felépülés tippek

Evés és gyógyulás: gyakori kérdéseitek

Az evés nem kell, hogy kihívás legyen. Amíg az, addig nem vagy gyógyult.
Az evés nem kudarc.
Az evés nem azt jelenti, hogy gyenge vagy.
Az evés meggyógyít.
Az evés segít, hogy egészséges legyél.
Az evés lehetővé teszi, hogy élj.
Egyél és felejts. Egyél és felejts. Egyél és felejts.

 

 

Gyakori kérdések és válaszok

Te is gyakran túletted magad vagy voltak falásrohamaid az első hónapokban? Elmúlik ez valaha? És a jóllakottság, az érzés, hogy elégedett vagyok azzal, amit megettem és nem is vágyok többre, tényleg vissza fog jönni?

Igen. Nem is csak az első hónapban ettem „túl magam”, hanem másfél évig gyakran a minimumok felett ettem. (Min túl?) Sosem hívtam falásrohamnak, mert szerintem az egy negatív szó, amivel azt sugallod, hogy valami „rossz” dolog történt. Inkább reaktív evésnek, extrém éhségnek vagy szimplán evésnek hívtam. Sokat egyszerűsít a dolgokon. Nem mindegy, hogy mivel címkézed az étkezésed. Az, hogy minden étkezést csak evésnek tekintettem, nem pedig falásnak, segített, hogy ne lássam a nagyobb adagokat automatikusan falásrohamoknak – mert amúgy meg nem az. Ez csupán a tested lázadása a korábbi diétád ellen, és ez csak extrém éhség, a testednek kétségbeesetten szüksége van ételre, és valahogy kénytelen megszerezni.

Ha pedig azzal jönnél, hogy de nem normális ennyit enni és tutira falászavarod van, akkor hadd hívjam fel rá a figyelmed, hogy koplalni, böjtölni, össze-vissza enni, kalóriát számolni, hánytatni, hashajtózni vagy betegre edzeni magad sem normális. A helyzeted minden csak nem normális.  Szóval ki a francot érdekel, hogy mi a normális, amikor csak az számít, hogy most mire van szükséged? Egy nem normális helyzetből hogy akarsz kijönni normális szokásokkal?
Ne törődj azzal, hogy mi normális vagy mi nem, csak egyél és tedd az ellenkezőjét annak, mint amit az evészavarod diktál. Előbb légy szabad, majd utána foglalkozhatsz a normálissal.

Az elégedettség és telítettség TÉNYLEG visszajön idővel, de az nem egy nap alatt fog megtörténni! Attól, hogy – teszem azt – ma sokat ettél, nem jelenti, hogy holnap nem kell. Lassan, de kitartóan helyrejönnek a dolgok és minden változik, de ez egy lassú folyamat. Érdemesebb nem naponta elemezni, hogy mennyit változott minden, hanem mondjuk évente néhányszor végiggondolni és visszatekinteni, hogy mennyivel előrébb jársz már és mennyit fejlődött az éhségérzeted kontra tested kapcsolatod. Adj magadnak időt. Légy türelmes.

 

 

Szóval csak bíznom kell a testemben, és akkor majd egyszer nem fog már ételért könyörögni? Hallgatnom kell a mentális és fizikai éhségre, és mindig csak enni, és akkor egy nap ez az állandó kimerítő éhségérzés eltűnik?

Igen. Sosem hagyod abba, hogy feltételek nélkül egyél, csak a testednek egy idő után nincs szüksége egy tonnányi kajára.

 

 

Egész nap ételeken gondolkodok, tele vannak a gondolataim étel képekkel, mikor hagyja abba? Hónapokig vagy hetekig tart? Szeretnék már megszabadulni tőle. Unom az állandó evés kényszert.

Hónapokig. Ha másra sem tudsz gondolni csak evésre, akkor az esetek 99%-ban éhes vagy. Ha azt akarod, hogy ez elmúljon, akkor hónapokig eleget kell enned, míg a tested úgy nem dönt, hogy „oké, most már táplálva érzem magam, nem kell kajaképekkel bombáznom téged, mert látom, hogy nem veszed el, amire szükségem van”. Egyél többet! Akkor fokozatosan egyre jobb lesz minden. De ez hónapokig tart, és csak akkor működik, ha minden nap teszel érte és nem fordulsz vissza. A miértjeiről íme a mentális éhség bejegyzésem.

 

 

Hogyan adjam meg magamnak, amire vágyok (pl. egy éttermi hamburger vagy pizza), ha nincs rá pénzem?

Az emberek hajlamosak azt gondolni (köztük sokáig én is így tettem), hogy megadni magadnak, amire vágysz, azt jelenti, hogy mindent DOBJ EL AZONNAL és MOST szerezd meg, ami után sóvárogsz! Persze jelentheti ezt is, ha megteheted… de ha és amikor nem, akkor csak edd azt, amit speciel lehetőséged van megenni, és legközelebb áll ahhoz, amire vágysz. Például ha egy hamburger után sóvárogsz, de tökre nem tudsz rendelni épp valahonnan egy finom cuccos hamburgert, mert 1. drága, 2. nincs rá időd most, 3. zárva van minden, akkor jegyezd fel gondolatban, hogy majd egyszer jól esne, ha lesz rá lehetőséged, de a MOSTBAN egyél valami olyat, ami egy kicsit közelebb áll hozzá és segít jobban érezni magad. Csinálj egy finom szendvicset, készíts házilag melegszendvicset vagy pizzát vagy csak egyél valami hasonló ízvilágú ételt, ami elég kielégítő és tartalmas. Ugyanez igaz a többi ételre is. Nem mindig tehetjük meg, hogy azt együk, amire vágyunk. Nem is reális ezt elvárni a gyógyulás alatt. És ez tök rendben van.

 

 

Mi a különbség érzelmi evés és falás között?

Ajánlom ezt a bejegyzést a falásroham tisztázása végett.

A falásroham a megvonásra adott válasz: jelenlegi, múltbeli vagy akár csak „észlelt” (mentális) megvonásra.

Az érzelmi evés viszont az érzelmek/stressz/trauma elfojtására végzett evés.

Az érzelmi evés gyakran vált át falásrohamba, amikor bűntudatot érzünk azért, hogy eszünk, PLUSZ az étel sokkal hatékonyabb drog és sokkal inkább vonzó, amikor megfosztjuk magunkat tőle. Szóval ha elfojtod az érzelmeidet evéssel, majd bűntudatod van és helyre akarod rakni az evésedet, ezért koplalni kezdesz, utána csak még vonzóbb lesz az étel, mert éhes leszel és megfosztottad magad tőle… Akarod te ezt?

Mit tehetsz ellene? Mindkét esetben: állj le a diétázással. Engedd meg magadnak az ételt. Dolgozz az érzelmeiddel. Nézz szembe velük. És dobd a picsába a szabályokat, amik megszabják, mikor, mit, mennyit és hogyan ehetsz.

 

 

Mi a véleményed az átmeneti böjtölésről?

Az, hogy ez is egy diéta. Egy diétás trend. Szabályokból áll és arra biztat, hogy figyelmen kívül hagyd a saját éhségérzeted és kihagyj étkezéseket. Ráadásul nagyon fel tudja borítani a hormonjaidat, az anyagcseréd és kapcsolatod az étellel. Csak gondolj bele, hogy mennyi diétás újdonságra mondták már korábban: tudományosan igazolt, hogy egészséges neked… Szerinted ez bevált valaha? Ugyan már. El vagyunk árasztva tudományosan igazolt majd megcáfolt diétákkal.

Ha a tested nem éhes (te nem vagy éhes) néhány napig és nincs késztetésed rá, hogy egyél, mert mondjuk lebetegedtél vagy egyszerűen nem kívánod az ételt, az szerintem többnyire rendben van. Persze csak ha nem szenvedsz amúgy evészavartól vagy szenvedtél valaha évekkel ezelőtt. Mert akkor sosem tanácsos kihagyni étkezéseket, bármennyire is nincs kedved enni. Az a fontos, hogy szándékosan nem eszel vagy ösztönösen? A kettő között hatalmas különbség van. De kényszeríteni magad, hogy tarts egy olyan trendhez, amiről nem tudjuk, milyen következményekkel jár, könnyen katasztrófához vezet. Nem az a baj, ha valaki átmenetileg nem eszik, hanem ha figyelmen kívül hagyja, mit súg a teste. Kismilliószor megtapasztaltam már magamon, hogy mi lett a vége. Amíg fejben nem vagy jól, nem számít, hogy az időszakos böjtölésnek milyen pozitív hatása van rád fizikailag, a mentális kínzás, amit magadnak okozol vele, mindet felülmúlja.

 

 

Honnan tudom, hogy valami, amit csinálok, beteges-e vagy sem?

Próbáld nem tenni egy ideig! Ha azt figyeled meg ez idő alatt, hogy megijeszt, ha nem csinálod (bármilyen okból), akkor érdemes dolgozni rajta, hogy túllépj a félelmen. Ha az által, hogy legyőzöd a félelmet, minden könnyebbé válik számodra, akkor valószínűleg beteges volt az a cselekedet és jobb neked nélküle. Például ha mindig csak ugyanazt a márkát vagy hajlandó megenni egy bizonyos ételből vagy reggelente nem szereted kihagyni az erősítést vagy minden nap kitakarítod a házat, és mindezt nem csinálni túl stresszes, akkor érdemes vele foglalkozni.

 

 

Állandóan tele vagyok fizikailag, úgy érzem, szétpukkadok, mégis ételekről fantáziálok. Megőrjít! Mit csináljak??

Rendszeresen eszel? (Három óránként?) Változatosan eszel fehérjét, szénhidrátot, zsírt együtt tartalmazó ételeket? Megeszed a napi minimumot MINDEN NAP? Mióta eszel eleget? Pihensz? Sok rostos vagy magas fehérjetartalmú ételt fogyasztasz? Ha az utolsó kérdést leszámítva a többiből bármelyikre nemmel válaszolsz, voílá! Rejtély megfejtve. Ha ehhez még a rostos ételek is párosulnak, magaddal szúrsz ki.

Hogy várod, hogy helyrejöjjön az emésztésed, ha továbbra sem eszel eleget és nem teszed meg minden nap azt, amit kell, hogy jobban legyél? Nem lehetsz egyszerre jobban és közben ragaszkodhatsz a koplaláshoz, faláshoz, zabáláshoz, purgáláshoz, edzéshez, mindenhez, amire az evészavarod kényszerít. Mert ha mégis ezt teszed, mire számítasz? Hogy mágikus módon most más eredményt kapsz?

Ha fejben ételeken kattogsz, akkor éhes vagy. Ha ételekről fantáziálsz, akkor éhes vagy. Mi kell még neked, hogy elhidd, a testednek ételre van szüksége? Ennél egyértelműbben nehezen tud üzenni neked. A hasad nem mérvadó, mert attól, hogy tele vagy, még lehetsz éhes. Mivel az emésztőrendszer rendszerint le van gyengülve koplalás vagy diétázás után, nem csoda, hogy hamar eltelít bármi, amit megeszel és fáj a hasad, vagy már kis mennyiségű ételtől úgy érzed, hogy feszít a gyomrod és majd szétpukkadsz. De ez csak átmeneti. Fokozatosan egyre többet kell enned lehetőleg feldolgozott ételekből (az kevésbé terheli meg az emésztésed és kisebb helyet foglal odabenn), és akkor elmúlik.

Olyan ez, mintha egy virág kaspóját szeretnéd megtölteni tápláló virágfölddel, de ehelyett teleraknád kavicsokkal és gazzal, amiből nem is tudja felszívni a tápanyagot, miközben szegény virág szenved, mégis kívülről látszólag tele van a kaspó és megkap mindent, amire szüksége van… Ha jobban belenézel, látod, hogy olyan dolgokkal van teletömve, amire nincs szüksége, csak kitölti a helyet. A gyomroddal sincs másképp. Olyan ételt egyél, ami kis helyet foglal, nem rostos, nem lédús, és lehetőleg minél táplálóbb és nagyobb az energiatartalma. Így nem jársz úgy, hogy például megeszel egy kondér levest, amitől fizikailag annyira tele leszel, hogy hányingered van, de egyáltalán nem laktál jól (tapasztalat). Egyél minden nap, rendszeresen, a minimumot, feldolgozott ételekből, másképp ne számíts javulásra. Nem éri meg szívatni magad, nem kell szenvedned.

 

 

Nagyon rettegek attól, hogy bajom lesz az evészavaromtól vagy belehalok. 🙁

Átérzem! Szar érzés azon stresszelni, hogy mi mikor áll meg a szíved. Egészen addig nem fogod fel, hogy mennyi következménnyel is járt az evészavar, amíg el nem kezded a gyógyulást és pofán nem csap a kiábrándító igazság, hogy mit tettél magaddal.

Én azt mondom, hogy ha már aggódsz emiatt, az jó jel. Azt mutatja, hogy felismerted és megértetted a tetteid súlyosságát, ami pedig a legelső lépés a fejlődéshez. De ugyanakkor… a te döntésed, hogy még mindig így élsz. Nem te választottad, de ha már tudod, hogy mi okozza és mit tehetnél azért, hogy jobb legyen (meggyógyulhatnál például), akkor a te felelősséged, hogy megteszed-e vagy sem. Senki más nem teheti meg helyetted. Kényszeríthetnek rá, de attól nem fogsz felépülni. Ha attól rettegsz, hogy belehalsz, tedd fel magadnak a kérdést, hogy egyáltalán miért akarsz élni? Mi az, ami miatt félsz elveszíteni ezt az életet? Koncentrálj arra, amiért jó élni. Mert minél boldogabbnak érzed magad, annál inkább nem akarsz meghalni.

Ha pedig nem akarsz meghalni, akkor kérhetsz segítséget. Nem kell egyedül csinálnod mindent. Biztos vagyok benne, hogy legalább egy ember van az életedben, aki jót akar neked, s akiben megbízol. Hagyd neki, hogy segítsen megtanulni újra enni és táplálni a tested, pihenni és élvezni a napokat, és főleg: akivel kibeszélheted, hogy min mész keresztül. Sokan megértik, hogy min megyünk keresztül, csak a rossz tapasztalatok miatt hajlamosak vagyunk meg se próbálni elmagyarázni, mondván senkit nem érdekel és senki nem ért meg minket. De valójában az evészavar alapjait, az érzéseket, amik társulnak hozzá, sokan átérzik és ha mást nem is tudnak tenni, de együtt éreznek veled, hogy kicsit kevésbé legyél magányos a saját gondjaiddal. Ha nem beszélsz, nem tudnak  neked segíteni. Amíg nem kérsz, nem kapsz. Neked kell kérned, ne várd, hogy más megmentsen téged.

 

 

Ajánlom az alábbi hasonló bejegyzéseket:

Evészavar félelemek és hogyan győzd le őket

GyIK

Hogyan legyél normális evő?

Mi számít normálisnak?

Miért van evés után bűntudatom?

Milyen a gyógyultság evészavar után?

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial