evészavar és gyógyulás

Falásroham: miért nem bírsz leállni?


a falásroham okkal történik, azt mutatja, hogy felborult az egyensúly


 

Mi a falásroham?

Mivel mostanában alaposan megszaporodtak a „falásrohamok” témáról érkező üzenetek a postaládámban, úgy gondoltam, ideje összeszedni a gondolataimat, hogy mi is történik egy ilyen élmény során, és mit tehetsz anélkül, hogy rontanál a helyzeten.

Csalónap? Túlevés? Zabálás? Falásroham? Állandó zabálás anorexia gyógyulás után? Bulimia, tisztulás, túlevés és függőség? Rettegsz a túlevéstől? Utálod, hogy folyton megismétlődik? Tehetetlennek érzed magad?

Akkor olvasd ezt el!

 


 

A túlevés-diéta körforgás is lehet a falásroham alapja

Még az általában legnormálisabban étkezők között is megesik, hogy időnként becsúszik egy nap, ahol a stressz, az érzelmi sokaság, mindaz ami az illetőt belülről nyomasztja, eluralkodik a gondolatain és szétesik a testével való finom kapcsolat. Ilyenkor talán azon kapja magát, hogy csak eszik és eszik és eszik, pontosan azt, amit esetleg máskor nem tenne: feldolgozott finomságokat. Mert ne tagadjuk, a feldolgozott élelmiszer finom. Baromi finom! Persze gyakran érezzük, hogy ami finom, abból még többet akarunk. Főleg, ha ez a finom étel számunkra egész eddig tiltott volt. De az is előfordulhat, hogy neked az egész csak a mennyiségről szól, nem is érzed az ízét az ételnek, egyszerűen minél többet, minél nagyobb mennyiségeket szeretnél megkapni, mert a program az agyadban azt üzeni, hogy számodra csakis a nagy mennyiség kielégítő (hogy ez miért van, annak számos oka lehet).

Ha rosszul érzed magad és elkezdesz enni, de aztán már annyira tele vagy, hogy nem is esik jól, rájössz, hogy ettől tulajdonképpen most csak még rosszabbul érzed magad. És ennek tetejébe talán még amiatt is rosszul érzed magad, ami az imént történt: hogy ettél. Az evés után végül halmozottan rossz kedved van, miközben az eredeti problémád az volt, hogy rosszul érezted magad. Elég ironikus, nem? De igazán az eseménysor végén jön a bűntudat, majd a kompenzálás, az újabb megvonás amiatt, ami az imént történt, s ez a jövőben végül ismét túlevéshez vezet. Így alkot egy örök körforgást a megvonás és túlevés ebben a zavarodott kuszaságban, ami fenntartja a falásrohamok újbóli megismétlődését.

 

overcomebulimia.com

 

Minél tovább maradsz a legfelső „rosszul érzem magam” szinten, annál rosszabb az egész. Minél előbb fogadod el, hogy ez megtörtént, ideje továbblépned, annál jobbak az esélyeid, hogy ez az eset nem ismétlődik meg újból rövid időn belül.

 

 

Függő voltam

 

kívülről szemléltem az eseményeket, anélkül, hogy bevonódtam volna a saját érzelmi játszmáimba

 

Én is jártam itt korábban, végigmentem ezeken a lépéseken, majd rájöttem, hogy ha már egyszer eszem valamiből – mert úgy döntöttem, hogy enni akarok (igen, végső soron én döntöttem, hogy miként cselekedtem a helyzetben, a felelősség az enyém, bármily kiábrándító ez a felismerés)  legalább hadd élvezzem! Ha már feldolgozott „csalókajás” dolgokat eszem, legalább élvezni akarom. Mert minél inkább próbáltam magam megóvni attól, hogy jólessenek az ételek, annál inkább függővé váltam. Nem az ételtől, inkább magától a viselkedéstől, hogy olyat ehetek, amit máskor nem tennék. A tiltott gyümölcs a legédesebb. A tiltott viselkedés a legvonzóbb. És azzal, hogy aztán megengedtem magamnak, hogy legalább élvezzem azt, amikor tiltottat eszem, felvettem valami különös külső szemléletmódot, kívülről szemléltem az eseményeket, anélkül, hogy bevonódtam volna a saját érzelmi játszmáimba. Ott volt a bűntudat, de egy idő után nem érdekelt, mert elhatároztam, hogy élvezni akarom, és ezért kizártam minden más érzést.

 

 

Megérdemlem, hogy élvezzem az evést, nem kell szégyellnem

 

a bűntudattól és szégyentől még sosem tartottam szerethetőbbnek magam

 

A bűntudat a szégyen érzéséből táplálkozik. Ha szégyelled, ami történt, titkolod, hárítod a problémát vagy esetleg még magadnak is letagadod azt, ami megtörtént. Nem tudatosan, ez a saját tudatod védekező reakciója. Egy falásroham után hajlamosak vagyunk haragudni magunkra, neheztelni azért, hogy “gyengék” voltunk és megint megtörtént, amit el akartunk kerülni. Ez egy teljesen érthető reakció, de fontos felismerni, hogy ez a harag a történtek iránt nem változtat azon, ami megtörtént. Kontraproduktív módon, minél inkább igyekszel megszabadulni a falásrohamoktól, annál valószínűbb, hogy az újra bekövetkezik: azért mert a fő probléma itt nem a falásroham, hanem a megvonás.

 

onnantól, hogy nem vettem magam véresen komolyan, nem volt a negatív gondolataimnak akkora hatalma felettem többé

 

Mi értelme megfosztani magam ettől a pillanatnyi örömforrástól? Mi értelme utálni magam azért, hogy eszem? Nem az az élet értelme, hogy éljünk? Hogy élvezzük? Hogy találjunk örömöt a dolgokban? Miért baj az, ha nekem az evés örömöt szerez? Vagy örömet szerez egyáltalán? – tettem fel a kérdéseket magamnak évekkel ezelőtt. Rá kellett ébrednem, hogy nem az a baj, ha sokat eszem, hanem ha ez az egyetlen örömforrás az életemben. Az egyetlen olyan eszköz, ami biztonságot ad és segít megfeledkezni az életemben felmerülő konfliktusokról. De ettől még semmi baj nincs azzal, hogy enni akarok. És minél inkább küzdök ezen vágyam ellen, annál erősebbé válik.

Onnantól egyre inkább megértettem, hogy semmi értelme haragudnom magamra azért, hogy falásrohamokat élek meg. Nem kell szégyellnem, rettegnem tőle és nem kell mindent jóvá tennem, azt is megtehetem, hogy egyszerűen elfogadom, hogy ez történt és ugyanúgy eszem tovább másnap, mintha semmi nem történt volna. Ja, de akkor esetleg hízni fogok? Meglehet. De nem kell kompenzálnom, purgálnom és minél inkább nem reagálok a falásrohamra, miután az megtörtént, annál valószínűbb, hogy nem fog megismétlődni. Inkább nem pofoztam fel magam gondolatban, nem nézegettem utána magam a tükörben, nem akartam mindent elölről kezdeni és kijavítani. Nem süllyedtem bele a lelki tusáimba, hogy „Atya ég, hogy kerülhetnék ki ebből a körből, mikor minden, amire vágyom csak egy isteni csokoládé?? Sosem ér véget, sose leszek normális, sose leszek vékony, ah csak csokira vágyom! Miért vágyom ennyire csokira? De nem tehetem, nem ehetek belőle, mert xyz. Sose múlik el, nem bírom!!!” A fenét! Eljutottam a ki a fenét érdekel, hogy megeszem-e vagy sem pontra. Kit érdekel, ha csupa szemét kaját eszek, és annyit eszem, ami egész hétvégére elég lenne? Lázadás? Talán. A gondolataim ellen, amik gyötörtek minden falásroham után és megmérgezték a maradék önképemet. Ez a lázadás erőt adott és nem engedte, hogy a negatív érzelmeim hatására cselekedjek és utáljam magam azért, hogy ettem. Azt hiszem, ez volt az első lépés a javulás felé. Megtanultam elengedni, ami történt és nem kompenzálni mindenáron a hízástól vagy falásrohamoktól való félelmeim miatt. Igen, féltem. De a félelem csak egy érzés, megtehetem, hogy nem reagálok rá és nem hagyom magam ide-oda csapódni a félelmeim miatt. Jogom van nemet mondani arra, amit ösztönösen tennék. Akkor is, ha ez frusztrál és kényelmetlen.

Mert onnantól, hogy nem vettem magam véresen komolyan, nem volt a negatív gondolataimnak akkora hatalma felettem többé – egyszerűen ignoráltam őket.

Ha hasonlót átéltél már korábban, talán tudod, hogy miről beszélek.

 

 

Van más opció: engedély magadnak, hogy ne diétázz többé

Régen nem tudtam, hogyan lehetne másképp. Ezt ismertem, ezt éltem, és nem volt több opció. Szorongtam, démont láttam az ételekben, majd ettem (egyszerre jó sokat), aztán bűntudatom lett és a bűntudat odáig vezetett, hogy újból diétázni kezdtem és kompenzáltam a történteket. Amitől persze megint éhes lettem, szorongtam, hogy a túlevés megint bekövetkezik, és annyira ragaszkodtam a szabályaimhoz, hogy az azzal járó stressz ismét túlevéshez vezetett, ami persze bűntudathoz, a bűntudat diétához a diéta pedig… És ez a kör így ment örökkön örökké, mint egy állandó mókuskerék.

A gyógyulás során – mivel gyakorlatilag rá voltam kényszerítve, hogy minden nap rendesen egyek és szembenézzek a félelmeimmel – végre lett más opció. Végre azt mondtam, hogy „oké, ez történt, ezt ettem, jól esett, de aztán túl sok lett és az már kényelmetlen volt a gyomromban. Ha legközelebb is megesik, már tudni fogom, hogy mikor kell abbahagyni, hogy ne legyek totál hányingerkeltően rosszul egy falásroham után.” És azzal, hogy ezt így kimondtam magamban, beismertem a tényeket ködösítés és fölösleges szégyenkezés nélkül. Így hamarosan egy kis gyakorlás után, mikor ettem, már kevesebbet ettem, mint korábban, csak annyit, ami még éppen jól esett. Tudatos maradtam. Képes voltam megállni, és azt mondani, hogy nem eszem többet, mert már így is borzasztóan tele vagyok, és nem akarok annyira rosszul lenni, nem éri meg. Minek egyek most többet, ha később is ehetek?

 

 

Le a kompenzálással!

Ugyan a stressz, amely a falásroham viselkedéssel járt, egy időre megbénított, de igyekeztem teljesen józan maradni, hogy ne kezdődjön minden elölről. Nem hagytam magamnak, hogy “jóvá tegyem” a túlevést, hogy “csak kicsit egyek kevesebbet” vagy “csak kicsit mozgok, hogy valamennyit ledolgozzak belőle”. Nem. Ez mind fenntartja az ördögi kört, és én véget akartam neki vetni. Le a kompenzálással!

Azáltal, hogy elfogadtam a tényeket, és nem kompenzáltam a masszív evéseket, hanem ettem, amikor akartam, és abbahagytam, amikor úgy éreztem, elég volt, a falásroham epizódok kezdtek leredukálódni egy fizikailag elfogadhatóbb szintre, ahol már képes voltam tudatos maradni, kívülről szemlélni az eseményeket, ahelyett, hogy magamat hergelve csak még többet és többet akartam volna. Majd rájöttem, hogy mivel már nem érzem szégyellnivalónak, hogy ezt tapasztalom, nem is félek tőle olyan nagyon. És mivel nem féltem, a falásrohamok kezdtek egyre gyengébbé válni, míg végül teljesen eltűntek és nem fordultak elő többé.

Mi minden számít kompenzálásnak? Arról ebben a bejegyzésben olvashatsz.

 

Mivel már nem érzem szégyellnivalónak, hogy ezt tapasztalom, nem is félek tőle olyan nagyon.

 

Hogy miért osztom meg ezt?

Mert amikor ott vagy a helyzetben, aggódsz, szorongsz, félsz a következményektől és pingpongozol az érzelmeiddel, olyan könnyen elfelejted, hogy mindig van választásod, hogy szinte beleőrülsz a saját sorsodba! Ez nem sors, nincs elrendelve, és mindig kezedben van a változtatás joga. A te felelősséged, ha hagyod, hogy az evészavar, az ételek, az endorfin átvegye feletted a hatalmat, és csak te vagy képes megfigyelője lenni a saját viselkedés-játékaidnak. Ha tudatos vagy azzal, hogy mi történik veled, akkor jogod van megvétózni a saját reflexszerű gondolataidat és az agyad üzeneteit, amik cselekvésre késztetnek. Igenis van választásod! És ez a választás ott kezdődik, hogy melyik gondolatot/érzelmet veszed komolyan és melyiket ignorálod. Ne hagyd, hogy a gondolataid eltérítsenek, és maradj észnél akkor is, amikor úgy érzed, mindent tönkretettél. Semmi nincs tönkretéve, és semmi nem rosszabb, mint a harag és önutálat. Fogadd el, hogy a falásroham megtörtént, és tanulj belőle, majd legközelebb próbálj ki valami újat és nyomj STOP gombot arra, amit nem szeretnél többet ismételni!

 

 

Mi a célod? Mit szeretnél?

Nagyon vonzó lehet egy pillanatnyi kielégülés a falásroham által, de hosszú távon nem tesz boldoggá (ha olyan boldoggá tenne, most nem olvasnád ezt a bejegyzést).

Amikor egészségtelenül, zabálva, össze-vissza táplálkozol és ismétlődően megesik a túlevés, pedig tudod, hogy te egészséges akarsz lenni, emlékezz erre az érzésre abban a pillanatban, amikor zabálásra nyújtod a kezed. Ha ott állsz, gondolkozva azon már félig öntudatlanul, s csak félig józanul, hogy egyél-e még vagy nem, és érzed, ahogy a kisördög felmászik a pocakodból a garatodba, jusson eszedbe, hogy mi a célod. Mit akarsz elérni? Ha te egészséges akarsz lenni – nem a trendek szótárával élve, hanem fizikailag, lelkileg, kívül belül egészségesnek, normálisnak, aki nem kattog nonstop azon, hogy mit ehetne és mit nem –, kérdezd meg magadtól: biztos, hogy a mostani cselekedeted segít abban, hogy ezt a célod elérd? Tudnál másképp reagálni? Mire vágysz igazán az evés mögött? Mire van most szükséged? Mi zajlik benned?

Jusson eszedbe, hogy mindig van választásod, a kezedben van a felelősség és TE irányítod a sorsodat! Ha boldog akarsz lenni, és a túlevés, zabálás szenvedést hoz az életedbe, nincs értelme folytatnod többé. Maradj tudatos, figyeld az érzéseidet, hogy miért érzed úgy magad, ahogy, és tartsd a hosszú távú célt szem előtt. Amit gyakran ismételsz a cselekedeteidben, az agyadban az válik automatikus reakcióvá. Ezért nagyon fontos, hogy ha egy cselekedetet (szokást) szeretnél megváltoztatni, élj a vétó jogoddal és mondj magadnak nemet. Kellemetlen érzés? Szuper. Akkor nézz szembe a diszkomforttal és ne menekülj előle. Olykor csak meg kell várnunk, hogy a diszkomfort elmúljon, ahelyett, hogy mi küldenénk el.

 

 

Nézz körbe magad körül

Ugyanakkor nem árt körülnézned a környezetedben, hogy milyen emberekkel veszed körül magad. Ha a körülötted lévő emberek többsége szintén falásrohamokkal küzd, mértéktelenül és tudatosság nélkül táplálkozik, nagyobb az esélyed arra, hogy átveszed ezt a szokást. A bélflórád szoros kapcsolatban van az elméddel, és nem mindegy, mit eszel és hogyan érzel az adott étellel kapcsolatban. A gondolataid meghatározzák, hogyan reagálsz egy helyzetben. Ha azt tanulod, hogy az impulzív, össze-vissza táplálkozás a minta, akkor hajlamos leszel ugyanúgy viselkedni egy helyzetben, mint a környezeted – még ha ettől nem is érzed jól magad.

Ugyanígy másik irányba is igaz: ha egészségtudatos, mértéktartó, kiegyensúlyozott táplálkozókkal élsz egy légtérben, az a te mentalitásodra is hatással van. Ha a barátaid, családod, társaid lehúznak, negatív hatással vannak rád, keress olyan társakat, akik jó érzéseket keltenek benned! Akik mellett biztonságban érzed magad, akikkel mersz beszélni az érzéseidről, és akik jó példát mutatnak neked. Olyanokkal vedd körül magad, akik mellett nem szégyelled, hogy eszel. Ha majd megszabadulsz az összes felesleges érzelmi zsarolástól, amit a saját testedben megélsz, képes leszel figyelmen kívül hagyni mások negatív szokásait és véleményét, mert a sajátod sokkal több pozitívumot ad. Addig azonban légy résen, nézz körbe, hogy milyen emberekkel töltöd együtt a napjaidat, mert ez a lifehack hatalmasat tud lendíteni a hozzáállásodon!

Ha összevissza eszel, kezdd az alapoknál: iktass be két tudatos étkezést (ahol kiegyensúlyozottan, nyugodtan tudsz enni) + egy olyat, ahol bármit eszel, amit szeretnél. Aztán jöhet 3 tudatos étkezés + a nasik, amikre vágysz. Míg végül minden étkezés tudatos étkezés lesz, és eljutsz arra a szintre, hogy azt eszed, amit kívánsz, mert azt kívánod, ami jól esik a testednek és kiegyensúlyozottá tesz (többnyire, tök oké és normális, ha ez nem tartható minden étkezésnél). Egyél társaságban, egyél együtt másokkal, jó hangulatban, nyugodtan, és ne hagyd, hogy mások viselkedése megbélyegezze a napjaidat!

 

 

Egyél eleget!

Ha nem viszel be általában számodra elegendő energiát, akkor éhesebb leszel, és ezzel nő a falásrohamok esélye (és gyakorisága). Tapasztalatból tudom, hogy mióta megemeltem a „normális, tudatos, kiegyensúlyozott, nyugodt” étkezéseim tömegét és kalóriadússágát, azóta szinte eltűnt a késztetés, hogy minden zacskós finomságot elnyammogjak a konyhaszekrényből este 8 után. A testsúly nem mérvadó annak megállapításához, hogy alultáplált vagy-e vagy sem! Bármilyen testben, testsúlynál lehetsz alultáplált, függetlenül attól, hogy látszik-e rajtad! Ha pedig nem vagy alultáplált, akkor is nyugodtan ehetsz többet és kipróbálhatod, hogy segít-e. Ne félj kísérletezni annak érdekében, hogy megtalálhasd a leghatékonyabb megoldást – neked.

 

 

Mit tehetsz egy falásroham előtt, alatt és után?

Bővebben itt az utánról egy egész bejegyés.

Néhány támpont, amire érdemes figyelned:

  1. Ne tilts meg semmit
  2. Egyél következetesen eleget!! Ha nem eszel eleget, éhes leszel, és minél éhesebb vagy, annál erősebb a késztetés, hogy mindent felfalj. A legjobb, ha gyakrabban eszel, mert akkor elkerülheted, hogy a kiéhezettségtől mindent összezabálj egyszerre
  3. Jobb minden nap enni egy szelet sütit, mint heti egyszer egy egész tepsivel
  4. Maradj tudatos a pillanatban, ha ez most még nem megy, gyakorold, ez is egy készség
  5. Élvezd, hogy eszel, és fogadd el, hogy eszel!
  6. Ne kezdj újabb diétába a túlevés után, mert ezzel az ellenkező reakciót fogod kiváltani, és a megvonás aztán újabb túlevéshez vezet
  7. Keress olyan közösséget, társaságot, inspirációt, barátokat, akik jó hatással vannak rád
  8. Ne sportolj többet, mint ami jólesik
  9. Figyeld, hogy mikor vagy éhes, mikor laksz jól és mikor vagy már túlságosan tele étellel
  10. Ne küzdj a falásroham, a késztetés ellen, csak nézz szembe vele, és ne hagyd, hogy az érzelmeid rángassanak a döntéseidbe
  11. Aludj eleget! Minél fáradtabb vagy, annál ingerültebbé válsz
  12. Tapasztalj, hogy milyen ételtől érzed jól magad, és mitől kevésbé
  13. Ne legyél sokat egyedül
  14. Találj olyan elfoglaltságokat, melyek kimozdítanak a befordult állapotból (abból, hogy állandóan ételeken jár az eszed)
  15. Kövess le minden fitneszes, kajás, depis-evészavaros profilt közösségi médián, mindenkit, akinek a képei láttán nem érzed jól magad vagy úgy érzed, hogy a te életed teljesen értéktelen, mert nem olyan tökéletes, mint az övék, plusz az is segít, ha nem nézel annyi kajás képet
  16. Emlékeztesd magad arra, hogy senki nem tökéletes. Mindenki küzd valamivel
  17. Nem vagy kevesebb attól, hogy milyen módon táplálkozol, és mindig megérdemled a szeretetet
  18. Légy kedves, támogató és bátorító magaddal szemben (is)
  19. Olyan ételeket egyél, amiktől igazán jóllaksz, amelyek kielégítőek
  20. Tudd, hogy néha mindenki többet eszik, mint szokott, és ez normális, egészséges, és senkinek nem kell bizonyítanod semmit az égvilágon

 

Maradj pozitív! A mentális hozzáállásod KULCSFONTOSSÁGÚ!

 

Jusson eszedbe, hogy mindig van választásod, a kezedben van a felelősség, és TE irányítod a sorsodat!
Ha boldog akarsz lenni, és a túlevés, zabálás szenvedést hoz az életedbe, nincs értelme folytatnod többé.

 

 

További bejegyzéseim a falásroham témában:

Mi számít purgálásnak és kompenzálásnak?

Mi a különbség túlevés, bulimia és falászavar között?

Mit tegyél egy falásroham után?

 

 

[frissítve: 2021. 04. 20.]

 

 


 

 

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial