• felépülés tippek,  személyes írások

    A leggyakoribb reakciók arra, hogy evészavarral küzdök

    Mióta nyíltan írok, beszélek, posztolok arról, hogy régóta evészavarral küzdök, megtanultam teljesen másképp kezelni a témát. Korábban, ha csak rákérdeztek, hogy miért hagytam ott az egyetemet, hazudoztam vagy tereltem a témát, mert rettegtem bevallani, hogy azért, mert evészavarom volt. Nem vagyok evészavaros. Már nem így gondolok rá. Csak evészavarom van. Volt. Szerintem most is van. Vagy… ahogy nézzük… Már nem félek beszélni róla. Már nem szégyellem többé. Mint egy tényt közlöm az emberekkel, akikkel szóba jön ez a téma. Ha megkérdezik, hogy mivel foglalkozom szabadidőmben vagy miről írok, elmondom. Nyíltan. Ha rákérdeznek, hogy miért voltam beteg, elárulom. Mert többé nem érzem úgy, hogy ezt titkolnom kellene. Nincs rajta mit szégyellnem.…

  • felépülés tippek,  szakirodalom

    Az agy nem fog magától “meggyógyulni”

    Az agy újrakódolása nélkül nincs gyógyulás, neked kell újraprogramoznod Az agynak több idő kell, hogy meggyógyuljon az evészavarból, mint ahogy a test gyógyul. Amint elkezdesz eleget enni egy alultáplált állapotban, a súlygyarapodás relatíve gyorsan történik. Olyan gyorsan, hogy talán azt gondolod „túl gyorsan hízok” és „nem bírok lépést tartani a gyors változással” vagy „ez túl sok, mi van, ha csak hízok és hízok majd és fejben továbbra is szenvedni fogok?”. Ha nem készíted fel magad arra, hogy a súlygyarapodás gyorsabban megy majd végbe, mert az csak egy icinyke-picinyke szeglete az egész gyógyulási folyamatnak, akkor könnyen bepánikolsz, és ez rendszerint visszaeséshez vezet. Habár a test hónapok alatt képes radikálisan új külsőt produkálni,…

  • személyes írások

    Kvázi-gyógyulás és vegánság

    Egy népszerűtlen vélemény: a vegán életmódra váltás nem volt életem legjobb döntése. A gyógyulás nem lineáris.   Kvázi-gyógyulásban voltam és nem is láttam A kvázi-gyógyultság nem gyógyultság. Sosem állítottam, hogy gyógyult vagyok. Kerültem a „meggyógyultam” kifejezést, mert tudtam, hogy hazugság lenne. Gyógyulásban vagyok. Már jó ideje. És bízom benne, hogy egyszer elérem a teljesen felépült szintet, amikor azt, amit teljes gyógyultságnak tartok, érezni fogom a saját tapasztalataimon. Ide-oda jojózni a gyógyulás és visszaesés között kimerítő, mind fizikailag mind pedig lelkileg. Annyiszor estem már vissza a jól bevált módszerekhez – akár anélkül, hogy felfogtam volna, mit teszek –, többé nem akarom, hogy ez megtörténjen. Belefáradtam. Nem csupán annyira, mint tavaly, vagy…

  • személyes írások

    Két és fél év

    A gyógyulás megérte az időt. Megérte az energiám. Megérte a plusz kilókat. Megérte a sok megevett kalóriát. A fetrengéssel töltött órákat. A tömény csokitortákat. Mert ez mind hozzásegített ahhoz, hogy most itt legyek.     Két és fél éve csinálom. Két és fél. Bár időnként lejtős szakaszokkal. Ember vagyok. És én is hibázom. Vannak napok, amikor nem vagyok valami erős, nem vagyok sem bölcs, sem határozott, és a legkevésbé sem vagyok kiegyensúlyozott. Hálás vagyok mindenért, ami az elmúlt években történt velem. Annyi mindenből helyrejöttem, annyi sebtapaszt rántottam le a testemről, lelkemről, rólam, ami ugyan fájdalmas volt, de egyre szebben gyógyult, míg már alig észrevehető bennem. Meg kellett tennem. Boldog vagyok,…

  • személyes írások

    Test a tükörben

    Nem vagyok vak, csak lehunyom a szemem. Mert úgy könnyebb.   2018. december   Belenézek a tükörbe, pislogok néhányat, ráncolom a szemöldököm. Bámulom magam, megállt az idő, és úgy érzem, mérföldekre vagyok a testemtől. Új kezdet. Vagy csak a régi? Minden nap más. Ma ez van, holnap az lesz. Az egész egy örökös körforgás. Érdekes dolog ez a testképzavar. Ha egész nap nem nézek tükörbe, az esetek 90%-ában nem jutnak eszembe a gondolatok. Azok a gondolatok. Ami sosem hagy békén. Tudod melyikre gondolok… „Úristen milyen kiütéses megint az arcom! Így néztem ki egész nap??!” „Szörnyű a hajam. Gyűlölöm!” „Bárcsak kicsit vékonyabb lenne a derekam. Olyan széles lett. Ahh, milyen sokat híztam!”…

  • személyes írások

    Te vagy a világ

    Mondanám, hogy új korszakba léptem, de nem új. Csak más. Minden olyan más. És mégis ugyanaz. Elképesztő visszaemlékezni arra, hogy hol jártam tavaly ilyenkor. Vagy két évvel ezelőtt. Annyi minden történt. És – szerencsére – annyi minden elmúlt.   Volt egy álmom az instagramról a hetekben. Sokat tanakodtam azon, hogy merre tovább, s mit kezdjek azzal, amit létrehoztam, s az álmomban az instagramot arra használtam, hogy tanítsak. Ez a szó maradt meg az egészből: tanítok.   Egy időre el akartam szaladni az online világtól, el, vissza a való világba. Két kézzel fogni mindent, ami körülvesz, megérinteni a valóság tökéletes perceit, és mindent érezni, ahogy ragyog. Soha semmi nem volt még…

  • felépülés tippek

    A gyógyulás nálam nem működik!

    Evészavarból szeretnék meggyógyulni, de miért nem jön össze? A gyógyulás nem csak fizikai dolog, mert egyszerre kell teljesülnie benne a viselkedésterápiának, megfelelő táplálkozásnak, pozitív gondolkodásnak és a motivációnak. Ha ezek közül bármelyik gyenge vagy hiányzik, a gyógyulás nem lesz maradandó. Sok kérdést kapok a folyamattal kapcsolatban, és közülük sok olyan személyektől jön, akik maguk is az evészavar gyógyulás kellős közepén vannak még – habár úgy gondolják, hogy ők már „jól vannak”, mert a súlyuk „annál a bizonyos kilónál” van. Eddig akikkel találkoztam és beszéltem, mindenki találkozott az alábbi félelemmel a gyógyulás valamely szakaszában: nekem a gyógyulás nem fog menni. Úgy érezzük, hogy mindent megteszünk, és még mindig nem jó… valami…

  • felépülés tippek

    Miért olyan nehéz változtatni az életeden

    Mit ad neked az evészavar, amiért ennyire ragaszkodsz hozzá? Miért ilyen nehéz elengedni? A napokban beszélgettem egy csodálatos lánnyal arról, hogy úgy érzi, teljesen készen áll a változtatásra, a gyógyulásra, vágyik rá és tudja, hogy mennyire fontos, mégsem képes meglépni az első nagy lépcsőt. Csak mondogatja, hogy majd meggyógyul, de nem tesz érte semmit. Nem érti, hogy miért tart még mindig itt, miért nem lép a tettek mezejére, pedig már annyira meg akar gyógyulni. Azt mondta, hogy “és nem értem magam, és ez a legdühítőbb az egészben (…) tényleg mindent megteszek, és küzdök belül (…) nem tudom, hogy miért nem tudom meglépni ezt a picit”.      Önvizsgálat, az örök…

  • felépülés tippek,  szakirodalom

    Honnan fogod tudni, hogy fizikailag is meggyógyultál?

    az evészavar fejben kezdődött és csak ott is érhet véget   Kaptam tumblr-ön egy kérdést, ami rádöbbentett, hogy erről a témáról ilyen viszonylatban még nem írtam. Végignéztem az egész honlapom, és ugyan említettem, hogy mire kell odafigyelni, hogy meglegyen a gyógyulás “eredményeképpen”, de úgy érzem, hogy nem hangsúlyoztam eléggé.     Íme a feltett kérdés: „Szia! Megvonásos evészavarból gyógyulok, és lenne egy kérdésem. Honnan fogom tudni, hogy mikor nem alultáplált már a testem? Miből fogom tudni eldönteni, hogy a gyógyulás már nem csak szellemileg, hanem fizikailag is végbe ment, és nincs többé szüksége a testemnek ennyi energiára? Válaszod előre is köszönöm!”   Egy másik kérdés pedig, ami szintén ehhez a…

  • személyes írások

    Gondolataim a saját gyógyulásom előtt

    Az anorexia kimerítő. Nem akarok küzdeni többé. Azt akarom, hogy vége legyen.   Ezt a “bejegyzést” – valójában levelet – még 2017. márciusában írtam, s az akkori tumblr oldalamon tettem közzé. Örülök, hogy lementettem, mert ez volt az első alkalom, amikor kicsit is érződött az írásaimból a meggyőződés, hogy meggyógyulhatok. Kezdtem vágyni a gyógyulásra! És ez baromi nagy szó volt akkor, mert korábban soha nem éreztem hasonlót. Csatornák és blogok segítettek hozzá, hogy higgyek eléggé magamban, s igenis van értelme változtatni, meg tudnám csinálni, ha igazán akarnám. Miután ezt megírtam, néhány hónappal később el is kezdtem a felépülés következő fázisát: a feltáplálást. Van élet az evészavaron túl! Hinned kell benne. Vágynod kell rá.…

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial