétázás, egészségtudatosság, és az, hogy mindenből tökéletes és a legjobb legyek – ami nyilván nem sikerült.  Ezek a szokások és elültetett gondolatok nálam olyan mélyen gyökereztek a tudatalattimban, hogy elszántság és józan ész nem hatott rájuk. Még önmagukban az érzelmi terápia és a családom támogatása is kevés volt. Az évek alatt teljesen elveszítettem önmagamat, elfelejtettem a hobbijaimat, mindazt, ami valaha számomra fontos volt, és minden pillanatomat, ébren töltött percemet – de még álmaimat is – az evés, a megfelelési kényszer, a tökéletes külső és az elfogadás iránti vágy tette ki. Teljesen elszakadtam a valóságtól. Teremtettem magamnak egy szorongásokból és félelmekből épülő világot, melyben mindennek alapja az evés volt.

Életem központi kérdésévé vált, hogy mi fog történni és milyen hatással lesz ez a testemre. Ma már tudom, hogy az energiahiány az, ami az agyamat ennyire evés-fókuszálttá idomította, ez a bennünk rejlő túlélési ösztön, amelynek mégis gyakorlatilag az életemet köszönhetem. Mindenütt záporoztak elém a diéta-biznisz termékei, fogyás tippek, újabb és újabb trendek és csodabogyók, melyekkel az álomsúly elérhető… De az evészavaromban soha nem volt álomsúly. Nem volt soha semmi elég. Bármilyen mélyre jutottam, semmi nem volt elég jó. Annyira értéktelennek és kevésnek éreztem magam legbelül egész életemben, hogy nem számított, mennyire voltam erős evészavar mértékkel, a tökéletesség iránti vágyamnak – melyet a sok reklám, magazin és külvilág csak erősített – semmi nem volt elég kielégítő. Mintha szándékosan egy fájdalmas és hosszas öngyilkosságnak vetettem volna alá magam, csupán azért, mert ebbe a testbe és világra születtem.

Miután több száz #eatingdisorderrecovery blog érhető el angolul, míg magyarul egy sem, úgy döntöttem, ideje egy elérhető platformot létrehozni, s megosztani a tudást, melyet azon oldalak által felhalmoztam.

Tekintsd ezeket eszköznek, s lásd meg a mentális valóság és a külső világ között húzódó töréspontokat, hogy megtaláld önmagad, s átírhasd mindazt, mely nem szolgálja többé fejlődésed!

Az evészavarból meg lehet gyógyulni.

És én meg is mutatom, hogyan!

Az evészavarokat nem elítélni kell, hanem átnyújtani a megfelelő információt a gyógyuláshoz azoknak, akiknek szüksége van rá.

Az evészavar bárkinél kialakulhat. A diéta és társadalmi sztenderdek alapos agymosást végeztek rajtunk, és nem a Te hibád, ha túl erős hatást gyakorolt rád mindaz, amit napi 24 órában látsz magad körül.

Az evészavar nagyon összetett jelenség. Az ember nem maga választja. A család, szülők és rossz gyermekkor önmagukban nem okoznak evészavart. A társadalom és társadalmi elvárások önmagukban nem okoznak evészavart. Az evészavarok nem tisztán testképzavar és negatív önkép eredményei. Az evészavar nem csak a súlyról és az evésről szól, annál jóval mélyebben gyökerezik. Az egészségesnél alacsonyabb testsúly nem kritériuma az evészavarnak. A funkcionális evészavar évtizedeken át tünetmentes lehet! A tendenciák genetikailag meghatározottak, de a környezeti hatásokon és SAJÁT tapasztalatainkon múlik, hogy felszínre jönnek-e a meghatározott viselkedések, illetve milyen formában, s mi mindent pakolunk még rá.

Az evészavar bármilyen testben, nemben, életkorban, családban, életmódban, kultúrában, társadalomban megjelenhet! Az evészavar nem csak anorexia, hanem EDNOS (eating disorder not otherwise specified, amit újabban OSFED néven is emlegetnek), binge eating disorder (falászavar), túlevéses-megvonásos zavar, bulimia, alulevés, orthorexia, anorexia athletica, állandó yo-yo diétázás és az összes érzelem vezérelt eltérés a “normál” táplálkozási szokásoktól. Bárkinél megjelenhet. Attól, hogy nem látszik, még rengetegen szenvednek tőle.

 

Szeresd a testet, mely megadatott, és hozd ki a benned rejlő képességekből a legtöbbet!

 

Nincs miért lenézni azokat, akik nem találják igaz énjüket ebben a diéta-és-vékonyság-megszállott társadalomban. Nincs miért elítélni azokat, akik beismerik, hogy valamivel nem képesek megbirkózni. Emellett a szorongás és más mentális zavarok gyakran társulnak az evés-fókuszos krónikus diéta-viselkedéshez. A stigmatizálás és megbélyegzés ősi magyar szokás, amin ideje túllépnünk. Ötből egy ember szenved valamilyen mentális problémától, és hazánk második az európai ranglistán öngyilkosság viszonylatban. Mégsem beszélünk róla. Az esetek 90%-ában valamilyen pszichiátriai megbetegedés áll a háttérben. Minden 40 másodpercben valaki a világon öngyilkosság áldozatává válik. Számtalan fiatal fontolgatja nap mint nap az öngyilkosságot, és az önpusztítási tendencia egyre erősebb a felnövő generációban. Engem sokkoltak ezek az adatok, mert egykor én is közéjük tartoztam. Azáltal, hogy MERSZ beszélni róla, megváltozhat a társadalom hozzáállása, eloszlanának a tévhitek és mítoszok, melyek a mentális betegségeket övezik! Mivel a társadalom stigmatizálja, elveszi az esélyt attól, hogy mások időben megkapják a segítséget, melyre szükségük van.
Senki nem tud téged megmenteni, ha nem tudják, hogy szükséged van rá. Merj segítséget kérni, hogy megküzdhess egy újabb nehéz nappal!

Szeretnék olyan közösséget teremteni, ahol az emberek mernek beszélni mentális problémáikról, küzdelmeikről, félelmeikről, az evészavarosok végre támogatást és segítséget kapnak. Célom a tudományon és tapasztalatokon alapuló információkon keresztül segíteni őket egy teljes élethez xx

 


 

 

Kíváncsi vagy, hogyan éltem meg a gyógyulást és az evészavart?

 

A személyes írásaim fül alatt olvashatsz róla!

 

Arról, hogyan alakult ki nálam az evészavar, ebben a bejegyzésben írok.

A gyógyulás előtti gondolataimat ebben a levélben foglaltam össze.

Arról, hogy miért kezdtem el blogolni, itt mesélek.

Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy az, ahogyan én megéltem az evészavart és a gyógyulásomat, csak az én élményem. Nem jelenti azt, hogy neked is így lesz. Mind mások és egyediek vagyunk, és ezért a betegség is különböző formát ölt az életünkben. Ezek csupán az én gondolataim, amelyeket úgy gondoltam, hogy talán érdemes megosztanom az oldalon, hátha valaki könnyebben kapcsolódik ehhez, és erőt merít belőle.

 

Abból tudok meríteni, ami adott, és nem tudok olyanról beszélni, amit soha meg nem tapasztaltam.

 

Hiszek abban, hogy van értelme írnom. Hiszek a gyógyulásban. Hiszek benned. Magamban. A világban. Hiszek a folyamatban, és egyetlen dolgot adhatok csak neked: a gyógyulásba vetett bizalmat.