EDHARCOS

#edharcos

#recoveryispossible #realcovery #edwarrior

 

Ítéljen mindenki saját véleménye szerint, saját olvasmányai alapján, de ne azok után, amiket mások mondanak neki.
~ Albert Einstein ~

 


 

Célom támogatni azokat, akik segítségre szorulnak, hogy mindenki számára elérhetővé váljon a teljes gyógyulás.

 


 

Amikor létrehoztam ezt az oldalt, az volt vele a célom, hogy beszéljek az evészavarokról, s teret adjak azoknak a témáknak, amikkel akkoriban Magyarországon, magyarul, nem találkoztam egyetlen honlapon sem. Számomra ezek az ismeretek kulcsfontossággú szerepet kaptak a gyógyulásomban. Többet értek, mint bármely terápiás tevékenység. Mert hiába jártam pszichológushoz, voltam egészségügyi ellátás keretein belül pszichiátriai intézetben, fogyasztottam nekem előírt étrendet, mérték rendszeresen a súlyom, jártam vizsgálatokra, a viselkedésem nem változott. Nem jutottam addig közelebb az evészavaromból való felépüléshez, amíg a honlapomon is már elérhető tudással nem találkoztam. És ezzel a többezer ember elmondása alapján, akikkel az elmúlt években beszélgetést folytattam, nem vagyok egyedül.

A külföldi gyógyulást támogató facebook csoportoktól több hasznos segítséget és támogatást kaptam a gyógyulásomhoz, mint a saját hazámban lévő ellátástól. Ez a felismerés ébresztett rá, hogy valami hiányzik a terápiából. Hiába van szakmai ismeretünk egy témáról, ha azt nem tudjuk úgy átadni az érintettnek, hogy az képes legyen hasznosítani a saját felépülése érdekében. Nem tudunk segíteni olyasvalakinek, aki nem hajlandó együttműködni. Ha pedig, amit kínálunk, láthatóan nem hoz eredményt, ahelyett, hogy keményebben próbáljuk ugyanazzal a technikával elérni a változást és együttműködést, inkább új módszereket és más célokat lenne érdemes lefektetnünk. A megfelelő kommunikáció és nyílt beszélgetés a viselkedés mögötti gondolatokról szerintem elengedhetetlen az evészavarok kezeléséhez.

Nem elég a terápia, a viselkedéssel célirányosan foglalkozni kell.

 

 

A célom a mediálás.

 

 

Én tanító diplomával rendelkezem, és az egyetlen olyan dolgot igyekszem alkalmazni a blogon, amiről papírom is van: tanítok. Az evészavarokról, gondolatokról, lehetőségekről… egy tanító szerepe úgy gondolom, nem az, hogy a tanulók szájába adja a választ, hanem hogy segítsen nekik felfedezni a saját válaszaikat és megérteni, miért így működnek a dolgok. Nem megmondja a választ, hanem útmutatást és módszereket nyújt ahhoz, hogy elérd a célodat. Támogatást. Bizalmat. Együttérzést a kihívások és kudarcok alatt. Felkarol és segít továbbmenni, amikor már teljesen fel akarod adni. Mesél, megmutat, ismerteti a logikai összefüggéseket, értelmez, támpontot nyújt, megtanít kritikusan gondolkodni és szemlélteti, hogy mennyiféleképpen lehet szemlélni ugyanazt a dolgot. Megtanít nézőpontot váltani és érzelmi intelligenciára nevel. Erőt ad, befogad és felhívja a figyelmed arra, hogy nem vagyunk mások, csak mind különbözünk.

Az evészavarokkal kapcsolatban nem volt sem a családomnak, sem nekem, sem a tanáraimnak megfelelő ismeretük, ezért nem is tudták, mivel tudnának nekem segíteni, amikor szükségem lett volna rá. Én ugyan az angol tudásomnak hála könnyen hozzáfértem ezekhez az információkhoz – miután eljutott hozzám -, de a körülöttem élők közül sokak számára nem volt elérhető. Nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a saját és számos barátom életét megkeserítette az evészavar, mégsincs hozzá továbbra sem megfelelő ingyenes kezelési lehetőség, ami valóban hatásos volna!

Láttam a csoportokban, hogyan esnek ki tagok közülünk az evészavar miatt és veszítik életüket, és minden alkalommal azon gondolkodtam, hogy lehet az, hogy ennyi egészségügyi ellátásban részesültek, s mégsem lettek jobban? Vajon hol siklik félre a kezelés? Mire lett volna szükségük, hogy életben maradjanak? Mit tehettünk volna mi, kívülállók, egyetemi diploma és phd nélkül, egyszerű emberek annak érdekében, hogy segítsük őket a felépülésben? Tehettünk volna bármit? Mondhattunk volna bármit? Én, mint csoporttag, mint szintén evészavar harcos, mondhattam volna valamit, ami életben tartja őket?

Amikor pedig a saját hazámban találkoztam szemtől szemben az evészavar-harcosokkal, és szembesültem azzal, hogy milyen kicsi és tehetetlen vagyok ahhoz, hogy segítsek nekik felállni, arra gondoltam, hogy ha megmenteni nem is tudom őket a saját fejüktől és nincs a kezemben egyetemi diploma, melytől a hazai közönségnek elég professzionális lennék ahhoz, hogy a témáról beszéljek, azt megtehetem, hogy írok róla. Ha akár egy ember élete jobbá válik a szavaimban rejlő meglátások által, már megéri megosztanom. Beszélek az evészavarokról. Felvetek fontos témákat. Párbeszédeket kezdeményezek. Új látásmódot közvetítek – mindazt, amit külföldről tanultam, látom, hogy működik és életeket ment. Folyamatosan tanulok és kutatok ebben a témában. Habár nincs oklevelem, van rálátásom.

Van kellő ismeretem a témáról. Van tapasztalatom. Van elhivatottságom és küldetéstudatom. Módszereim ezekhez a viselkedésekhez. És képes vagyok meglátni egy sor olyan összefüggést, amit csak az láthat, aki belülről és kívülről is képes szemlélni ezt a betegséget. Ezért kezdtem el írni.

 

 

 

  • Nem fogok neked tanácsot adni, de biztos lehetsz benne, hogy olyan kérdéseket teszek fel, ami önreflexióra irányítja a figyelmed.
  • Nem mondok neked konkrét megoldásokat, szeretném, ha Te találnál rá a válaszaidra.
  • Nem fogom soha megmondani neked, hogy mit, mennyit és mikor egyél, mert a cél az, hogy te megtanuld felfedezni, hogy a saját testednek és mentális állapotodnak mire van szüksége.
  • Én nem vagyok a terapeutád, sem pedig az orvosod, én a barátod vagyok, aki tudja, milyen evészavarral élni.
  • Tőlem sosem fogod hallani, hogy nem vagy elég beteg, mert nem elég alacsony a testsúlyod.
  • Nem foglak arról győzködni, hogy ne egyél annyit vagy megnyugtani a fóbiáidat azzal a mondattal, hogy nem hagyom, hogy elhízz.
  • Ha írsz nekem, sosem fogom kétségbevonni az érzéseidet és nem akarlak megjavítani. Arra fogok törekedni, hogy meg tudd fogalmazni, min mész keresztül, és képes legyél te magad kimondani a megoldásokat a problémáidra.
  • Nem fogom veled azt éreztetni, hogy meg kell felelned az elvárásoknak ahhoz, hogy megérdemeld az ételt.
  • A saját fóbiáimat nem fogom rád vetíteni a szavaim által. Nem fogok olyan kérdésre válaszolni, amiben nem érzem magam kompetensnek.
  • Ha a saját tapasztalataimról kérdezel, őszintén fogok válaszolni, kertelés nélkül. Nem fogom szépíteni a valóságot.
  • Sosem fogom neked elmondani, mennyit fogytam pontosan, mi volt a legalacsonyabb súlyom és most hány kiló vagyok. Nincs rá szükséged, hogy tudd. A honlapon sem véletlenül nem említettem soha.
  • Nem foglak a javaslataimmal vagy szavaimmal restrikcióra biztatni – akkor sem, ha ez a környezetemben elfogadott és normalizált.
  • Ha a tüneteid alapján felmerül, hogy azonnal orvosi segítségre van szükséged, de a saját kételyeid meggátolnak abban, hogy segítséget kérj, biztatni foglak rá, hogy fordulj szakemberhez és beszélj olyasvalakivel, akiben megbízol. Az első az egészséged.
  • Emlékeztetni foglak rá, hogy én nem vagyok pszichológus. Szívesen meghallgatlak, kiöntheted nekem a szíved, megoszthatod velem a gondolataidat, hálás leszek, hogy bizalmadba fogadsz, de nem fogom bírálni, amit megosztasz velem. Ha érdekel, elmondom, mit gondolok, de hozzáteszem, hogy ez az én véleményem, nem pedig tény. Ha kérdezed, elárulom, én mit csinálnék másképp, s mi szokott segíteni másoknak ebben a helyzetben. És emlékeztetlek majd rá, hogy a te felelősséged, hogy mit hasznosítasz a szavaimból, mert én nem a tanácsadód vagyok, hanem a barátod, aki segít tisztábban látni a helyzetet. Épp ezért a szavaim baráti javaslatként fogadandók, nem pedig mint szakember egyértelmű utasításaként.
  • Ismerem a saját limiteimet, korlátaimat, és ha úgy érzem, valamiről nincs elég ismeretem, azt egyértelműen közölni fogom veled.
  • Arra foglak ösztönözni, hogy merj szembenézni a félelmeiddel és kihívásokat támassz magadnak. A fejlődés ott kezdődik, hogy beismered, hogy valami nehézséget okoz és igyekszel rajta változtatni a cselekedeteiden keresztül.
  • Teret és platformot adok neked, ahol megoszthatod a saját élményeidet!
  • Lehetővé teszem szülők, barátok, családtagok számára, hogy megértsék az evészavarral küzdő személy gondolkodásmódját és viselkedését, s így könnyebben találjanak olyan megközelítést, amivel támogatni tudják őt a gyógyulásban.
  • Megmutatom neked, hogy az élet lehet élvezetes és nem kell szenvedned. Lehet élni másképp is, mint szabályokkal és szorongásban.
  • És főleg: biztosítani foglak afelől, hogy kismilliószor gazdagabb az élet gyógyulással, mint az evészavarodban valaha volt. Megéri meggyógyulni! És ez a lehetőség neked is nyitva áll.

 

 

“Mivel minden a saját tudatunk tükörképe, minden megváltoztatható a tudatunk által.”

 

 

 

 

 

NEM VAGY EGYEDÜL!

 

 

 

 

 


 

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial