• személyes írások

    A legfontosabb képességem: érzelmi reguláció

    2017-ben mondtam ki először hangosan otthon, hogy azt hiszem, borderline személyiségzavarom van. Nem féltem ettől az eshetőségtől, hosszú ideje gyanítottam, hogy valami nem teljesen okés a reakcióimmal. Emlékszem, mikor kijelentettem a felépülésem első évében, hogy terápiára van szükségem, mert meggyőződésem, hogy torzult a személyiségem. Édesanyám reakciója erre az volt, hogy “nem vagy beteg, csak túl sokat foglalkozol saját magaddal”, illetve hogy “a pszichológus semmiben nem tudna segíteni, mert nem ad módszereket”. Ezt a beszélgetést akkor is tisztán elő tudnám hívni az emlékezetemből, ha nem jegyeztem volna le szó szerint a naplómba. Nagyon sokáig velem maradt. Arra is tisztán emlékszem, ahogy ott állok, és azonnal elönt a keserű indulat, hogy ha…

    A legfontosabb képességem: érzelmi reguláció bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • személyes írások

    Ha látszik rajtam, hogy beteg vagyok, nem vagyok többé néma

    Rájöttem valamire, amit nem is értem, hogy nem raktam össze eddig. Mikor korábban beszélgettünk anyával az anorexiáról, azt kérdezte, hogy de hogy lehet hogy más is küzd önbizalomhiánnyal, mégsem lesz evészavaros? Ennyi erővel minden ember küzdhetne anorexiával, akinek önértékelési gondjai vannak. Miért velem történt? Miért voltam rá ennyire fogékony?   Meg akartam felelni a velem szemben támasztott (gyakran ki nem mondott) elvárásoknak, amikre hiperérzékennyé váltam, és ha nem sikerült, csalódott voltam és minden alkalommal összetört bennem a magamba vetett hitem.     A tehetséges tanuló speciális nevelési igényű tanuló Gyerekkoromtól kezdve azt hallgattam a felnőttektől, beleértve a saját szüleimet és tanáraimat, hogy tehetséges vagyok. Okos vagyok, kiemelkedő és számos területen…

    Ha látszik rajtam, hogy beteg vagyok, nem vagyok többé néma bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • evészavar és gyógyulás

    Depresszió és invalidáció: nincs jogod rosszul érezni magad!

    A depresszió évei alatt rájöttem, hogy félek sebezhetőnek lenni, és ha mégis az voltam valamilyen okból kifolyólag, ugyanazokkal a szavakkal ítélkeztem a saját tapasztalataimon, mint ahogy mások ítélkeztek rajta   Nem kell, hogy tragédia történjen az életedben ahhoz, hogy kialakuljon nálad egy trauma-reflexből építkező mentális zavar. A depresszió sokkal inkább egy belső konfliktus eredménye, semmint külső körülmények következménye. Lehet bármilyen csodálatos életed, végezheted álmaid munkáját, ha odabenn nincs minden rendben. Ha nem beszéled ki magadból a küzdelmeidet, egyedül érzed magad a problémáiddal, nem tudsz kapcsolódni saját magadhoz, a depresszió olyan könnyedén létrejöhet és magával ragadhat, mintha tragikus eseménysoron mentél volna keresztül. Meghallgatni a másikat kevés, ha nem tudunk ítélkezés nélkül…

    Depresszió és invalidáció: nincs jogod rosszul érezni magad! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial