személyes írások

Mit jelent vállalni önmagad?

Vállalni magam, de ki vagyok én?



 

Mindenhonnan ezt halljuk:

Vállald önmagad! Legyél, akinek lenned kell! Csak légy önmagad! blablabla… Ez mind szép és jó. De egy világban, ahol senkit nem érdekel, hogy igazából ki vagy, csak az, hogy kinek adod ki magad, elég nehéz önállóan megfejteni, hogy mit is jelent felvállalni a személyiségedet.

Sokszor elgondolkozom az élet nagy kérdésein, hogy Ki vagyok én? Mit kellene kezdenem az életemmel? Vajon mikor vagyok természetes, s mikor játszom meg magam? Ha önmagam adnám, vajon akkor is befogadnának mások?

De komolyan!

Mindenki azt mondogatja a nagy események előtt, hogy csak legyek önmagam. De mit jelent ez?? Ez pont olyan, mintha valakinek, aki egy évtizede képtelen eldönteni, hogy mikor éhes és mikor lakik jól, azt mondják, hogy csak egyél, amennyi jól esik. Ennyi erővel homokba is dughatnám a fejem, ugyanolyan hatásos lenne. És ha még ez nem lenne elég, tetézik is azzal, hogy jó vagy rossz címkéket tapasztanak a viselkedésemre aszerint, hogy amit csinálok az most épp elfogadható vagy számukra nem normális.

Normális, az örök ellenség.

Ha vállalod önmagad, akkor normális vagy vagy épp különleges?

Éppen ezért összegyűjtöttem a saját meglátásaimat, hogy ez mit is jelent – nekem.

 

 

Szerintem ha vállalod önmagad, akkor:

  • Nem játszod meg magad mások véleményétől tartva
  • Nem teszel olyat, ami ellenkezik az elveiddel
  • Nem akarsz másképp cselekedni, mint ahogy helyesnek ítéled
  • Lehetőség szerint olyan ruhát veszel fel, amiben jól érzed magad, nem pedig amit mások előírnak neked
  • Úgy beszélsz az emberekkel, ahogy te is szeretnéd, ha beszélnének veled
  • Nem rettegsz mások bírálatától
  • Ha táncolni akarsz, akkor táncolsz, függetlenül attól, hogy ki nézi
  • Nem vársz megerősítésre, hogy megtehetsz-e valamit vagy sem
  • Olyan zenét hallgatsz, ami neked tetszik
  • Nem kritizálsz másokat csak úgy hobbiból
  • Elfogadod a tested olyannak, amilyen
  • Nem stresszelsz a megjelenéseden állandóan
  • Nem kényszeríted magad kellemetlen helyzetekbe csak azért, hogy mások esetleg felnézzenek rád
  • Nem kérsz elnézést azért, amit érzel
  • Nem kérsz elnézést azért, ahogy megélsz egy helyzetet
  • Nem kérsz elnézést azért, amit gondolsz, legfeljebb megtanulod figyelembe venni mások nézőpontjait is
  • Ha békében vagy magaddal, lehetsz alázatos és tisztelettudó
  • Nem használod a személyiségtípusod védőfal gyanánt, mondván hogy ha ilyen vagyok, akkor minek tegyek bármilyen erőfeszítést, hogy fejlődjek? Mert ez butaság!
  • Nem cigizel, piálsz, zabálsz gyorskaját csak azért, mert mindenki más ezt csinálja
  • Megtanulsz nemet mondani
  • Tudod, hogy a személyiségednek nagyon sok oldala van, igyekszel felfedezni mindet
  • Felismered, hogy vállalni önmagad egy folyamat, és nem egyik napról a másikra történik meg. Senkinek nem megy elsőre. Mindannyiunknak vannak bizonytalan pillanatai. Mindannyiunknak vannak nagylelkű megmozdulásai, ahogy az is előfordul, hogy olykor kissé visszahúzódóbbak vagyunk. Ha kissé le is térünk a saját utunkról, újból visszatérhetünk ahhoz, akik igazából vagyunk.

 

Amikor bizonytalan vagy, tedd fel a kérdést magadnak:

“Elég vagyok, bármi történjék is. Melyik énem a legmegfelelőbb és legszeretetteljesebb verzióm, amit most megmutathatok és megélhetek ebben a pillanatban?”

És aztán bátran vállald is azt.

Mert vállalni önmagad egy tanulási folyamat, és olyan befektetés, ami előbb-utóbb mindig megtérül. Ne add fel, tapasztalj, kísérletezz, és megtalálod, hogy mit is jelent NEKED vállalni, aki vagy.

Ne küzdj ellene, csak dolgozz rajta. Ez a legjobb tanács, amit a 15 évvel ezelőtti önmagamnak adhattam volna.

 

 

 


 

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial