evészavar és gyógyulás

Beszéljünk az ARFID-ról! A ritkán említett evészavar típus

ARFID = a szelektív/elkerülő-restriktív evészavar rövidített megnevezése

Talán a leginkább ignorált evészavar típus, amely rendkívül sokakat érint, mégis alig esik szó róla.

 

 

Az evészavar, amiről többnyire az orvosok se tudják hogy létezik

Képzeld el, hogy tudod, enned kéne, mégis képtelen vagy rá. Akár az íz, a szín, a textúra, az illat, a környezet, akár a saját szorongásod bénít meg, hogy bekapd az ételt ÉS lenyeld, az eredmény ugyanaz: nem tudsz enni – vagy erősen kerülsz bizonyos ételeket. Végigjártál már egy csomó orvost, voltál számos gasztroenterológiai vizsgálaton, kaptál mindenféle diagnózist, köztük akár számos pszichés diagnózist, amiket mégcsak nem is érzel igaznak, mégse sikerült semelyik orvosnak végre kimondania, hogy mi bajod van. Tudod, hogy valami nagyon nem okés, és hogy teljesen ellehetetleníti az életed ez az egész küzdelem az evéssel, mégsem látod, hogy miért.

A többi tipikus evészavarral ellentétben ez az evészavar típus sokkal inkább az evés-nyelés-emésztés összetett folyamatáról és az evésre vonatkozó szorongásról szól, semmint a táplálkozáshoz kapcsolt egyéb hiedelmekről vagy a testképről. Habár az ARFID-dal küzdők is idővel gyakran tapasztalnak már erős szorongást a saját testsúlyuk felett (például jelentős súlyvesztés miatt az illető kórházi ellátásra szorul és később igyekszik ezt elkerülni hogy újból bekövetkezzen #trauma), de a fókusz nem a testképen és testsúlyon van, hanem konkrétan az evésen, illetve annak lehetséges következményein. Az ételeken. Az ételek karakterén. Az extrém szorongáson. Fóbián. Obszesszív gondolatokon. Testérzékelés problémán. Rágáson. Nyelésen. Emésztésen. Ingereken. És számos olyan tényezőn, ami mind az evéssel jár, de az átlag embernek fel sem tűnik.

 

 

Nem csupán gyerekek evészavara, és nem csak “túl válogatós vagy”

a fókusz nem a testképen és testsúlyon van, hanem az evésen

Leggyakrabban gyerekkorban kezdődik az étel kerülése, de ez NEM kizárólagosan gyerekbetegség. Abból, hogy a gyerekeknél nyilvánvalóbb a helyzet még nem következik, hogy felnőtteknél nincs jelen ez az egész. Inkább arról van szó, hogy felnőttként megtanuljuk ezeket elrejteni és a hosszú évek során kialakulnak olyan stratégiáink, amik által könnyebb mindezzel együttélni. Adódnak olyan helyzetek is, amikor felnőttkorban alakulnak ki a tünetek. Az ARFID alapja a táplálkozáshoz társuló idegenkedés VAGY szorongás, és ennek a miért eleme számos ok lehet:

Akár az, hogy nem szimpatikus az étel színe, textúrája, látványa, illata, íze, hőmérséklete, az érzés a szádban, a hang ahogy rágod vagy ahogy a szervezeted reagál rá. Lehet félelem, intenzív fóbia például a fulladástól, hányástól, rosszulléttől, keresztszennyeződéstől, de akár obszesszív-kompulzív OCD gondolatok is simán társulhatnak az evéshez. Előfordulhat, hogy ezek miatt elképesztően lassan megy az evés és már pusztán emiatt is kerülöd azt, hogy egyél valamit. Vagy nem bírsz úgy enni, ha azt mások is látják, elbújsz, kerülöd azokat a helyzeteket, amikor másokkal kellene együtt enned. Lehet a szorongás oka akár az elrendezés, a tálalás, hogy összeérnek a tányérodon a különböző ételek, keverednek és ez téged extrém módon zavar. Lehet akár korábbi negatív tapasztalat az étellel vagy betegség, aminek az emléke most is erősen él benned. Lehet a biztonság iránti vágy az ok, a rutin, a rituálé, ami arra késztet, hogy ugyanazt az ételt edd meg minden egyes nap, kivétel nélkül. Minek a változatosság, ha ez bevált? Ha ez a biztonságos? Inkább maradsz a jól beváltnál, abból nem lesz baj… így egy bizonyos szint alatt tartva az irtózásodat/szorongást.

Akár teljes ételcsoportokat kerülsz ezek miatt, esetleg olyan helyzeteket, ahol megéled ezt a szorongást. Akár számos egészségügyi problémád alakult ki mostanra és folyton orvosról orvosra küldenek a tápanyaghiányos tüneteid vagy fizikai állapotod miatt, mégsem ismerték fel, hogy azok hátterében és összefüggésének középpontjában az evészavarod áll. Talán nem is tudod, hogy ahogy táplálkozol az nem annyira okés. Valószínűleg nem is hallottál róla, hogy ilyen evészavar típus létezik, hisz csak anorexia meg bulimia meg túlevés van, nem? (A médiában talán. A valóságban nagyon nem!) És mivel erről az evészavarról magyarul gyakorlatilag semmit nem találni a neten, akár a családodnak is rejtély, hogy miért nem tudsz úgy táplálkozni, mint ők.

 

 

Tipikus “ál”diagnózisok és komorbiditás (társzavarok)

A legtöbb ilyen esetben a dysphagia kifejezést szokták adni az orvosok a jelen lévő problémákra, ami technikailag nyelési nehézséget jelent. Ugyan a kifejezés megállja helyét ARFID és gyakran Anorexia Nervosa esetén is a tünetek egy részének leírására, közel sem fedi le a valós problémát, továbbá a dysphagia már lehet a viselkedés következménye is – például alultápláltság vagy szilárd ételek kerülésének eredménye (ha nem eszel szilárd dolgot, nem edzed a rágás-nyelés izmokat).

Az ARFID-dal küzdőknél gyakori az Autizmus Spektrum Zavar és/vagy ADHD. Mind Anorexia Nervosa, mind ARFID terén a statisztikák szerint közel 20%-a az ezzel küzdőknek rajta van az autizmus spektrumon. Míg ADHD esetén gyakoribb a Bulimia Nervosa, EDNOS (új nevén osfed, ez a kevert táplálkozási zavar) és Falászavar (BED), addig autizmussal jellemzőbb a valamilyen restriktív táplálkozási zavar kialakulása vagy PICA (amikor olyan dolgot eszik az illető, ami nem minősül ételnek). Az autizmus esetén a merev táplálkozási viselkedés és fokozott érzékenység szenzoros ingerekre akár önmagában okozhat ARFID-ra jellemző tüneteket. Ha felmerül az autizmus gyanúja, mindenképp érdemes kivizsgáltatni, ugyanis az autizmus kondíciójával élők körében 90%-ban előfordulnak táplálkozási eltérések az átlagtól. Ha ez a mindennapi életvitelben komoly nehézségeket és akár egészségügyi problémákat okoz, az elég súlyos ahhoz, hogy célirányosan foglalkozni kelljen a táplálkozással!

Obszesszív-kompulzív zavar (OCD) a kényszeres gondolatok (obszessziók) és azokra adott cselekedetbeli reakciók (kompulzió) megnyilvánulhatnak az ételek terén erős válogatásban, rituálékban, szorongásban, elszigetelődésben, sajátos táplálkozási viselkedésben, ami fedi az ARFID tüneteit. A kettő gyakran társul egymással, ha az obszessziók a táplálkozásra és/vagy testre irányulnak, ilyenkor a kettőt együtt kell kezelni.

Depresszió, poszttraumás-stressz-szindróma (PTSD), generalizált (igazából bármilyen fajtájú) szorongás, fóbiák szintén gyakoriak ARFID-nál, ugyanakkor nem mindegy, hogy melyik volt előbb! Fóbia lehet az alapja az ARFID tüneteknek, de például a szorongás lehet akár a táplálkozás következtében, ez rendkívül egyedi, hogy kinél miként nyilvánulnak meg ezek a dolgok. A depressziós tünetek pedig adódhatnak az elszigetelődésből, betegeskedésből, rosszullétből, kilátástalanságból, akár alultápláltságból, tehát fontos ilyenkor megnézni, hogy mi minek a következménye, mert ha csak a depressziót kezelik és az evészavart nem, az csak tüneti kezelés és nem fogja megoldani a valós problémát.

A Skizofrénia vagy más pszichotikus zavarok okozhatnak különös táplálkozási magatartást, ételek kerülését téveszmék vagy hallucinációk miatt, és egyes esetekben ezek miatt az illető nem hajlandó bizonyos ételeket elfogyasztani. Ugyanakkor talán a legfontosabb különbség, hogy míg a skizofréniára jellemzően a valóságtól elrugaszkodott téveszmék vezetnek a sajátos táplálkozáshoz, addig az ARFID nagyon is gyakorlati tényezőkre irányul. A kettő ettől függetlenül együtt is előfordulhat.

Egyéb egészségügyi állapotok vezethetnek az étel kerüléséhez vagy akár étvágytalansághoz, ilyen esetben is kialakulhat evészavar, de ilyenkor értelemszerűen a táplálási/táplálkozási nehézségekkel összefüggésben kell szemlélni magát az egészségügyi állapotot, hogy az evészavar tünetek milyen mélységben okoznak további kihívásokat, kell-e vele célzottan foglalkozni a gyakorlatban. Ilyen egészségügyi állapot például különböző neurológiai kondíciók, orális/esophagális diszfunkciók, nyelési nehézségek, étel allergiák vagy intoleranciák, IBS és más emésztőrendszeri megbetegedések, rosszindulatú elváltozások, stb. A táplálékbeviteli restrikció ilyen esetekben is előfordul, különösen azoknál, ahol a hányás, étvágy elvesztése, hányinger, hastáji fájdalom, hasmenés is folyamatos. Az ARFID diagnózishoz fontos kritérium, hogy a táplálkozási zavar messze túlmutasson az egészségügyi állapot fizikai tüneteinek tipikus megjelenésén, komoly gondokat okozva a táplálkozási magatartásban (nem csak a táplálkozásban!). Az egészségügyi állapot javulásával a magatartásban okozott zavart változás továbbra is fennállhat, és már nem magyarázható a korábbi fizikai tünetekkel, ilyenkor jellemzően evészavar tünetekről beszélhetünk.

 

 

Terápiás útmutatás és kezelés – akárcsak a többi evészavar esetén

Ha a táplálkozással vannak nehézségek, ez az élet minden területét érinti.

Akárcsak a többi evészavar esetén, három lépcső vezet javuláshoz:

1. azonosítani és átírni az evészavar-gondolatokat
2.megváltoztatni az evészavar-viselkedést
3.helyreállítani a szervezet egyensúlyát

Mind a három fontos ahhoz, hogy jelentős javulás következzen be az ember életében. Sem a mentális, sem a fizikai tünetek önálló kezelése nem eredményez tartós pozitív változást evészavar esetén, a kettő együtt fontos!

Felnőttek esetén a társasági élet terén ha több ételt képes megenni az illető és kényelmesebben érzi magát szociális helyzetekben, az már jelentősen javíthat az életminőségen. Az ételek következetes visszaszoktatása fontos lépés, de ehhez elengedhetetlen a berögzült gondolatok újra és újra átírása és az új kívánt viselkedés ismétlése. A terápia segíthet a szorongás /fóbiák oldásában és mindenképp segít azonosítani a meglévő gondolatokat, amelyek jelenleg ellehetetlenítik az igényeknek megfelelő táplálkozást. A félelmet okozó ételek (fear foods) visszaszoktatása és a hozzájuk társult félelem leküzdése elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy oldódjon a mentális ellenállás. Ha te küzdesz arfiddal, szép lassan de következetesen el kell kezdened olyan helyzeteket teremteni, amelyek szorongást keltenek benned és megtanítani magadnak, hogy másképp reagálj rá. El kell érned, hogy biztonságban érezd magad a táplálkozási helyzetekben, és ha van olyan szokásod/rituáléd, ami gátol abban, hogy megfelelően tápláld magad, akkor itt az ideje, hogy szembenézz velük és kitalálj rá új stratégiákat. A stresszes helyzetekre szükséged lesz hatékony megküzdési stratégiára, ebben segíthet a kognitív viselkedésterápia és a sok-sok gyakorlás. Ha a szorongásod meggátol abban, hogy ezt egyedül elérd, meg kell tanulnod kifejezni, hogy mire van szükséged és a saját igényeidet szem előtt tartva döntéseket hozni – ha lehetőséged van rá, kommunikálva mindezt a veled együtt élőknek. Tudom, könnyebb írni, mint mondani, de tényleg te vagy a saját táplálkozási szokásaid és szorongásod szakértője, neked kell megállapítanod, hogy mi segítene azon, hogy túllendülj az akadályokon. Ha beszélsz róla, mások talán új perspektívát nyújhatnak, amiből ötletet meríthetsz és közelebb vihet a viselkedésed megértéséhez. A dialektikus viselkedésterápia a tudatosság megtartására szuper eszközöket nyújt, segít elsajátítani stressztoleráló készségeket, gyakorolni hogyan tartsd meg a tudatosságod akkor is ha szorongsz, és ezekkel könnyebb lesz menedzselned a szorongást keltő szituációkat és a saját érzelmi reakciódat ezekre a helyzetekre.

Ezekkel az eszközökkel megtanulhatod a saját tested igényeit is jobban felismerni, és így a testtudatosság fejleszthető – ami fontos lépés a szorongással szemben.

Talán az étel olyan emlékeket idéz elő, amikor kényszerítettek rá, hogy megegyél bizonyos dolgokat gyerekként és ezért tapasztaltál valamilyen kellemetlen dolgot, és ez az élmény a mai napig kísért. Ha ezek az emlékek arra késztetnek, hogy teljesen kerüld azt az ételt/ételcsoportot, akkor kimondottan fontos, hogy ezeket az élményeket feldolgozd! Ez mind trauma. Ne becsüld alá a vizualizáció erejét sem, ami által fejben elképzelve az új-valóságod megteremtheted a változás alappilléreit azáltal, hogy meggyőzöd magad: a gyógyulásod megvalósítható. Ha már fejben el tudod képzelni és megteremteni a változást a képzelőerőddel, a gyakorlatban is sikerülni fog!

A tápanyagbeli rehabilitációhoz indokolt lehet a dietetikus, mert könnyen meglehet, hogy a te nézeteid a táplálkozásról torzultak és számos irracionális meggyőződés tarkítja azt, hogy szerinted hogyan is kellene táplálkoznod. Ilyenkor egy dietetikussal való együttműködés sokat segíthet, hogy elsajátíts egészségesebb táplálkozási mintákat.

 

 

Hogyan segíthetsz annak, aki ARFID-dal küzd?

Mit tehetsz, ha nem te, hanem egy ismerősöd küzd ARFID-dal? Íme néhány tipp:

  • Kérdezz, légy megértő, és hallgasd meg az ő oldalát! A feltétel nélküli meghallgatás lehetővé teszi számára, hogy megnyíljon és megossza veled, mit él meg. Talán sok kritika és bántás érte azért, ahogy táplálkozik, és emiatt rengeteg szégyent cipel a lelkében. Az empatikus odafordulás az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatsz neki.
  • Légy türelmes! A változás nem egyik napról a másikra jön, hanem rendszeres gyakorlás eredményeként. Adj neki időt és teret a fejlődésre. Még ha most nem is hajlandó veled enni vagy azt enni, amit felkínálsz, lehet hogy néhány hét múlva az már nem okoz nehézséget és igent mond. Bánj vele úgy mint bármely tipikusan táplálkozó emberrel, ugyanakkor tartsd szem előtt a sajátos igényeit és szükségleteit. Ha siettetsz és kényszeríted idő előtt a változásra, azzal csak még több szorongást teremtesz.
  • Nyújts opciókat! Kínálj fel neki új lehetőségeket, akár helyzeteket, akár ételeket amiket kipróbálhat, de ne helyezz rá nyomást és ne kelts benne bűntudatot, ha a szorongás erősebb, mint a vágy, hogy elfogadja az ajánlatod. Hagyd, hogy ő hozza meg a döntést. Éreztesd vele, hogy biztonságban van, és adj neki nyitott lehetőségeket, akkor is, ha időről időre visszautasítja azt. Például ahelyett, hogy kifejezetten neki főznél külön, inkább ajánlj fel a saját ételeid közül a tányérjára. Szintén jót tesz, ha különböző ételekkel szembesíted, főleg ha az szokatlan számára. Talán felfedezi, hogy képes olyasvalamit enni, amit korábban nem tett, és ez önbizalmat nyújt a további kísérletezéshez.
  • Teremts lehetőséget a hatékony kommunikációra! Ha veled úgy érzi, biztonságosan kimondhatja, mi zajlik benne, az lehetővé teszi, hogy megtanulja kifejezni a saját igényeit. Minél inkább tisztában van a szükségleteivel és érti a saját táplálkozási viselkedését, annál könnyebben túl tud lendülni majd az akadályokon és feloldani őket.
  • Légy elfogadó és támogató! Akkor tudunk kiteljesedni, ha mások hisznek bennünk és biztonságban érezzük magunkat. Tudom, frusztráló tud lenni a különös táplálkozásunk, de szükségünk van rá, hogy ne haragudj ránk emiatt. Ne vedd személyesnek, ha valamire másképp reagálunk, mint vártad. Nagyon küzdünk olyan dolgokkal is, ami lehet neked természetes és nem is látod, miért okoz nekünk kihívást. Kérlek, ne neheztelj ránk azért, mert evészavarral küzdünk. Minél inkább biztatsz bennünket és adsz nekünk teret, időt, együttérzést a változtatásra, annál inkább képesek leszünk túllépni a saját szorongásunkon és gyógyítani a táplákozással való kapcsolatunkat. A bíráló szavak és ránk helyezett túlzott nyomás helyett arra van szükségünk, hogy úgy érezzük, minden rendben lesz és hogy ne érezzük magunkat egyedül ezekkel a terhekkel.

 

 

Diagnosztikai kritériumok

forrás: DSM V. BNO kód: F50.8
A. Táplálkozási vagy táplálási zavar (pl. érdektelenség az evés vagy étel iránt; az étel kerülése bizonyos szenzoros karakterek alapján; aggodalom az evés irtózatos következményeitől) amely a tápanyagbeli és/vagy energiaigények kielégítésének következetes sikertelenségében nyilvánul meg a következők közül egy (vagy több) dologgal párosulva:

  1. jelentős súlyveszteség (vagy az elvárt súlygyarapodás/növekedés elérésének sikertelensége gyerekeknél)
  2. jelentős tápanyaghiány
  3. külső táplálástól vagy tápanyagkiegészítőktől való függés
  4. a pszichoszociális funkcionalitásban észrevehető feltűnő kölcsönhatás

B. A zavar nem magyarázható jobban az étel elérhetetlenségével vagy kulturálisan megerősített gyakorlattal (például vallási böjt)

C. Az evésben bekövetkező zavar nem fordul elő kizárólagosan az Anorexia Nervosa vagy Bulimia Nervosa lefolyása alatt, és nincs bizonyíték a testsúly vagy alak tapasztalásának zavarára

D. Az evésben bekövetkező zavar nem tulajdonítható más egészségügyi kondíciónak (akár sugárkezelés, kemoterápia is ide tartozik) vagy nem magyarázható jobban más mentális zavar jelenlétével. Ha az evés zavara más állapottal vagy zavarral összefüggésben van jelen […] indokolt a további klinikai figyelem.

 

 

Referencia:

Help for ARFID. https://helpforarfid.com/

Fábián Henriette: Szelektív evés/ARFID.
https://szulocsecsemo.hu/szelektiv-eves-arfid/

Havasi Ágnes, Janoch Monika: Étkezési problémák és azok kezelése autizmussal élő személyeknél.
https://jolenni.hu/files/tkezesi_probl_havasi_janoch.pdf

Eating Disorder Hope. Effective Treatments for adults living with ARFID.
https://www.eatingdisorderhope.com/blog/effective-treatments-adults-arfid

Jennifer L. Gaudiani. (2016). Dysphagia: Why difficulty swallowing is a serious red flag in Anorexia Nervosa.
https://www.gaudianiclinic.com/gaudiani-clinic-blog/2016/1/11/dysphagia-why-difficulty-swallowing-is-a-serious-red-flag-in-anorexia-nervosa

Inoue, T., Otani, R., Iguchi, T. et al. Prevalence of autism spectrum disorder and autistic traits in children with anorexia nervosa and avoidant/restrictive food intake disorder. BioPsychoSocial Med 15,9 (2021).
https://doi.org/10.1186/s13030-021-00212-3

Thomas JJ, Lawson EA, Micali N, Misra M, Deckersbach T, Eddy KT. Avoidant/restrictive food intake disorder: a three-dimensional model of neurobiology with implications for etiology and treatment. Curr Psychiatry Rep. (2017) 19:54. doi: 10.1007/s11920-017-0795-5
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28714048/

Zimmerman J, Fisher M. Avoidant/restrictive food intake disorder (ARFID). Curr Probl Pediatr Adolesc Health Care. (2017) 47:95–103. doi: 10.1016/j.cppeds.2017.02.005
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1538544217300494?via%3Dihub

Janice Goldschmidt. A Broad View: Disordered eating on the Autism Spectrum. Eating Disorders Review. Vol. 29 / No. 3.
https://eatingdisordersreview.com/a-broad-view-disordered-eating-on-the-autism-spectrum/

Zickgraf HF, Franklin ME, Rozin P. Adult picky eaters with symptoms of avoidant/restrictive food intake disorder: comparable distress and comorbidity but different eating behaviors compared to those with disordered eating symptoms. J Eat Disord. (2016) 4:26. doi: 10.1186/s40337-016-0110-6
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27800160/

Nicely TA, Lane-Loney S, Masciulli E, Hollenbeak CS, Ornstein RM. Prevalence and characteristics of avoidant/restrictive food intake disorder in a cohort of young patients in day treatment for eating disorders. J Eat Disord. (2014) 2:21. doi: 10.1186/s40337-014-0021-3
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25165558/

Cooney, Megan & Lieberman, Melissa & Guimond, Tim & Katzman, Debra. (2018). Clinical and psychological features of children and adolescents diagnosed with avoidant/restrictive food intake disorder in a pediatric tertiary care eating disorder program: A descriptive study. Journal of Eating Disorders. 6. 10.1186/s40337-018-0193-3.
https://www.researchgate.net/publication/324805281_Clinical_and_psychological_features_of_children_and_adolescents_diagnosed_with_avoidantrestrictive_food_intake_disorder_in_a_pediatric_tertiary_care_eating_disorder_program_A_descriptive_study

Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders. 5. Washington, DC: American Psychiatric Association; 2013.

 

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial