evészavar és gyógyulás

Mi számít purgálásnak és kompenzálásnak?

A purgálás egy olyan önszabotáló viselkedés, amivel előre felkészíted magad egy jövőbeli újabb falásrohamra.

 

 

Mi számít purgálásnak, kompenzálásnak?

Sokat írok arról a blogon, hogy hagyj el minden purgálást, mert amíg BÁRMILYEN módon kompenzálsz azért, amit ettél, addig nem tudsz egészséges oldalról közelíteni a táplálkozáshoz.
De mi számít kompenzálásnak?
Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem nektek a leggyakoribb kompenzáló viselkedéseket, amelyek mind purgálásnak számítanak és szabotálják a gyógyulásod!

 

 

Íme azok a viselkedésformák és gondolkodási minták, melyek mind kompenzálásnak (más szóval purgáló viselkedésnek) minősülnek:

  1. megszabadulsz az ételtől hányással vagy hashajtóval
  2. böjtölsz vagy direkt keveset eszel a túlevés* másnapján
  3. a túlevés után szigorítasz az étkezéseiden azáltal, hogy pl. kizársz ételcsoportokat, spórolsz a kalóriákkal, nem eszel meg bizonyos ételeket stb.
  4. különböző módszerekkel igyekszel megtisztulni
  5. vízhajtó szereket veszel be
  6. mozgással igyekszel elégetni az elfogyasztott kalóriákat
  7. mozgással szándékosan kísérletet teszel rá, hogy méregtelenítsd a szervezeted, felpörgesd az anyagcseréd vagy izomépítésre fordítsd a korábbi nagyobb beviteled
  8. elhatározod, hogy a túlevés soha többé nem fordulhat elő
  9. megszabadulsz minden “tiltott” ételtől az otthonodban
  10. eltervezed fejben, hogy innentől mindent megteszel azért, hogy ne egyél/ lefogyj/ diétázz/ szálkásíts stb.

* képzelt vagy valós túlevés

Ezek a felsorolt példák természetesen nem tartalmazzák az összes lehetséges módját a kompenzáló viselkedéseknek, az ember kreatív és találékony, szóval elég sok mindent lehetne még felsorolni. Én most a teljesség igénye nélkül a legtipikusabbakat sorakoztattam fel.

 

 

Mi számít purgálásnak?

 

 

Tehát 1.

Ha falásrohamjaid vannak és a képen olvasható dolgokat gyakran csinálod, erős a gyanú, hogy purgálás-falás-purgálás-falás körforgásban tengődsz, melyből a kiúthoz az első lépcső az, ha leállsz a kompenzálással és bárhogy is sikerül épp enned, NEM purgálsz!

 

 

Tehát 2.

ha kompenzálsz rendszeresen a “túlevések” (akár képzelt, akár valós túlevés) után, nincs falászavarod. Üzenem szeretettel gyógyuló anorexiásoknak! Ugyanis a DSM-V kötetben, mely a mentális betegségek diagnosztikai kézikönyve, a falászavar kritériumai közül az E pont kimondja, hogy akkor beszélhetünk falászavarról, ha az ismétlődő falásrohamokhoz nem társul visszatérő kompenzációs viselkedés, ahogy a bulimiában szokott, és ha a falásrohamok nem a bulimia nervosa vagy anorexia nervosa lefolyása alatt történnek. [DSM-5: Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders. Fifth Edition. 2013. American Psychiatric Association. New School Library, London & Washington, DC]

Hagyd el a kompenzálást és máris könnyebb lesz arra fókuszálni, hogy ne meg akard szüntetni a falásrohamokat, hanem elfogadd azt, amikor megtörtént és továbblépj. Az elengedés és megbocsátás valahol a kompenzáló viselkedés elhagyásával kezdődik. Nem tudod magad egészségbe pofozni bűntudatból. Minden alkalommal, amikor kompenzálsz, mégis ezt próbálod és bünteted magad azért, amit el is engedhetnél, hisz már úgyis megtörtént. Nekem nagyon sokat segített ilyenkor, hogy a múlt és jövő helyett a jelenre irányítottam a figyelmem egy falásroham után:

  • mit érzek?
  • milyen gondolatok kavarognak bennem?
  • mire lenne szükségem?
  • mit tehetek azért ebben a pillanatban, hogy egészséges legyen a kapcsolatom az ételekkel?
  • mit tanácsolnék a legjobb barátomnak, ha ő lenne abban a helyzetben, mint most én?

Hogy mit érdemes tenni most egy falásroham megtörténte után, arról ebben a bejegyzésben írok.

 

 

 

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial