evészavar és gyógyulás

Fogadd el, hogy a hízás kell!

Az örök émelyítő kifejezés: hízás. Igyekszel nem gondolni rá, nem mondani másoknak, ki nem ejteni a szádon, s kerülni minden olyan beszélgetést, ahol szóba jöhet – főleg, ha éppen rólad van szó.

„Ahhoz, hogy egészséges legyél, híznod kell”

Érzed, ahogy gombóc mászik fel a torkodban… Miért kéne híznia bárkinek is? Egészséges lehetsz anélkül, hogy változna a súlyod! Az egészség a gondolataidnál kezdődik! Senkinek nem kell híznia! Főleg nem nekem! Nem, nem és nem!

 


 

El sem tudtam képzelni, hogy miről fogok gondolkodni, mit fogok csinálni, ha nem az evés, súlyom, edzés, fogyás körül zajlik többé az életem.

 

Baromi nehéz. Látni, ahogy a tested változik, s hiába tudod, hogy a szemedben ez eltúlzottan jelenik meg, másképp tekinteni rá nagyon nehéz. Elfogadni, hogy ez megtörténik veled, nehéz, még egy normál embernek is, de annak, akinek az egész élete a súly körül forog, bizony kemény dió. Hisz, ugyan már, ki akar hízni ebben a világban, de komolyan? (Bocsánat, tudom, hogy ez nem igazán segít) De a tény azok, akik szigorúan diétáztak, akik szándékosan változtattak a súlyukon (lefelé), általában ezt gondolják. Senki nem akarhat hízni.

Ha szembesítik őket azzal, hogy a gyógyulásuk érdekében hízniuk kell, tíz körömmel küzdenek ellene. Nem fogok ködösíteni, mert látom, olvasom mások írásaiban, és én is így viselkedtem. A hízás, súlygyarapodás többnyire tabu téma volt. Utáltam. Gyűlöltem. Ordítani tudtam volna (sőt, tettem is…), ha eszembe jutott. Annyira rettegtem a hízástól, hogy már a gondolatától hányingerem lett.

 

 

Fogadd el! Könnyű azt mondani…

Ha akkor valaki azt mondja, hogy majd egyszer elfogadom a súlyváltozást, valószínűleg csak egy bájosan undok grimaszt vágtam volna, hozzátéve gondolatban, hogy „aha persze, nyilván”.

Pedig tényleg nincs miért küzdened ellene, a hízás egy természetes reakció, épp úgy, ahogy a fogyás. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. A tested változása csak annyit bizonyít, hogy élsz. A változás elkerülhetetlen az életed során. Akik valaha szenvedtek a testükkel, az evéssel vagy testképzavarral, azoknak ez a folyamat igenis ijesztő. Ez a félelem az alapja a diétázásnak, és épp ezért kell elfogadnod, hogy minden változik. Azon tudsz alakítani – a tested helyett –, ahogy szemléled a dolgokat! Ez a te felelősséged, nem pedig a testsúlyoddal való manőverezés. Hiszen miért annyira fontos egy hülye szám a mérlegen? A ruhaméretes címkén? Vagy hogy mit gondolnak a testedről mások? A hízástól talán rosszabb ember leszel? A hízástól más ember leszel? Ez csak egy test. És a testnek joga van változni.

A számoktól nem vagy, soha nem is leszel jobb ember, kedvesebb, őszintébb, értékesebb, s főleg nem szabadabb. Nincs értelme ennyire ragaszkodnod a számokhoz, mert nem azok mutatják meg, hogy ki vagy. Komolyan a kövér a legrosszabb, ami csak egy ember lehet? A zsírszövettől, nem sorvadó izomzattól és egy sugárzó megjelenéstől, ami harmóniát tükröz, talán más ember leszel? Az egészségestől nem leszel kevésbé különleges. A számok nem tesznek különlegessé. Ahogy a diétázás sem tesz mindent biztonságosabbá. A változás elkerülhetetlen része az életnek.

 

el kell fogadnod, hogy minden változik

 

 

Hízás: szükséged van rá

Ha másért nem, azért, hogy ne félj tőle többé.

Ott álltam akkor a tükör előtt, az undok grimasszal az arcomon, s azon gondoltam, hogy vajon mi történne velem, ha mégis híznék? Valahol mélyen tudtam, hogy szükségem van rá, s amibe naponta, heteken, hónapokon, éveken keresztül kényszerítettem a testemet, attól nem lettem egészségesebb, sem boldogabb, de olyan nehéz volt elengedni. Úgy éreztem, hogy ha hízok, az emberek majd ítélkeznek rajtam, azt mondják, hogy kövér vagyok, s undorítónak, lustának, rondának, ostobának fognak tartani. Pedig valójában csak én tartottam magam annak. Súlytól függetlenül. Mert én csupa negatív jelzőkkel azonosítottam a hízást és kövérséget. Nem maga a hízás volt a félelmem tárgya, hanem azok a negatív vélemények, amiket a hízáshoz kapcsoltam gondolatban. Ahogy ott álltam, a tükör előtt, mégis úgy döntöttem, hogy ha választanom kell, hogy vékony legyek és élettelen vagy kövér és boldog, akkor az utóbbit választom. Hiszen, ha valami éveken keresztül nem vált be, nem tett boldogabbá, nincs értelme tovább ragaszkodnom hozzá.

 

 

Tippek, hogy könnyebb legyen

Összeírtam néhány módszert, ami úgy gondolom, segített abban, hogy elfogadjam a változást. Remélem, neked is segít majd!

 


 

Először is, ha itt vagy, s ezt olvasod, feltételezem, hogy neked is fel kell szedned némi súlyt az egészséged érdekében. Úgyhogy kérlek, legalább magadnak ne hazudj, mert azt hajtogatni, hogy „nekem nem kell híznom! tök jól vagyok így!”, láthatóan nem használ. Egyrészt valószínűleg nem is igaz, másrészt pedig ha mások azt mondják neked, hogy híznod kellene (még), mivel a szülők/orvosok/nővérkék nem tönkre akarnak tenni, hanem stabilizálni téged, jobban teszed, ha hallgatsz rájuk.

Ha felszedsz némi súlyt az több szempontból is segít! Például túlléphetsz az elsző számú szorongáson: elengeded a külsőddel kapcsolatos aggodalmaidat. Az, hogy félsz, nem azt jelenti, hogy mentesülsz a cselekvés alól.

 

Feel the fear, do it anyway

 

  1. Szabadulj meg az összes olyan ruhádtól, amiben vékonynak érzed magad, és amiket akkor viseltél, amikor xyz történt és vékony voltál. Amelyekről tudod, hogy hamarosan nem lesznek jók rád, mert most is csak éppen rád mennek. Ajándékozz el minden olyan ruhadarabot, nadrágot, felsőt, szoknyát, zoknit, inget, ami a betegségre emlékeztet. Kinek van szüksége negatív energiára a szekrényben is? Ha eladományozod, másvalakinek örömet szerzel vele, te pedig, ha itt lesz az ideje, vehetsz újakat, amelyekben jól érzed magad, s nem csak olyat, ami karcsúsít vagy formásabbnak látszik benne a külsőd. Olyan ruhát viselj, ami kényelmes, ami nem szorít, ami laza, aminek tetszik a színe, az anyaga, a mintája, felirata, használd a kreativitásodat, s fejezd ki a személyiségedet a ruháiddal! Nem csupán a divat miatt öltözködünk, hanem hogy kifelé mutassuk a világnak, hogy milyen a hangulatunk, s milyenek vagyunk, mi a fontos számunkra az életben. Használd a ruhát önkifejezésre, ne pedig alakformálásra! Az, hogy a polcon őrizgeted a vékony-cuccaidat, amiket egykor viseltél, s csak a betegség alatt mentek rád, nem segíti a gyógyulásodat. Szabadulj meg tőlük, s nem fognak kísérteni többé. Ha új ruhákat nem engedhetsz meg magadnak, a régieket akár el is adhatod, vannak erre lehetőségek a neten (marketplace, gardróbom, gardróbcsere stb.).

 

  1. Próbálj meg nem órákat tölteni a tükör előtt. A gyógyulásom alatt utáltam szoros, szűk ruhákat viselni, mert a vízvisszatartás miatt minden feszült rajtam. Szinte minden nap laza, bő pólókat és ruhákat, pulcsikat kaptam magamra, amikben otthonosan éreztem magam. Nem volt rám jó hatással, ha még a ruha is emlékeztetett rá, hogy éppen puffadok. Ugyanis állandóan puffadtam és meg voltam dagadva a sok víztől, amitől egy hét után úgy éreztem magam, mintha tonnákkal gyarapodtam volna. Azt az érzetet kelti, hogy rengeteget híztál, holott mind víz, s azért van ott, hogy segítse a tápanyagok áramlását a szervezetedben. Nagy emésztős pocakkal – amit én kaja bébinek hívtam – nem épp kényelmes szűk farmert magadra erőltetni, ezért én direkt egyberuhákat viseltem, de főleg, semmit, ami feszülős. Ne nézegesd az alakod a tükörben, vagy ha igen, akkor a szemedbe nézz! A szem a lélek tükre, a szemedbe mondj pozitív dolgokat, és figyeld, ahogy a tekinteted változik, nem pedig az alakod.

 

  1. Ne mérd magad. Rejtsd el a mérleget, dugd el (dobd ki) a mérőszalagokat, és ne csináld azt a kezeddel, amikor összecsippented a bőröd, hogy lásd, mennyire vagy hájas… Igyekezz elfeledkezni a külsődről, tereld el a figyelmed, s foglalkozz olyan dolgokkal, amiket élvezel.

 

  1. Határozd el magad a célod mellett! Tudom, ezt nem könnyű megvalósítani. Mégis a legjobb, amit magaddal tehetsz, hogy bármi történjék is, bármilyen borzasztóan, kimerülten, fáradtan, hisztisen, idegesen, leverten, depressziósan érzed magad az adott pillanatban, nem adod fel és betartod az ígéretet, amit magadnak tettél. Azt teszed, amit tenned kell, függetlenől az érzéseidtől. Arra koncentrálsz, ami előtted van. Nem kell a jövőn gondolkodnod, elég, ha mindig azt megteszed, ami épp az orrod előtt van. Fölösleges azon agyalni, hogy mi lesz majd… akkor… x idő múlva… Mert most most van. Csak azzal tudsz kezdeni valamit, ami épp történik. Ha ezt sikerül megvalósítanod, jelentősen csökken a szorongás.

 

Írhatsz akár egy levelet is magadnak, amiben rögzíted, hogy MOST mit tapasztalsz, mit érzel, milyen az életed, s miért kell helyrejönnöd. Most még talán lelkesen indulsz neki a gyógyulásnak, de hónapok múlva megeshet, hogy eltöprengsz rajta, vajon kész vagy-e már? Hogy van-e értelme az egésznek? Hogy mi lenne, ha csak visszamennél az evészavar burkába, s kezdenéd elölről? Ha inkább csak kicsit kevesebbet ennél…? Ilyenkor elő tudod venni ezt a levelet, s mindig újra és újra emlékeztetheted magadat rá, hogy miért is kezdted el, miért kell végigcsinálnod. Ezzel megelőzöd, hogy feladd az egészet, mikor még talán félúton sem jársz. Fel kell készülnöd ennek az eshetőségére, hogy ne érjen váratlanul!!

Akár létrehozhatsz magadnak egy pozitív-táblát is, amire csupa olyan kis üzenetet tűzöl ki, ami a gyógyulásodat segíti. Én mini vonzásokat helyeztem rá színes papír cetliken, s az ágyam mellé akasztottam a falra, hogy minden reggel, este, napközben, amikor rápillantok, elolvassam őket. Egy idő után már kívülről tudtam mindet, s azon kaptam magam, hogy a legrosszabb pillanataimban is ezeket mondogattam, mint amolyan mantrát.

 

  1. Kényeztesd a testedet, bánj vele kedvesen, hisz a te jólétedért dolgozik ennyire! Légy kedves önmagadhoz, ahogy a legjobb barátoddal is bánnál. Ha nagyon magam alatt voltam, egy kis körömlakk, szemöldökszedés (viccen kívül), hajmosás, zeneterápia vagy egy izgalmas film nagyságrendeket dobott a hangulatomon. Jó érzés frissnek és ápoltnak érezni magam, olykor jó érzés kikapcsolni az agyamat és kiragadni magam a pillanatból, és ez egy kicsit tompította a testem miatti szorongásomat.

 

  1. Tekintsd a súlygyarapodást jó dolognak. Nem kell azonnal hízásnak hívnod, nevezheted egyelőre erősödésnek is. Hiszen nem csupán a tested erősödik, hanem te magad is. Emlékeztesd magad arra, hogy a súlygyarapodás egy célt szolgál, a gyógyulásodat, azt, hogy egészséges legyél! Majd egy nap, ha már teljesen egészséges leszel, nem kell többé ennyit enned folyamatosan persze hacsak nem akarsz – az étrended szerint, minimumokat követve, egyszerűen csak eszel majd, amikor szükségesnek érzed. A felépülési folyamat, feltáplálás csak átmeneti, nem tart örökké. Ha az erősödés hozzásegít, hogy minél hamarabb túless ezen a kellemetlen időszakon és olyan életet élj, ami örömöt szerez, akkor megéri, nem?

 

  1. Nem számít, hogy mások mit gondolnak a súlyodról, csak az számít, hogy te tudod, mit kell tenned.

 

  1. Ha mások megjegyzik vagy nyíltan rákérdeznek, hogy híztál-e, edzel-e még, még mindig követed-e azt a diétát… stb. nem kell elmesélned az egész élettörténetedet! Elég, ha annyit mondasz, hogy egy időre leálltam az edzéssel, szabadságot vettem ki, hogy az egészségemre koncentráljak, s fel kellett szednem némi súlyt. Pont. Nem kell senkinek sem magyarázkodnod. Nem kell többet mondanod, mint amit kényelmesnek érzel. Nem kell részletekbe bocsátkozó válaszokat adnod azoknak, akiknek nem szeretnél. Te tudod, hogy miért csinálod, miért van rá szükséged, s az embereknek – akik általában csak kíváncsiak – nem kell semmit, de az égvilágon semmit sem bizonygatnod.

 

  1. A súlygyarapodás igenis lehet mókás! Gondolj arra, hogy végre kipróbálhatsz egy csomó olyan éttermet, amit korábban nem engedtél meg magadnak. Végre mehetsz társaságba, mert nem kell az evészavarod miatt a szobádban töltened a napodat. Kimozdulhatsz, találkozhatsz másokkal, ismerkedhetsz, rendelhetsz bármit az étlapról, s ezzel a legjobbat teszed az egészségeddel! Társasági lények vagyunk, s legtovább azok az emberek élnek, akik szeretettel és nem mellesleg emberekkel veszik körül magukat.

 

  1. Ne felejtsd el élni az életed eközben! Találj új célokat, álmokat, helyezd át a fókuszt az evésről, diétákról, mozgásról olyan dolgokra, amik sokat jelentenek neked. Fedezd fel újra a rég félbehagyott hobbijaidat, és ahelyett, hogy napi 24 órában a gyógyulásodon agyalnál, inkább haladj az árral, a napi teendőkkel, találj örömöt az apró dolgokban, és ne felejtsd el élni az életed az egész folyamat mellett.

 

Bárcsak tudnék mágikus tanácsokat adni, hogy könnyebb legyen elfogadni a változást, s legyűrni a szorongást a súlynövekedés miatt, de az igazság az, hogy nincs mágikus tipp, ami mindent megold. Látnod kell, hogy a hízásod a legjobb érdekedben történik. Tudnod kell, hogy egyszer véget ér. Nagyon sokan esnek vissza azért, mert utálják, hogy nő a súlyuk, és ez rettenetesen elszomorít. A visszaesések az egészséges bmi körül gyakoribbak, mint bármely más tartományban. A gyógyulás nem könnyű, hízni nem könnyű, ha a legnagyobb félelmed ehhez kapcsolódik.

Az egyetlen, amit adhatok, csupán a remény, hogy egyre könnyebb lesz. Egyre erősebb leszel, s könnyebb lesz enni, gyógyulni, elengedni, nyitni a világra. El kell döntened, hogy akarod, s onnantól ki kell tartanod emellett, még ha kiscicakönnyek potyognak is az égből.

Nem mindenki jut el idáig, és gyógyulhatsz, visszaeshetsz, hízhatsz, visszaeshetsz akár éveken keresztül, végtelenül, de soha nem fogsz meggyógyulni, amíg azt nem mondod, hogy elég volt! Amíg nem akarsz meggyógyulni. És ez hatalmas különbség.

Maradj erős, találd meg a saját motivációdat arra, hogy felépülj, s tarts ki mellette a végéig!

Nem számít, hogy milyen súlynál kötsz ki, s hányas ruhákat hordasz, gyönyörű vagy! Gyönyörű leszel, s mindig is azt voltál, ez nem változott. A legszebb az emberen a sugárzó mosoly és kedvesség. Kitartás, s bízz a folyamatban, egyszer túl leszel rajta, s mindez már csak emlék lesz.

 

 

[frissítve: 2021. 04. 20.]

 


 

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial