evészavar és gyógyulás

Extrém éhség – kövesd az éhséged!

Extrém éhség 1.rész

 

Az extrém éhség gyakori tapasztalat majdnem minden edharcosnál, aki valamely megvonásos evészavarból gyógyul épp (legyen az akár anorexia, bulimia, restriktív evészavar, orthorexia stb.). A vízvisszatartás mellett talán ez a legszorongáskeltőbb eleme a gyógyulásnak.

A gyógyulás bármely szakaszában megjelenhet, és egyénenként eltérő ideig tarthat. Más-más formákat öltve válik a gyógyulás elválaszthatatlan részévé, és ha nem reagálnak rá, általában még erősebbé vagy tartósabbá válik.

Sokszor nekünk, gyógyulóknak, szükségünk van rá, hogy emlékeztessenek bennünket: jogunk van enni, és bármennyit ehetünk, amennyit csak szeretnénk. Szabad enned! Úgy döntöttem, három részre bontom ezt a témát, hogy több oldalról ki tudjam fejteni. Ahogy figyelemmel követem mások bejegyzéseit és tapasztalatait a gyógyulásról, azt találtam, hogy az extrém éhség (a késztetés, hogy rengeteg ételt megegyél) olyan mértékű szorongással párosul, ami már önmagában képes visszaesést okozni. A megnövekedett kalóriaigény az egyik legkritikusabb eleme a felépülés kimenetelének. Ha ettől az igénytől megrémülünk, az visszaeséshez vezet – vissza a biztonságosnak tartott megvonáshoz. Ahhoz, hogy ezt megelőzhessük, muszáj beszélnünk a fokozott energiaigényről és az extrém éhség szerepéről a gyógyulás alatt.

A három bejegyzésemben több oldalról világítok rá az evészavar-gondolatok hamisságára, s hogy miért elengedhetetlen, hogy kövesd az éhséged:

  1. Hivatalosabb verzió némi biológiai háttérrel, alapvető tudnivalók az extrém éhségről (ez a bejegyzés)
  2. Személyes bejegyzés – saját tapasztalataim az extrém éhségről
  3. Mi történik, ha dietetikus által összeállított étrendet követsz, s hogy fér meg mellette az extrém éhség?

 

Az extrém éhség nem csak azért történik, hogy a tested visszataláljon az ideális testsúlyához, hanem azért, hogy helyrehozzon milliárd apró fizikai sérülést, amit te nem is látsz, de megtörtént, amikor energiadeficit jött lére.

 


 

Extrém éhség megjelenése

Talán az első napon kezdődik. Talán csak néhány nappal vagy héttel azután, hogy elhatározod, innentől többet és szabadon eszel. Talán egyáltalán nem jelenik meg. Talán itt-ott megjelenik, majd eltűnik, majd visszatér, és újra eltűnik folyamatosan váltakozva a felépülés alatt. Talán az első naptól a súly-helyreállás utáni három hónapig tart. Talán csak a súly-helyreállás célegyenesében jelenik meg. Talán akkor, amint visszatér a menzeszed. Vagy amikor először kezdesz újra sportolni a kezdeti kihagyás után felépülés alatt. Kiszámíthatatlan. Nem lehet előre megmondani, hogy kinél mikor jelenik meg. Még ha ki is hagytam valamilyen variációját a lehetőségeknek, a felépülés alatt bármikor, bármily kitartóan jelenjen is meg az extrém éhség, biztosítalak afelől, hogy ez a fokozott étvágy teljesen normális reakció és szükségszerű ahhoz, hogy meggyógyulj.

 

 

Mi ez?

Az extrém éhség gyakorlatilag egy reaktív éhség, mely leginkább mentális éhség formájában jelenik meg energiahiányos állapotban. A felépülésben hirtelen feltörő fizikai éhséggel együtt olyan erős késztetést generál, hogy nagyon nagyon sok ételt képes vagy megenni.

Ezen időszak alatt talán azt találod, hogy a minimum javasolt felépülési mennyiségeken felül, akár 6000-10.000 kalóriát is simán megennél – jó esetben meg is eszel! – egyetlen nap alatt. Bármilyen típusú megvonásos evészavarból is gyógyulj. Ettől persze könnyen bepánikolsz, ellenkezel, és szinte mindenki, aki átéli, önigazolásokat keres, hogy miért nem szabad követnie az éhségét, ami „rossz”. Mivel az agyban a program azt diktálja, hogy többet enni, mint ami társadalmilag elfogadott, az helytelen. Így amikor saját magunkban tapasztaljuk meg ezt a fokozott étvágyat, próbálunk kibújni alóla és elnyomni. De ez nem azt jelenti, hogy ez az éhség  rossz, hanem hogy mi magunk félünk többet enni.

 

 

A megvonás az ellenség, nem az étel

Amikor az extrém éhség beüt, el kell kötelezned magad a döntés mellett, hogy nem eszel kevesebbet a minimumoknál semelyik napon, függetlenül attól, hogy mit ettél az előző nap vagy pár nappal azelőtt. A megvonás, a kényszer, hogy (túlzottan) odafigyelj arra, amit eszel, könnyen visszaesésbe taszítana téged. Az extrém éhség célja, hogy a gyógyulásodat meggyorsítsa és hatékonyabbá tegye. A tested minél hamarabb igyekszik felépülni az állapotból, amit a kalóriadeficit vagy korábbi diétázás okozott. Okkal vagy éhes és minél erősebben igyekszel nem enni, annál inkább automatikussá válik az agyban ez a szokás, és ha hagyod, hogy ez megtörténjen, könnyen visszasüppedsz az evészavar komfortzónájába és ignorálod újból a saját szükségleteidet. Ez pedig nem segít abban, hogy meggyógyulj!

Van választásod!

Csak kevés (nagyon nagyon kevés) gyógyuló nem tapasztal extrém éhséget és megy keresztül a folyamaton rendületlenül 2000-3000 kalóriás bevitellel és sikerül mégis felépülnie. A jelentős többség megtapasztalja az extrém éhséget. Én még NEM találkoztam olyannal, aki gyógyulás alatt ne ment volna át egy “nagyétvágyú” időszakon! Ez egy különleges lehetőség, hiszen gyakran az emésztőrendszernek nehézséget okoz, hogy felzárkózzon az igényekhez, és emiatt úgy érezheted, hogy tele vagy, de mégis ennél még – melyet elég nehéz szavakba önteni. Sok esetben úgy jellemzik ezt az érzést, mintha csak unalomból ennének, vagy azért, mert eszükbe jut egy íz, és nem hagyja őket nyugodni.

 

 

A mentális éhség számít

Két típusú éhség jelentkezik a felépülésben: mentális éhség és fizikai éhség. Egyikre sincs szükséged ahhoz, hogy egyél, mellesleg. Tudsz, és gyakran kell enned az éhség teljes hiányától függetlenül is. Az éhség csupán egy bónusz. Nem kritériuma annak, hogy egyél.

Még ha tapasztalsz is extrém éhséget, valószínűleg nem azonnal jelenik meg. A felépülés arról szól, hogy képes vagy éhségtől, hangulattól, stressztől, szorongástól függetlenül is enni, függetlenül attól, hogy tetszik-e az étel vagy sem, függetlenül attól, hogy milyen napszak van, nappal van vagy éjszaka, függetlenül attól, hogy a személy melletted mit csinál.

Tudsz enni sírás közben. Tudsz enni úgy, hogy remegsz. Tudsz enni könyörögve, hogy ne kelljen. Tudsz enni úgy, hogy félsz.

Nem számít, egyik sem számít, csak az a fontos, hogy egyél. Mert ez visz közelebb a teljes felépüléshez és segít átlendülni ezen az időszakon.

 

 

A tested véleménye az elég ételről lehet, hogy nem egyezik a tiéddel

Tegyük fel, hogy az extrém éhség beüt, és ettél bőven. Annyit ettél, hogy fáj a hasad, és az evészavar-éned szinte üvöltözik odabenn, „Hogyan voltál képes ennyit enni?? Hogy lehet ez egyáltalán fizikailag lehetséges? És ezek után hogy vagy képes máris újból az evésre gondolni?! Épp most ettél meg egy egész hétre elegendő kaját!!!”. Tegyük fel, hogy ez megtörténik, de te mégis többre vágysz. Na ez a mentális éhség. A mentális éhség, mely igenis számít. Még ha akár most ettél meg teszem azt 6.000 kalóriát, ha továbbra is többre vágysz, még mindig ételt akarsz, mert úgy érzed magad, mintha nem is ettél volna, akkor többet kellene enned.

Én ezt elég kemény leckeként tanultam meg… Kezdetben – első alkalommal – csak lassan, óvatosan próbáltam növelni a bevitelem, míg végül sosem jutottam el az elegendőig, mert féltem többet enni. Majd másodszori próbálkozásra úgy döntöttem, hogy nem tolerálom tovább a sóvárgást, és kíváncsi vagyok, mi történik, ha eszem… ezért ettem… valamivel többet… „eleget” – gondoltam én. Azt hittem, hogy az elég nekem, mégis többet akartam. Hagytam az evészavaromnak, hogy elhitesse velem, hogy 2000-2500 kalória bőven elég ahhoz, hogy felépüljek. Elhittem, hogy ha többet eszem, mint amivel már amúgy is tele van a gyomrom, az nevetséges, és csak átesek majd a másik végletbe, falászavarom lesz. Ma már tudom, hogy ez cseppet sem nevetséges, és nagyon is van értelme, ha figyelembe veszed, hogy az agy még mindig olyan üzeneteket kap, miszerint energiahiány áll fenn, s alultáplált vagy, de a szervezeted még nem tudott alkalmazkodni a megnövekedett bevitelhez, mert nem eszel következetesen és jelentősen többet!
(* az alultáplált a deficitben mérendő, nem pedig a súlymérlegen)

Megoldás: többet kell enned – a mentális és fizikai gyógyulásod érdekében egyaránt.

 

 

Az emésztőrendszer kihívásai

Rendszerint, amikor az evészavar nincs jelen, és az ember energiaegyensúlyban él, a komplex üzenetek, melyek a bélidegrendszerből érkeznek, összhangban vannak a test többi részével, és minden kiegyensúlyozottan, harmóniában működik. A fizikai telítettség az emésztőrendszerben ideális esetben egybevág az annál jóval misztikusabb és komplexebb jóllakottsággal, mely a test minden sejtjében együtt rezeg – vagy együtt nincs jelen. Az agyba érkező jelek – miszerint elegendő energia van a test minden részében – hozzák létre a jóllakottság tapasztalását, ami magába foglalja az érzésre adott érzelmi reakciót (pl. megnyugvás). Magyarán ez az érzés ideális esetben megerősíti az idegi válaszokat, és pontosan tudod, gondolkodás nélkül, hogy jóllaktál. Ez lenne a “normális”.

Az aktív evészavar időszak után azonban – amikor a gyógyuló éppen megkezdi a felépülést – gyakran az emésztőrendszer problémákkal néz szembe: a gyomor többnyire gastroparesis tüneteit mutatja (ez a gyomor motilitászavara, a gyomorból az étel ürítése rettenetesen lelassult, hogy a beérkezett ételmennyiségből maximális energianyerés történjen, azaz nem tudsz kakilni és tovább marad a beleidben az étel); az enzimtermelés félsebességen működik (szintén energiatakarékosság céljából, azaz kb. semmit nem tudsz jelenleg elég hatékonyan megemészteni, helló puffadás!); és a (jó) bélbaktériumok a vastagbélben megtizedelődtek a nem megfelelő energiabevitel következtében (azaz éheztek, és ezért sok közülük elpusztult, a szegény kis bélcsaládod sok tagja kihalt!). Gyakori tünetek ebben a bejegyzésben.

 

 

A bélrendszer felzárkózása

Amint elkezded a minimum javasolt mennyiségeket fogyasztani, az emésztőrendszer egy felzárkózási szakaszon esik át. És ha a különböző sejtek a testedben masszív energiát igényelnek a sérülések helyrehozásához, a bélrendszer viszont még nem képes a megnövekedett energiabevitel befogadására, akkor egyszerre tapasztalsz éhséget és telítettséget ugyanabban a pillanatban. Egyszerre érzed, hogy jóllaktál, s közben meg tökre nem. Ami persze elég zavaró, és nem érted, hogy mi történik odabenn… Csak pislogtam rendszerint, hogy most mi a frász van? Hiszen most ettem! Nem lehetek éhes… (De)

Az emésztőrendszer kétségbeesetten üzenetekkel bombázza az agyat, hogy „igyekszem olyan gyorsan működni, ahogy csak tudok”, és a test különböző sejtjei szinte sikoltoznak, hogy „több energiát most! súlyos veszteség ért minket!”. Ahogy ezt a mentális éhségről szóló bejegyzésemben is leírtam.

Mindig, MINDIG reagálj az éhségre, és soha ne engedd, hogy a megvonás ismét bevackolja magát a gondolataidba! Ahhoz, hogy az emésztőrendszered ismét felgyorsuljon, kalóriadús, de nem túl rostos ételek fogyasztása sokat segíthet (például az ultrafeldolgozott élelmiszerek igen hasznosak ebben a kezdeti szakaszban! helló tiltólistás ételek! talán épp ezért kívánlak titeket annyira??). Nassolj kalóriadús dolgokon, süss magadnak fincsi ropogós házi kekszeket, ne igyál túl sok vizet, és egyél gyakran több apró étkezést, hogy ne terheld túl egyszerre a beleidet. Akár napi 8-10 étkezést is beiktathatsz, ha úgy esik jól, egészen addig, míg az emésztőrendszer ismét meg tud birkózni több étellel egyszerre. Mert onnantól már nem leszel ki ennyire fizikailag az emésztésed gyér működésétől.

 

 

Pánik ellen: csak egyél!

Ja hogy ez méginkább pánikolt kelt? Akkor itt a lehetőség, hogy legyőzd ezt a félelmet.

Akármilyen ijesztő is ez a sosem-lakom-jól érzés, szeretném, hogy tudd, ez csak átmeneti és nem fog örökké tartani. Az extrém éhség – az állandó nyomasztó mentális sóvárgás – előidézheti a visszaesést, és fel kell készülnöd erre az eshetőségre! Emlékeztesd magad arra mindig, amikor csak elbizonytalanodsz, hogy mi a helyes döntés:

Adj magadnak feltétel nélküli engedélyt, hogy azt, akkor és annyit egyél, amennyit kívánsz – egyelőre lehetőleg a minimumok felett.

Nem fogsz örökké 6000-10.000 kalóriát enni. Képtelenség hozzászokni ezekhez az adagokhoz, és a gondolat, hogy „de csak kitágul a gyomrom, hozzászokom, és képtelen leszek majd leállni” nem igaz. Ha mindent megteszel, hogy az éhségérzeteddel összhangba kerülj és hogy fejben megszabadulj a diétás rögeszméktől, ez nem fog megtörténni. Ezeket a gondolatokat az evészavar-én szorongása mondatja veled.

A testednek ilyenkor tényleg, valóban szüksége van erre az energiamennyiségre, hogyha ennyire kívánod! Miért akarnád szándékosan meghiúsítani a saját gyógyulásod, amibe annyi energiát fektetsz? Miért nyújtsd hosszabbra a kínos időszakot még jobban, mint amennyire feltétlenül szükséges? Direkt kicsesznél magaddal? Ha reagálsz az éhségre, és a saját tested jelzéseit feltétel nélkül követed (magyarán ha enni akarsz, eszel, de nem tömöd magad kényszeresen, csupán amíg az étel tényleg jól esik!), képes leszel teljesen felépülni, és ez az átmeneti fázis egyszer véget ér.

  • Kellemetlen?
    Igen.
  • Időnként mechanikus táplálást igényel?
    Előfordulhat.
  • Félelmet kelt benned, hogy folyton éhesnek érzed magad?
    Ha igen, akkor ideje megtanítod saját magadnak, hogy az étel nem fenyegetés és szabad éhesnek érezned magad, mert SZABAD többet ENNED, és jelenleg pontosan erre van szükséged ahhoz, hogy visszakapd az egészséged és a szabadságod.

 

Ennek a félelemnek a legyőzése része a gyógyulásnak.

 

 

Olyan ez, mint egy házépítés

Képzeld el ezt úgy, mintha egy kőművest bérelnél fel, hogy megjavítsa a házad alapzatát.

A cserepeket súlyos vihar tépázta meg, a fagerendák repedeznek a legyengültségtől, és mindenhol besüvít a szél a tetőn át, lerombolva az alatta elterülő valaha ép lakásodat. Egy nap alatt az alapzat csak bizonyos részének átépítésére van kapacitása a fizetett munkásodnak. Mivel nappal képtelen eleget dolgozni a más felkérései miatt, így azért, hogy ne ájuljon le a tetőről kimerülten, a munkálatok többsége éjjel történik. Hiába dolgozik folyamatosan, minden szabad percében, a ház alapzatának teljes megjavítása hónapokig tart.

Ha nem adsz a munkásodnak elég új gyorsan használható alapanyagot, amiből képes építkezni, a folyamat még inkább elhúzódik, és közben tovább rombolod a sérült házadat. Miközben ő szorgalmasan dolgozik, neked a ház teljes befejezéséig meg kell birkóznod a tönkrement cuccaiddal, élned kell az életed sérült padlóval, sérült tetővel, és fizetned a munkálatokat, miközben hétköznapi dolgokra is elmegy a pénzed. Ha csupán elvétve adsz nyersanyagot a munkásnak, a házad talán sosem készül el végleg, befejezetlenül marad, amitől te érthetően ideges vagy. Azonban ha te minden feltételt biztosítasz, akkor gyorsabban, hatékonyabban és alaposabban képes végezni a kőműves a munkáját.

Minél inkább ellenállsz az éhségednek, és vele a jeleknek, melyek arra utalnak, hogy pihenésre és energiadús táplálékokra van szükséged, annál inkább megnehezíted a saját dolgodat. Az extrém éhség nem csak azért történik, hogy a tested visszataláljon az egészséges testsúlytartományába, hanem azért, hogy helyrehozzon milliárd apró fizikai sérülést, amit te nem is látsz, de megtörtént, amikor energiadeficit jött létre a testedben.

 

Minél inkább ellenállsz az éhségednek, és vele a jeleknek, melyek arra utalnak, hogy pihenésre, tápanyagdús táplálékokra és sok alvásra van szükséged, annál inkább megnehezíted a saját dolgodat.

 

 

Mit okoz a hiány és túledzés?

Amikor megvonod magadtól a mindennapi élethez szükséges energiát, és a deficit létrejön a korlátozás és/vagy túledzés hatására, a test két dologgal válaszol: leállít minden nélkülözhető biológiai funkciót, és energiát merít a zsírszövetből, csontokból, izmokból, majd a szervekből, idegrendszerből, hogy fedezze a hiányt.

Elengedhetetlenül, szükségszerűen magát az erőművet (testedet) is legyengíted, hogy nyersanyagokat nyerhess. Ha csupán a nyersanyagokat töltöd vissza, az nem elég. Az alapvetők mellett pótlólagos anyagokra is szükséged van, hogy a sérülést, mely az erőműben létrejött, helyreállíthasd, máskülönben a nyersanyagok nem képesek hatékonyan energiává átalakulni – csak hogy egy másik példát is hozzak.

A helyreállási projekted mellett az erőműnek továbbra is ki kell tartania, és készen kell állnia, hogy futtassa a mindennapi tevékenységeit, ahogy addig is tette. Ezért üt be az extrém éhség. A hétköznapi funkciókra szánt energia nem elég. Ennél jóval, jóval többre van szükséged, hogy minden rendbe jöjjön. A gyógyulásra és jelenlegi életedre is energiát kell biztosítanod, nem csupán a korábbi hiány visszatöltésére.

 

A hétköznapi funkciókra szánt energia nem elég. Ennél jóval, jóval többre van szükséged, hogy minden rendbe jöjjön.

 

Ismétlem, ez a fázis, éhség, nevezzük bárminek, csak átmeneti, és ha nem lesz rá szükséged többé, ha minden egyensúlyban működik, akkor eltűnik – és nem, nem fogsz örökre ilyen sok ételt kívánni.

 

 

Mi számít extrémnek?

Átlagosan kb. 3000 kalóriát javasolnak feltápláláshoz evészavar típustól, súlytól, az evészavar időszakának hosszától, erősségétől stb. függetlenül! Nyilván több tényező befolyásolja az igényt, de rendszerint ennél csak többet szoktak előírni, kevesebbet nem… (ha az illető már eljutott eddig a mennyiségig, és képes elfogyasztani kockázatok nélkül, bővebb infóért katt a linkre). 4000 kalória mégcsak nem is extrém. 6000 kalória szintén elveszik a testedben, ha energiahiányból jössz. Ha annyit eszel, amennyire vágysz, idővel megtanulod megkülönböztetni a valós éhségedet az evészavar-gondolataidtól. Az extrém éhség kiváló gyakorlás arra, hogy elengedd a külsőddel kapcsolatos aggodalmaidat, és túllépj az első számú szorongáson: többet enni ijesztő, ha azt tanultad, hogy a kevesebb a “jó”. Valószínűleg szükséged van a minimumnál több energiára, rövidebb-hosszabb ideig, és minél inkább ellenállsz, annál erősebbé válik a késztetés, hogy egyél. Ne kínozd magad, ne küzdj ellene!

 

Két választásod van:

  1. Eszel megszorítások nélkül és ha már úgyis eszel, megtanulod élvezettel tenni
  2. Küzdesz az étvágyad ellen, de nem fogsz nyerni, mert előbb-utóbb a biológia győz. Valószínűleg majd „binge” (falásszerűen) eszel, ha megpróbálod korlátozni a beviteled. Aztán így a keményebb úton tanulod meg – ahogy én tettem –, hogy az egyetlen opció csak az első.

 

 

[frissítve 2021. 04. 20.]

 

Folyt. köv. Extrém éhség 2 – enni, feltételek nélkül

 


 

Referencia:

  1. Gwyneth Olwyn. (2011). I need how many calories?!! The Eating Disorder Institute [letöltve: 2018.03.16.]
    https://www.edinstitute.org/blog/2011/9/14/i-need-how-many-calories?rq=calorie
  2. Gwyneth Olwyn. (2013). Extreme hunger part2: the experience and science. The Eating Disorder Institute [2018.03.16.]
    https://www.edinstitute.org/paper/2013/4/9/extreme-hunger-part-2-the-experience-and-science
  3. Dulloo, Abdul G., Jean Jacquet, and Lucien Girardier. Poststarvation hyperphagia and body fat overshooting in humans. A role for feedback signals from lean and fat tissues. The American journal of Clinical Nutrition 65, no. 3. 1997. 717-723 p.
  4. Tabitha Farrar. (2017). Extreme hunger in anorexia recovery. [2018. 03. 16.]
    https://tabithafarrar.com/2017/01/extreme-hunger-anorexia-recovery/
  5. Flier, Jeffrey S. Regulating energy balance: the substrate strikes back. Science 312, no. 5775. 2006. 861-86 p. [2018.03.16.]
    https://science.sciencemag.org/content/312/5775/861.full
  6. Mayer, Laurel, B. Timothy Walsh, Richard N. Pierson, Steven B. Heymsfield, Dympna Gallagher, Jack Wang, Michael K. Parides et al. Body fat redistribution after weight gain in women with anorexia nervosa. The American Journal of Clinical Nutrition 81, no. 6 2005: 1286-1291.
  7. Scalfi, L., A. Polito, L. Bianchi, M. Marra, A. Caldara, E. Nicolai, and F. Contaldo. (2002). Body composition changes in patients with anorexia nervosa after complete weight recovery. European Journal of Clinical Nutrition 56, no. 1.
    https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/11840175
  8. Tabitha Farrar. (2017). Defining mental hunger. [2018. március 12.]
    https://tabithafarrar.com/2017/11/defining-mental-hunger/
  9. Michael D. Gershon. The Enteric Nervous System. A Second Brain. Columbia University. 9.p [2018. március 12.]
    https://pdfs.semanticscholar.org/070b/273d202704a18c7974186eb6a5e4e5110a54.pdf
  10. Abdul G. Dulloo. Collateral fattening: When a deficit in lean body mass drives overeating. The Obesity Society Volume25, Issue2. February 2017. Pages 277-279.
  11. Chaudhri, Owais B., B. C. T. Field, and S. R. Bloom. “Gastrointestinal satiety signals.” International Journal of Obesity 32 (2008): S28-S31.
  12. Dulloo, A., Jacquet, J., & Montani, J. (2012). How dieting makes some fatter: From a perspective of human body composition autoregulation. Proceedings of the Nutrition Society, 71(3), 379-389.
  13. Dulloo, A. (1997). Human pattern of food intake and fuel-partitioning during weight recovery after starvation: A theory of autoregulation of body composition. Proceedings of the Nutrition Society, 56(1A), 25-40.
  14. Enrica Marzola, Jennifer A. Nasser, Sami A. Hashim, Pei-an Betty Shih and Walter H. Kaye. Nutritional rehabilitation in anorexia nervosa: review of the literature and implications for treatment. Marzola et al. BMC Psychiatry 2013, 13:290.
    http://www.biomedcentral.com/1471-244X/13/290
  15. Katzman D: Refeeding hospitalized adolescents with anorexia nervosa: is “start low, advance slow” urban legend or evidence based? Journal of Adolescence Health 2012, 50(1):1–2.
  16. Rosenbaum M, Hirsch J, Gallagher D, Eibel R: Long-term persistence of adaptive thermogenesis in subjects who have maintained a reduced body weight. Am J Clin Nutr 2008, 88(4):906–912.
  17. Russell J, Baur LA, Beumont PJ, Byrnes S, Gross G, Touyz S, Abraham S, Zipfel S. Altered energy metabolism in anorexia nervosa. Psychoneuroendocrinology. 2001, Jan;26(1):51-63.
  18. Mayer L, Roberto C, Glasofer D, Etu S, Gallagher D, Wang J, Heymsfield S, Pierson RJ, Attia E, Devlin M, et al. Does percent body fat predict outcome in anorexia nervosa? Am J Psychiatry 2007, 164(6):970–972.
  19. Winter T: The effects of undernutrition and refeeding on metabolism and digestive function. Curr Opin Clin Nutr Metab Care 2006, 9(5):596–602.
  20. Melinda Murray, Zata Vickers. Consumer views of hunger and fullness. A qualitative approach. Appetite Volume 53, Issue 2, October 2009, Pages 174-182.
  21. Michael D. Kraft, Imad F. Btaiche, Gordon S. Sacks. “Review of the Refeeding Syndrome”. Nutrition in Clinical Practice (2005) Volume 20, Issue 6, pp. 625-633.
  22. Madden, S., Miskovic-Wheatley, J., Clarke, S. et al. “Outcomes of a rapid refeeding protocol in Adolescent Anorexia Nervosa”. Journal of Eating Disorders 3, 8 (2015). https://doi.org/10.1186/s40337-015-0047-1
  23. Neville H. GoldenJing ChengCynthia J. Kapphahn et al. (2021) “Higher-Calorie Refeeding in Anorexia Nervosa: 1-Year Outcomes From a Randomized Controlled Trial” 
  24. Tabitha Farrar. 2017. Anorexia Recovery Eating: There is never too much food. [letöltve: 2018.01.31.]
  25. Sarah E.Strandjord, Erin H.Sieke, MirandaRichmond, Ellen S.Rome. “Avoidant/Restrictive Food Intake Disorder: Illness and Hospital Course in Patients Hospitalized for Nutritional Insufficiency”. Journal of Adolescent Health Volume 57, Issue 6, December 2015, Pages 673-678.
  26. Elisa Oras, 2016. Diet-Induced Eating Disorders. How you got sucked in and how to recover. Amazon Fulfillment: Poland.
  27. Todd Tucker. 2007. The Great Starvation Experiment. Ancel Keys and the Men Who Starved for Science. The effects of under-eating. (2009). National Centre for Eating Disorders. Adapted from Fairburn, CG. 2008. Cognitive Behaviour Therapy & Eating Disorders. Guildford Press. [2018.06.01.]
  28. J J Salisbury, A S LevineS J CrowJ E Mitchell. (1995). “Refeeding, metabolic rate, and weight gain in anorexia nervosa: a review.” International Journal of Eating Disorders 1995 May;17(4):337-45.
  29. Gwyneth Olwyn. 2017. Recover from Eating Disorders: the Homeodynamic Recovery Method. The Eating Disorder Institute.
  30. Manfred James Müller, Janna Enderle, Maryam Pourhassan, Wiebke Braun, Benjamin Eggeling, Merit Lagerpusch, Claus-Christian Glüer, Joseph J Kehayias, Dieter Kiosz, Anja Bosy-Westphal. Metabolic adaptation to caloric restriction and subsequent refeeding: the Minnesota Starvation Experiment revisited. The American Journal of Clinical Nutrition, Volume 102, Issue 4, October 2015, Pages 807–819, https://doi.org/10.3945/ajcn.115.109173
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial