evészavar és gyógyulás

Mondj igent a gyógyulásra

 

Az emberek attól félnek, amit nem értenek. Ami tehetetlenné teszi őket. Ha megérted, hogy mi miért történik, nincs mitől félned többé.

 


 

Elég jó vagyok.

Fantasztikus vagyok.

Én vagyok.

Szeretem a testemet.

 

Elengedek mindent, amire nincs szükségem. Elengedek mindent, ami nem szolgálja többé fejlődésem. Képes vagyok változtatni. Képes vagyok szembenézni a változással. Gyógyul a testem, s vele én is. Boldog akarok lenni. Megérdemlem, hogy boldog legyek. Megérdemlem a szeretetet. Ez az én testem, és én hálás vagyok érte, hogy élhetek. Átalakulok! Megváltoztatom a gondolkodásom. Képes vagyok elengedni mindent, ami eddig visszatartott. Én vagyok. Élek. Boldog vagyok, erős és egészséges.

Minden rendben van.
Teljesen biztonságban érzem magam.

 


 

 

Miért döntöttem a gyógyulás mellett?

Évekig éltem rettegésben attól, hogy elveszítem, amim van, amiért ennyit küzdöttem. Évekig tartottam vissza mindent attól, hogy jobb legyen. Óvtam az identitásomat, melyet az anorexia felépített, és azonosultam a külsőmmel, szokásaimmal, viselkedésemmel, melyek mások szemében engem jellemeztek. Azonosultam azzal, hogy én vagyok a magas, a sportos, a vékony, a göndör hajú, a fura, a beteg, az evészavaros bolond lány. Meggyőztem magam, hogy a javulás elhízás és más melléktermékek nélkül csak a kivételeseknek adatik meg, ezért nem is próbáltam semmin változtatni. Rettegtem a hízástól. Ez voltam én: egy idegroncs a pszichiátriáról.

Kutatás. Tudás. Olvasás. Megismerés. Felülírás. Bizalom.

Ha egy dolgot akarok kiemelni azok közül, melyek miatt feladtam az evészavart, egyértelmű, melyik legyen: ismertették velem, hogy mire számítsak és mi következik azután, hogy elkezdek enni feltételek nélkül.

 

Az evészavar nem volt opció többé.

 

Az a tény, hogy régen kétségbe voltam esve, mert féltem az ismeretlentől, nem befolyásolt többé. Nem volt rám hatással, mert tisztában voltam a következményekkel, a miértekkel, hogy miért így reagálok bizonyos helyzetekben, és azzal, hogy testileg és mentálisan mire számíthatok, ha valóban a gyógyulást választom. Ez megnyugtatott, erőt adott. Felismertem, hogy igen, ez fog történni, és ezen végig kell mennem ahhoz, hogy elérhessem a célomat. Az emberek attól félnek, amit nem értenek. Ami tehetetlenné teszi őket. Ha megérted, hogy mi miért történik és hogy van lehetőséget közbeavatkozni, esélyt kapsz arra, hogy úgy érezd: igenis van választásod.

 

 

El kell hinned, hogy képes vagy rá! Meg kell győznöd magadat, hogy meg tudod csinálni!

Nem mondom, hogy nem voltak kétségeim, de egy biztos: nem akartam az egész életemet kényszerekre és szorongásra pazarolni. Azt akartam, hogy vége legyen, valami változzon vagy haljak bele, de ne kelljen szenvednem többé, becsavarodva a saját ketrecembe, melyre az egyetlen ellenszer pont az, amitől a leginkább rettegek… az evés. Úgy éreztem, hogy elég volt. Elegem van. Mit várok még az evészavaromtól? Nem tett még tönkre mindent, amitől boldog lehetnék? Nem okozott még elég szenvedést nekem és a családomnak? Ha belegondoltam, hány ismeretlen ember tekintete járt végig rajtam az utcán, és hány fiatal lánynak okozhattam negatív beidegződéseket azzal, amit a testem képviselt, úgy éreztem, hányok magamtól. Nem akartam többé én lenni az evészavaros lány, aki követendő példa mások számára. Márpedig amikor felismertem, hogy mennyi emberre vagyok hatással, az érzés alól nem menekülhettem többé. Minden tettemmel hatással vagyok másokra. Talán sokaknak okoztam szenvedést a saját szenvedésemmel. És ettől sírni tudnék.

 

 

Soha nem akartam senkinek sem szenvedést okozni, és mégis idáig jutottam.

 

Nem tudsz boldog lenni ugyanazokkal a gondolatokkal, melyek idáig juttattak.

 

Nem tudsz megoldani egy problémát ugyanazzal a hozzáállással, mellyel létrehoztad.

Szóval, akkor áprilisban, életem egyik legszörnyűbb hete után, 2017-ben a visszaesés közepén, miközben még mindig úgy éreztem, nem vagyok elég beteg ahhoz, hogy bármilyen gyógyuláson is keresztül kelljen mennem, úgy döntöttem, elég volt.

Kimondtam hangosan: elég beteg vagyok ahhoz, hogy meggyógyuljak. Boldog akarok lenni. Egészséges és sugárzó. Olyan emberré akarok válni, aki másokat felemel, nem pedig magával ragad. Meg akarok gyógyulni. És itt az idő, hogy meg is tegyem!

Nem volt értelme tovább várnom. Hiszen, gondolj bele, ha eddig nem vált be valami, mégis éveket pazaroltál rá, miért térnél vissza hozzá újra és újra, és mondanád, hogy csak „még egyszer egy kicsit visszaesek, edzek, eszem, zabálok, koplalok, megszabadulok az ételtől, aztán majd változtatok”, ha ez láthatóan eddig sem vált be? Nem lettél boldogabb? Nem lett jobb? Mi változna, ha valójában sohasem változtatsz? Mire vársz?

El kell döntened, hogy te mit akarsz. Egy rövid és szenvedésekkel teli életet vagy egy olyan életet, amire megéri visszaemlékezni? Én az utóbbit választottam.

Az evészavar nem volt opció többé.

Elvégre mi a legrosszabb, ami történhet? Pontosan tudom, mi hogy működik a diéták világában – ennyi idő után –, tehát ha a felépüléstől mégsem érzem jól magam, bármikor visszamehetek az evészavaromhoz – gondoltam. Visszamehetek az ismerőshöz. Bármikor hátraarcot csinálhatok, ha ez megnyugtat. Ugyan ez nem egy… khm, pozitív… gondolat, de segített ahhoz, hogy továbblépjek a kétségeimen és megtegyem az első lépéseket. Nem tudok olyan maradandó dolgot okozni néhány hónap vagy év alatt a gyógyulás során, amit az evészavarral ne csinálhatnék vissza. Már megtanultam.Tehát még egyszer kérdezem –  mondtam magamnak –, mi tart vissza?

 

Mondj igent a változásra!

Ordítsd ki az erkélyről, hogy MEGGYÓGYULOK!!!! Feküdj le mosolyogva, hogy igen, végre készen állok, meg akarok gyógyulni. Itt az idő.

Mondd ki hangosan a tükör előtt a szemedbe nézve: megérdemlem, hogy változtassak. Megérdemlem, hogy boldog legyek. Szeretni akarom a testemet. Tisztelem önmagam. Boldog akarok lenni. Boldog leszek! Meggyógyulok. Minden nappal egyre jobban és jobban vagyok. Ez a helyes döntés.

 

Minél többször ismételsz valamit gondolatban, annál inkább valósággá válik.

 

Minél többször ismételsz valamit gondolatban, annál inkább valósággá válik. Bevonzod. Ha eddig negatív gondolatokkal romboltad magad, több százszor kell elismételned a pozitívat, hogy felülírd a régit. Felül kell írnod mindent ahhoz, hogy 100%-osan elhidd. Megéri változtatni, de csak te tudod megtenni. Senki más nem tud helyetted dönteni, neked kell akarni. Döntsd el, mi a fontos és higgy benne, hogy megéri az erőfeszítést. Higgy az utadban teljes szívedből.

A gyógyulás fejben kezdődik. A döntés a te kezedben van. Van választásod.

Képes vagy rá. Sokkal erősebb vagy, mint hinnéd.

Itt az idő

 

 

 

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial