evészavar és gyógyulás

Bármilyen testsúlynál lehetsz alultáplált

Az alultápláltság nem súlyfüggő.

a bevitel korlátozása megzavarja az éhségérzetet és egy sor evészavar-viselkedést indíthat el



 

Alultápláltság: Nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű táplálék juttatása a szervezetbe ahhoz, hogy az optimálisan, helyesen, egészségesen működhessen. (def.)

 

 


 

A BMI nem mérvadó

Képzeld el, hogy a BMI értéked egyértelműen 30+. Évek óta egy aktív evészavarod van, és gyakorlatilag folyamatosan korlátozod, hogy mennyit eszel, ami aztán időnként falásrohamokba fullad, mert nem fenntartható. Számos egészségügyi problémával küzdesz, és a mérlegen villogó szám is azt ordítja az arcodba, amit mindenki más: túlsúlyos vagy, és így az egészségügyi problémáid csakis kizárólag a súlyod miatt lehetnek, semmi más nem jön szóba, csak a túl magas testsúlyod. Valójában minél inkább próbálsz diétázni, s kevesebbet enni, a dolog annál rosszabb, hisz annál hajlamosabb vagy falásrohamokra vagy puffadsz, emésztési és pajzsmirigy problémáid vannak, fáradt vagy, s a mérlegen lévő szám szinte nemhogy lefelé, de inkább felfelé mozdul állandóan.

Tegyük fel, hogy rátalálsz egy evészavarral, alulevéssel foglalkozó oldalra (pl. erre), és úgy érzed, hogy erős hasonlóság van aközött, amit tapasztalsz, és amit az oldalon írnak. Ahogy egyre több bejegyzést pörgetsz végig, rájössz, hogy az egészségügyi problémáid forrása valójában az, hogy próbálsz minél kevesebbet enni! Méghozzá súlyos deficitbe kényszeríted a testedet a diétázás által, ami rendszerint visszaüt és csak még éhesebb leszel tőle, miközben mindenki szerint fogynod kéne, hogy egészséges legyél, ezért iszonyú bűntudatot érzel evés után és elhatározod, hogy visszatérsz a diétádhoz és ismét felügyeled a beviteled. És mivel a kalkulátor mennyiségénél már rég kevesebbet eszel a napok többségén, s még így sem sikerül leadni néhány kilót, egyre inkább korlátozod, amit megeszel, amitől aztán egyre éhesebbnek és kimerültebbnek érzed magad. Sokkol a hír, hogy talán minden problémád gyökere az, hogy igyekszel minél kevesebbet enni és kompenzálsz, és ha esetleg falásrohamokkal is küzdesz, valószínűleg ez indította el az egész körforgást.

Gwyneth Olwyn

Üzensz a honlap szerkesztőjének, alaposan kifejted a problémádat; tanácsot kérsz, mert elbizonytalanít, hogy vajon tényleg annyit kellene-e enned, mint ami a minimumoknál van (mint ahogy teszi mindenki, aki úgy véli, hogy „nem elég vékony” ahhoz, hogy evészavara legyen), és azt a választ kapod, hogy a feltáplálási minimumok rád is ugyanúgy érvényesek, hisz azokat egészséges emberek táplálkozását alapul véve állapították meg. Sőt, mi több, a lehető legjobbat teszed az egészségeddel, ha többet eszel, mint korábban, elfogadod, hogy talán nő a súlyod, és hagyod a testednek, hogy rekalibrálja a rendszert, amit a diétázás megzavart, emellett testtudatosságot tanulsz és feltétel nélküli engedélyt adsz magadnak, hogy bármit megegyél.

 

 

Az alultápláltság nem feltétlenül látszik

Attól, hogy valakinek a képébe mondod, hogy nem lehet evészavaros, mert „de hát te nem is vagy sovány!”, még nem lesz igazad. A diétázás és evészavarok oly szorosan összefüggnek, hogy annak, aki soha nem olvasott a témáról alaposabban, az egész csak egy kitaláció és a diétaiparnak ad igazat: ha túlsúlyos vagy, fogyókúráznod kell az egészséged érdekében. Hisz ezt tanították nekünk, nem igaz?

Spoiler: ha még jobban korlátozod a beviteled, még jobban stresszelsz az evésen, attól nem leszel egészségesebb!

 

A lehető legjobbat teszed az egészségeddel, ha többet eszel, elfogadod, hogy talán nő a súlyod, és hagyod a testednek, hogy rekalibrálja a rendszert, amit a diétázás megzavart.

 

Körülvesz minket egy olyan társadalom, amelyben az átlagnál magasabb testsúllyal bíró emberek a diétakultúrához fordulnak segítségért abban a reményben, hogy az majd megmenti őket a társadalmilag elfogadhatatlan állapottól: az elhízástól. Mindannyian magunkba szívunk – többet vagy kevesebbet – a kövérségfóbiából, és csak kevesen képesek meglátni, hogy a kulturális normák nem automatikusan jók, igazak és helyesek.

Alacsonyabb testsúlyú embereknél ezeket a korlátozó merev viselkedéseket evészavarnak diagnosztizálják, míg magasabb súlyú személyek esetében ezek a viselkedésformák dicséretre méltók és egészségesnek tartottak (hisz tesznek az „egészségükért” és fogyókúráznak). Ez a kettős morál problémás. Ha az illető viselkedése ugyanaz, ez a mentális megrögzött merev attitűd a táplálkozás felé miért támogatott magasabb testsúlyú embereknél és miért kezelendő terápiával soványak esetében? (kövérségfóbia)

A restriktív evészavarok a teljes BMI spektrum területén jelen vannak, s jelentős azon betegeknek száma, akik testsúlyuk szerint a normál vagy túlsúlyos kategóriába tartoznak. A restrikció energiadeficithez és tápanyaghiányhoz vezet, így pedig alultápláltságot eredményez a szó tápláltsági állapot értelmében. Az alultápláltságnak tehát nem kritériuma a BMI skála legaljára jellemző test. Ha elolvassuk az alultápláltság meghatározását, abban nincs megemlítve bármilyen testalkat. De még csak számok sem.

Alultápláltság = Nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű táplálék juttatása a szervezetbe ahhoz, hogy az optimálisan, helyesen, egészségesen működhessen.

 

Mindannyian magunkba szívunk – többet vagy kevesebbet – a kövérségfóbiából, és csak kevesen képesek meglátni, hogy a kulturális normák nem automatikusan jók, igazak és helyesek.

 

 

Az éhezés és alultápláltság

A legtöbb restriktív evészavarral küzdő személy (úgy mint anorexia, bulimia, orthorexia, OSFED… stb. valamelyikétől, vagy több típustól is szenvedő) nem tartozik, és soha nem is tartozott a klinikailag alultápláltak közé, és mégis ugyanattól a misztikusnak ható tünetegyüttestől szenved, mint azok, akik az orvosok által klinikailag alultápláltságnak ítélt állapot mellett (bmi 18 alatt) Anorexia Nervosa diagnózist kapnak.

Jelentős azok száma, akik híznak vagy csupán tartják testsúlyukat, miközben aktívan korlátozzák a napi energiabevitelüket a saját szükségleteikhez mérten kritikusan alacsony mennyiségre, akár mert a kalóriakalkulátorok ezt javasolják, akár mert a társadalmunk ezt javasolja. Valójában éheztetik magukat, és ez ellen a test védekezik (leggyakrabban falásrohammal, de akár elfojtott mentális éhséggel, akár súly-stagnálással). Ha a testbe nem áramlik napi szinten megfelelő mennyiségű energia, általában két dolog történik: katabolizmus indul meg (a test felemészti saját magát) és az anyagcsere folyamatok csökkent üzemmódban kezdenek működni, hogy a test a lehető legtöbb energiát megtakarítsa. Ezért csökken az anyagcsere, TEE, NEAT, RMR értékek vele együtt, és bizonyos biológiai funkciók – pl. a reproduktív funkciók – leállnak, erről bővebben a Minnesota Éhezés Kísérletben írok. Ugyanakkor persze mindez különböző mértékben, eltérő sebességgel, eltérő módon következik be mindannyiunknál, mert különböző felépítéssel bírunk, más tapasztalatokat szerzett a testünk életünk során, s a testünk ellenálló képessége eszerint eléggé változatos. Ráadásul minél tovább áll fenn ez az állapot, a test annál inkább alkalmazkodik hozzá (adaptív termogenezis). Ezért lehet az, hogy vannak, akik akár 1200 kalórián/nap képesek felszedni súlyt, míg mások erőfeszítés nélkül tartják tömegüket átlagosan kb. 2500 kalórián/nap. Minél egészségesebb az emésztésed, annál hatékonyabban hasznosítja az anyagcseréd az elfogyasztott ételt.

 

A testünk egy rendkívül intelligens rendszer.

 

Attól, hogy van akinél ez a korlátozó megvonás kisebb, még ugyanolyan káros, és hosszú távon ez az állapot komoly problémákat okozhat a test működésében. Ez nem egy fenntartható állapot. Vagy legalábbis nem fenntartható negatív következmények nélkül, melyek előbb vagy utóbb meghatározóvá válnak, még ha most egyelőre nem is igazán jelentkeznek. Ezek a túlélési mechanizmusok csak rövid távon működőképesek komolyabb következmények nélkül, hisz ahhoz kellenek, hogy életben tartsák a szervezetet átmenetileg bármilyen körülmény között, hosszú távon azonban komoly problémákhoz vezetnek, ha tartósan fennállnak.

 

 

CSAK testsúly alapján nem lehet eldönteni valakiről, hogy alultáplált-e vagy sem!

A fenti definíciónkat figyelembe véve egyértelmű, hogy a soványság nem kritériuma az alultápláltságnak. Az alultápláltság technikailag egy energiadeficites (vagy tápanyagdeficites!) állapot. Alultáplált lehetsz bármilyen testméretben. Bármilyen életkorban. Bármilyen testsúlynál vagy BMI-nél. És főleg, az alultáplált állapot ugyanúgy valid egy nagyobb testben, mint a BMI 18 alatt.

 

  • Ha a saját természetes (ideális) testsúlyod (ez az a tartomány, ahol a tested legoptimálisabban működik, legenergikusabb vagy s a hormonok is egészségesen hozzájárulnak egészségedhez) valahol a BMI 22 fele tendál, akkor ha a jelenlegi súlyod csak a BMI 19-nél csücsül, technikailag alultáplált vagy – a saját testedhez képest.
  • Ha a természetes elnyomás nélküli testsúlyod mindig a BMI 30 fele lévő tartományban szeret lenni, akkor ha a jelenlegi súlyod csak a BMI 26-ot közelíti meg, technikailag alultáplált vagy – a saját testedhez mérten.

 

Nem mindegy, hogy mihez viszonyítasz és honnan indulsz! Ha alultáplált vagy, akkor valószínűleg tápanyaghiánnyal küzdesz, vagy fogsz, ha ez tartósan így marad. Az alultápláltság nem ugyanaz, mint a látható soványság. Sőt, mi több, a szemmel látható soványság pedig nem feltétlenül jár együtt alultápláltsággal! Mindannyiunknak a genetikai állományunkban rejlik, hogy milyen testalkattal áldott meg minket a természet, és csupán diéták korlátozó eszközeivel nem tudjuk hosszú távon manipulálni a testünket, mert előbb vagy utóbb (általában előbb) fellázad ellenünk (vagy pszichológiai okból, vagy fizikai). Elkeserítő azt látni, hogy még az egészségügyi tanácsadók, orvosok is rendszeresen átsiklanak ezen információk felett, és a testméretük miatt diszkriminációval élnek az egyénekkel szemben, a nagyobb test képviselőit ösztönösen arra biztatják, hogy fogyjanak le, korlátozzák, hogy mit esznek, és gyakorlatilag nyomják el saját éhségérzetüket (helló kövérségfóbia!).

Az anorexia-viselkedés támogatott BMI szerint túlsúlyos emberekben, míg elítélt a sovány kategóriában.
Az anorexia-viselkedés egészségesnek tartott a BMI 25 fölött, és betegesnek BMI 18 alatt. Pedig a viselkedés és a test reakciója ugyanaz!

Úgy gondolom, hogy alapos beszélgetés nélkül NEM megengedhető, hogy bárkinek gondolkodás nélkül diétát és fogyást javasoljunk, a táplálkozási attitűd és szokások megvizsgálása nélkül.

Ha az orvosod is arra biztat, hogy kövesd a trendeket, nem fogod megkérdőjelezni az igazát, tekintve hogy eleve ezeket hallod mindenütt. Meg hát… ő az orvos. Kiben bíznál, ha nem egy orvosban? Azonban ha a diétázás tényleg annyira működne, nem beszélnénk még mindig elhízásról.

 

 

S hogy ebből mi vonatkozik rád, ha a BMI-d az átlagos tartományban vagy afölött van?

Hogy az alultápláltság nem egyenlő a soványsággal, és nagyobb testben is lehetsz alultáplált. Ha alultáplált vagy, a táplálkozásod nem kielégítő. Ez nem a számokon múlik, hanem a tested állapotán.

 

 

[frissítve: 2021. 04. 15.]

 


 

Referencia:

  1. Douyon L, Schteingart DE. 2002. Effect of obesity and starvation on thyroid hormone, growth hormone, and cortisol secretion. In: Endocrinol Metab Clin North Am 31(1):173-89. [2018.04.05.]
    https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12055988
  2. Gwyneth Olwyn. 2016. BMI and Eating Disorders. It’s All About Undereating. The Eating Disorder Institute [2018.04.05.]
    https://www.edinstitute.org/blog/2016/5/7/bmi-and-eating-disorders-its-all-about-undereating
  3. NCD Risk Factor Collaboration (NCD-RisC). 2017. Worldwide trends in body-mass index, underweight, overweight, and obesity from 1975 to 2016. A pooled analysis of 2416 population-based measurement studies in 128·9 million children, adolescents, and adults. In: The Lancet 390(10113): 2627–2642. [2018.04.03.]
    https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5735219/
  4. Abigail Miller. 2016. Can You Be Overweight and Have Anorexia? Spoon University [2018.04.03.]
    https://spoonuniversity.com/lifestyle/can-you-be-overweight-and-have-anorexia
  5. Alexis Conason Psy.D. 2017. Is Anorexia the Latest Treatment for Obesity? Psychology Today [2018.04.04.]
    https://www.psychologytoday.com/us/blog/eating-mindfully/201704/is-anorexia-the-latest-treatment-obesity
  6. Gianini LM, Walsh BT, Steinglass J, and Mayer L. 2017. Long-term weight loss maintenance in obesity. Possible insights from anorexia nervosa? International Journal of Eating Disorders. 2017;50:341–342. [2018.04.03.]
    https://doi.org/10.1002/eat.22685 
  7. Warren MP. 2011. Endocrine manifestations of eating disorders. In: J Clin Endocrinol Metab. 2011 Feb;96(2):333-43. doi: 10.1210/jc.2009-2304. Epub 2010 Dec 15.
    https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21159848
  8. D. B. Sarwer, A. V. S. Green, M. L. Vetter, and T. A. Wadden, “Behavior therapy for obesity: where are we now?” Current Opinion in Endocrinology, Diabetes and Obesity, (2009) vol. 16, no. 5, pp. 347–352.
  9. Erik Scott Blomain, Dara Anne Dirhan, Michael Anthony Valentino, Gilbert Won Kim, Scott Arthur Waldman. Mechanisms of Weight Regain following Weight Loss. Hindawi Publishing Corporation ISRN Obesity Volume (2013), Article ID 210524, 7 pages.
    https://downloads.hindawi.com/archive/2013/210524.pdf

 

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial