GyIK

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK

van élet diéta nélkül, evészavar mentesen

 

 

Mentsd le innen egy gombnyomással az összes kérdés-választ pdf formátumban, hogy bármikor elővehesd, amikor szükséged van rá! ❤

KATT A KÉPRE

Igen, letöltöm!

 

 

 

 

1.      Miért kellene hinnem neked, amikor nem vagy sem dietetikus, sem szakember?

Nem kell hinned nekem. Nem is kérem, hogy vakon bízz bennem. Légy kritikus, és mindent kritikusan olvass, amit a neten találsz, ne csak az én írásaimat. Csak azt fogadd be, amit magadénak érzel, amivel azonosulni tudsz. Mivel tényleg nem vagyok szakember, másképp látom az egész folyamatot, mint ők. Én inkább egy barát vagyok, akitől bátran kérdezhetsz a gyógyulásról, s biztos lehetsz abban, hogy őszintén válaszolok neked! Azért írok E/2. személyben, mert így könnyebb, így olyan módon tudtam átadni a gondolataimat, mintha magamnak írtam volna mindezt. A saját tapasztalataimat osztom meg, s azokat az írásokat, amiket külföldi evészavar-oldalakon találtam, én azok segítségével álltam fel a saját evészavaromból. Nem kérem, hogy feltétel nélkül megfogadj mindent, inkább az a célom, hogy megosszak egy más szemléletmódot az írásaimmal. Hogy ebből Te mit használsz fel a saját életedben, az teljesen a Te döntésed és saját felelősséged.

 

 

2.     Honnan tudsz ennyi mindent?

Jó helyen kerestem, és szerencsére jól olvasok angolul. Nem állítom, hogy mindent tudok a felépülésről és az evészavar pszichológiai és biológiai hátteréről (hogy is tudhatnék), csupán arról írok, amiben biztos vagyok, hogy működik, mert már sokaknak bevált. No meg persze saját élményekről és személyes naplómról, mely nélkül, úgy érzem, nem lennék hiteles.

 

 

3.      Tudom, hogy híznom kell a gyógyulás alatt, de ez olyan nehéz. Félek, hogy össze fognak érni a combjaim és a hízás sose fog megállni. Hogyan fogadtad el?

Úgy, hogy szembenéztem vele.

Tudtam, hogy elengedhetetlen ahhoz, hogy végre jól érezzem magam és egészséges legyek. Nem csak fizikailag egészséges, de mentálisan is. Azt is tudtam, hogy nem fogok örökké hízni és hízni, ez csak átmeneti, és ha fejben minden rendben lesz, és nem lesz több kilóra szükségem, akkor megáll a súlyom. És így is lett! Jobb már az elején felkészülnöd arra, hogy a combjaid igen valószínű, hogy össze fognak érni – bár ezt a genetikád dönti el (a vízvisszatartás még inkább rásegít!) –, és hogy sok minden, amit most a testeden tapasztalsz, a gyógyulás miatt olyan. Az alak sokat változik, akár rövid időn belül, neked most arra van szükséged, hogy egyél és megadd a testednek, amiből építkezhet és életben tarthat téged.

hízás egy hosszabb folyamat, nem egyik napról a másikra történik, és nincs miért félned tőle. Nem lineáris, nem egyenletes, könnyen lehet, hogy itt-ott egy ideig stagnál és nem változik a súlyod, majd ugrik egy kicsit, mert aztán több vizet tart vissza a tested. Nem lehet megmondani előre. A gyógyulás alatt normális akár több súlyt visszaszedni, mint amit az evészavar alatt leadtál, ez általában plusz 5-10%-ot jelent, és idővel (1-2 év alatt) magától le fog menni a testedről, hogyha szükséges és genetikailag ez neked az optimális. Ebben a hormonjaid nagy szerepet játszanak, így nehéz biztosat mondani, de a tipikus tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyógyulás alatt a test igényli a plusz tartalékot átmenetileg (főleg a hasi tájékon), amíg a gyógyulási folyamatok zajlanak. Nekem az segített, hogy a súlyom helyett találtam más témákat, amikkel elterelhettem a gondolataimat, és hamar elfogadtam, hogy a gyógyuláshoz hozzátartozik, hogy a testem változzon. A falamat teleragasztottam pozitív mondatos cetlikkel, mert így könnyebb volt elfogadni a sok változást és megtartani a pozitív gondolatokat a fejemben minden nap. Ettől a hízás még rémisztő volt, ugyanakkor valahol mégis tudtam, hogy nem fogom megúszni, előbb-utóbb szembe kell néznem a félelemmel ahhoz, hogy többé ne legyen rám ekkora hatással.

 

 

4.     De ha követem, amit írsz, az „egyél bármit, bármennyit, bármikor” elvet, akkor folyton zabálni fogok, és ez könnyen átfordul más evészavarba! Így csak falászavarom lesz!

Az „egyél bármit, bármennyit, bármikor” elvbe minden ételcsoport beletartozik.

Tévhit, hogy egészséges ételeken valaki nem küzdhet falászavarral. A falászavar elnevezés a viselkedésre vonatkozik, és nem pedig az étel jellegére. Nem magával az étellel van a probléma, hanem az illető szokásaival és gondolkodásmódjával. A kérdés az, hogy miért gondolod, hogy ha mindent megehetsz, akkor egyből zabálni fogsz? Mi jut először eszedbe, ha meghallod, hogy bármilyen ételt megehetsz? Ez sokat elárul arról, hogy hol tartasz a gyógyulásban.

Ha alaposan végigolvastad a bejegyzéseimet, akkor talán már tudod, hogy senkit nem arra ösztönzök, hogy gondolkodás nélkül zabáljon és megállás nélkül egyen feldolgozott, gyorsan felszívódó ételeket. Mindenkit arra biztatok, hogy a fő étkezések teljes értékű ételekből álljanak, és emellé jöjjön minden más étel, ami jól esik. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy az evészavar a félelmekből és ételek miatti szorongásból táplálkozik.

Nem tudsz addig egészségesen enni, amíg félsz az ételektől. Minden a mentalitásodon múlik: azon, ahogy viszonyulsz az ételekhez. Ha az a célod a gyógyulás alatt, és azt tekinted fő feladatodnak, hogy megtanuld táplálni a testedet bűntudat és szorongás nélkül, akkor ebbe igenis beletartozik, hogy minden ételt megegyél és olyan szokásokat alakíts ki, amiktől jól érzed magad a bőrödben – fizikailag és mentálisan egyaránt! Emellett pedig nem fér meg az ételek moralizálás szerinti válogatása, hogy ez jó, ez rossz, ez tiltott, ezt nem ehetem, ettől bajom lesz… stb. Ezek csak félelmek. A félelmek és ítélkezés bűntudatot teremt. Honnan tudod, hogy folyamatosan zabálnál? Mi van, ha egy hét után már nem kívánsz majd annyi ételt, és szeretnél változatosabban enni? Hogyha jelenleg nagyon kívánod a feldolgozott ételeket, de nem mersz enni belőlük, és ezért gondolsz azonnal falásra, amint meghallod, hogy bármit ehetsz, az még nem jelenti azt, hogy ez később is így marad. Hogy mi számít feldolgozott élelmiszernek, arról ebben a (frissített) bejegyzésben írok.

Azok, akik például anorexiából átfordulnak bulimiába és kialakítanak új evészavar viselkedést, fejben sosem voltak képesek teljesen átadni magukat a gyógyulásnak és elfogadni, hogy ehhez a testük és gondolkodásuk is sok változáson kell hogy keresztülmenjen. Nem tudsz meggyógyulni, ha nem változtatsz azon, amilyen gondolatokkal megtöltöd a tudatodat minden egyes nap! A gyógyulás csak akkor történhet meg, ha elengeded a félelmeidet. Ha fejben rendben vagy és figyelsz arra, hogy építő (és nem romboló!) hozzáállással tápláld a testedet, akkor képes leszel megtanulni annyit és azt enni, amennyire valóban szükséged van – enni, amikor éhes vagy, és abbahagyni, amikor jóllaktál. Ez persze nem megy egyből, gyakorolni kell, kísérletezni és próbálgatni. Senki nem képes egyik napról a másikra egyből „normálisan” étkezni, ha korábban évekig szorongásból viselkedett (éheztette vagy túlette magát).
Ez nem így működik.

Az „egyél bármit, bármennyit, bármikor” elv akkor működik, ha ezt arra használod, hogy félelem, szabályok és bűntudat nélkül megedd azt, amit kívánsz. Ha tudod, hogy bármit megehetsz, akkor egy idő után bizonyos ételek már nem is lesznek annyira vonzók, hiszen nem „tilosak”. A cél az egyensúly: egyél egyszerű/nem flancos/hagyományos kajákat is, egyél olyat, amit nagyon kívánsz, és egyél olyan ételeket is, amiktől most még félsz. Ha ez a három megvan, és mindegyiket fogyasztod napi rendszerességgel, akkor minden rendben lesz.

Az elején teljesen normális több „egészségtelen” ételt enni, főleg, ha évekig rettegtél tőlük és megtiltottad őket. De ha kitartóan bízol a folyamatban és engedélyt adsz magadnak, hogy egyél belőlük, akkor eljön az a pont, hogy már nem kívánod ezeket annyira, és úgy érzed, hogy jól esne máshogy táplálkozni. Ilyenkor érdemes több zöldséges/teljes értékű ételt visszaépíteni az étkezésedbe, és megtalálni azt a módszert, ami NEKED beválik, hogy tápláló ételeket egyél, de feltétel nélkül továbbra is megengedj magadnak mindent, amit szeretnél. Neked kell rátalálnod, hogy mit jelent az „egyensúly” a Te életedben. Erre senki más nem képes. A honlapom csak egy eszköz, a felfedezés iránytűje a te kezedben van.

 

 

5.      De akkor MIT egyek? Te mit ettél gyógyulás alatt? Még most is úgy eszel?

Szerintem a testünknek – attól függetlenül, hogy a gyógyulás elején a mentális éhség erős – szüksége van minőségi tápanyagokra ahhoz, hogy megfelelően működjön. CSAK és kizárólag cukrot, és CSAK ultrafeldolgozott ételeket enni úgy, hogy mentális betegséggel küzdesz, nagy felelőtlenség az én véleményem szerint.

A rehabilitáció 3 lépcsőből áll:

1.azonosítani és elengedni az evészavar-gondolatokat
2.megváltoztatni az evészavar-viselkedést
3.helyreállítani a szervezet egyensúlyát

Ez a rehabilitációs lépcső magába foglalja a mentális és fizikai gyógyulás eléréséhez szükséges lépéseket. Azt mondani, hogy nem számít, mit eszel, igenis felelőtlenség. Rengeteg kutatás és egyértelmű bizonyíték van rá, hogy amit megeszel, az nagyon is számít az immunrendszered, mentális egészséged és fizikai állapotod szempontjából, hisz az immunrendszerünk 70%-a a beleinkben található. A bélflórád a te kis családod, akit szintén táplálnod kell ahhoz, hogy barátként segítsék az egészséged megőrzését. Amilyen ételt gyakran eszel, azt kívánod általában (persze van kivétel), és az ételválasztásaid meghatározó szerepet játszanak az egészségedben és így hatással vannak a közérzetedre, ami pedig kihat a gondolataidra.

De nem feltétlenül úgy, ahogy az evészavarunk erről igyekszik meggyőzni bennünket.

Ami nekem bevált, és bátran javaslom bárkinek, az a 80-20 elv. Ma már 80%-a az étkezésemnek teljes értékű dolgokból származik (sok zöldség, gyümölcs, főtt ételek, fehérjeforrások, magvak, természetes zsírok stb.), a maradék 20% pedig olyan ételekből, amelyek inkább élvezeti értékkel bírnak, mintsem gazdag mikrotápanyaglánccal, s amelyek ahhoz kellenek, hogy minden ételt képes legyek megenni evészavar félelmek nélkül és a testem biztosan elegendő energiához jusson. Ez a 20% általában a nasi, az édesség, péksütemény, de akár ide tartozhat minden, amit nem tekintek kifejezetten egészségesnek, viszont jól érzem tőle magam és segít megtartani a mentális szabadságot. Hogy kinek mi az egészséges, az rendkívül szubjektív, elég sokféle irányzat van, sokféle elképzelés, ezért neked kell megtalálnod, hogy NEKED mi működik, s mi válik be hosszútávon. A 80-20 csak egy elv, és nem szabály! Azért tudok ma már így táplálkozni, mert elhagytam minden szabályt és nem félek többé az ételektől! Nem gondolkodom ételeken, és nem szorongok, ha valami olyat eszem, amit általában nem szoktam. Azért tudom ezt lazán tartani, mert megtanultam, hogy minden ételnek van valami értéke és már nem félek megenni bizonyos ételeket. Akkor sem esem kétségbe, ha netán nincs pénzem minőségi alapanyagokra, és egész nap péksütit kell ennem. Számomra minden étel jó étel, amíg elegendő energiát biztosít nekem. A gyógyulás alatt nem erre a 80-20-as táplálkozásra volt szükségem. Ez már csak eredmény.

Arról nem is beszélve, hogy a gyógyulás alatt ez sokkal inkább 50-50 % vagy 90-10 % (a nasik javára) volt a 80-20 helyett és ez az arány folyamatosan változott az étvágyamnak megfelelően. Egyik nap például rengeteg péksüteményt és muffint ettem, másik nap pedig rengeteg gyümölcsöt. Voltak napok, amikor kb. egész nap feldolgozott ételekre vágytam (ó, te drága müzli!), másik napon pedig húsra, tojásra és sok színes zöldségre. A feltáplálás elején, mivel elsősorban anorexiából gyógyultam, igenis sokat köszönhetek a kalóriadús, feldolgozott és könnyen emészthető ételeknek, mert azok nélkül nem tudtam volna ilyen hamar felépülni. Az „egyél bármit, bármikor, bármennyit” mottóm itt is megállja a helyét, de nem szeretném, ha félreértelmeznéd. A bármitbe nem csak cukros-olajos-csomagolt ételek vagy a nehéz magyar fogások tartoznak, hanem zöldségek, húsok, gyümölcsök és főtt ételek is. Valószínű, hogy az evészavarod alatt valamilyen egészségesnek tartott ételtől is féltél az energiatartalma miatt (én például a banántól vagy a mogyoróvajtól), és épp ezért könnyen lehet, hogy amint engedélyt adsz magadnak, hogy megedd, azt is nagyon fogod kívánni. Nálam működött, hogy azt ettem, amit kívántam, de igyekeztem tartani a legalább napi kettő „rendes” főétkezést is. Egy nap 5-6 alkalommal ettem, rendszeresen, 3 óránként. Nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy neked teljesen másra van szükséged ahhoz, hogy meggyógyulj, és ez tök rendben van.

Ugyanakkor ismétlem, a gyógyulás alatt normális, hogy kalóriadús ételekre vágysz, mert ezekből könnyebben nyer energiát a tested! A gyógyulásom első évében egyáltalán nem úgy ettem, ahogy most táplálkozom (és ezt, kérlek, tudatosítsd magadban). Sokkal több feldolgozott ételt ettem, mert az nem terhelte meg annyira a legyengült emésztésemet. És nem lettem cukorfüggő, sem kényszerevő, és már ritkán vágyom azokra az ételekre. A gyógyulás alatt is ettem zöldséget és lédús gyümölcsöket, pont úgy, ahogy ettem egyébként kenyeret margarinnal gazdagon, süteményt, tésztákat, kalácsot, tortát, pogácsát vagy egész pizzákat.

A cél az egyensúly, de nem tudsz egyből „normálisan” táplálkozni, mert ahonnan indulsz az nem egy normális állapot. Az egyensúlyt úgy találod meg a táplálkozásban, hogyha mersz kipróbálni új dolgokat és megszabadulsz az ételek iránti szorongásodtól. Ha bizonytalan vagy, hogy mit kellene fogyasztanod, akkor inkább kérd ki egy dietetikus véleményét, hogy minden tápanyagot megkapjon a szervezeted, amire szüksége van. Kell a szénhidrát (ezt a legkönnyebb emészteni), fehérje, zsír, mindegyikre szükséged van! Voltak napok, amikor leginkább zsírosat kívántam (kanalastul ettem a kókuszolajat a fasírttal vagy egész kocka vajat tettem a pirítósra), és voltak napok, amikor egész nap csak szénhidrátot akartam enni. Folyamatosan változott, hogy éppen mit kívántam. Nincs konkrét szabály, hogy mit egyél, és a legjobb, amit tehetsz, hogy változatosan eszel, minden forrásból, semmit sem megtiltva, megtanulsz hallgatni a testedre és követed a jelzéseit. Eleinte ez hatalmas kihívás, tudom, de minél többet gyakorlod, annál hatékonyabban fog menni. És pontosan ez a cél!

 

 

6.     Néha tök jól vagyok és már gyógyultnak érzem magam mentálisan, de van olyan, amikor teljesen undorodom magamtól, és bánom, hogy nem voltam elég kitartó ahhoz, hogy tovább folytassam a fogyókúrát. Mit csináljak?

Ez természetes érzés, és teljesen érthető, amit írsz! Velem is volt ilyen. Egyik nap látszólag minden rendben volt étkezésügyileg, másnap meg visszakívánkoztam az evészavar legsötétebb mélyére, hogy tovább folytassam, és mélyebbre süllyedjek, mint valaha. Az agyunknak több idő kell, hogy felzárkózzon a testünk változásához, mint amilyen ütemben a testünk változik. Emiatt néha úgy érezheted, hogy már készen vagy, minden tök jó, de aztán ez egy pillanat alatt átfordul önmarcangolásba, s hogy miért nem fogytál tovább és voltál kitartóbb, mert talán nem is voltál elég beteg… Én is átéltem, nem vagy egyedül ezzel az érzéssel. Mivel szembemész az addigi gondolkodásoddal és viselkedéseddel, idő kell, hogy megszokd az új körülményeket. A kitartó feltáplálás és evés ezen sokat segít. Türelem, türelem, ha kitartasz a gyógyulás mellett, akkor ez az érzés el fog múlni!

 

 

7.      Milyen gyors lesz a hízás? Neked mennyi ideig tartott, és te mennyit ettél?

Hogy milyen gyors lesz, azt nem tudom megmondani, mert nagyon sok mindentől függ. És hogy én nekem mennyi idő volt, és mennyit ettem, nem számít a Te gyógyulásod szempontjából. Egyrészt nem tudod, hogy én honnan indultam (ahogy én se tudom pontosan, hogy Te mióta küzdesz ezzel az egésszel), másrészt az én testem az enyém, a tiéd meg a tiéd. Nem az én testem a mérvadó a Te gyógyulásodban, hanem a sajátod! Ezért nem nagyon van értelme hozzám hasonlítani magad, mert lehet, hogy neked teljesen más lesz. Harmadrészt pedig a hízás üteme változik a hónapok alatt, nem egyenletes.

Azért elárulom, hogy onnantól, hogy eljutottam a 3000 kalóriáig, nagyjából 0,5-1,5 kilót szedtem fel hetente, de én nekem sokat híznom kellett, mert az ideális súlyom alatt voltam. Az első héten, még a legeslegelején, ugyan egy hét alatt feljött rám 6 kiló (szinte néhány nap alatt, pedig még nem is ettem 3000-t akkor), de ez főleg víz volt, ami a gyógyulásomhoz kellett. Nagyon ijesztő volt, de rájöttem hamar, hogy ez tényleg csak víz lehet, mert két éjszaka alatt képtelenség 6 kilót hízni, ez fizikailag lehetetlen. Szóval, ha ilyet tapasztalsz, akkor sem kell megijedni. Volt egy hónap, amikor annak ellenére, hogy 3000 kalóriát ettem, nem változott a súlyom, úgyhogy emelnem kellett az adagokat, hogy tovább tudjak még hízni. Az elején nagyon sokat ettem (extrém éhség), de sokszor inkább csak víz jött rám, és a valós súly egészen minimális volt. Igazából lassabb volt a hízás, mint a számok szerint vártam.

Majd meglátod, nálad hogy lesz.

Ha újrakezdhetném, az elején sokkal de sokkal többet ennék, és nem félnék ennyire a hízástól és nem akarnám elnyújtani, hogy minél tovább tartson! Ha duplán annyit ettem volna, miután feltornáztam magam a honlapon lévő minimumos adagokhoz, annyival több időt és szabadságot kaptam volna vele! A gyógyulás nem ér véget a hízással, és onnantól, hogy a súlyom már stagnált egy egészséges súlynál, a menzeszem visszatért és minden kezdett egyenesbe jönni, igazából szerintem onnantól kezdődött a legnagyobb tanulás és gyógyulás.

Elisa Oras – akinek a könyvéből gyakran idézek – például bulimiából gyógyult, és az ő súlya az evészavara alatt sem ingadozott igazán, így a gyógyulás alatt sem nagyon változott. Ő állítása szerint a gyógyulás alatt csak a vízvisszatartás miatt szedett fel néhány kilót, annak ellenére, hogy az extrém éhség időszak napjain jóval a minimumok felett evett. Épp ezért nagyon nehéz megjósolni, hogy VELED mi fog történni. Van, akinek nő a testsúlya, van, akinek nem. Nem vagyunk egyformák, és mind más genetikai és evészavar háttérből jövünk.

 

 

8.     Már rendszeresen eszem, de van, amikor túleszem magam, pedig nem vonok meg magamtól semmit. Sokszor meg unalmamban eszek, és sok egészségtelen dolgot napi szinten, pl.: sok csoki, pékáru stb. Nem akarok megvonni magamtól semmit, de jó lenne ezeket mértékkel enni csak és egészségesebben étkezni. Még híznom kell a célsúlyomhoz, de félek, hogy ez a sok cukor nem lehet egészséges!

Teljesen természetes, hogy most több „egészségtelen” ételt kívánsz, hisz ezek könnyebben emészthetőek és kevésbé terhelik meg az emésztőrendszert. Gyors energiaforrások. Az első hónapokban (fél évben) én is kimondottan sok olyat ettem, amit amúgy nem tartottam egészségesnek, de nagyon kívántam. Azt gondoltam, mint Te, hogy „ez nem lehet egészséges!”, de így visszagondolva akkor pontosan erre volt szükségem. Így legalább legyőztem a félelmeimet az ételek körül, egyre bátrabban ettem meg bármit, és miután már bármilyen ételt képes voltam megenni, úgy éreztem, hogy már nem kívánom ezeket annyira. Meguntam őket, és kívántam valami mást. Elveszítették jelentőségüket. De ehhez nagyon sokat dolgoztam a gondolkodásomon, hogy ne fekete-fehéren lássam a dolgokat! Addig is ügyeltem rá, hogy minden nap a főétkezéseim (reggeli, ebéd, vacsora) közül legalább kettő teljes értékű ételből álljon, hogy a testem kapjon némi plusz tápanyagot is, de általában azt ettem, amit tényleg kívántam. Ha ez péksüti volt margarinnal és lekvárral, akkor azt. Ha mákos guba, akkor azt. Viszont a másik két étkezésem (egy nap vagy 5-6 alkalommal ettem egy teljes évig!) mindig zöldséges/fehérjedús/teljes értékű étel volt. Azaz olyan, amit főzni kell és nem ultrafeldolgozott, nem már fogyasztásra kész és csomagolásban jön, hanem az összetevői pl. gabona, zöldségek, húsok, gyümölcs, magvak stb., mert szerintem fontos, hogy már az elejétől kezdve jó szokásokat ültess el. Ehhez pedig minden típusú ételre szükséged van. Meg kell tanítanod az agyadnak, hogy MINDEN étel JÓ étel, és bármelyikből ehetsz. Másképp hogy fogod felülírni a berögződött automatikus gondolataidat? Változtass a cselekedeteiden, egyél meg mindent, és akkor a gondolataid követni fogják a tetteidet.

Persze, nagyon jó, ha azt eszed, amit kívánsz, és nem félsz többé az ételtől, mert addig nem tudsz az evészavar-gondolatok nélkül étkezni. De emellett az is fontos, hogy változatosan egyél, és ne csak mondjuk csokit, süteményt és péksüteményt egész nap. A főétkezéseidet érdemes úgy tervezni, hogy legyen benne mindenképpen főtt étel (zöldségek, gabonaféle vagy keményítőtartalmú étel (magyarul szénhidrátforrás), hús vagy bármilyen fehérjeforrás, kókusz- vagy olívaolaj stb.), és mellette a többit pedig Te választod meg. Nekem ez tűnt a legésszerűbbnek! Ezt a bejegyzést mindenképp ajánlom ehhez kapcsolódóan!

 

 

9.     Igazából nem hiszem magamat még mindig elég betegnek. Az elején tökre elszánt voltam, hogy jó oké gyógyuljunk, de most megint elfogott ez a negatív érzés. Szóval szerinted mennyire vagyok súlyosan beteg?

Ha azon gondolkodsz, hogy „Mennyire vagyok beteg?”, akkor biztos, hogy épp elég beteg vagy ahhoz, hogy meggyógyulj. Mert egy egészséges ember nem gondolkodik ilyeneken. Ha például náthás lennél, akkor nem kérdezgetnéd magadtól, hogy „Elég beteg vagyok? Vajon elég rosszul vagyok már, hogy kifújjam az orrom?”. Ez nonszensz. Szerintem az „elég beteg” kérdésen csak mentális betegek töprengenek, az evészavarosokkal az élen. Mert rajtunk kívül más nem akar elég beteg lenni. Ha nem lennél beteg, ez meg sem fordulna a fejedben.

Teljesen oké néha bizonytalannak érezni magad! Ezért kell nagyon erős motiváció, hogy ilyenkor is kitartson. A gyógyuláshoz ugyanannyi önfegyelem kell, mint ahhoz, amikor először döntöttél úgy, hogy nem eszel vagy purgálsz. Ha nem érzed magad elég betegnek, és akkor is megteszed magadért, amit kell, akkor tudod, hogy jó úton jársz.

 

 

10.   Biztos, hogy vissza fog térni a menstruációm természetes módon?

Ha folyamatosan eleget eszel, rendszeresen, változatos forrásokból, pihensz, minimalizálod a stresszt az életedben, és vágysz rá, hogy visszatérjen, akkor igen. Érdemes elmenni nőgyógyászhoz, hogy megállapítsa, szervileg minden rendben van-e, de ha igen, akkor csak idő és gyógyulás kérdése. Ismerek olyat, akinek 30-as évei alatt jött meg életében először, mert akkor határozta el, hogy meggyógyul az anorexiából, ami még tini évei alatt kezdődött.
Sosem késő meggyógyulni.

 

 

11.   Korábban diétáztam, és nem tudom, mennyit egyek? Mert most lehet, hogy sokat eszem, és nem számolom a kalóriát, de nem eszek túl sokat szerinted?

Nincs olyan, hogy túl sok étel a gyógyulásban. A hízás igenis meg fog állni, ha kitartóan eleget eszel és ezzel párhuzamosan megváltoztatod a gondolkodásodat, nem fogsz örökké hízni és hízni. Annyit egyél, amennyi jólesik! Nem is kell számolnod a kalóriát, bár nem árt, ha valaki segít megítélni, hogy eleget eszel-e. Ha diétából/anorexiából/bulimiából jössz, talán a Te éhségérzeted nem megbízható, és túl keveset ennél ösztönösen. Az is lehet, hogy csak Te érzed soknak, amit eszel, és közben egyáltalán nem az. Most az a dolgod, hogy egyél, és megtanuld újra táplálni a tested. Minden nap, rendszeresen és bőségesen kell enned. Változatosan!

Mindenféle tápanyagból. Azt edd, ami jólesik, de próbálgasd azokat az ételeket is, amiktől esetleg félsz, hogy le tudd győzni ezeket a félelmeket! Nagyon sok energiára van szükséged ahhoz, hogy minden rendbe jöjjön. Ne aggódj azon, hogy „túl sokat” eszel, ez a fogalom, hogy TÚL sok, nem létezik, ha evészavarból gyógyulsz. Hogy kinek mi a túl sok, az relatív. Nem minden csak az ételről szól. A véleményed befolyásolja az ítélőképességed.

 

 

12.  Sokszor küzdök azzal, hogy azt figyelem, más mit, mennyit és mikor eszik. És úgy érzem, én sokkal többet eszem, ez pedig rossz érzéseket indít el bennem…

Az, hogy a körülötted lévőket figyeled, hogy mennyit esznek, mit, hogyan, mikor, kivel, szintén normális, ha evészavarral küzdesz. Már amennyire normális lehet betegesen figyelni körülötted mindent, ami táplálkozással kapcsolatos. Emlékszem, hogy anno én is állandóan mások adagjait számolgattam, s elemeztem gondolatban, hogy ki hogyan táplálkozik. Másokat akartam etetni, őket kínálgattam, és utáltam előttük enni, mert féltem, hogy meglátják, mennyivel többet eszem, mint ők. Állandóan másokkal voltam elfoglalva, s hozzájuk viszonyítottam a saját adagjaimat. Ha te is ezt csinálod, könnyen beleeshetsz abba a csapdába, hogy úgy érzed, Te „túl sokat” eszel, s nem kellene, mert ez „rossz” vagy „baj”. (Nem, nem baj.)

Azonban azt sose felejtsd el, hogy amit tapasztalsz, az nem egy természetes vagy normális állapot. Éppen ezért, ha többet kívánsz, mint körülötted minden szerinted „normális ember”, az teljesen logikus és ésszerű! Azok az emberek nem küzdenek evészavarral. Ők nem gyógyulnak abból az állapotból, amiből most Te. Nincs értelme hozzájuk hasonlítani magadat, mert az evészavaros állapot minden, csak nem normális, se nem természetes. Ha korábban megvontál magadtól tápanyagokat, ételeket, kalóriát, akkor persze átmenetileg sokkal többet kívánsz, mint bárki, akihez a saját étkezési szokásaidat hasonlítod. A fokozott étvágy (vagy éppen semmilyen étvágy) normális reakció egy éhezéses időszakra, s ugyan nem ismerlek, de biztosíthatlak afelől, hogy ha állandóan ételeken jár az eszed és egész nap ételeken és kalóriákon gondolkodsz, az az esetek többségében azt jelzi, hogy több ételre van szükséged.

Amikor paranoiásan figyeled, hogy ki figyeli, hogy neked mi van a tányérodon, vagy esetleg Te magad rendőröset játszol mások adagjai és táplálkozási szokásai felett, kérlek, jusson eszedbe, hogy nem mindenki viszonyul úgy az ételekhez, mint Te. Attól, hogy Te megszállottan figyeled mások adagjait és ételeit, nem következik, hogy mások is ezt teszik. Az evészavar miatt a fókusz az ételen van, nálad az étel központi kérdés, de azok, akiknek egészséges a kapcsolata a táplálkozással, talán észre sem veszik, hogy Te mit és mennyit eszel. (Megnyugtató, nem?)

 

 

13.  Segítség! Egy hónapja kezdtem el gyógyulni anorexiából, és folyamatosan kívánom az ételeket… csokit, tortát, fasírtot, rántott húst, chipset, fagyit, nápolyit… nem értem magam. Nem tudom, miért nem bírok leállni. Pedig nem is vagyok éhes. A hasam már iszonyatosan nagy és pánikolok, hogy ez nem anorexia utáni falásroham, hanem kényszerevés! Ez már lehet, hogy túlmutat az anorexián??! Nagyon félek, hogy falászavarom lett az anorexiából!

Ne tévesszen meg a sok étel, amit megeszel. Hogyha néhány hónapja gyógyulsz anorexiából, akkor ez szerintem még mindig reaktív evés (és extrém éhség). Fölösleges azonban címkézni, hogy mi ez, s azt figyelni árgus szemekkel, hogy most ez „normális” vagy „beteges” vagy „kényszeres” vagy „unalomevés” és bedobozolni mindent, amit csinálsz egy-egy kategóriába. Ez nem így működik. Emlékszel a Minnesota Éhezési Kísérletben azokra a férfiakra, akik képtelenek voltak leállni az evéssel és vagy tízezer kalóriát tömtek magukba szinte rosszullétig? Ők sem kényszerevők voltak, egyszerűen egy éhezés traumájából épültek fel éppen. Ahogy Te is. Ez az állandó evés csakis addig tartott náluk, amíg el nem jutottak egy olyan pontig, hogy többé úgy érezték, nincs szükségük ennyi ételre, s az éhségérzetük fokozatosan normalizálódott. Miután ez megtörtént, az után kezdett el a súlyuk is beállni ahhoz a ponthoz, ahol az éhezés előtt volt. Addig azonban (12-18 hónapig tartott ez a folyamat) brutális mennyiségeket képesek voltak megenni, és ez teljesen rendben volt. A testük be akarta pótolni azt az energiahiányt, ami korábban kimaradt. Ezt pedig átlagos adagokon képtelenség lett volna megtenni.

A pánik nem segít. Végy néhány mély lélegzetet, tedd félre a pánikot és kételyeket, és koncentrálj arra, hogy mi történik most. Mi van? Mit érzel, amikor eszel? Mit érzel azelőtt és azután, hogy eszel? Érzed az ízét az ételnek? Van kapcsolatod a testeddel, miközben eszel? Vagy mint mozikép peregnek le előtted a történések, s csak utólag veszed észre, hogy mennyit ettél, mert addig szinte magadon kívül tömted magadba az ételt? Mert ha nem ez a helyzet, egyszerűen csak állandóan ételeken jár az agyad, akkor az mentális (és extrém) éhség. Az extrém éhség természetes reakció, és ha korábban elnyomtad az éhségérzeted, akkor nem meglepő, hogy sosem vagy éhes. Ez nem azt jelenti, hogy „unalomból eszel”, egyszerűen csak sosem laksz jól, és szétesett a kapcsolat az emésztésed és agyad között. A 3000-4000 kalória még csak nem is extrém. Ennyi mennyiséget megenni teljesen érthető, ha anorexiából (vagy bulimiából) gyógyulsz! Nekem az ALAP étrendem 3500-4000 kalória volt hónapokig! Az extrém éhség nagyjából 4000-10.000 kalóriát jelent. Ha reálisan nézed, tényleg megeszel ennyit? Ha igen, és még akkor is kívánod az ételt és éhség-és-ürességszerű valamit érzel a garatodtól a beleidig, akkor szükséged van rá. Ha pedig nem eszel meg ennyit, akkor nincs is mitől tartanod. A vízvisszatartás és puffadás normális reakciók. Szinte mindenki, aki evészavarból gyógyul, átél olyan időszakot, amikor rengeteg ételt eszik rövid idő alatt (hívhatod falásrohamnak, ha tetszik, én inkább reaktív evésnek hívom). Ez a kiéheztetettségtől van, és szüksége van rá a hormonjaidnak, emésztőrendszerednek, szerveidnek, hogy a szervezeted megkapja a könnyen emészthető energiát, amire most oly nagy szüksége van.

Te is tudod, hogy ha megtiltasz magadnak valamit, az pont ellenkezőleg hat. Ezért vigyázz a gondolataiddal, hogy ne gyárts szabályokat és elképzeléseket arról, hogyan kellene enned. Esetleg érdemes lehet növelni a rendes étkezéseid tömegét és kalóriatartalmát, és alapból nagyobb adagokat enni. A kicsit több fehérje is gyakran segít. Ha az étkezések között ennyire kívánsz mást még, az attól is lehet, hogy az úgymond „rendes” főétkezésekből nem eszel eleget. Iktass be plusz étkezéseket, és növeld az ételeid kalóriatartalmát, így elkerülheted, hogy szinte kiéhezetten ess neki három csomag nápolyinak. Vigyél rendszert az étkezéseidbe, kísérletezz, és ha még így is folyton éhes vagy, akkor egyél, és ne agyald túl! Ez valószínűleg csak átmeneti, s ha nagyon az elején vagy (az első félév még az elejének számít), akkor sokkal éhesebbnek lenni, mint amit normálisnak tartasz, természetes dolog, én is átéltem, még sok más gyógyuló is átélte, és mégsem lettünk kényszerevők. Egyél változatosan, egyél minden típusú ételt, ügyelj a gondolataidra, és ne vidd túlzásba a mozgást egyelőre, amíg az étvágyad lecsillapodik!

 

 

14.  Ha az emberek nem tudnak hízni 3000+ kalórián, akkor miért van ennyi túlsúlyos ember? Nem értem, hogyan lehet, hogy szinte a nulláról elkezdünk 2500-3000 kalóriát fogyasztani, és mégsem hízunk. Hogyan lehetne ez csak víz, amikor mások ilyen sok kalórián elhíznak? Miért vannak akkor kövér emberek?

De igen, az emberek tudnak 3000 kalórián hízni (vagy akár 1500 kalórián is), ha az anyagcseréjük sérült és összezavarták a szervezetüket diétákkal, vagy ha sok izmot veszítettek ezzel együtt. Amikor evészavarból jössz, akkor a testedben a különböző folyamatok nincsenek egyensúlyban, nem működnek összehangoltan, és ilyenkor nagyon könnyen tudsz hízni. Bármilyen mennyiségen. Nem csak 3000 kalórián. Akár már száz kalóriával több ételtől, mint amit általában enni szoktál, képes vagy hízni. De ne becsüld alá a tested alkalmazkodóképességét, ami lenyűgözően képes változtatni a körülményekhez igazodva!

Ha felépülsz és normalizálódik az éhségérzeted, meggyógyul az emésztésed, akkor nem fogsz többé túlenni, falni, diétázni, hanem elkezded az éhségérzeted alapján táplálni a testedet. Rendszeresen. Ez a cél! Hogyha az éhségérzetedre hallgatsz és tudatosan követed az éhséget és jóllakottságot minden egyes nap kivétel nélkül, akkor elég valószínűtlen, hogy a tested egy számodra egészségtelen súlynál köt ki, miután meggyógyultál. Nem könnyű túlsúlyosnak lenni, hogyha többé nem eszed túl magad, nem purgálsz, nem tisztulsz, nincsenek masszív sóvárgásaid ételek után, és minden nap eleget eszel és a szervezeted felépült a traumából, amit a sok diéta/túlevés/összevisszaság okozott. (Az előfordulhat, hogy neked más az elképzelésed a „túlsúlyról”, mint a testednek… ez esetben, nos, nem árt újradefiniálni, hogy az a TÚLsúly valóban TÚL, vagy csak súly…)

Az oldalon lévő HDRM minimumok a gyógyulásra vonatkoznak, a felépülési időszakra, hogy a tested elég energiát kapjon és regenerálódjon teljesen. Néhányan a felépülés után továbbra is nagyjából ennyi kalóriát esznek, de ha a Te éhségérzeted mást jelez, akkor (ismétlem: miután meggyógyultál!) teljesen oké ennél kevesebbet enni, ha egészséges vagy. Nincs értelme kényszeríteni magad, hogy olyan mennyiséget egyél, ami egyáltalán nem esik többé jól. A gyógyulás után vannak, akik természetes módon 3000 kalória körül esznek tovább, mert ösztönösen ennyi ételre vágynak, főleg ha aktívak egész nap, akkor az ő testük több kalóriát éget. Mások viszont, hogyha csak kényszerítve magukat, a jóllakottságon túl evéssel tudnak továbbra is 3000 kalóriát fogyasztani gyógyulási rehabilitáció után, akkor nem érdemes megtartani ezt a mennyiséget. Ha ösztönösen kevesebb kalóriát kívánnak, mert mondjuk sokat ülnek, alacsonyabbak az átlagnál stb., és ezért kevesebb energiát éget a testük, akkor ez számukra egy egyértelmű jelzés, hogy annál, amit kívánnak, nincs szükségük többre.

Senki nem várja el, hogy 2500-3000 kalóriát egyél felépülés után életed végéig, hagyd meg a saját testednek, hogy eldöntse, mennyi az elég neked! Nincs többé kompenzálás és diéta, de nem kell a saját természetes, végre normalizálódott éhségérzeted fölött sem enni és kényszeresen tömni magad, csak hogy elérd ezt a kalóriamennyiséget. Mire idáig jutsz, remélhetőleg már rég nem számolsz kalóriákat.

Gyakran azokkal, akik túlsúlyosak, sokkal több minden történik, minthogy egyszerűen „túl sokat” esznek. Sok túlsúlyos ember valamilyen diétát követett korábban és szétesett a kapcsolata a testével (és az anyagcseréje ezért sérült), így a normál mennyiségektől is hízik. Néha a diéta-evés-diéta-evés kör vezet elhízáshoz, mert diétázással a hormonok egyensúlya felborul. Ne felejtsd el, hogy a diéta gyakran túlevést is okoz, és az ember olyankor is enni akar a megfosztottságtól, amikor egyébként nem is éhes. Ez könnyen vezethet a gyorskajákon való túlevéshez. A sok stressz, motiválatlanság, bántalmazás, testszégyenítés az alakjuk miatt szintén okozhat további hízást. Továbbá, amiért az emberek túlsúlyosak lehetnek: a szétesett testtudatosság, egészségügyi problémák (pl. pajzsmirigy betegség vagy különböző gyógyszerek szedése, emésztőrendszeri zavarok, tápanyaghiány miatti fokozott éhség, cukorbetegség stb.), falászavar, depresszió, a nem egészséges szokások a mindennapokban (pl. szenvedélybetegség, alkoholfogyasztás vagy függőség) vagy akár a kevés mozgás, ami egy 8 órás műszak után kimerülten, lássuk be, nem túl vonzó tevékenység. Nagyon gyakran az alváshiány, kevés pénz miatti kihívások, stressz és a gyorsan elérhető feldolgozott ételekből bevitt nagy kalóriamennyiség a ludas. Az evés csak egy tünet, nem maga a probléma.

Nem kell elnyomnunk az éhségérzetünket diétával és a kalóriák megszorításával, mert általában nem az a valódi probléma, ami túlsúlyt okoz! Sokkal több tényező szerepel az elhízás miértjei között, mint egyszerűen a táplálkozás.

 

 

15.  Nagyon sok vizet tart vissza a testem, hájasnak és kövérnek látom magam. Leginkább a hasam és a combom körül megjelent felesleg zavar. Tényleg le fog menni majd magától? Nem vagyok túlsúlyos, ezt tudom, de aránytalan a testem, és ez megijeszt.

A gyógyulás alatt a vízvisszatartás és puffadás miatt láthatod/érezheted magad nagynak és nehéznek. Általában ez nem valós zsírba hízás, leggyakrabban csak étel a belekben és víz a szövetekben, ami azért jön fel, hogy a test gyorsabban felépüljön. Ezek olyan természetes folyamatok, amikbe nem érdemes közbeavatkozni. Nyilván, ha több étel van a beleidben, akkor az a mérlegen is többet mutat. A puffadás és vízvisszatartás pedig nagyon gyors változásokat idéz elő a testeden, de ez csak átmeneti, és sokat ingadozik a gyógyulás alatt – bár igen látványos, és ezért ijesztő lehet. Ezért írom azt, hogy ez nem valós súly, mert egy nap alatt képtelenség 2-3 kilót hízni, a hízás egy jóval hosszabb, egyenletesebb folyamat! Teljesen normális a hasadra hízni, mert egyrészt a puffadástól kigömbölyödhet a hasad (akár mint egy öthónapos kismamának), másrészt ott vannak az élethez legszükségesebb szerveid, amiket igyekszik megóvni a szervezeted, most hogy végre kap elég energiát rendszeresen. A vízvisszatartás (hivatalos nevén: ödéma) a gyógyulás után természetes módon leredukálódik majd, szépen lemegy a testedről, amint újra egyensúlyba jön minden odabent, és az éhségérzetedre képes leszel hallgatni. Az ödéma nem fog örökké tartani.

Nyilván van valós hízás is a felépülésben, amire nagyon is szükséged van: az izomszövetek, szervek szövetei, zsír, csontsűrűség és egy egészséges mennyiségű víz a glikogén raktárakban (az emberei test 70%-a víz). A kezdetben aránytalan hízás eloszlik majd, legelőször jellemzően az arcon, hason, combokon jelenik meg, majd utána kezd a többi testrészen is eloszlani. Ha pedig olyan evészavaros háttérből jössz, hogy a tested nagyjából a normális tartományban van, akkor könnyen lehet, hogy a néhány kiló vízen kívül, amit visszatart a tested, nem is hízol, mert a tested ragaszkodik ehhez az ideális testsúlytartományhoz. Nem vagyunk egyformák, nehéz megjósolni előre. De az tény, hogy a vízvisszatartás átmeneti, és a víz miatt láthatod magad nagyobbnak, husisabbnak, göröngyösebbnek, a sok víz miatt a bőr felszíne is megváltozik, amit könnyen narancsbőrnek (cellulite) nézhetsz. Légy türelmes, és lendülj tovább ezen az időszakon; segít, ha nem elemzed annyit a tested, és elfogadod, hogy mindez a folyamat része.

 

 

16.  A gyógyulás alatt tényleg nem sportolhatok?

A gyógyulás alatt nem tanácsos sportolni, ha megvonásos háttérből jössz (krónikus diétából, anorexia, bulimia, osfed, stb.). Erről bővebben itt olvashatsz. Falászavarból való gyógyulás esetén sokat segíthet a rendszeres testmozgás (vagy akár rendszeres séta a szabadban), de csak építő hozzáállással! Senkinek sincs szüksége arra, hogy az edzés büntető vagy önpusztító eszközzé váljon. Ha arra használod, hogy lemozogd a kalóriákat, az továbbra is beteges hozzáállás, és nem segítség. Ha kényszeres mozgásfüggőséggel is küzdesz, akkor életbevágó, hogy egy időre teljesen leállj az edzéssel. Fordítsd azt az időt inkább más pozitív dolgokra, pihenésre, a hobbijaidra, próbáld ki, milyen megülni a fenekeden. Eleinte, tudom, hogy nem könnyű leülni, borzasztó önfegyelmet igényel és akár hisztiket eredményezhet, de hidd el, hogy ha megszabadulsz ettől a kényszertől, az rendkívül felszabadító!

Bőven lesz még időd mozogni, ha meggyógyultál.

 

 

17.  Te milyen evészavarból gyógyultál?

Bulimia, anorexia, orthorexia. Hogy mikor melyik volt a domináns, az időnként változott. Az elején talán túlevéses zavarral indultam, amiből aztán lett más. Véleményem szerintem nincs jelentősége, hogy én mivel küzdöttem, mert minden ember evészavara egyedi, és a címkék és kategóriák közül egyik sem jobb a másiknál. Ebben nincs evészavar-felsőbbrendűség (például az anorexia nem jobb vagy rosszabb, mint a többi), mind ugyanúgy szenvedéssel jár és rányomja a bélyegét a mindennapi életedre. Ezek nem különálló kategóriák, sok az átfedés a típusok között. Mindegyik evészavar, és mindegyikből fel lehet épülni. Csak ez a fontos!

 

 

18.  Az a célom, hogy edzéssel izmot építsek, és ne csak zsírba hízzak. Te edzettél felépülés alatt?

Nem, én nem edzettem. Nekem is évekig megvolt ez a szándékom, és tíz körömmel ragaszkodtam hozzá: „oké, hízhatok, de csak izmot akarok felszedni, hogy izmos és szálkás legyek, ne pedig hájas”. (Ah, tipikus baklövés!) Amíg ezt a rögeszmét nem tudtam elengedni, addig sosem adtam esélyt a testemnek a felépülésre. Az az érdekes, hogy a hízással részben izom is jön fel. Nehéz lehet ezt elhinni, meg nem igazán látványos a sok víztől, amit visszatart ilyenkor a testünk, de nem csak zsír jön ám a plusz kilókkal. Most inkább azt tanácsolnám, hogy ne aggódj még ezen, csak pihenj, esetleg sétálj egy jót, amikor kívánod, de ezen kívül ne végezz semmilyen erősítő gyakorlatot, mert csak nehezíted a tested dolgát, hogy meggyógyuljon. Minden plusz mozgás stresszként hat a legyengült szervezetre. Ráérsz még mozogni később, és legalább hamarabb megbékélsz a pihenés gondolatával.

 

 

19.  Szerinted, ha elérem a célsúlyomat, akkor majd mit sportoljak?

Ha visszatér majd a menstruációd és már minimum 3 havi volt, emellett minimum 4 hónapja tartod az egészséges súlyodat (vagy férfiak esetén, ha már minimum 4-5 hónapja tartod az egészséges súlyod és megbízható az éhségérzeted), akkor érdemes lehet valami olyat mozognod, ami megdolgoztatja a szívedet és akkor is inkább erősítő edzést végezni, mintsem kardiót. A súlyzós edzést vagy saját testsúlyos edzést (pl. trx) javaslom (a jóga is alkalmas erre), hogy terheld az ízületeidet, és a csontjaid erősödjenek az izomnövelés mellett. DE fokozatosan kell bevezetni a mozgást, nehogy baj legyen belőle! Heti 1, max 2 alkalom bőven elég, ha izmot akarsz építeni. Ha pedig hirtelen ugrasz az edzésbe, az könnyen extrém éhséget eredményezhet, ami gyakran okoz visszaesést. Légy óvatos! Jobb várni még, mint túl korán fejest ugrani egy újabb kényszeres valamibe, mikor még nem állsz készen rá.

 

 

20. Kissé összezavarodtam, hogy miért változik, jojózik a normál emberek súlya mégis, ha mindannyiunknak van egy meghatározott ideális testsúlya. Ha fogyni akarnak és csökkentik a kalóriákat, utána tényleg visszahízzák? Lehetséges az ideális súlyod alatt tartani a testsúlyodat?

Igen, még az egészséges emberek súlya is fel-le ingadozik, ez kb. napi 2-4 kilón belül teljesen normális. Ha például karácsonykor az átlagos beviteled felett eszel, akkor a súlyod megugrik a visszatartott víz és a beleidben lévő szokatlan mennyiségű étel miatt. Amint visszatérsz a tipikus étkezésedhez, ahogy az ünnep előtt ettél (remélhetőleg eleget), akkor ez a néhány kiló plusz magától lemegy, semmit nem kell máshogy csinálnod, mint ahogy szoktál. Ha többet eszel, az anyagcseréd kicsit felgyorsul, a tested hőt termel, és ha több étel áll rendelkezésre épp a testedben, akkor az éhségérzeted természetes módon csökken, amíg az energiaegyensúly aztán megint helyrebillen az étel megemésztésével, s ismét újra éhesnek érzed magad. A testünk így dolgozza fel a plusz energiát.

De sok ember kiakad a néhány kiló pluszon ilyenkor sajnos, és azonnal diétába, purgálásba, vízböjtbe kezd, vagy egyszerűen visszavesz az adagokból, mert „jaj, két kiló feljött karácsonykor! sürgősen le kell fogynom”. Ezzel csak azt érik el, hogy még mielőtt ez a súly magától lemenne, mindenféle macera nélkül, természetes módon, ők fejest ugranak a diétába és lecsökkentik a kalóriákat… amivel a természetes mechanizmust az okos testükben tönkreteszik, és készakarva manipulálják a saját ideális testsúlytartomány fenntartó rendszerüket. Összezavarják a testüket azzal, hogy belenyúlnak ebbe a folyamatba, miközben egyébként, ha visszatértek volna a rendszeres megszokott életmódjukhoz, akkor a karácsonyi menü miatti néhány plusz kiló szépen magától leolvadt volna, és ott lennének, ahol karácsony előtt voltak. A diétázás nemhogy nem segít ilyenkor, de még jobban belezavar az egész önszabályozó rendszerünkbe, és gyakran bűntudatot, szégyenérzetet és félelmet generál. Ráadásul, ha az ételekkel való kapcsolatod nem ideális, akkor ez a karácsonyi túlevés és utána diéta egy túlevés-diéta-túlevés-diéta körforgást hozhat létre, ami nagyon veszélyes. Lehetséges az ideális alatt tartani a testsúlyunkat, de ez nem egészséges, és rendszerint negatív következményekkel jár. (Lásd: alultápláltság következményei)

 

 

21.   Mire számíthatok, ha továbbra is keveset eszek? Van negatív következménye?

Nagyon sok negatív következménye van. Ami a legrémisztőbb, hogy gyakran ezek a következmények nem is azonnal jelentkeznek, hanem akár évekkel később! Addig pedig tünetmentesen rombolod a testedet, szépen, fokozatosan, amíg persze előjönnek az alulevés (alultápláltság) jelei, és többé nem érzed jól magad a testedben. Erről bővebben a Minnesota Éhezési Kísérlet bejegyzésben írok, ott megtalálod az alultápláltság tüneteit és következményeit részletesen kifejtve, némi magyarázattal.

 

 

22. Honnan tudhatom, hogy amit híztam, az valós súly vagy csak vízvisszatartás? Megbolondulok a gondolattól, hogy ilyen sok kiló jött fel! Túl gyorsan hízok.

Bíznod kell a folyamatban, és el kell fogadnod azt, ami történik. Ha kiakadsz a hízáson – legyen az víz vagy valós súly –, csak a saját dolgodat nehezíted és drámát teremtesz, ami nem segít rajtad (sem pedig a hízáson). Ha beletörődsz abba, hogy nem tudod mindenre a választ (és nem is kell), hamarabb képes leszel elengedni a hízástól való félelmeidet. Tekintsd ezt kihívásnak, egy lehetőségnek, hogy elengedd a kényszeres súlyfelügyelést! Nincs olyan, hogy túl gyors hízás, csak hízás van. Ha úgyis híznod kell, miért nyújtanád el még jobban, mint ami feltétlenül szükséges? A gyógyulás legtanulságosabb fázisa úgyis akkor kezdődik, amikor a hízási folyamat véget ér, a súlyod megállapodik valahol és ott stagnál. Az éhségérzeted majd akkor kezd csak beállni, s ott kezdesz fejben felzárkózni az új testedhez.

A vízvisszatartásnak vannak konkrét jelei:

  • terhes kismama pocak
  • hirtelen súlyváltozás, 2-8 kg plusz néhány nap vagy egy hét alatt
  • fáj a bőröd, viszket, ég
  • felpuffadsz (hasad, szemed, arcod, tenyered, lábfejed)
  • a zokni vagy ruha nyoma hosszú ideig megmarad a bőrödön
  • ha megnyomod a bokád az ujjaddal, akkor a bemélyedés ott marad akár tíz percig
  • nehéznek érzed magad, mintha ólomból lenne a tested
  • a bőröd felszíne egyenetlen, puha, feszül, mintha narancsbőrös lenne, göröngyös
  • sokat jársz mosdóba pisilni

 

 

23. Már 4 hónapja gyógyulok, a BMI-m X körül van már két hónapja, és heti 3x járok edzeni. Úgy gondolom, hogy eleget eszem, de szerinted mennyi kalóriát kéne ennem? 17 éves vagyok, 160 cm magas és jelenleg X kiló. Nagyon szeretném tartani a súlyom, és félek, hogy hízni fogok! De attól félek, hogy visszaesek majd, hogyha ennél több kilót szedek fel. Segíts!

Sokan a köszönés után egyből azt írjátok nekem, hogy x magassághoz x kilónál vagytok ennyi és ennyi ideje, előtte x kilót fogytatok, és most x kilót híztatok vissza, féltek hízni többet, és én mondjam meg, hogy mennyit kellene ennetek, hogy minden így maradjon…

Ez tipikus evészavar beszéd. Nem TI akarjátok tudni ezeket, hanem az evészavarotok sulykolja, hogy ennek van bármi jelentősége. (nincs)

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, és nem bántásból, de ha ilyeneken gondolkodsz, akkor csak az evészavar beszél belőled, azért akarsz mindenre tökéletes választ, tökéletes kalóriaértéket, aminél tarthatod a számodra jó eséllyel alacsony testsúlyodat, és a gyógyulás nem erről szól. Ha igazán meggyógyulsz, nincs szükséged többé kalóriaszámolásra. Nem rettegsz a hízástól. Nem aggaszt, hogy hány kiló vagy épp, sem pedig hogy mennyit kéne enned. Annyi ételt eszel majd, amennyit akarsz, amit és amikor akarsz, és nem fogsz rajta gondolkodni. Ez a cél! Nem az, hogy elérj egy bizonyos súlyt. Az igazi cél, hogy az éhségérzeted normalizálódjon és elfogadd a testedet olyannak, amilyen, miközben Te annyit eszel, amennyire szükséged van ahhoz, hogy jóllakj és egészséges legyél. Ha ezt sikerült teljesíteni, akkor az egészséges súlyodat tartani gyerekjáték! Ha nem az, akkor valami nem stimmel. Akkor vagy a súlyod túl alacsony (vagy ritkán netán túl magas), vagy amit eszel és ahogy eszel, az nem fenntartható és egészséges számodra. Ráadásul, akkor tudod, hogy minden rendben van, ha edzés nélkül képes vagy tartani a súlyod, és érzel éhséget, jóllakottságot és nem gondolkodsz ételeken, csak amikor tényleg éhes vagy.

Nem az én hatásköröm megmondani neked, hogy a súlyod jó-e számodra, amit eszel, az jó-e, és mennyit kéne enned, hogy minden úgy maradjon, ahogy most van. Ezt nem várhatod tőlem, hiszen ki vagyok én, hogy erre válaszoljak? Neked kell rájönnöd. Ez a Te feladatod, nem az enyém, és senki más nem tudja megmondani neked, hogy pontosan mire van szükséged, csak Te. Mások maximum tükröt tarthatnak eléd, hogy több oldalról lásd, mi történik veled.

 

 

24. Mikor kezdhetek intuitívan enni kalóriaszámolás nélkül?

Bármikor, ha számolás nélkül is képes vagy eleget enni.

Azokban az esetekben, amikor ez nem megvalósítható (mert mondjuk sosem vagy éhes, torzult az ítélőképességed, ha adagokról van szó, vagy nincs támogató társad, aki segítene megítélni, hogy eleget eszel-e), én a számolást javaslom. DE (és ez egy fontos de) csakis abban az esetben, ha másképp nem sikerül eleget enned. Nem érdemes ragaszkodni a számoláshoz, és semmi esetre sem azt értem alatta, hogy minden étkezés összes alapanyagát üsd be a kalkulátorba, hogy pontos eredményt kapj, vagy lemérd mérlegen az ételt, amit megeszel. Hisz ez ugyanolyan beteges lenne, mint amiből próbálsz meggyógyulni. Inkább úgy érdemes használni a számolást gyógyulásban, mint egy támpontot, egy megközelítőleges mércét, amit meg kell ütnöd minden nap, ez egy minimum. Többet enni tök jó, de kevesebbet enni veszélyes a gyógyulásodra nézve. Ennek tudatában a döntés rajtad áll, hogy Te és a támogatóid (szüleid/terapeutád/orvosod) mit tartotok a legjobb megoldásnak a teljes gyógyulásod érdekében. Ha számolás nélkül is megbízhatóan képes vagy a minimumokat fogyasztani, akkor a számolást már most elhagyhatod, hisz inkább korlátozna, mintsem segítene téged.

Hogyha már legalább 3-4 hónapja tartod az egészséges súlyodat, és az nem változik, nők esetében visszatér a menstruáció, megbízhatóan érzel éhséget és jóllakottságot, s a minimum mennyiségek elfogyasztása nem jelent kihívást, akkor érdemes lehet egy időre elhagynod a kalóriaszámolást. Próbáld ki, mi történik, ha egy hétig nem számolsz? Eszel annyit, mint addig? Jól érzed magad? Tudsz aludni éjjelente? Aztán a hét egyik napján este, az összes étkezés után nagyjából számold ki, hogy mennyit ettél. Csak azért, hogy lásd, kábé mennyit fogyasztottál aznap. Hogyha az étkezések után számolod, az meggátol abban, hogy a számok befolyásolják a napi döntéseidet az étkezések alatt, ezért javaslom így. Hogyha azt látod, hogy túl keveset ettél, akkor másnap igyekezz kicsit többet enni. A lényeg, hogy ne hagyd magad visszasüppedni a nem-evésbe vagy diétázásba! Ha nem megy elsőre intuitívan enni (nekem nem ment), akkor se keseredj el, egy ideig számold, ha az megnyugtat, majd újra próbáld meg, hogy elhagyod a számolást teljesen, s csak a saját éhségérzetedre hagyatkozol. Ha azt tapasztalod, hogy számolás nélkül megijedsz, és netán félelemből, hogy nem ettél eleget, kényszeríted magad, hogy egyél még többet, az nem túl szerencsés. Az intuitív étkezés lényege, hogy bízol a testedben, hogy az tudja és jelzi, hogy menyire van szükséged, és nem számok, hanem a tested jelzései alapján eszel. Akkor egyél, amikor éhesnek érzed magad, és hagyd abba, amikor jóllaktál. Inkább többször egyél eleinte, mintsem 2-3 nagy étkezés aztán nagy szünet.

Kis lépésekkel haladj, egyszerre mindig csak egy dolgon változtass! Először számolj egy nap mondjuk egy étkezéssel kevesebbet. Aztán egy nap csak az ebédet számold. Aztán hagyd el teljesen. Arra kell törekedned, hogy kalóriaszámolás nélkül is bátran merj enni, és megtapasztald, milyen érzés, amikor éhes vagy és milyen, amikor tényleg jóllaktál. Ehhez gyakorolni kell, és nem szabad csalódottan sutba dobni az egészet, ha elsőre nem sül el jól. Kísérletezz, próbálgasd, csak így tudod megtanulni, hogyan kell úgy eleget enni, hogy nem számolsz kalóriákat. Minél hamarabb képes vagy a gyógyulás során azonosítani az éhség és jóllakottság érzését, annál hamarabb képes leszel számolás nélkül is neked megfelelően enni. Ehhez azonban gyakorolni kell!

 

 

25. Muszáj kalóriákat számolnom ahhoz, hogy meggyógyuljak?

Természetesen nem. Itt egy bejegyzésem arról, hogyan ehetsz eleget számolás nélkül. Sőt, a kalóriaszámolás sem való mindenkinek. Ha egyedül gyógyulsz, Te főzöl magadra, akkor hatalmas segítséget nyújthat a számolás, de ha van külső tanácsadód, aki segít megítélni, hogy eleget ettél-e, és nem Te főzöl magadra, hanem az otthoni ételeket eszed, akkor szerintem nincs szükséged számolásra – feltéve persze, hogy a családod nem aktívan fogyókúrázik körülötted. Ha Te nem számolsz, akkor nem árt, ha a tanácsadód (apa, anya, testvér, nagymama, partner stb.) is képben van, hogy mekkora adagra van szükséged ebben az állapotban. Többet enni, mint körülötted a többiek, rendszerint része a gyógyulásnak. Ha dietetikus állít össze neked étrendet, akkor beszélj vele a minimumokról, így együtt tisztázzátok, hogy mennyi ételt javasol, s Te mennyit érzel kielégítőnek, nehogy nagyon keveset ajánljon, Te pedig majd könyörögsz, hogy hadd egyél többet… mert sajnos ilyen is van. Ha anorexiából jössz, eleinte talán az első néhány minimumos napban segít, ha előre kimatekozod, hogy nagyjából mekkora adagokra van szükséged, mert amit Te elégségesnek gondolsz, az valószínűleg ennél jóval kevesebb. A kalóriaszámolás csak egy eszköz, ha el lehet kerülni, és úgy is eleget eszel, az a legideálisabb. Légy óvatos!

 

 

26. Nem tudom, hogy mi az ideális súlyom. Honnan tudom, hogy valóban meggyógyultam?

Nem baj, ha nem tudod pontosan, nem is neked kell tudni, hanem a testednek. Neked annyi a dolgod, hogy megtanulj hallgatni a testedre, és felismerd mindig, hogy mire van szüksége. Ez persze nem megy elsőre, gyakorlást igényel. A súlyod beáll majd magától, a Te felügyeleted nélkül, hogyha az étkezés, mozgás, alvás, stressz a helyén van. Vagyis amikor eleget eszel, eleget alszol, eleget pihensz, keveset stresszelsz, és rendszeresen mozogsz, de egyik téren sem esel túlzásokba. Mozgásnak számít a séta is a friss levegőn, nem feltétlenül a konditeremre gondolok. Ha meggyógyultál – fizikailag és mentálisan –, akkor erőfeszítés nélkül képes vagy tartani a súlyodat, ami ahol beáll, jelenleg az az ideális testsúlytartományod. Az „ideális súly” nem egy konkrét szám, inkább egy 2-4 kiló közötti testsúlytartomány, ahol a tested huzamosabb ideig tartózkodik, anélkül, hogy bármilyen módon felügyelnéd a súlyodat, és attól függetlenül, hogy aznap épp többet eszel vagy kevesebbet, mint szoktál.

Van már éhségérzeted? Érzel jóllakottságot? Hogy érzed magad általában? Eltűntek az evészavar gondolatok és elfogadod a testedet olyannak, amilyen? Képes vagy elfeledkezni az ételekről napközben és csak akkor gondolni evésre, amikor éhes vagy? Vannak a táplálkozáson/mozgáson kívül álló hatékony stratégiáid az érzelmeiddel való megküzdésre? Ha ezekre igen a válaszod, akkor talán meggyógyultál. Ebben és ebben a bejegyzésben írok bővebben arról, hogy mit jelent „meggyógyultnak” lenni.

 

 

27. Hogyan küzdjem le a lelkiismeretfurdalást, amikor sokat ettem? Mit csináljak, ha falásroham (binge) után rettenetesen érzem magam a sok étel miatt? Szétfeszíti a hasam, és úgy érzem, az egyetlen dolog, ami segítene, ha purgálok.

Egyszerűen el kell fogadnod, hogy ez van, és kivárni, amíg elmúlik. Sétálj egy kicsit vagy feküdj le, amelyik kellemesebb, a friss levegő csodákra képes! Ha evés után kimész a szabadba, az segít kitisztítani a gondolataidat. Beszélgess egy baráttal, nézz filmet, tereld el a gondolataidat. Bármi jól jön, ami eltereli a figyelmed a testedről! Ne igyál túl sok folyadékot, esetleg egy kis menta vagy gyömbér teát, vagy egy pohár vizet egy citrom kifacsart levével.

Ha egy barátod tenné fel neked ezeket a kérdéseket, akkor mit javasolnál neki? Azt, hogy tegye tönkre magát még jobban és hánytassa meg magát? Vagy inkább, hogy minden rendben lesz, ez is el fog múlni? A purgálástól való megkönnyebbülés csak egy illúzió, ez nem oldja meg a problémádat, csak maximum tüneti kezelést ad. A purgálás következő faláshoz vezet. A falás pedig újra ehhez az érzéshez. Nem is beszélve a melléktünetekről, amik az étel megszabadulásával járnak. A purgálástól tartósan nem éreznéd jól magad, különben most nem tartanál itt. Bizalom, idővel ez is jobbra fordul, az extrém (vagy fokozott) éhség a gyógyulás alatt majd elmúlik – hogyha nem küzdesz ellene és elfogadod, hogy erre szükséged van ahhoz, hogy elengedd az evészavarodat! Nem fog örökre megmaradni a késztetés, hogy purgálj evés után. Ha nem kompenzálsz evés után vagy kezdesz újabb diétába, hogy „helyrehozd a dolgokat”, és nem szabadulsz meg az ételtől semmilyen formában, nem mozgod le, nem akarod jóvátenni, akkor el fog múlni a késztetés. De ehhez emlékeztetned kell magad minden alkalommal arra, hogy ha purgálsz, az éhségérzeted nem képes helyrejönni, az idegrendszered nem nyugszik meg, és a késztetés, hogy rengeteg ételt megegyél, nem fog elmúlni. Ez az állapot szokott kvázi-gyógyulást eredményezni, amiben ha benne ragadsz, pazarlod tovább az értékes idődet az életedből és tovább engeded az evészavar-gondolatoknak, hogy irányítsanak. Amíg nem adsz magadnak teljes feltétel nélküli szabadságot arra, hogy egyél, addig nem tudsz meggyógyulni. Légy türelmes, légy kedves magadhoz, beszélj magaddal elfogadó és biztató hangnemben, mint ahogy a legjobb barátoddal tennéd.

 

 

28. Normális súlyomnál vagyok, bulimiából gyógyulok, és nem vagyok alultáplált. Akkor is ennyit kell ennem? Nem leszek túlsúlyos, ha ilyen sokat eszem?

Ha bulimiával küzdesz, és nem érzed úgy, hogy az éhségérzeted megbízható, akkor talán érdemes követned a minimum ajánlásokat, hogy biztosan tudd, eleget eszel. A minimumokat követve lesz egy támpontod, amihez viszonyíthatsz. Lehetnek napok, amikor viszont talán nem érzed úgy, hogy ennyire szükséged lenne, fizikailag nem kívánsz ennyi ételt és nem esik jól. Olyankor segít, ha a minimumok helyett követed a saját éhségérzetedet, és semmiképp ne etesd kényszeresen magad, csak azért, hogy meglegyen a 2500-3000 kalória.

Szükséges lehet a 2500-3000 kalória naponta, hogy kijöjj a korlátozó módból, mert amikor falásrohamod van a bulimia alatt és purgálsz, akkor a tested ugyanúgy deficitben van, mintha nem ettél volna – energiaegyensúly szempontjából. Szóval, habár azt írod, hogy tartod a normális súlyodat, a tested ugyanúgy alultáplált lehet és energiára éhezik, annak ellenére, hogy ez a súlyodon ránézésre nem látszik. Ami nagyon fontos, hogy ne kompenzálj, ne purgálj, és ne vonj meg magadtól kalóriákat semmilyen módon! Csak azért, mert ezt az adagot fogyasztod, még nem leszel túlsúlyos, főleg, hogyha amúgy is egészséges súlyodnál vagy. (Amúgy is, túlsúlyos mihez képest? Ki mondja meg, hogy mi neked a „túl”? Bízd ezt a testedre.)

Ami általában történik ilyen helyzetben, amikor elkezded a minimumokat fogyasztani napi rendszerességgel, hogy az anyagcseréd felgyorsul, az emésztésed sokat javul, a szervezeted (és vele az idegrendszered) megnyugszik, kiegyensúlyozottabbá válsz és visszatér az energiád, éhségérzeted és helyrebillen az egyensúly a testedben. Ha néhány kilóval változik is a tested, annak úgy kell lennie, és jobb, ha minél hamarabb elfogadod ezt a lehetőséget.

A minimumok alapból úgy kerültek meghatározásra, hogy NORMÁL EGÉSZSÉGES emberek táplálkozását vették alapul! Azon emberek, akiknek az emésztése egészséges, ép, nem híznak ezeken az értékeken. A HDRM oldal alapján a bulimiával küzdőkre ugyanúgy vonatkoznak ezek a minimumok, mint bárki másra, aki evészavar háttérből jön. Bulimiával küzdők is általában élnek át extrém éhséget, hisz sok apró sérülést okoz a purgálás és felborult táplálkozási szokások a szervezetben, így ebben az esetben neked is sok energiára van szükséged, hogy teljesen felépülj. Sosem maga az étel a probléma, ezt ne felejtsd el! A fő, hogy elengedd az evészavar-gondolatokat, és új szokásokat hozz létre. Ebben pedig nagyon sokat segít, hogyha eleget eszel minden nap, és feltétel nélküli engedélyt adsz magadnak arra, hogy bármit és bármennyit egyél. A minimumok fogyasztása biztosítja, hogy sose egyél túl keveset, és a tested minden nap megkapja, amire szüksége van.

 

 

29. Már tartom a célsúlyomat. De nem is tudom… ideális súlyomnál vagyok? Hogyan dönthetném el?

Ez attól függ… Kívánsz ételeket nagyon? Állandóan ételeken gondolkodsz? Fizikailag jól érzed magad a testedben? Sok energiád van, és a hormonjaid egészségesek? Tapasztalsz rendszeresen erős vízvisszatartást? Ki szerint nem kell híznod többet? Mi a célsúlyod?

Az, hogy szerinted normális súlyodnál vagy, nem feltétlenül jelenti azt, hogy egészséges vagy. A BMI legalján lévő testsúly az emberek 90%-ának kevés és tarthatatlan negatív egészségügyi következmények nélkül. Ha a célsúlyod valahol a BMI 17-20 között van, az könnyen lehet, hogy nem elég neked. Készakarva ott tartani a súlyodat ugyanolyan evészavaros viselkedés, mintha nem ennél egész nap, csak mert félsz, hogy hízni fogsz – függetlenül attól, hogy papíron nem számítasz kórosan soványnak. Ez nem ilyen fekete-fehér. A motivációd többet elárul az evészavarod súlyosságáról, mint a testsúlyod BMI értéke. Az evészavar gyógyulás nem a hízásról szól, az csak egy kis része az egész folyamatnak. Mindezt neked kell megítélned, ez a Te tested, Te gyógyulásod, Te evészavarod, nem az én dolgom megmondani, hogy egészséges vagy-e vagy sem, és hogy mennyi kilóra van szükséged. Ha az ideális súlyodnál vagy, akkor nem hízol könnyen, annak ellenére, hogy esetleg néha többet eszel, mint egyébként szoktál, és képes vagy az éhségérzetedre hallgatva enni (akkor enni, amikor éhes vagy, és abbahagyni, amikor jóllaktál).

A gyógyulás alatt a testünk és agyunk megtanulja, hogy mennyi ételre van szüksége ahhoz, hogy tartsa az egészséges súlyunkat, szóval a gyógyulás után már képesek vagyunk intuitívan, az éhségérzetünkre hallgatva enni, mert a sok evészavaros-gondolat nem írja felül többé ezt a természetes folyamatot, így a testünknek lehetősége van magának szabályozni az étvágyunkat, és a jelzések összehangoltan működnek.

Sokunknak az evészavar utáni alakunk más, mint amit a médiában látunk. Gyakran nem is tudjuk, hogy az alakunknak milyennek kellene lennie, mert még túl fiatalok voltunk, amikor a diétázás kezdődött. El kell fogadnunk olyannak a testünket, amilyen, és beletörődni, hogy nem tökéletes, talán egy kicsit „husisabb”, miután kijöttünk az evészavarunkból, de ez a test teszi lehetővé, hogy éljünk, és csak az számít, hogy mennyi tapasztalatot szerezhetünk benne, nem pedig hogy hányas farmerméretbe tuszkolhatjuk bele a combjainkat. Nem fogsz automatikusan fit, szálkás lenni gyógyulás után, de lesz egy normális, egészségesen működő tested, ami ennél sokkal fontosabb. Néhányunk teste természetes módon gömbölydedebb, másoké pedig karcsúbb. Ez így van rendjén. Ha körbenézel az utcán, változatos formában, méretben, alakban, különböző magassággal és alkattal megáldott testeket láthatsz. Ez csak egy test, ami arra van, hogy benne élve megtapasztalhassuk az életet ezen a Föld nevű bolygón. Nincs jelentősége, hogy milyen, és minél kevesebbet foglalkozol ezzel a kérdéssel, annál inkább önmagad leszel, és nem akarsz másoknak megfelelni. Zsírra szüksége van a testünknek. A testünkön ez potenciális energiaforrás. Fogadd el az alakodat olyannak, amilyen, és ünnepeld, hogy van egy tested! Hiszen annyi mindenen keresztülmentetek együtt, ő a Te otthonod, az egyetlen barátod, aki egész életen át elkísér.

 

 

30. Meggyógyulhatok vegánként az evészavaromból?

Igen és nem. Az igazság az, hogy meg lehet gyógyulni vegán étrenden is, de nem kifizetődő. Egyrészt mert ha nem vigyázol, könnyen megmarad az evészavar (diéta) mentalitás a fejedben, és minden ételt továbbra is címkézel, hogy jó és rossz, egészséges-egészségtelen, szabad-nem szabad stb. Erre pedig a legkevésbé sincs szükséged a gyógyulásban, mert túlevéshez, falásrohamokhoz vezet, illetve elősegíti, hogy megragadj a kvázi-gyógyult állapotban. Az azt jelenti, hogy habár a tested helyreáll, a fejben ugyanolyan aktív evészavar él tovább, és valójában semmi nem változik. Ez pedig borzasztó veszélyes! (és kegyetlen magaddal szemben)

A másik oldalon pedig, ha ízig-vérig vegán lélek vagy, akkor jobban teszed, ha nem váltasz addig „életmódot”, amíg teljesen át nem írtad a fejedben élő káoszt. Ha nem vagy elég stabil, beleeshetsz abba a hibába, hogy szuper egészségesen eszel, csak tiszta étkezést vagy hajlandó követni, és semmit, ami nem illik bele az „egészségesről” alkotott elképzelésedbe, azt nem eszel meg. Aki valaha evészavarral küzdött, nagyon óvatosan kell, hogy bánjon a korlátozással járó étrendekkel! Mivel a vegánság több mint diéta, így ha tényleg komolyan átérzed a miérteket, és szeretnél másokat inspirálni arra, hogy kevesebb állati eredetű ételt fogyasszanak, hogyha az evészavaros időszakod alatt váltottál, nem fognak komolyan venni. Azt gondolhatják, hogy még mindig beteg vagy, s hogy minden vegán ilyen. Ez pedig a vegánság céljainak sokat árt.

A harmadik ellenérvem pedig, hogy a vegánságról nem tudjuk még, hogy hosszútávon (generációkon keresztül) milyen hatással lesz az emberi szervezetre, mert nincs egyetlen olyan népcsoport sem, akik tisztán 100%-os növényi étrenden élnek. Ahhoz, hogy több növényi dolgot egyél, nem kell vegánnak hívnod magad és kizárnod mindent, ami nem klappol a címkéhez. Másik részről pedig a vegánság nem egyenlő szigorú szabályok szerint kiválasztott teljes értékű bio ökogazdaságból származó szuper mindenmentes ételek fogyasztásával! A vegánság több mint puszta egészségmánia. Ha az egészségügyi része miatt vágysz rá, hogy vegánná válj, megeshet, hogy az evészavarod próbál irányítani ezen a csatornán keresztül. Talán nem is azért akarsz vegán lenni, mert hiszel benne, hanem mert félsz az ételektől. Még mindig. Ezen pedig semmilyen életmód nem változtat. A legjobb, amit a gyógyulásod érdekében megtehetsz, hogy nem száműzöl ételeket az étrendedből, és bármit megengedsz magadnak feltétel nélkül. Ettől még ehetsz tudatosan, egészségesen, többségében növényi dolgokat, így mégis lehetőséget hagysz az állati eredetű ételeknek is (vagy a mama rétesének), hogyha úgy érzed, hogy szükséged van rájuk. Nekem szükségem volt, fizikailag és mentálisan egyaránt, és fel kellett adnom a vegánságot sok év vegánság után. Fájó volt beismerni, hogy amiben annyira hittem, nem működik. Pofoncsapásként éltem meg a vegánságot gyászoló időszakot, miután beláttam, hogy cserben hagyott az életmódom, és a testem egyértelműen jelezte, hogy neki a növényi táplálkozásom nem tetszik. Megismerve immár a többi oldalon álló érveket is, ma már úgy gondolom, hogy ez a téma nem olyan fekete-fehér, mint a vegán aktivizmus sulykolja a médiában, sokkal színesebb a vegánság-kérdés, és mára nekem az a véleményem, hogy nem olyan fenntartható a teljesen növényi táplálkozás, mint azt beharangozzák, a természet nem úgy működik, ahogy az emberiség elképzeli.

Vegánság és evészavarok kapcsolata:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3402905/
https://www.psychologytoday.com/us/blog/real-healing/201211/vegetarianism-and-eating-disorders
https://www.recoverywarriors.com/vegan-recovery/
https://www.thefullhelping.com/on-veganism-eating-disorder-recovery-and-no-foods/
https://www.whimn.com.au/talk/news/girls-are-going-vegan-to-mask-their-eating-disorders/news-story/da1d973fafc5284cd1051def4019b027
https://www.youtube.com/watch?v=ejiYVhTLDFQ

 

 

31.  Falászavarral küzdök. Rám is érvényesek az írásaid?

Igen és nem. Neked kell felismerned, hogy amiről az adott bejegyzésben írok, mennyire passzol hozzád. Nyilván, amelyik kimondottan más evészavar típusnak szól, az valószínűleg kevésbé segít, de a túlevésről szóló és a „mi a baj a diétákkal” írásaim hasznosak lehetnek. A falászavarból való gyógyulásnak nagyon hasonlóak az alapjai, mint bármely más evészavarból való gyógyulásnak! Érzelmek, szokások, gondolatok kavalkádja okozza, és ugyanúgy megváltoztatható a rehabilitációs lépcsőt alapul véve, mint bármely más evészavar típus.

Azt látom, hogy gyakran az is falászavarnak nevezi az élményeit, aki valójában megvonásokkal, diétás mentalitással küzd. Ha nem eszel eleget, démonizálsz ételeket és igyekszel tőlük megszabadulni, az simán eredményezhet már önmagában falásrohamokat, viszont fontos felismerni, hogy ez esetben nem a falás a probléma, hanem a korlátozó attitűd. A probléma nem a túlevés, hanem a szándék, hogy nem akarsz enni. Ha emellé még fogyás után is sóvárogsz– bármilyen okból – és a problémás-diéta-eszköztárból merítesz módszereket (például 1500 kalóriás étrend, ételcsoportok kizárása, szorongás az ételek felett, bűntudat evés után, mozgáskényszer, tiszta étkezésre törekvés stb.), nem meglepő, hogy az agyad és tested fellázadva a módszered ellen azt üzeni: „kösz, nem! én kaját akarok”. Nem minden falás pszichés eredetű, nem minden esetben valamilyen klisés „lelki űrt” próbálsz betölteni az evéssel, van, amikor a tested egyszerűen csak éhes.

Fontos lépések, hogy legyőzd a falászavart:

  • ha még nem tetted, hagyj fel a diétázással,
  • dobd el a mérleget; ne akarj mindenáron vékony lenni,
  • törekedj arra, hogy egyensúlyba hozd a testedet rostban gazdag és változatos ételekkel,
  • kalóriaszámolás helyett kövess intuitív modellt,
  • azonosítsd az érzéseidet minden étkezés előtt ezekkel a kérdésekkel, (lásd: lentebb a képen)
  • tegyél különbséget érzelmi és fizikai éhség között,
  • maradj tudatos (helló jóga, kellemes séta és meditáció!)
  • tölts időt a szabadban,
  • beszéld ki magad a túlevésből,
  • ne ostorozd magad, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd,

A kibeszélést a falásból, tudom, hogy könnyebb mondani, mint megtenni, de idővel, ahogy egyre többet gyakorlod, úgy egyre könnyebb lesz azt mondani magadnak, amikor késztetést érzel falásra, hogy „Csak azért, mert akarom, nem jelenti azt, hogy meg is kell tennem.” Próbálj meg különbséget tenni éhség és kívánás között, főleg, ha amit kívánsz, egy olyan étel, amiből rendszeresen etted túl magad. A fizikai éhség érzete általában fokozatosan növekszik, míg a kívánás azonnal tör rád, hirtelen. A legkevésbé akarod, hogy folyton éhes legyél, mert nem eszel eleget, szóval ügyelj rá, hogy rendszeresen egyél elegendő mennyiségű ételt. Ne tilts meg magadnak semmit, és ha sebezhetőnek érzed magad, feldúlt vagy, akkor próbáld meg lenyugtatni a gondolataidat, mielőtt bármilyen ételt megennél. Ahhoz, hogy ne vonódj be a saját drámádba és objektíven tudd kezelni a helyzetet, kicsit hátra kell lépned az érzelmi világodból és kívülállóként végiggondolnod cselekvés előtt, hogy mi történik most. Figyeld meg, azonosítsd, ismerd fel, hogy mi zajlik benned! Beszélj úgy magaddal, mint ahogy a legjobb barátoddal tennéd! Támogasd magad és légy kedves önmagadhoz, még ha épp nehéz időszakon mész is keresztül. Csak Te tudod megállapítani, hogy mit érzel és mi zajlik benned.

Nagyon ritka a tiszta falászavar, ugyanis a falászavar definíciója szerint bármilyen kompenzáló / korlátozó / hízást elkerülő attitűd kizárja a falászavar diagnózist. A falászavarral küzdők nem purgálnak, nem akarnak megtisztulni az ételtől vagy helyrehozni a falásroham után bármit is, hanem esznek tovább, legalább heti egyszeri falásroham epizóddal minimum három hónapon keresztül. Ha te bármilyen módon diétára törekszel, jó eséllyel nem falászavarral, hanem falási rohamokkal küzdesz! És ez nem mindegy annak megítélésében, hogy mi a fő mozgatórugója a falásroham epizódoknak: a diétás attitűdöd, amely túlevésre késztet VAGY maga a túlevés mint szokás egyéb okokból kifolyólag. Míg az elsőnél a korlátozást kell először megszüntetni és rendszerint a falásrohamok vele együtt megszűnnek, a másodiknál viszont valóban falászavarról beszélhetünk, és így a falásroham viselkedési és pszichés oldalával kell foglalkozni. A túlevéses zavar a leggyakoribb táplálkozási rendellenesség, amellyel többen küzdenek, mint az anorexia nervosával és bulimia nervosával együttvéve! Azonban a falásroham epizódok több okból is előfordulhatnak, legjellemzőbb a diétás mentalitás, amely már önmagában túlevésre késztet. Ha ettől megszabadulsz, valószínű, hogy a falásrohamok is elmúlnak és/vagy könnyebb lesz őket kezelni. Ne feledd, hogy minél többször csinálsz valamit, az agyadban annál erősebben rögzülnek az idegkapcsolatok, és az a cselekvés válik automatikussá a rendszeres ismétlés által. A szokások megváltoztathatóak, de előbb az automatikus cselekedeten kell változtatni, a kényszeres gondolatok ezt követni fogják.

 

 

32. Még mindig hullik a hajam, pedig többet eszem már! Mi történik? Talán valamit rosszul csinálok? Van valami tipped hajhullás/ töredezés/ szárazság/ elvékonyodás bajokra? Miért hullik így a hajam?

Az evészavar hihetetlen stresszt helyez a testedre, és ez nyilván megviseli a hajadat. Nem tudod meggyógyítani a hajad, miközben a tested továbbra is sérült és gyenge. Ha elkezdesz enni, képzelheted, hogy a hajad lesz az utolsó kb, amire a tested „elpazarolja” az értékes energiát, mert előbb a szerveidet, idegrendszert, a hormonokat, az emésztésedet, testhőmérsékletet, izomszövetet, sejteket regenerálja és tölti fel az értékes energiával. Ha hónapok óta éheznél, mert nincs pénzed kajára, Te sem először fodrászhoz mennél, hanem ennél egy jót… Hogyha ezek majd rendben vannak, akkor a hajad is elkezd erősödni és bedúsul. Eleinte talán még jobban hullik a hajad, mint az evészavarod alatt, ez normális reakció. Előbb rosszabb lesz, mielőtt javulna a helyzet, és ez a hajra is igaz! A sok változás megviseli a szervezetet, és ilyenkor nem a haj és bőr a legnagyobb létszükségleti kérdés, amire a tested figyelmet fordít. Ráadásul a hajunk gyakran 2-3 hónappal a súlyos stressz után reagál hajhullással, nem azonnal, ezért is tapasztalhatsz nagyobb hajhullást a gyógyulás elején és alatt. A honlapon találsz konkrét tippeket, hogy mivel tudod segíteni a hajad javulását, de a hajhullás, amit ilyenkor tapasztalsz, természetes reakció és amint jobban leszel fizikailag, a hajad is újra erősödni fog.

 

További megválaszolt kérdések:

Evés és gyógyulás: gyakori kérdéseitek

 

Ha a kérdésedre nem találtál itt választ, bátran írj nekem! 🙂

 

 

 

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial