• személyes írások

    „ALL IN” – az orthorexia csapdája

    Az orthorexia meggátolt abban, hogy jobban legyek. Az én gyógyulásom sem lineáris. És szeretnék ismét többet megosztani veletek. Titkoltam. Féltem attól, hogy zabazombinak tartanak majd. Hogy mit fognak gondolni. Hogy azt mondják, ez nem jó. Hogy ez nem normális. És hiába tudtam, hogy ez butaság, és hogy nekem ennem kell, mert nagyon sok bepótolni valóm van és ezt normális adaggal, feldolgozatlan kajákkal nem tudom helyrehozni, nem tettem.     „ALL IN” – byebye orthorexia Az anorexiából könnyebb volt felállni, mint az orthorexiából. Amikor elkezdesz gyógyulni, valószínűleg azért teszed, mert egészséges akarsz lenni. Ezért úgy érzed, hogy az evésben is egészségesre kéne törekedned. De ez egy csapda. HATALMAS csapda! És én…

  • felépülés tippek

    A gondolataid befolyásolják az étvágyadat

    Az étvágyad nem egy olyan dolog, amitől félned kellene. Az étvágyunk napról napra ingadozik. Még most is, amikor már normális evőnek számítok, az étvágyam folyamatosan változik. Vannak napok, amikor éhesebbnek érzem magam, és vannak, amikor kevésbé. Ha aktív vagyok, akkor több ételre vágyom. Ha nem vagyok annyira aktív, akkor az étvágyam is csökken. Ami azonban nagyon fontos, hogy mindig követem az étvágyamat és nem komplikálom túl a dolgokat. Nem agyalok azon, hogy amennyit eszem az most jó vagy sem, és nem elemzem állandóan azt, hogy mit és mennyit eszek. Sosem büntetem magam, nem kompenzálok, nem döntöm el, hogy „innentől kevesebbet eszem, mert tegnap túl sok palacsinta lecsúszott”, bármi történjék is,…

    A gondolataid befolyásolják az étvágyadat bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • felépülés tippek

    Hogyan győztem le az orthorexiát, legyőzheted te is

    Az egészséges, egészségtelen relatív. Azt eszem, amit akarok, amennyit akarok, s többé nem a félelmek irányítanak.   Mielőtt eldöntöttem, hogy meggyógyulok, folyamatosan ételeken gondolkodtam. Álmodoztam róluk, elképzeltem, hogy megeszem őket, szinte éreztem az illatukat a gondolataimon keresztül. Vágytam rájuk éveken keresztül, de nem engedtem magamnak, hogy bármelyikre is igent mondjak. Amit kicsit is „egészségtelennek” vagy „hizlalónak” tartottam, az tabu volt. Képtelen voltam nem agyalni ezen, s csak enni amit és amikor akarok, mert a szabályrendszer, mely ellehetetlenítette az életemet, folyamatosan megvétózta az ételekkel való kapcsolatomat. Nem tudtam olyat enni – bár inkább csak nem akartam – ami nem felelt meg a követelményeknek. Mikorra azonban megkezdtem a feltáplálást, már elég felkészült…

    Hogyan győztem le az orthorexiát, legyőzheted te is bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • szakirodalom

    Hogyan legyél normális evő?

    “A kulcs a normális evéshez, hogy összhangba kerülj azzal, amit enni akarsz ha éhezel rá, és hagyd abba az evést, amikor jóllaktál. A kulcs az, hogy rugalmas legyél, semmint kimért, merev és ítélkező.” Mary Anne Cohen, LCSW, BCD     Szabadon Éveken keresztül igyekeztem egészségese(bbe)n enni. Küzdöttem a súlyommal, az étvágyammal, a hormonjaimmal, és az éhségérzetem teljesen kicsúszott a kezemből. Még mielőtt a falásrohamokkal teli evészavarom elhatalmasodott volna rajtam, már folyamatosan azon gondolkodtam, hogy milyen lehet normálisan enni. Később már csak azt kívántam, hogy bárcsak képes lennék szabadon enni. Bárcsak ne függnék az ételektől. Bárhogy ettem akkor, mindig visszahíztam, mert nem tudtam, mivel és hogyan kellene táplálnom a testem. Diétáztam, majd…

  • felépülés tippek,  támogatás

    Mi legyen az étrenddel?

      Az extrém éhség sorozat harmadik kérdésköre     Az előző bejegyzéseimben már írtam az éhségről, a mentális éhség szerepéről, a fizikai diszkomfortról, mellyel feltáplálásban az illető szembenéz, illetve a mentális éhség mögött meghúzódó téves elképzelésekről, melyeket az evészavar szokások és logikusnak tűnő érvek építenek fel az illető gondolataiban. Az éhséget követni szükségszerű, elengedhetetlen, ugyanakkor általában ijesztő. A legnagyobb fejlődés mindig abban van, ha túllépünk a saját komfort zónánkon, s megtanulunk bízni a megérzéseinkben, új képességeket fedezve fel önmagunkban.     Miben segíthet a dietetikus? A (evészavarok terén képzett) dietetikusok nagy segítséget nyújthatnak a kezdeti fázisokban, az első pár hónapban, amikor az illető fejében még nagyon is aktívan él egy…

  • felépülés tippek,  szakirodalom,  támogatás

    Extrém éhség – kövesd az éhséged!

    Extrém éhség 1.rész   Az extrém éhség gyakori tapasztalat majdnem minden gyógyulónál, aki valamely megvonásos evészavarból gyógyul épp (legyen az akár anorexia, bulimia, orthorexia, egyéb típus…). A vízvisszatartás mellett talán ez a legszorongáskeltőbb eleme a gyógyulásnak. A gyógyulás bármely szakaszában megjelenhet, és egyénenként eltérő ideig tarthat. Más-más formákat öltve válik a gyógyulás elválaszthatatlan részévé, és ha nem reagálnak rá, csak még erősebb lesz. Sokszor nekünk, gyógyulóknak szükségünk van rá, hogy emlékeztessenek bennünket: jogunk van enni, és bármennyit ehetünk, amennyit csak szeretnénk. Úgy döntöttem, három részre bontom ezt a témát, mert ahogy figyelemmel követem mások bejegyzéseit és tapasztalatait a gyógyulásról, azt találtam, hogy az extrém éhség (a késztetés, hogy rengeteg ételt…

  • felépülés tippek,  szakirodalom,  támogatás

    Mentális Éhség : Enni vagy nem enni?

      “Délután négy óra. Igyekszem elterelni a figyelmem, de hiába, a kajaképek és mindaz a töménytelen mennyiségű tiltólistás étel, melyet sosem engednék meg magamnak, folyamatosan zaklatja a koncentrációs képességeimet, és képtelen vagyok odafigyelni. Szinte érzem a frissen sült pizza illatát, ahogy rágondolok. Elég legyen! – szólok magamra. Nem igaz, hogy képtelen vagy odafigyelni arra, amit csinálsz, tereld már el a gondolataidat! – mondogatom, mint valami mantrát. De nem megy. Sosem múlik el. Telnek a hosszú kínos másodpercek, állok egy helyben, majd kényszeresen nekiállok valamit ügyködni a kezemmel, pakolok, igazgatok, jógázok, bármit, ami kitörli a gondolataimból azt, amire a leginkább vágyom, de nem kaphatom meg. Két órával később nagy nehezen ráveszem…

  • felépülés tippek,  személyes írások

    Túlevés, koplalás mindenek felett

    Miért eszem túl magam?    Amit a terápiában tanultam: a túlevés azért történik, hogy kielégítsek egy szükségletet. Az étel eszköz, hogy elnyomjam az érzéseimet. Elhitették velem, hogy az evés – vagy épp koplalás – egy tünet, amelyre valamilyen belső konfliktus miatt érzek késztetést, és ha a stressz és fenyegetettség érzése megszűnik az életemben, ha boldog leszek és minden szükségletem és vágyam kielégülésre talál, a késztetés megszűnik. A szakirodalom – és vele sok pszichológus – azt írja, hogy ez egy betegség. Egy mentális betegség, mely traumák és konfliktusok kifejeződéseként manifesztálódik az evésben. Hogy a döntés sosem az én kezemben volt, mert a betegség generálja a viselkedést. Hogy a felelősség lehull a…

  • felépülés tippek,  szakirodalom,  támogatás

    Mennyi kalória kell evészavar feltáplálásban?!

    Ezek az értékek akkor is reálisak és megfelelőek, ha a diétás időszak csak rövid ideig tartott, ha nem vontad meg magadtól “súlyosan” a táplálékot, ha nem vagy sovány, ha csak az egészséges mánia zavarta össze ennyire az éhségérzeted, és akkor is, ha nem érzed komolynak a helyzeted. Mégis mennyi kalóriára van szükségem, hogy meggyógyuljak?? A kalóriaszámolás evészavar gyógyulásban elég ellentmondásos. Nem éppen az lenne a lényeg, hogy képesek legyünk a saját testünkre hallgatni? Hogy elhagyjuk az irányítást, számolást és kövessük a megérzéseinket? Valószínűleg a folyamatos stesszelés a kalóriákon az evészavarunk jelentős részét képezi. Ezt tanították nekünk, és mi elhittük, hogy ekkora jelentősége van. Egyél x kalóriát, hogy fogyj, egyél z…

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial