• személyes írások

    A legfontosabb képességem: érzelmi reguláció

    2017-ben mondtam ki először hangosan otthon, hogy azt hiszem, borderline személyiségzavarom van. Nem féltem ettől az eshetőségtől, hosszú ideje gyanítottam, hogy valami nem teljesen okés a reakcióimmal. Emlékszem, mikor kijelentettem a felépülésem első évében, hogy terápiára van szükségem, mert meggyőződésem, hogy torzult a személyiségem. Édesanyám reakciója erre az volt, hogy “nem vagy beteg, csak túl sokat foglalkozol saját magaddal”, illetve hogy “a pszichológus semmiben nem tudna segíteni, mert nem ad módszereket”. Ezt a beszélgetést akkor is tisztán elő tudnám hívni az emlékezetemből, ha nem jegyeztem volna le szó szerint a naplómba. Nagyon sokáig velem maradt. Arra is tisztán emlékszem, ahogy ott állok, és azonnal elönt a keserű indulat, hogy ha…

    A legfontosabb képességem: érzelmi reguláció bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    ED-identitás: az egyetlen, aki miatt valaha tiszteltem magam

    Nem oly rég hallottam a mondatot, hogy “Ha nem teszel valami olyat, amit tisztelsz, nem fogod kialakítani magad iránt a tiszteletet.” – és valahogy órákig visszhangoztak bennem ezek a szavak. Aztán még napokig velem maradt ez az egy mondat. Újra és újra velem csengett a gondolataimban. Elkezdtek pörögni előttem korábbi éveim képkockái, s hogy miként kezdődött a totális lejtő, melyen elindultam. Forgott a lehunyt szemeim előtt a teljes világom, és egyre csak azon járt az eszem, hogy ez a mondat miként illeszkedik az evészavaros viselkedésem játékába. Hihetetlen, hogy néhány szó elég ahhoz, hogy csomó olyan dolgot fedezzek fel, amit korábban vagy nem vettem észre, vagy képtelen voltam ily egyértelműen verbálisan…

    ED-identitás: az egyetlen, aki miatt valaha tiszteltem magam bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    Ha látszik rajtam, hogy beteg vagyok, nem vagyok többé néma

    Rájöttem valamire, amit nem is értem, hogy nem raktam össze eddig. Mikor korábban beszélgettünk anyával az anorexiáról, azt kérdezte, hogy de hogy lehet hogy más is küzd önbizalomhiánnyal, mégsem lesz evészavaros? Ennyi erővel minden ember küzdhetne anorexiával, akinek önértékelési gondjai vannak. Miért velem történt? Miért voltam rá ennyire fogékony?   Meg akartam felelni a velem szemben támasztott (gyakran ki nem mondott) elvárásoknak, amikre hiperérzékennyé váltam, és ha nem sikerült, csalódott voltam és minden alkalommal összetört bennem a magamba vetett hitem.     A tehetséges tanuló speciális nevelési igényű tanuló Gyerekkoromtól kezdve azt hallgattam a felnőttektől, beleértve a saját szüleimet és tanáraimat, hogy tehetséges vagyok. Okos vagyok, kiemelkedő és számos területen…

    Ha látszik rajtam, hogy beteg vagyok, nem vagyok többé néma bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial