felépülés tippek

Ne azért egyél, hogy hízz, azért egyél, hogy élj

Nem az a cél, hogy hízz.
Anorexia gyógyulás: Amikor rájössz, hogy a hízás nem a legrosszabb dolog, ami egy emberrel történhet.

 

 

Sokatoknál olvasom, hogy az a célod, hogy hízz, és hogy olyan nehéz rávenni magad, hogy azért egyél többet, hogy hízzhass. És ezt teljesen megértem. Én is elkövettem ezt a hibát. Hogy azért akartam enni, hogy nőjön a súlyom. Mintha ez egy olyan tudatállapotban, ahol azt gondolod, hogy a hízás a legrosszabb, ami az emberi testtel történhet, igazán célszerű ötlet volna. Mármint hogy azért egyél többet, hogy hízhass… Mert milyen klassz hízni, nem? Főleg ha anorexiával küzdesz. Egy gyors kérdés: Ha a legnagyobb félelmedet használod motivációnak, szerinted az mennyire lesz hatékony? Mert nekem speciel nem jött be. Soha. Még hatszázadik próbálkozásra sem, amíg rá nem jöttem (végre!), hogy változtatnom kell a stratégián.

 

 

A hízás nem cél, hanem eszköz

Nem azért akarsz meggyógyulni, hogy magasabb legyen a súlyod. Jól mondom? Ha pedig így van, akkor miért gondolod azt, hogy a hízásért kell többet enned? Ez olyan, mintha javítani akarnál matekból, és ezért azt gondolnád, hogy azért kell megoldanod a házi feladatot, hogy holnap ne kapj egyest. Valóban azért? Nem inkább azért kell megoldanod a mai feladatot, hogy javíthass matekból? Nem mindegy, hogy milyen tényezőre koncentrálsz vagy hogy milyen távlatokban gondolkodsz! Ha csak a súlyodat tartod szem előtt, akkor szem elől veszíted a lényeget. Nem az a cél, hogy hízz, hanem hogy meggyógyulj. Ahhoz pedig, hogy meggyógyulj, valószínűleg híznod is kell. De ettől még nem a hízás a célod és soha nem is volt. A cél, hogy boldog életet élhess. Legalábbis jobb esetben. Rossz napokon talán csak az a cél, hogy túléld a napot és ne ess vissza teljesen… de az már más kérdés. Most a legfontosabb, hogy meggyógyulj. Ha ezért híznod kell, hát legyen. De soha, SOHA ne azért egyél, mert híznod kell.

 

 

Gondolkodj hosszútávban!

Ha az apró dolgokra koncentrálsz, problémákat és nehézségeket találsz. Ha hosszabb távlatokban szemléled a helyzetet, akkor célokat és motivációt. Ha sikeresen végig szeretnéd vinni az evészavar gyógyulás küldetésedet, szükséged van célra és motivációra! Olyan könnyen belesüppedünk a mindennapi szorongással teli pillanatok adta negatív érzésekbe, hogy ha nem tartjuk szem előtt a hosszútávú céljainkat és terveinket, nagyon könnyű visszaesni. Segíts magadon, előzd meg ezt! Még ha épp minden szarul is alakul, ne feledd, hogy miért küzdesz. Tartsd szem előtt, hogy miért akarsz meggyógyulni. Hogy miért akarsz élni. Hogy a célod az, hogy ezt elérd, nem pedig, hogy hízz. Nem azért kell enned, hogy hízhass. Hanem azért kell enned, hogy élhess. Így mindjárt más, nem?

 

 

A hízás csak egy része a folyamatnak

Sokáig, tudjátok, én is úgy gondoltam, hogy a hízás a leglényegesebb része a gyógyulásnak. Hogy ha eleget hízok és újra egészséges súlytartományban van a testsúlyom, akkor pikkpakk minden helyreáll, beköszönt a béke és én boldog és egészséges leszek. Bármennyire is hihetőnek tűnt az elején, később erős pofonként ért a felismerés, hogy nem, sajnos a gyógyulás nem ilyen egyszerű. Ez az egész folyamat messze nem ér véget a súlyommal. Sőt, az igazi mentális gyógyulás csak ott kezdődik, mikor eléred azt a súlyt. Addig eljutni kihívás volt, de ha azért tepertem volna annyit, hogy hízzak, akkor amint elértem volna azt a bizonyos testsúlyt, amit nem nevezünk nevén, akkor jött volna a kérdés, hogy: és most? Most, hogy a súlyom normális, mi jön? Egyek még? Nem ehetek, hisz eddig is csak azért ettem, hogy hízzak… Most meg már nem kéne híznom. Vagy igen? Ki mondja meg?

Nagyon kínkeservesen ébredtem rá, hogy azért enni, hogy hízzak és végre túl legyek ezen az egész folyamaton, hatalmas hiba volt. Ugyanis addig minden nap azt mondogattam, hogy még ehetek, hisz még híznom kell. Csokira vágyom? Úgyis híznom kell még, szóval nyugodtan ehetek. Bevágnék egy pizzát? Most még szabad, még híznom kell. Kétszeresen túlléptem a kalória minimumokat? Most még megtehetem, mert úgyis még mindig alacsony a súlyom. Mit számít, ha eszek még? Annál hamarabb túl leszek ezen az egész szörnyűségen és végre vége lesz. Azt akartam, hogy vége legyen. És ezért legszívesebben végigloholtam volna gyógyulásomon, hogy minél hamarabb magam mögött tudjam. A gond csak az volt, hogy ezzel nem a gyógyulást siettettem, hanem épp megkerültem azt.

Nem segít, ha csak addig eszel, amíg szerinted hízhatsz, és a súlyodat használod referenciának, hogy megadd-e a testednek, amire szüksége van. Mert azután mi lesz? A testednek akkor is szüksége lesz energiára. Nem a súlyod dönti el, hogy mennyit ehetsz. Nem a súlyod határozza meg, hogy egészséges vagy-e már. Ha a hízást használtad motivációnak, hogy többet egyél, amint eléred a célsúlyodat (ami lehetőleg nem létezik), akkor összeomlik a motivációd és visszatérsz a szokásos anorexiás módszerekhez. Tedd normává azt, hogy táplálod a tested! Ez kéne, hogy legyen az egyetlen igaz motivációd. Nem pedig, hogy hízz aztán vége lesz ami lesz.

 

 

A gyógyulás a hízás után kezdődik igazán

A hízás nem a legrosszabb dolog, ami egy emberrel történhet.

Megértetted? Elolvastad? Nem hiszed el, igaz?

Kérlek, olvasd el ezt a mondatot újból! Annyiszor, ahányszor csak kell, hogy elhidd!

A hízás NEM a legrosszabb dolog, ami egy emberrel történhet.

Nem utálod még az anorexiát? Nem haragszol rá? Akarod elpusztítani? Feleselni vele? Kiűzni az életedből? Nem gondolod még úgy, hogy az anorexia ezerszer rosszabb, mint az, hogyha valaki (pl te) hízik? Én úgy vélem, az anorexia rosszabb, mert mindent elvesz tőled, ami neked valaha fontos volt, és még el is hiteti veled, hogy ez klassz dolog és ez a legjobb, ami történhetett. Idegesítő kis pióca, aki elszívja minden energiád. Mivel győzheted le?

Evéssel.

Alvással.

Pihenéssel.

Feleseléssel.

És azzal, ha olyan motivációt tartasz képzeletben minden pillanatban magadnál, ami a legerősebben hat és olyan pozitív érzéseket ébreszt benned, melyekre akkor is örömmel gondolsz, ha mindent beborít a mérhetetlen sötétség. A sötétség ellen csak a fény győzhet. Találj egy boldog motivációt. Félelmekkel teli motivációval a félelmeid ellen nem mész semmire.

Nem mindegy, miért eszel. Azért egyél, hogy teljes életet élhess – melyhez rendszerint szükséges, hogy hízz, de ez csak egy eszköz, egy apró kis szegletet a folyamatnak –, nem pedig hogy a súlyod elérje a bmi skálát. Akkor is enned kell majd, ha sokat híztál. Ha a hízást használod motivációnak, már most kudarcra ítélted a gyógyulást. Meríts erőt a reményből. Ha nem maradt semmi másod, még mindig ott a remény, amit megragadhatsz és segítségül hívhatsz, bármikor, ha szükséged van rá. És ha belegondolsz, a remény is csak azért szívmelengető, mert pozitív…

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial