felépülés tippek

Itt az idő, hogy elfelejtsd a kalóriaszámolást

Kalóriaszámolás evészavarban: se vele, se nélküle.

 

Egy kimondottan kért téma következik: hogy a fenébe lehet leszokni a kalóriaszámolásról? Három alap dolgot szeretnék kiemelni a tippek mellett ebben a bejegyzésben, amit szerintem fontos megértened ahhoz, hogy le tudj mondani róla:

  • A kalóriaszámolás tanult.
  • A kalóriaszámolás egy szokás.
  • A kalóriaszámolás egy illúzió, nem a valóság.

 

 

A számolás tanult

Senki nem úgy születik, hogy tudja, mi az a kilokalória és szénhidrát. Valahol életünk során ugyan hallunk róla – iskolában, barátoktól, neten stb. –, de ettől még nem fogjuk fontosnak gondolni. Ahhoz, hogy tudd ezt a tudást használni, értened kell, hogy hogyan működik: kalória be, kalória ki, kalóriát égetsz, kalóriát emésztesz, kalóriát számolsz, a kalória az istenek eszköze, amivel te irányíthatod a tested. (Látszólag.) Manapság könnyű azt gondolni, hogy a kalóriaszámolás a legegyszerűbb módja annak, hogy elérd az álomalakodat, hisz rengeteg helyen találkozunk ezzel a média különböző felületein. Nézz csak meg egy fitnesz instagramos profilt, tuti, hogy tele van vagy kalóriaszegény és szénhidrátcsökkentett infókkal, vagy tippekkel, hogyan égess több kalóriát.

Ha fogyni akarsz –márpedig ki ne akarna fogyni, amikor mindenütt azt állítják, hogy ha fogysz, akkor vonzóbb és egészségesebb leszel?! – az elmélet szerint csak kevesebb kalóriát kell bevinned. Az mellékes, hogy amúgy tökre nem tudja senki, hogy valóban mennyi kalóriát éget a TE tested, max saccolni lehet, de senki nem tudja, hogy mi szívódik fel a beleidben, és mennyi energiára lenne tényleg szüksége a testednek. A tested azt használja, amennyit kap. Ettől még lehet, hogy ha többet kapna, többet is könnyedén felhasználna.

Lebutítani a testünk képességeit elég elkeserítő. Akárhogy is, mivel azt hiszed, hogy a kevesebb kalória a válasz mindenre, te elkezdesz kalóriákat számolni. És ha elég erős a motivációd a fogyásra, akkor hamarosan túlzásba viszed és mindent a kalóriaszegénységre való törekvés fog uralni. Hamarosan minden döntésed úgy hozod meg, hogy a kalóriákat tartod majd észben. A kalóriákkal fekszel, a kalóriákkal kelsz, és az alapján tervezed meg, hogy mit egyél. Gyakorlatilag a kalória válik a mindenhatóvá, amivel azt hiszed, hogy megtaláltad a Pandora-szelence kulcsát. Holott valójában csak egy hülye emberek által kitalált elméletet találtál meg, amivel totál elveszíted a lényeget szem elől.

 

 

A kalóriaszámolás egy szokás

Mint minden szokásról, amit felveszünk életünk alatt, erről is le lehet szokni. Ahhoz, hogy bármilyen szokástól megszabadulj, az alábbi kilenc dologra van szükséged:

  1. a felismerésre, hogy van egy ilyen szokásod
  2. a döntésre, hogy változtatni akarsz rajta
  3. a motivációra, hogy MIÉRT akarsz változtatni
  4. egy elemzésre, hogy mikor jelentkezik ez a szokás és miért érzed úgy, hogy szükséged van rá (a szokások gyakran hozzánk nőnek, valamit nyerünk általuk)
  5. a megértésre, hogy a változáshoz erőfeszítéseket kell tenned
  6. egy stratégiára, hogy mit fogsz tenni, ha ez a szokás megjelenik, és hogy mivel helyettesítheted
  7. a megfigyelésre, hogy mi történik a fejedben olyankor, amikor elkezdesz számolni, és arra is, hogy ne vedd túl komolyan önmagad, sem pedig a szokásod fontosságát
  8. egy stop gombra, hogy amikor a szokás megjelenik, azonnal megálljt parancsolhass neki
  9. és főleg arra van még szükséged, hogy emlékeztesd magad: hibázni nem kudarc, és ha nem sikerül elsőre, amit szeretnél, az is teljesen normális, mert szokásokat átírni nem egy napos történet. Ahogy a szokásod sem egy nap alatt jött létre, úgy nem is egy nap alatt fogsz megszabadulni tőle. Minél többször gyakorlod az újat, annál hamarabb az lesz az új automatikus reakciód, és a régi „káros” szokás elavulttá válik. Ez a cél.

 

 

A kalóriaszámolás egy illúzió, nem a valóság

A kalóriaszámolás rövidtávon van, hogy hasznos (már amennyire hasznos lehet az, hogy egy számológépként tekintesz a testedre test helyett), én is használtam, hogy megtanuljak nagyobb adagokat enni, de hosszútávon garantáltan nincs szükséged rá. Ez is csak egy szenvedéllyé és függőséggé válik egy evészavarral küzdő számára, és ez nem segít. Ha érdekel, hogy miért hülyeség a kalóriaelmélet, ajánlom az alábbi két remek cikket: ezt mindenképpen és ezt is mert tök jó.

A kalória (cal) az energia mértékegysége: egy kalória egy gramm víz hőmérsékletét egy °C-kal emeli meg, amolyan fűtőérték. Az emberi test azonban a számológépeknél jóval összetettebb. Ez nem csak fűtést igényel (energiát), hanem sok mást is, amitől optimálisan működhet.

Már számtalanszor megtapasztaltam, hogy az egész kalóriaelmélet kudarcot vall. Oké, vannak alapok, vannak benne logikus és ésszerű dolgok, csak egy dolgot mindenki kifelejt: az emberi test zsenialitását. Nem mindegy, hogy négy tál kukoricapelyhet vagy húsz deka csirkecombot eszel. Nem mindegy, hogy mikor. Milyen állapotban. Mennyit aludtál. Mit ettél tegnap. Mit preferál az anyagcseréd. Hogy vannak a hormonjaid. Vagyis lényegében nem mindegy, hogy a kalóriát milyen testbe viszed be. Hízhatsz 2000 kalórián, de fogyhatsz 3000-n. Az a nagyon nem mindegy, hogy MIHEZ szokott hozzá a szervezeted! Ha arra számítasz, hogy az elvárásaid mentén cselekszik majd a tested, ki kell ábrándítsalak. Az, hogy mennyi a szükséges kalória, relatív és rengeteg tényezőtől függ.

 

 

A kalória nem minden

Mi az a kalória egyáltalán? Egy klinikai mértékegység, egy idea, emberi találmány. A testünk nem ugyanúgy reagál különböző táplálékokra, mint ahogy különböző érzelmekre sem! Hiába eszel meg valamit, ha az nem szívódik fel. A cronometer vagy kaloriabazis nem lát a beleidbe. Az enyémbe legalábbis biztos nem.

Annyiszor átéltem már a frusztrációt, hogy a számok cserbenhagynak, és nem értem, mi történik. Nem tudtam elképzelni korábban, hogy a kalóriaszámolás nélkül éljek. Egy évtizede gyakorlom. Vagyis… gyakoroltam. Ha valaha számoltál kalóriákat, kevesebbet ettél és gyakran tör rád sóvárgás vagy túlevés bizonyos ételek miatt, amit ösztönösen kompenzálsz és helyre akarsz hozni, akkor igen valószínű, hogy teljesen összezavartad a természetes éhségérzeted. A kalóriaszámolás már önmagában képes erre, de bármilyen megvonás/diéta/túlevés szintén. Nincs szükséged ételre, ha nem vagy éhes vagy kevesebbet ír elő a kalóriák világa? Ez nem mindig igaz. Talán sokkal több ételre van szükséged, mint amit a kalóriák mondanak. Talán sokkal többet is ehetnél anélkül, hogy változna a súlyod. Nem tudhatod, amíg csak a számokkal vagy elfoglalva.

 

 

Amit én csináltam

Rengeteg energiába került elhagyni a mérést, számolást, kalóriakalkulátorokat, és nem ment egyik napról a másikra. Én is szabályosan be voltam tojva, hogy mi lesz, ha nem számolok, és tuti minden összeomlik és hízok majd és nem tudok normálisan enni és tök gáz lesz stb. Először hónapokig masszívan a minimumot ettem (nekem 3000+), többnyire számolva, hogy meglegyen. Igyekeztem a 3000 kalóriát tényleg minimumnak látni, semmint maximumnak. Bármikor, ha eszembe jutott valami, megettem. Mivel egy megvonásos időszak után a mentális éhség nagyon erős és ugyanolyan fontos szerepet tölt be, mint maga a fizikai éhség, nem kérdőjeleztem meg többé, hogy egyek-e és tényleg éhes vagyok-e vagy sem. Tudtam, hogy a legjobb, amit tehetek az, hogy eszek. Ha eszembe jutott, hogy „úgy ennék valamit”, mindegy, ha tíz perce ebédeltem, kimentem a konyhába és ettem azt, amit megkívántam. Voltak nehéz napok, amikor untam ezt az egészet, hogy állandóan enni kell meg főzni… meg enni… és legszívesebben egész nap csak vízen és napsugáron éltem volna, de a testem többé nem hagyta. Egy hónap után, mikor már számolva eleget ettem, visszatért az étvágyam, fizikailag, és egyre inkább enni akartam ennyit magamtól is, nem volt többé szükségem számolásra.

 

 

Addig azonban elég hepehupás volt az út.

Eleinte már akár száz kalóriával nagyobb mennyiség, mint amit magamnak szabtam, szorongást keltett bennem. Ha 1300 helyett például 1400 kalóriát ettem, azonnal le akartam mozogni. Mert hát hogy tudna a testem bármit is kezdeni azzal a száz kalóriával… inkább én magam tettem érte, hogy kezdjen vele valamit, szándékosan lemozogtam. Képtelen voltam magamat rávenni, hogy önként emeljek az adagokon, mert azt gondoltam, hogy minden egyes plusz kalória plusz kilókhoz vezet. Elég butaság volt, de hé, ezt tanultam. Aztán megismertem a 3500 kalória / fél kiló elvet, hogy minden 3500 kalória plusz vezet fél kiló hízáshoz, és onnantól ehhez tartottam magam.

Kiszámoltam, mennyi az alapanyagcserém, és mindent ahhoz viszonyítottam, mintha az lenne az én alap beállított értékem, ami a határ a súlytartás és hízás között, és ami fölé soha nem engedtem menni magam. Átlagban mindig annyit ettem. Gyakorlatilag tök mindegy lett volna, hogy mit szabok meg magamnak, a lényeg az volt, hogy akartam egy fix számot, amihez tarthattam magam. Biztonságot adott. Azt éreztem, hogy számít. Ez így ment éveken át, amíg rá nem jöttem, hogy ez így totál kimerítő, fárasztó, idegesítő, időpocsékoló és rohadtul semmi értelme. Az egész egy illúzió. Akartam valamit, amit irányíthattam, és így lett a kalóriaszámolás az életem része. Mégis rettegtem többet enni.

 

 

A számolás meggátolt abban, hogy szabadon egyek

Nekem bevált, hogy apránként indultam neki a változtatásnak. Eleinte nem a szokás elengedése volt a célom, hanem hogy félelem nélkül képes legyek megenni több kalóriát, mint amennyit a kalkulátor ír nekem súlytartásra. Hétről hétre növeltem az adagokat. Az érdekes benne az, hogy nem is híztam annyitól, amit a minimumokban írtak, amitől persze eléggé meglepődtem és megnyugtatott, hogy tényleg ehetek többet. Ugyanannyit híztam 3000 kalórián, mint egy éve még 1800 kalórián. Az anyagcserém felpörgött és a testem képes volt emelni az anyagcsere értékemet ösztönösen, anélkül, hogy nekem bele kellett volna szólnom. Elvégre vannak ilyen beprogramozott dolgok a testünkben, amit a kalkulátor nem számol bele 😉 A testünknek vannak stratégiái a tarsolyban, ha valami változás ütne be a beviteledben. Tudja, hogy vigyázzon magára. Ha többet eszel, többet éget, ha kevesebbet, akkor pedig kevesebbet éget.

De aztán tényleg jöttek a kilók, és megrémültem, hogy a kalkulátor igazat írt és talán kevesebbet kéne ennem. Hogy mi van, ha tényleg 2100 kalóriát éget csak a testem, és efölött már túl sok? Megjegyzem, évekkel azelőtt ez a 2100 kalória csak 1600 volt, hisz a hízással több kalóriát is égettem már, mert nehezebb lettem. De az állandó görcsölés a számokon, ez a méréskényszer folyamatosan meggátolt abban, hogy szabadon egyek, és ne csak azt legyek hajlandó megenni, aminek tudom a kalóriaértékét. Meg akartam tőle szabadulni. Ezért úgy döntöttem, hogy másképp fogok hozzáállni.

 

 

Az alábbiak segítettek nekem BRUTÁL sokat a számolás elengedésében:

 

  • Adagokra fókuszáltam számok helyett.

Ha kiszedtem egy ételt a tányéromra, megvizsgáltam, hogy elég táplálónak tűnik? Választottam magamnak egy olyan személyt, aki tudtam, hogy lazán és intuitívan eszik és nem diétázik, ráadásul elég nagy étvágya van. Gyakran feltettem magamnak a kérdést, hogy ez akkora adag, amit ő is laktatónak találna? Ha nem, akkor adtam hozzá még valamit. Ha igen, akkor megettem. Képzeletben úgyis láttam, hogy mi lenne egy tényleg tápláló adag, csak eddig elnyomtam ezt a képet. A végén megkérdeztem magamtól, hogy kívánok még valamit? Ha igen, ettem még. Ezáltal az adagokra koncentráltam ahelyett, hogy mennyi kalória, fehérje, zsír, szénhidrát van benne összesen.

  • Rendszeresen ettem, három-négy óránként.

Szintén nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a rendszeres étkezés a gyógyulásban. A tested hálás lesz, ha rendszeresen, 3 óránként eteted valamivel. Így lehetőséged van sokféle ételt is enni, és megteheted azt, hogy eleinte csak 1-1 étkezést szabsz magadnak, amikor azt nem számolod ki, de a többit még számolod. Majd ahogy ezt így megszokod és egyre biztonságosabbnak érzed úgy enni, hogy nem tudod az étkezés kalóriatartalmát, úgy a többi étkezésnél is fokozatosan el tudod venni magadtól a számolást. A cél, hogy napi 6x egyél számolás nélkül. Ehhez megteheted, hogy apránként jutsz el, és minden héten egy étkezést eszel számolás nélkül, majd ennek mintájára a következő héten már kettőt, aztán hármat, négyet, ötöt, végül hatnál hagyod el teljesen a számolást. De ehhez kezdetben javaslom a következő pontot is!

  • Csak a nap végén számoltam ki megközelítőleg, hogy mennyit ettem aznap.

Mivel nem csak az a cél, hogy ne számolj, hanem hogy ezzel együtt eleget is egyél, így nagyon fontos, hogy a számolás elhagyása ne menjen az adagok rovására! Attól, hogy egy étkezésnél nem számolsz, nehogy a többinél kevesebbet egyél. Az nem volna segítség. A cél, hogy eleget egyél számolás nélkül is. Nem hogy kevesebbet. Ha az éhségérzeted még nem megbízható, akkor nem javaslom az intuitív evést túl korán a gyógyulás elején. Eleget kell enned. Hogy ezt számolás nélkül hogy tudod elérni, ahhoz ebben a bejegyzésben találsz segítséget.

Ha már hat étkezést képes vagy előre számolás nélkül enni, segíthet, hogy eleinte nap végén, mikor már mindent megettél, nagyjából kiszámolod fejben, hogy mennyit ehettél aznap. Nem kell ehhez sem kalóriatáblázat, valószínűleg már úgyis kívülről fújod, hogy mi mennyi, de ha gondolod, üsd be a rendszerbe, NAGYJÁBÓL (nem kell tudnod pontosan ahhoz, hogy megsaccold!), hogy mit ettél. A legjobb, ha az apróbb dolgokat be sem ütöd, mint pl. zöldség, gyümölcs. Nap végén számolni azért jó taktika, mert így nem befolyásolja a kalóriaszám a következő étkezésekkel kapcsolatos döntéseidet, mégis meg tudsz győződni arról, hogy eleget ettél aznap, és nem eszel sokkal kevesebbet a számolás nélkül. Ezt egy hétig csináltam, és miután láttam, hogy bőven megvan nekem a 2500-3000 kalória számolás nélkül is, nem számoltam tovább.

  • Nem néztem a kalória címkéket a csomagoláson.

Ehhez borzasztó sok önfegyelem kellett, de nem volt lehetetlen. Direkt nem néztem a kalória táblázatokra, hogy ne is tudjam napközben, hogy mit ettem. Amikor már megszoktam, hogy semminek nem tudtam a kalóriatartalmát, egyre bátrabban mertem bármit megenni, és nagyon felszabadító érzés volt úgy enni, hogy a testemre figyeltem a számok helyett. Így kezdődött a kísérletezés és tanulás, hogy mikor mi esik jól. Így hogy többé nem a számok irányították a döntéseimet, sokkal több olyan dologra lettem figyelmes, amit addig észre sem vettem.

  • Amint gondolatban felsejlettek a matek algebra műveletek, egy betanult szöveget kezdtem fejben mondogatni, amíg elmúlt a kényszer.

Magyarul megtanítottam az agyamnak, hogy a számoknak nincs jelentősége és ne figyeljen rá. Volt egy vers, amit bemagoltam, és amint kényszeresen számolni kezdtem szinte észrevétlenül, azt kiáltottam magamnak gondolatban, hogy „ÁLLJ! ELÉG!”, aztán elkezdtem azonnal ismételni (mantrázni) a verset, hogy az járjon a fejemben és elfelejtsem a számokat. Olyan is volt, hogy mikor már épp összeadtam volna, hogy mennyi kalória van az adagomban, direkt összezavartam magam és összevissza mindenféle számot mondtam egymás után, hogy elfelejtsem, mit is akartam számolni. Ez egész jól bevált. Utána mindig nevetnem kellett magamon, mintha túljártam volna a saját eszemen. Egész mókás volt.

Szerintem ez a módszer dalszöveggel vagy saját mondatokkal is működhet, de fontos, hogy azonnal elkezdd mondogatni, amint megjelennek a számok. Így újraformálhatod a gondolataidat és megváltoztathatod, hogy minek tulajdonítson figyelmet az elméd.

 

 

Győzd meg magad, hogy a számolásra nincs többé szükséged

Nem csak az a fontos, hogy megszabadulj tőle, hanem hogy ezzel együtt megtanulj intuitívan, a testedre figyelve enni. Ha sokáig kalóriák szabták meg, hogy mennyit egyél, ez eleinte nehéz és necces hadművelet, de ha megtanulod, mit jelentenek a saját éhségérzet jelzéseid, soha többé nem akarsz majd számolni.

Ne feledd, a kalóriaszámolás csak egy szokás. Le tudod győzni, mint bármilyen más szokást. Hogy valóban most van-e itt az ideje, azt neked kell megítélni. Megtanulhatsz előbb több kalóriát enni és szándékosan emelni a kalóriákat, hogy tudd, hogyan lehet a számolást jó célra és lazábban használni, de ettől a függőség megmarad. Vagy megtanulhatsz már most teljesen megválni tőle, de akkor nagyon oda kell figyelned, hogy eleget egyél számolás nélkül is. Bárhogy is döntesz, a számolástól előbb-utóbb mindenképpen meg kell válnod, örökké nem ragaszkodhatsz hozzá. Ez így van rendjén.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial