• személyes írások

    Test a tükörben

    Nem vagyok vak, csak lehunyom a szemem. Mert úgy könnyebb.   2018. december   Belenézek a tükörbe, pislogok néhányat, ráncolom a szemöldököm. Bámulom magam, megállt az idő, és úgy érzem, mérföldekre vagyok a testemtől. Új kezdet. Vagy csak a régi? Minden nap más. Ma ez van, holnap az lesz. Az egész egy örökös körforgás. Érdekes dolog ez a testképzavar. Ha egész nap nem nézek tükörbe, az esetek 90%-ában nem jutnak eszembe a gondolatok. Azok a gondolatok. Ami sosem hagy békén. Tudod melyikre gondolok… „Úristen milyen kiütéses megint az arcom! Így néztem ki egész nap??!” „Szörnyű a hajam. Gyűlölöm!” „Bárcsak kicsit vékonyabb lenne a derekam. Olyan széles lett. Ahh, milyen sokat híztam!”…

  • személyes írások

    Te vagy a világ

    Mondanám, hogy új korszakba léptem, de nem új. Csak más. Minden olyan más. És mégis ugyanaz. Elképesztő visszaemlékezni arra, hogy hol jártam tavaly ilyenkor. Vagy két évvel ezelőtt. Annyi minden történt. És – szerencsére – annyi minden elmúlt.   Volt egy álmom az instagramról a hetekben. Sokat tanakodtam azon, hogy merre tovább, s mit kezdjek azzal, amit létrehoztam, s az álmomban az instagramot arra használtam, hogy tanítsak. Ez a szó maradt meg az egészből: tanítok.   Egy időre el akartam szaladni az online világtól, el, vissza a való világba. Két kézzel fogni mindent, ami körülvesz, megérinteni a valóság tökéletes perceit, és mindent érezni, ahogy ragyog. Soha semmi nem volt még…

  • személyes írások

    Mit jelent vállalni önmagad?

    Vállalni magam, de ki vagyok én?   Mindenhonnan ezt halljuk: Vállald önmagad! Legyél, akinek lenned kell! Csak légy önmagad! blablabla… Ez mind szép és jó. De egy világban, ahol senkit nem érdekel, hogy igazából ki vagy, csak az, hogy kinek adod ki magad, elég nehéz önállóan megfejteni, hogy mit is jelent felvállalni a személyiségedet. Sokszor elgondolkozom az élet nagy kérdésein, hogy Ki vagyok én? Mit kellene kezdenem az életemmel? Vajon mikor vagyok természetes, s mikor játszom meg magam? Ha önmagam adnám, vajon akkor is befogadnának mások? De komolyan! Mindenki azt mondogatja a nagy események előtt, hogy csak legyek önmagam. De mit jelent ez?? Ez pont olyan, mintha valakinek, aki egy évtizede…

    Mit jelent vállalni önmagad? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    20 dolog, amit tapasztaltam az evészavar miatt

    Talán mindez csak fejben játszódott, talán genetikailag belém van kódolva az evészavar viselkedés. Bármi is az igazság, hálás vagyok magamnak, hogy nem adtam fel   Az evészavar csak a fejemben létezett? Kötve hiszem. Ugyanis minden pillanatomban jelen volt. Ott volt, amikor jól éreztem magam, és ott volt, amikor nem. Sokan mondták, hogy nincs is semmi bajom, és az egészet csak beképzelem. Hogy fizikailag tök egészséges vagyok, csak van ez a mániám. Győzködtek arról, hogy a testemmel nincsen semmi baj, csak ennem kellene végre normálisan. Mindenkitől azt hallgattam, hogy az égvilágon nincs semmilyen probléma, és az én döntésem, hogy így élek, mert mindig találok magamnak valamit, amin aggódhatok. De ma már értem,…

    20 dolog, amit tapasztaltam az evészavar miatt bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    Szeretnél magabiztos lenni?

    Az önbizalom egy képesség, ami tanulható.   Sok mindent próbáltam már az életben. Próbáltam olyasvalaki lenni, aki nem én vagyok. Próbáltam megfelelni a magammal szemben támasztott elvárásoknak. Az elvárásaim mindig átalakultak azon kiváltó okokká,  amiért általában rosszul éreztem magam. Próbáltam utánozni a barátaimat, de mivel más voltam, mint ők, ezért mindig kudarccal végződött ez a próbálkozás is. Voltam már tündérbogár hercegnő, kemény csaj, vagány lány, de voltam lúzer is, akit a többiek kipécéztek maguknak a különcségei miatt. Sok mindent tettem, és még többet éreztem. Igyekeztem úgy viselkedni, hogy az emberek magabiztosnak lássanak, miközben legbelül sírtam amiatt, hogy mennyire nem vagyok az. Önbizalom? Fogalmam sem volt róla, hogy mit jelent az.…

    Szeretnél magabiztos lenni? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    “Miért leszek anorexiás”

    Miért leszek anorexiás? 2012. december 28. „Miért leszek anorexiás” Eredetileg ez volt a blogom címe. Aztán rájöttem, hogy ha huzamosabb ideig ez lebeg a szemem előtt, tudat alatt egyre erősebbé teszi bennem az elképzelést…. azt pedig nem szeretném. Igen, tudom, kicsit furcsa: “Miért leszek anorexiás” Senki sem akar igazán anorexiás lenni. Sok tinilány úgy gondolja, hogy milyen jó nekik, lefogynak és szuper vékonyak lesznek, ők is ilyenek akarnak lenni! Persze. Csak miközben lefogynak tönkreteszik az életüket. Nem állítom, hogy nem lehet helyrejönni, mert már sokaknak sikerült, de elpocsékolnak egy csomó évet azzal, hogy saját maguk által bekötött szemmel üldögélnek a négy fal közé zárva. Talán te ezt szeretnéd? Én nem. Ha…

    “Miért leszek anorexiás” bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    Mesterkélt vékony boldogtalanság

    a fogyás nem tesz sikeresebbé, csak magányossá attól, hogy vékony leszel, még nem leszel boldog Miért akarunk egyformák lenni? Egy mesterkélt világban élünk. Ha körbenézek az utcán, villódzó plakátokat látok kimaszkírozott vékony bikini modellekkel, akiket azért fizetnek, hogy betegre fogyjanak, s népszerűsítsék az “ideált“. Barbi babák mini ruhákban, olyanokban, amelyek piszok drágák és nem is kényelmesek. Mindenütt fogyás és diéta plakátok, divat reklámok, hatásos szlogenek, melyek a legmélyebb pontunkba döfnek bele kegyetlenül az alaposan kigondolt mondataikkal. Nem érzem magam biztonságban. Nem érzem magam jól. Nem is érzem magam…. magamnak. Sehol. Senkivel. Még magammal sem. Valaha hittem a képeknek. Olyan akartam lenni, mint Ők. Vékony, karcsú, izmos, és mindez tökéletes kiadásban.…

    Mesterkélt vékony boldogtalanság bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    Bűntudat mentesen

      Érdekes dolog ez a bűntudat. Egyszer itt van, egyszer nincs. Mintha különböző formában és módon jönne minden alkalommal. Nem kopogtat, csak rám nyitja az ajtót. Társul hozzá a gombóc a torkomban, a szorongás a gyomromban, a szorító aggodalom a mellkasomban, és a kételyek, melyek eluralkodnak a fejemben. Ez nem is lelkiismeretfurdalás vagy bűntudat, ahogy a puszta szó feltételezi, inkább valami előítélettel teli kétségbeesett kapálózás, miközben tudom, hogy az egésznek semmi értelme. Nem érzek többé bűntudatot, legalábbis nem úgy, ahogy régen. Akkor szörnyű volt, s borzalmas kínszenvedés volt minden egyes étkezés, amit el kellett fogyasztanom. Ültem az asztalnál, meredtem a tányérra, és tudtam, hogy meg kell ennem, annak ellenére, hogy…

    Bűntudat mentesen bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    Falások és rettegés

    Melyik evészavar típusba tartozol, Foodzilla? részlet a naplómból a túlevésekről 2017. május Egy címke, két címke, és a végén azzal ébredsz, hogy az életed egy illúzió körül forog. Ő a magas, ő a sovány, ő a fura, a vegán, a kövér, az étvágytalan, a stréber, a különc, aki egyszer itt van, egyszer ott, és sehova nem tartozik. Vicces. Mintha az evészavar diagnózisról írnék……. Azt hiszed, ha az evéssel irányítod az életed, minden megoldódik? Nem hibáztatlak. Én azt hittem. Ne ítélj elsőre, a látszat néha csal. Melyik az igaz? Milyen evészavar az, ami ennyire… változik… folyamatosan? Melyik kategóriába illek? Mi van, ha sehová? Ha a diagnózis valójában hamis, és soha nem…

    Falások és rettegés bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    Nem elég beteg, hogy anorexiás legyen!

    Az anorexia sötét oldala Amikor az evészavar páciensek maguk is segítik normává tenni a tipikus viselkedést, elgondolkodtató, hogy vajon ez a versenyszellem része vagy inkább csak az “én elég beteg vagyok” gondolat erősítése azért, hogy másoktól végre megkapják azt a figyelmet és odafordulást, amire annyira éheznek És nem, ez nem csak az anorexia esetére igaz!   Egy tavalyi társadalomkritika, ami még most is kikívánkozik   2017. október Néha komolyan az az érzésem, hogy az emberek nem normálisak. Mindenütt képek, sovány majd ohlálláá hirtelen egészséges állapotban készült fotók az evészavar túlélőkről. Mintha ez számítana. Nekik számít. Persze, mindenki be akarja bizonyítani, hogy “én elég jó voltam, hogy meggyógyuljak! Te mit tudsz…

    Nem elég beteg, hogy anorexiás legyen! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva