• személyes írások

    Ha nincs miért küzdened, vesztettél

    Nem tudom, meddig bírja még a testem. A gyógyulásból visszaesésbe, visszaesésből gyógyulásba ugrálás meglepően – vagy nem meglepően – kimerített az elmúlt években. Sokan abban a hitben élnek, hogy az evészavar csak akkor életveszélyes, ha a súlyod kritikusan alacsony azon a bizonyos skálán, máskülönben nincs akkora nyomás a testeden. De ez így nem fedi a valóságot. Ugyanis a tény az, hogy nem a testsúlyod a mérvadó, hanem a viselkedésed. És a viselkedésed minél szélsőségesebb és extrémebb, annál nagyobb a stressz a testeden. Ha a szélsőséges viselkedés miatt pedig nagy a nyomás a szervezeteden, minél régebb óta tart ez az állapot, annál inkább kimerül és kezd nem annyira jól működni. Már…

    Ha nincs miért küzdened, vesztettél bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    A legfontosabb képességem: érzelmi reguláció

    2017-ben mondtam ki először hangosan otthon, hogy azt hiszem, borderline személyiségzavarom van. Nem féltem ettől az eshetőségtől, hosszú ideje gyanítottam, hogy valami nem teljesen okés a reakcióimmal. Emlékszem, mikor kijelentettem a felépülésem első évében, hogy terápiára van szükségem, mert meggyőződésem, hogy torzult a személyiségem. Édesanyám reakciója erre az volt, hogy “nem vagy beteg, csak túl sokat foglalkozol saját magaddal”, illetve hogy “a pszichológus semmiben nem tudna segíteni, mert nem ad módszereket”. Ezt a beszélgetést akkor is tisztán elő tudnám hívni az emlékezetemből, ha nem jegyeztem volna le szó szerint a naplómba. Nagyon sokáig velem maradt. Arra is tisztán emlékszem, ahogy ott állok, és azonnal elönt a keserű indulat, hogy ha…

    A legfontosabb képességem: érzelmi reguláció bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    ED-identitás: az egyetlen, aki miatt valaha tiszteltem magam

    Nem oly rég hallottam a mondatot, hogy “Ha nem teszel valami olyat, amit tisztelsz, nem fogod kialakítani magad iránt a tiszteletet.” – és valahogy órákig visszhangoztak bennem ezek a szavak. Aztán még napokig velem maradt ez az egy mondat. Újra és újra velem csengett a gondolataimban. Elkezdtek pörögni előttem korábbi éveim képkockái, s hogy miként kezdődött a totális lejtő, melyen elindultam. Forgott a lehunyt szemeim előtt a teljes világom, és egyre csak azon járt az eszem, hogy ez a mondat miként illeszkedik az evészavaros viselkedésem játékába. Hihetetlen, hogy néhány szó elég ahhoz, hogy csomó olyan dolgot fedezzek fel, amit korábban vagy nem vettem észre, vagy képtelen voltam ily egyértelműen verbálisan…

    ED-identitás: az egyetlen, aki miatt valaha tiszteltem magam bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    Ha látszik rajtam, hogy beteg vagyok, nem vagyok többé néma

    Rájöttem valamire, amit nem is értem, hogy nem raktam össze eddig. Mikor korábban beszélgettünk anyával az anorexiáról, azt kérdezte, hogy de hogy lehet hogy más is küzd önbizalomhiánnyal, mégsem lesz evészavaros? Ennyi erővel minden ember küzdhetne anorexiával, akinek önértékelési gondjai vannak. Miért velem történt? Miért voltam rá ennyire fogékony?   Meg akartam felelni a velem szemben támasztott (gyakran ki nem mondott) elvárásoknak, amikre hiperérzékennyé váltam, és ha nem sikerült, csalódott voltam és minden alkalommal összetört bennem a magamba vetett hitem.     A tehetséges tanuló speciális nevelési igényű tanuló Gyerekkoromtól kezdve azt hallgattam a felnőttektől, beleértve a saját szüleimet és tanáraimat, hogy tehetséges vagyok. Okos vagyok, kiemelkedő és számos területen…

    Ha látszik rajtam, hogy beteg vagyok, nem vagyok többé néma bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    Trauma: a testem nem felejt

    Van, amely trauma PTSD-t okoz, és van, amelyik csak csendben lappang bennem anélkül, hogy észrevenném, milyen módon hat ki az életemre.   “You fell apart Like a stone can be broken into sand A thousand pieces Spread across a crying land” AURORA   PTSD : megélt trauma utáni állapot Trauma. Azt hinném, nincsenek rám már hatással, s mégis valahányszor felidéződnek bennem az életem korábban megélt pillanataiban bennem felmerült intenzív, elfogadhatatlannak tartott érzések, reszketek. Megbénít. Pánikolok. Mint amikor egy álomban sikoltani szeretnék, de nem jön ki hang a torkomon. Megnémultam, cserbenhagy a testem és hihetetlen erővel zúdul végig rajtam a tehetetlenség érzése. Trauma. Bármilyen jelen benyomás is hozza felszínre az elfojtott…

    Trauma: a testem nem felejt bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    Gondolataim a saját gyógyulásom előtt

    Az anorexia kimerítő. Nem akarok küzdeni többé. Azt akarom, hogy vége legyen.   Ezt a “bejegyzést” – valójában levelet – még 2017. márciusában írtam, s az akkori tumblr oldalamon tettem közzé. Örülök, hogy lementettem, mert ez volt az első alkalom, amikor kicsit is érződött az írásaimból a meggyőződés, hogy meggyógyulhatok. Kezdtem vágyni a gyógyulásra! És ez baromi nagy szó volt akkor, mert korábban soha nem éreztem hasonlót. Csatornák és blogok segítettek hozzá, hogy higgyek eléggé magamban, s igenis van értelme változtatni, meg tudnám csinálni, ha igazán akarnám. Miután ezt megírtam, néhány hónappal később el is kezdtem a felépülés következő fázisát: a visszatáplálást. Van élet az evészavaron túl! Hinned kell benne. Vágynod kell rá.…

    Gondolataim a saját gyógyulásom előtt bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • evészavar és gyógyulás

    Ismerd fel a szokások rendszerét és változtasd meg

    Az evészavar viselkedés egy szokás. És a szokások ellenfegyvere az identifikáció és következetes tudatos cselekedet.   Ez az írás ennek a bejegyzésnek a folytatása.   Miért kezdtem ellentmondani a szokásaimnak? A tökéletességre törekvés, mely megbéklyózott és ellehetetlenítette az életemet, mert minden egyes cselekedetemben, motivációmban, kiejtett szavamban jelen volt, teljesen szétzúzta az életem. Elhitette velem, hogy nem érdemlem meg a szeretetet, nem adhatok semmit a világnak vagy szeretteimnek, mert nem vagyok elég jó. Meggyőzött, hogy mindennek én vagyok az oka, és az egész családom szenved velem, mert én még ahhoz is kevés vagyok, hogy felálljak az evészavarból értük. Értük meg akartam tenni. Láttam, hogyan lehetne élni evészavar nélkül… ha lehunytam a…

    Ismerd fel a szokások rendszerét és változtasd meg bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • evészavar és gyógyulás

    Az evészavar viselkedés egy szokás halmaz

    Az evészavar viselkedés egy szokás. És bármilyen szokás ellenfegyvere az identifikáció és következetes tudatos cselekedet. Az evészavar egy függőségi állapot, de talán nem is az ételtől függünk, hanem az étellel kapcsolatos gondolatainktól. Miért eszem túl magam?  Amit a terápiában tanultam: a túlevés azért történik, hogy kielégítsek egy szükségletet. Az étel eszköz, hogy elnyomjam az érzéseimet. Elhitették velem, hogy az evés – vagy épp koplalás – egy tünet, amelyre valamilyen belső konfliktus miatt érzek késztetést, és ha a stressz és fenyegetettség érzése megszűnik az életemben, ha boldog leszek és minden szükségletem és vágyam kielégülésre talál, a késztetés megszűnik. A szakirodalom – és vele sok pszichológus – azt írja, hogy ez egy…

    Az evészavar viselkedés egy szokás halmaz bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • evészavar és gyógyulás

    Nem kell azért soványnak lenned, hogy meggyógyulhass

    Ha meg akarsz gyógyulni, nem az a cél, hogy sovány legyél és minél tovább húzd az időt, amikor majd elég jónak gondolsz minden körülményt ahhoz, hogy meggyógyulj. Mert akkor még évtizedekig várhatsz.     Tisztán emlékszem arra az időszakra, amikor elhatároztam, hogy meggyógyulok. És arra is, amikor elhatároztam, hogy nem gyógyulok meg. Vagy legalábbis nem most. Persze nem így gondoltam rá akkor. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy még fogynom kell, hogy nem vagyok elég beteg, vagy épp hogy nem vagyok elég vékony ahhoz, hogy elkezdjek többet enni. Olykor az járt a fejemben, hogy ha vékonyabb leszek, akkor majd megérdemlem az ételt és elégedett leszek az alakommal, szóval végre ehetek…

    Nem kell azért soványnak lenned, hogy meggyógyulhass bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    Ellenszegülni a kaja szabályoknak – mit ehetek és hogyan?

    Gyógyulás Nr1.: Bármit ehetek, amit csak akarok. Ha egy dolgot megfogadhatnék a saját tapasztalataimból, az lenne, hogy tegyem próbára az összes szabályt és valaha kimondott törvényt az evészavaromban, mert csak akkor ismerem be, hogy mind butaság. Ajánlott zene a poszt olvasásához: Agnes Obel: Camera’s Rolling a teljes feelingért     Kismillió kajás szabályom volt a diétás univerzumomban. Nem ehetek hat után. Nem ehetek egyszerre zsírosat és szénhidrátban gazdagot. Nem ehetek édességet főtt kaja után. Vagy előtt. Vagy úgy egyáltalán… Tilos nagy tányérról enni. Tilos nem asztalnál. Útközben enni? A-a. Nem nekem. Nem ehetek, ha most ettem. Nem ehetek, ha néhány órán belül étkezés lesz és ennem kell. Nem ehetek lefekvés…

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial