személyes írások

Nem kell azért soványnak lenned, hogy meggyógyulhass

Ha meg akarsz gyógyulni, nem az a cél, hogy sovány legyél és minél tovább húzd az időt, amikor majd elég jónak gondolsz minden körülményt ahhoz, hogy meggyógyulj. Mert akkor még évtizedekig várhatsz.

 

 

Tisztán emlékszem arra az időszakra, amikor elhatároztam, hogy meggyógyulok. És arra is, amikor elhatároztam, hogy nem gyógyulok meg. Vagy legalábbis nem most. Persze nem így gondoltam rá akkor. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy még fogynom kell, hogy nem vagyok elég beteg, vagy épp hogy nem vagyok elég vékony ahhoz, hogy elkezdjek többet enni. Mert rögeszmém volt, hogy minél soványabban és alultápláltabban kezdek el többet enni, annál többet kell majd ennem, hogy visszahízzam, amit leadtam. Ragaszkodtam hozzá, hogy tovább fogyjak, mert akkor még többet EHETEK majd, és Ó, ISTENEM, Te vagy a tanúm, hogy csak erre vágytam! A gondolat, hogy minél vékonyabb leszek, annál többet KELL majd ennem, olyan volt számomra, mint egy drog tele reménnyel, hogy hamarosan megkaphatom, amire igazán vágyom. A probléma csak az volt, hogy amikor még tovább fogytam, akkor se kaptam meg. Mert – mily meglepő – attól, hogy soványabb lettem, nem szorongtam kevésbé, csak még inkább féltem többet enni, és még szarabb lett minden.

Tegnap fejtettem meg, hogy miért.

 

 

Nem a soványság dönti el, hogy mennyit kell enned

Amikor az evészavar és szorongás irányítja minden döntésed, nem tudsz tiszta és racionális döntéseket hozni, mert amit tapasztalsz, az beszűkül egy kis dobozba, ez a doboz a te valóságod. Csak akkor láthatnád a dobozon kívülről önmagad, ha nem lennél benne érzelmileg a saját szorongásodban. De mivel benne vagy, csak azt látod, ami a dobozodban van. A szorongást.

Éppen ezért, amikor arra vágysz, hogy minél több ételt megehess, de közben szorongsz is attól, hogy ez bekövetkezik, a dobozodban csak arra koncentrálsz, hogy mi mindent kell megtenned, még mielőtt ez bekövetkezne, hogy a legkevésbé kelljen tartanod attól, hogy bekövetkezik. (Bocsi, kissé bonyolult, de maradj velem!) És ez a megoldás az evészavarban úgy villan fel, hogy fogynod kell. Mint mindig… Mert ugye mindenre a megoldás, ha vékonyabb vagy… (ja nem) Szóval azért, hogy megkapd, amire igazán vágysz és amitől a világon a legjobban rettegsz, hogy megtedd: az evést – még tovább fogysz. Talán azt gondolod, hogy “Minél vékonyabb leszek, annál többet ehetek majd.” vagy “Fogynom kell még, mert csak akkor érdemlem meg, hogy egyek.” vagy “Minél soványabban kezdek el enni, annál tovább tart majd, hogy visszahízzak, és annál tovább élvezhetem a finom kajákat.”, ami mind a szorongásodból ered. Mert mi történne, ha most, egy nagyobb testben kezdenél el enni? Semmi. Ugyanaz, mint ami akkor fog, ha majd soványságból kijőve kezdesz el enni. Nem kerülheted el a hízást és evést. Most is élvezhetnéd a finom kajákat, de nem teszed. És tudod, mi a legnagyobb baj? Hogy azt hiszed, ez súlyfüggő. Mert az evészavarodban MINDEN súlyfüggő.

A baj az, hogy annyira vágysz arra, hogy végre ehess, hogy minél hosszabbra akarod már MOST (mielőtt elkezdődött volna) nyújtani azt az időszakot, amikor enned kell.

Hogy azt gondolod, ha több kilósan állsz neki újra enni, akkor majd nem ehetsz annyit.

És hogy addig, amíg minél tovább fogysz, hogy elérd az álmaidat, valójában sosem éred el, amire igazán vágysz.

Szomorú, nem?

Annyira vágyunk arra, hogy együnk, hogy még tovább vagyunk hajlandók sanyargatni magunkat, pedig minden, amire vágyunk, most is a miénk lehetne – ha elengednénk a szorongást.
Csak ehhez áldozatot kellene hoznunk. Az pedig elengedéssel és még több szorongással jár.

 

 

Ez az egész az éhségről szól

Azért akartam még tovább fogyni, mielőtt nekiállnék eleget enni, mert már rettenetesen éhes voltam. Ilyen szörnyen egyszerű. De mivel féltem is attól, hogy majd rengeteget eszek (mert már évek óta erről álmodoztam éjjelente, hogy végre rengeteget ehetek), és féltem, hogy ez hízással jár és elveszítem, amiért addig küzdöttem, így amikor eljött az idő, hogy már tényleg soványabb voltam, szóval a logikám szerint végre ehettem volna, akkor sem tettem meg. Mindig volt valamilyen kifogásom, amiért nem tettem meg. Vagy az, hogy még fogynom kell; vagy az, hogy ha már vékonyan állok neki a gyógyulásnak, minél tovább vékony maradhassak; vagy hogy csak egészséges kajákon akarok gyógyulni, mert én egészséges akarok lenni (nevetséges); vagy hogy annyit enni nem “jó”. A tervem kudarcba fulladt.

Hogyan várhattam, hogy attól, hogy sovány leszek, könnyebb lesz többet enni? Komolyan azt gondoltam, hogy ha vékony leszek, akkor egyik napról a másikra minden stresszt, szorongást, félelmet ledobok magamról és elkezdek enni, csak mert már sovány vagyok? Ez volt a logikusnak tűnő stratégiám? Milyen álomvilágban éltem?Természetesen még hónapokig – sőt, évekig – játszottam tovább ugyanazt, mint addig, mert képtelen voltam belátni, hogy az egyetlen dolog, ami visszatart az evéstől, az a saját szorongásom, és nem pedig a súlyom. Ha egyszerűen fogtam volna magam, és a súlyomtól függetlenül még aznap elkezdtem volna emelni a bevitelemen és napról napra többet enni, akkor hamarabb visszakaptam volna az életem. Ehelyett mindenféle stratégiákkal húztam az időt, és még el is hitettem magammal, hogy ez szükséges és logikus. Tudod, mi logikus? ENNI, ha éhes vagy, enni. Egyetlen dolgot kellett volna tennem, ha arra vágytam, hogy egyek: elkezdeni többet enni. Mindenféle “de” meg “ha” meg “akkor” meg “mi van, ha” nélkül. Egyszerűen enni. Napról napra egyre többet, hogy végre meggyógyuljak. Függetlenül attól, hogy mennyi a súlyom és vékony vagyok-e vagy sem. A gyógyulás pont arról szól, hogy eszel, függetlenül mindentől. Nem pedig, hogy eszel, ha vékony vagy.

 

 

Az időhúzás nem jó húzás

Ha meg akarsz gyógyulni, nem az a cél, hogy minél tovább húzd az időt, amikor majd elég jónak gondolsz minden körülményt ahhoz, hogy meggyógyulj. Mert akkor még évtizedekig várhatsz.
Ha meg akarsz gyógyulni, akkor most, ma, a következő étkezésnél már meg kell tenned, amit meg kell tenned. Nem várhatsz arra, hogy “majd, ha elég sovány leszel”, mert akkor sem fogod könnyebbnek érezni, ha elég sovány leszel. Vagy ami még valószínűbb, sose leszel elég sovány, és örökké várni fogod a pillanatot, amikor végre ehetsz. Nem a súlyod dönti el, hogy ehetsz-e, hanem Te.  Ez csak a TE döntésed.

Egy nagyobb testben ugyanúgy ehetsz, mint egy kis testben.

Csupán a te gondolataid azok, amelyek meggyőznek ennek az ellenkezőjéről.

Ha meg akarsz gyógyulni, ez a gondolat az ellenség, nem pedig az étel vagy a tested.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial